3. fejezet IV. rész

- Na, ezt hívják elfogadásnak. - mondta Annabeth, majd Leo feje fölé mutatott.

- Miért, mi rosszat csináltam? - kérdezte a fiú, majd felnézett, és eltátotta a száját. - Meggyulladt a hajam? - Oldalra hajolt, majd hátraugrott, de a jel követte. Olyan volt, mintha hozzákapcsolták volna.
- Hát, ez semmi jót nem jelenthet. - dörmögte Butch. - Az átok...
- Fogd be, Butch. - torkolta le a fiút Annabeth. - Leo, éppen most lettél elfogadva...
- Óh, istenem, az ott nem Vulcanus jele? - szakította félbe a lányt Jason. Mindenki felé fordult.
- Jason, honnan tudtad ezt? - kérdezte óvatosan Annabeth.
- Nem vagyok teljesen biztos benne...
- Vulcan? Ne szórakozzatok velem, nem szeretem a Star Trek-et. Miről beszéltek? - kérdezte Leo. 
- Nem Vulcan, Vulcanus. Hephaestus római neve. - javította ki Annabeth. - A kovácsok és a tűz istene.
A tüzes kalapács elhalványult, de Leo még mindig izgett-mozgott, mintha nem akarná, hogy a jel visszajöjjön. 
- Minek az istene? Kicsoda? - kérdezte a fiú. 
Annabeth odafordult az íjász gyerekhez.
- Will, elvinnéd Leot, és megmutatnád neki a Tábort? Mutasd be a testvéreinek a Kilences Kabinban.
- Természetesen Annabeth.
- Milyen Kilences Kabin? - kérdezősködött továbbra is Leo. - Ja, és mielőtt elfelejteném: nem vagyok vulkán!
- Na, gyere, Mr. Spock, mindent el fogok magyarázni.  - Will rátette a kezét a fiú vállára, majd elkormányozta a kabinok felé. 
Annabeth figyelmét viszont újra Jason kötötte le. Általában nem szeretem, ha egy lány végigméri a barátomat, de úgy tűnik, Annabetht egyáltalán nem érdekli, hogy milyen jól néz ki Jason. Annabeth úgy nézett a fiúra, mintha egy bonyolult ábra lenne. Végül megszólalt:
- Nyújtsd ki a karod! - Piper meglátta mit néz annyira Annabeth: a fiú levette a széldzsekiét miután a tóba estek, így karjait nem takarta semmi. Jobb alkarján egy tetoválás volt. Hogyan lehetséges, hogy eddig nem vettem észre? Körülbelül egy milliószor láttam már a karjait. Biztosan nem most jelent meg, és körvonalai feketék, tehát nem lehet eltéveszteni. A tetoválás maga egy kört keresztben átszelő csíkokból állt, és egy sasból, ami alatt az SPQR betűk voltak láthatóak. 
- Eddig még sohasem láttam ehhez hasonló jelet. - mondta Annabeth. - Ezt meg hol szerezted?Jason megrázta a fejét.
- Belefáradtam, hogy mindenre ezt kell válaszolnom, de ez az igazság: fogalmam sincs.
A táborlakók tülekedni kezdtek, hogy láthassák a fiú tetoválását. Láthatóan bosszantotta őket, mintha egy háború előjele lenne.
- Olyan, mintha beleégették volna a bőrödbe. - jegyezte meg Annabeth.
- Igen beleégették, legalábbis szerintem. Nem emlékszem rá. - Jason megrázta a fejét, mintha fájna neki. Senki sem szólt semmit. Egyértelmű volt, hogy a táborlakók elismerik Annabetht a vezetőjüknek, és a döntésére várnak. 
- Azonnal Kheirónhoz kell vinnünk. - határozta el a lány. - Drew elvinnéd...
- Természetesen! - azzal a lány átkarolta Jasont. - Errefelé, kedves. Bemutatlak a Táborunk igazgatójának. Ő egy igazán...khm...érdekes lény. - Önelégült pillantást vetett Piperre, majd a dombon álló égszínkék ház felé vezette a fiút. A tömeg szétszéledt, már csak Annabeth és Piper állt a tó partján.
- Ki az a Kheirón? - kérdezte a lány. - Jason valami bajba keveredett? 
Annabeth hezitált.
- Ez egy jó kérdés, Piper. Gyere velem, körbevezetlek. Beszélnünk kell!