10. fejezet IV. rész

-A prófécia megjelölte számomra, hogy kiket válasszak.-Mondta Jason.-A kohó s a galamb a zárkát feltöri. A kohó Vul...Héphaisztosz jelképe.-A Kilences Kabin zászlaja alatt üldögélő Nyssa leejtette a vállait, mintha egy üllőt raktak volna hirtelelen a hátára.
-Ha óvakodnod kell majd a földtől-Mondta a lány végül.-akkor nem utazhatsz a földfelszínen, tehát légi járműre lesz szükséged.- Piper majdnem elszólta magát arról, hogy Jason tud repülni, de végül úgy döntött, hogy egyedül Jasonnek van joga ahhoz, hogy elmondja ezt nekik, és nem tűnt úgy, hogy a fiú meg akarja osztani ezt az információt az egybegyűltekkel. Talán arra gondol, hogy már így is eléggé megrémítette őket a képességeivel ma este.
-A repülő szekér eltört.-Folytatta Nyssa.-A pegazusokat pedig Percy keresésére fogtuk be. Talán azonban a Héphaisztosz Kabin képes lesz kitalálni valamit. Sajnálatos módon Jake ágyhozkötött, és mivel én vagyok az utána következő rangidős Táborozó, ezért az én kötelességem jelentkezni a küldetésre.-Nem tűnik úgy, mintha tényleg szeretne menni. Aztán Leo állt fel Piper legnagyobb meglepetésére. A fiú annira csöndben ült ott, hogy Piper meg is feledkezett róla, pedig ez egyáltalán nem rá vallott.
-Én megyek.-Mondta a srác. A Kabintársai zúgolódni kezdtek. Többen megpróbálták újra leültetni, azonban Leo ellenállt.-Nem, nekem kell mennem. Érzem. És ötletem is van a jármű probléma megoldására. Hadd próbáljam meg! Ezt meg tudom oldani.-Jason Leo arcát tanulmányozta. Egészen biztosan megmondja Leonak, hogy nem mehet.
-Együtt kezdtünkebbe bele, Leo. Úgy tűnik, tényleg neked kell velem jönnöd. Ha szerzel nekünk járművet, benne vagy a csapatban.
-Ez az!-Leo belebokszolt a levegőbe.
-Veszélyes lesz.-Figyelmeztette Nyssa a fiút.-Nehézségek, szörnyek, elképzelhetetlen kínok. Talán egyikőtök sem tér vissza ide élve.
-Ó.-Hirtelenjében Leo máris nem tűnt olyan vidámnak. Aztán rájött, hogy mindenki őt figyeli.-Mármint...ó, ez király! Kínok? Imándom a kínlódást! Vágjunk bele!-Annabeth bólintott.
-Akkor, Jason, márcsak a harmadik személyt kell kiválasztanod, aki veled megy a küldetésre. A galamb...
-Ó, természetesen!-Drew talpra ugrott, és Jasonre villantotta legszebb mosolyát.-A galab Aphroditét jelenti. Ezt mindenki tudja. A tiéd vagyok teljes mértékben.-Piper kezei megremegtek, majd a lány előrelépett.
-Nem.-Mondta. Drew a szemeit forgatta.
-Ó kérlek, Lúzerek Királynője. Lépj vissza.
-Nekem küldött látomást Héra, nem neked. Nekem kell ezt végigcsinálnom.
-Bárkinek lehet látomása. Csak jó helyen voltál jó időben.-Vitatkozott Drew, majd újfent Jasonhöz fordult.-Figyelj, a harcolással semmi bajom sincs. És azok, akik építenek...-A lány Leora nézett bírálóan.-Hát, valakinek be kell mocskolnia a kezét. Azonban varázsra is szükséged lesz. Nagyon meggyőző tudok lenni. Sokat segíthetek.-A Táborozók arról kezdtek sustorogni, hogy Drew milyen meggyőző tud lenni néha. Még Kheirón is úgy kezdte simogatni a szakállát, mintha Drew felszólalásának lett volna értelme.
-Hát...-Mondta Annabeth.-A prófécia szavai szerint...
-Nem!-Piper hangja még saját magát is meglepte. Sokkal intenzívebb és kifejezőbb lett a hangja.-Nekem kell mennem.-A lehető legfurcsább dolog történt. Mindenki bólogatni kezdett, és arról motyogott, hogy Piper indokai is helyénvalóak. Drew meglepetten körülnézett. Még a saját Táborozói közül is bólogattak néhányan.
-Lépjetek túl rajta!-Üvöltött rá a tömegre Drew.-Mi tud Piper csinálni?-Piper válaszolni próbált, de nem jött ki hang a torkán. Mit is tudnék én felajánlani? Nem vagyok se harcos, se vezető, se építő. Semmi más adottságom sincs azon kívül, hogy remekül értek ahhoz, hogy hogyan kerüljek bajba, meg az, hogy meg tudok győzni embereket ostoba dolgokról. Ja, és majd el felejtem: még hazug is vagyok. Olyan okokból kell elmennem erre a küldetésre, amiknek semmi közük Jasonhöz, és ha el is megyek, annak azlesz a vége, hogy minden itt jelenlévőt elárulok. Piper fejében megint megszólalt az álombeli hang: Tedd meg, amit tőled kérünk, és akkor talán életben hagyunk. Hogyan tudnék dönteni egy ilyen ügyben? Hogyan dönthetnék aközött, hogy Jasonön segítek, vagy Apun?
-Hát-Mondta a győzelmében biztosan Drew.-Azt hiszem, ez eldönti az ügyet.-Hirtelen mindenki elnémult, és egyöntetűen tátotta el a száját. Mindenki Pipert bámulta.El sem tudom képzelni, mit rontottam már megint el! Aztán Piper észrevette, hogy vöröses csillogás veszi körül.
-Mi?-Adott hangot csodálkozásának a lány. Felnézett a feje fölé, de ott semmiféle égő szimbólum sem volt. Aztán lefelé nézett, és eltátotta a száját csodálkozásában. A ruháim...mi ez a vacak, ami rajtam van? Gyűlölöm az estélyiket. Soha egy darab estélyim vagy kosztümöm sem volt. Most meg egy gyönyörűséges kisestélyiben virítok itt mindenki szeme láttára? Nincsen ujja, csak a térdemig ér, és olyan mély a V alakú dekoltázsa, hogy az teljesen szemérmetlen! Arany karpántok a bicepszeimen, és arany nyaklánc korallokkal és arany virágokkal a nyakamban, és a hajam....
-Ó istenem. Mi történt velem?-Annabeth kábultan rámutatott a Piper övéről egy arany pánton lógó hüvelyre. Piper elsőre nem akarta kihúzni Katoptrist, mert félt attól, amit esetleg láthat benne, azonban a kíváncsisága végül felülkerekedett félelmén. Kihúzta Katoptrist a hüvelyéből, és megnézte a fényesre csiszolt pengében tükörképét. A haja tökéletesen állt: kibontva, szépen kifésülve, csokoládébarnán, s csillogó aranyszalagokat kötöttek bele, melyek a vállára omlottak a tincsekkel együtt. Az arca ki volt sminkelve, még jobban is, mint ahogy azt magának meg tudta csinálni. Igazán...Igazán...
-Gyönyörű vagy!-Kiáltott fel Jason.-Piper...te aztán lélegzetelállítóan nézel ki!-Más körülmények között ez lenne életem legboldogabb napja. De most mindenki úgy néz rám, mintha egy különc lennék. Drew arca rettegésről árulkodott.
-Nem!-Kiáltott fel Drew.-Nem lehetséges!
-Ez...Ez nem én vagyok!-Védekezett Piper.-Én...Nem értem ezt!-Kheirón térdre döntötte mellső lábait és meghajolt Piper felé. A Táborozók utánoztákpéldáját.
-Üdvözöllek, Piper McLean,-Kheirón minden szót gondosan és lassan ejtett ki, mintha egy temetésen lenne.-Aphroditénak, a galambok Úrnőjének és a szerelem Istennőjének leánya.

10. fejezet III. rész

Mire elszállt a füst, és Piper fülében abbamaradt a csöngés, már a teljes Tábor sokkolva ült, félig hamuval borítva. Mindenki azt a helyet bámulta, ahol a tábortűz volt. Parázs szállingózott mindenhol. Egy félig megégett fahasáb néhány hüvelykre esett az egyik alvó gyerek, Clovis fejétől. A srác még csak meg sem mozdult. Jason lejjebb engedte a lándzsáját.
-Uhh...Bocsánat.-Kheirón a földre söpört néhány kisebb fadarabot a szakálláról. A kentaur olyan grimaszt vágott, mintha a legnagyobb félelme igazolódott volna be.
-Talán túlzás volt egy kicsit, de abban biztos vagyok, hogy mostmár tudod, ki az apád.
-Jupiter.-Mondta Jason.-Mármint Zeusz. Az Egek Ura.-Piper nem tudta visszatartani mosolyát. Ez teljesen egyértelmű. A legerősebb isten, az ősi mítoszok legnagyobb hőseinek atyja-senki más nem lehet Jason apja. A többi Táborozó azonban nem gondolta ezt ennyire egyértelműnek. Káosz tört ki, mely addig tartott, míg Annabeth fel nem emelte a kezét.
-Várjatok egy pillanatra!-Mondta.-Hogyan lehetséges, hogy Zeusz fia? A Nagy Triász...megesküdtek, hogy nem lesz több gyerekük Halandóktól...hogyhogy idáig nem tudtunk róla?-Kheirón nem válaszolt, azonban Pipernek olyan érzése támadt, mintha a kentaur tudná az igazat, azonban az rossz, ezért inkább nem mondja el.
-Az a fontos,-Mondta Rachel.-hogy Jason mostmár itt van velünk. Egy küldetést kell vezetnie, ami azt jelenti, hogy szüksége van egy próféciára.-Rachel becsukta a szemét, majd elájult. Két Táborozó odaszaladt hozzá és elkapták. Egy harmadik egy bronz háromlábú székért szaladt. Mintha erre lennének betanítva. A Táborozók felrakták Rachelt a székre. A tűz nélkül nagyon sötét volt az éjszaka, azonban zöld füst kezdett tekeregni Rachel lába körül. Amikor a lány kinyitotta a szemét, azok zölden világítottak. Zöld füst tört elő a szájából is. A hang amin megszólalt rekedt volt és ősi. Talán egy kígyó tudna ilyen hangot kiadni, ha a kígyók tudnának beszélni:

-Villámlás sarja, óvakodj a földtől, 

A gigászok bosszút állnak, a Hét félvér eljő,

A kohó s a galamb a börtönt feltöri, 

S Héra haragja a halált elereszti.-

Az utolsó szónál Rachel összecsuklott, de a segítői megint elkapták, és az egyik sarokba vitték, hogy pihenni tudjon. 

-Ez normális?-Kérdezte Piper. Aztán észrevette, hogy a néma csöndbe beszélt bele. Minden fej a lány felé 

 fordult-Mármint...Sokszor szokott zöld füstöt eregetni? 

-Ó, az Istenekre! Hogy lehetsz ilyen együgyű?-Drew elfintorodott.-Rachel az előbb elmondott egy próféciát, méghozzá Jason próféciáját, ami segítségével kiszabadíthatja Hérát! Miért nem....

-Drew!-Vágott a szavába Annabeth.-Piper egy teljesen helyénvaló kérdést tett fel. Valami nem stimmel ezzel a próféciával. Ha Héra ketrecének kinyitásával szabadjára engedjük az Istennő dühét, ami halálhoz vezet, akkor...miért engednénk szabadon? Ez akár egy csapda is lehet, vagy lehet, hogy az Istennő a megmentői ellen fog fordulni. Soha nem volt túl kedves a hősökkel.-Jason szólásra emelkedett.

-Nekem nincs túl sok választásom. Héra elvette az emlékeimet. Vissza akarom őket kapni. Amúgyis, ha az Istenek Királynője bajban van, akkor mindenképp segítek neki.-Egy lány a Héphaisztosz Kabinból felállt-Nyssa, a piros fejkendős.

-Talán. De hallgatnod kéne Annabethre. Héra elég bosszúszomjas tud lenni. Ledobta a saját fiát-a mi apánkat-egy hegyről, csak azért, mert nem volt szép.

-Meglehetősen ronda volt.-Húzta el a száját valaki az Aphrodité Kabinból.

-Fogd be!-Morogta Nyssa.-Egyébként is van elég más dolgunk, amiről beszélnümnk kellene. Miért óvakodjunk a földtől? Miért áll bosszút a óriás? Mi az, ami elég erős ahhoz, hogy elkapja az Istenek Királynőjét?-Senki sem válaszolt, de Piper észrevette, hogy Annabeth és Kheirón némán társalognak egymással. Piper úgy gondolta, valahogy így nézhetett ki:

Annabeth: A gigászok bosszúja...Nem, az lehetetlen.

Kheirón: Ne beszélj itt róla. Ne ijeszd meg őket.

Annabeth: Szórakozol velem! Nem lehetünk olyan szerencsétlenek!

Kheirón: Később, gyermekem. Ha mindent elmondasz nekik, akkor túl rémültek lesznek ahhoz, hogy továbblépjenek.

Tudom, hogy őrültség, hogy azt hiszem, képes vagyok két olyan ember mimikájából olvasni, akiket alig ismerek. De teljesen biztos vagyok abban, hogy értettem, amit mondtak, és ez nagyon ijesztő. Annabeth vett egy mély lélegzetet, majd beszélni kezdett:

-Ez Jason küldetése. Tehát Jason választ. Egyértelmű, hogy ő a villámlás sarja. A hagyományhoz híven választhat maga mellé két társat. Bárkiket.-Valaki felkiáltott a Hermész Kabinból.

-Hát, te vagy az egyértelmű választás, Annabeth. Neked van a legtöbb tapasztalatod.

-Nem, Travis.-Mondta Annabeth.-Először is, én nem segítek Hérának. Akárhányszor próbáltam meg segíteni neki, mindig vagy elutasíotta, vagy később visszajött belémmarni. Felejtsd el. Semmiképp nem megyek. Másodszor pedig reggel első dolgom lesz elmenni, és Percy keresésére indulni személyesen.

-Ez a két dolog összefügg.-Szólalt fel Piper, bár maga sem tudta, honnan vette hozzá a bátorságot.-Tudod, hogy ez igaz, nem? Ez a teljes mindenség, a pasid eltűnése, ez mind mind összefügg.

-Hogyan?-Akadékoskodott Drew.-Ha ilyen nagyon okos vagy, mondd meg, hogyan?-Piper megpróbált válaszolni, de egy hang sem jött ki a torkán. Annabeth mentette meg:

-Talán igazad van, Piper. Ha van összefüggés ezen dolgok között, akkor én a túloldalról járok utána-azzal, hogy Percy-t keresem. Ahogy már mondtam, eszem ágában sincs Héra segítségére rohanni, még akkor sem, ha az eltűnése újra egymás ellen fordítja az Olimposziakat. De még egy dolog miatt nem mehetek. A prófécia miatt.

10. fejezet II. rész

-Ismerem ezeket a sorokat.-Jason összerezzent, aztán a halántékához nyomta a kezét.-Nem tudom, hogy hogyan, de tudom ezt a próféciát kívülről.
-Méghozzá latinul, kétségkívül.-Kiáltott fel Drew.-Jóképű és okos.-Az Afrodité Kabin kuncogni kezdett. Istenem, mennyi lúzer egyrakáson! Gondola Piper. Azonban ez sem javított a hangulaton. A tábortűz továbbra is kaotikusan égett, méghozzá a zöld egyik halványabb árnyalatában. Jason feszélyezetten leült, Annabeth pedig a fiú vállára tette a kezét, és valamit a fülébe súgott. Piper egy kissé féltékeny lett. Nekem kéne mellete ülnöm, nekem kéne segíteni neki. Rachel Dare továbbra is megrökönyödöttnek tűnt. Kheirónra nézett segítségért, de a kentaur csak állt némán és csüggedten, mintha egy olyan színművet nézne, amiről előre tudja, hogy tragédiával és sokak halálával fog végződni, mégsem tehet ellene semmit.
-Hát akkor.-Mondta Rachel, s megpróbálta magára hívni a figyelmet.-Tehát igen, az előbb elhangzott a Nagy Prófécia. Azt reméltük, hogy még évekig nem kerül rá sor, de attól félek, elkezdődött. Nem állíthatom biztosan, mert ez csak egy megérzés. És ahogyan azt már Drew is említette, valami fura dolog történik. A hét félvér, akárkik legyenek is, még nem gyűltek össze. Úgy érzem, többük itt ül most közöttünk, azonban vannak, akik nincsenek itt.-A táborozók mutogatni és sutyorogni kezdtek, félénken néztek egymásra, amíg egy álomittas közbe nem szólt:
-Itt vagyok! Várjunk csak...Nem rólam beszéltetek?
-Aludj már vissza, Clovis.-Üvöltötte valaki, majd a táborozók nevetésben törtek ki.
-Egyébként-Folytatta Rachel.-még mindig nem tudjuk, mit jelent a Nagy Prófécia pontosan. Nem tudjuk azt sem, mivel kell szembenézniük majd a kiválasztott félvéreknek, de mivel az előző Nagy Próféciában a Titán Háborút jövendölték meg, arra számíthatunk, hogy a második is valami hasonlóan rosszat jövendöl.
-Vagy rosszabbat.-Suttogta Kheirón. Talán nem szerette volna, hogy mindenki meghallja, de mégis meghallotta még a leghátsó sor is. A tábortűz azonnal sötétlila színt öltött, olyat, mint amilyet Piper az álmaiban látott.
-Amit biztosan tudunk-Mondta Rachel.-az az, hogy az első rész elkezdődött. Egy nagy probléma áll előttünk, és szükségünk van egy küldetésre, hogy megoldjuk. Hérát, az Istenek királynőjét elfogták.-Ez a hír mindenkit sokkolt. Aztán hirtelen 50 félisten kezdett el egyszerre beszélni. Kheirón megint megdöngette a köveket, azonban Rachelnek még így is várnia kellett, míg végre mindenki rá figyelt. A lány elmesélte a jelenlévőknek a Grand Kanyonban történteket: hogyan áldozta fel magát Gleeson Hedge, amikor a vihar szellemek támadást indítottak, illetve azt, hogy a viharszellemek figyelmeztettek arra, hogy ez csak a kezdet volt. Most éppen egy erős Úrnőt szolgálnak, akinek az a terve, hogy elpusztítja a félisteneket. Aztán Rachel elmesélte Piper látomását Héra Kabinjában. Piper megpróbált teljesen nyugodt maradni, még akkor is, amikor Drew a hátsó sorban el nem kezdett mutogatni társai nevetgélésétől körülvéve. Aztán végül Ravhel elmesélte Jason látomását is, ami a  Nagy Házban történt. Az üzenet, amit Héra közvetített annyira hasonló volt, hogy Piper beleborzongott. Az egyetlen különbség a kettő között az, hogy Héra engem arra figyelmeztetett, hogy ne áruljam el. " Hajolj meg az akarata előtt, és akkor a királyuk visszatér, és minket a romlásba taszít." Tehát Héra tud a gigász fenyegetéseiről. De ha tényleg tud az álmaimról, akkor miért nem figyelmeztette Jasont, és miért nem szólt neki, hogy az ellenség ügynöke vagyok?
-Jason.-Mondta Rachel.-Emlékszel a vezetéknevedre?-Jason öntudatosnak tűnt, azonban csak megrázta a fejét.-Rendben, akkor csak Jasonnek fogunk hívni.-Folytatta Rachel.-Az egyértelmű, hogy Héra küldetést indít, amit neked kell majd vezetned.-Rachel szünetet tartott, mintha időt hagyna Jasonnek a tiltakozásra a sorsa ellen. Mindenki a fiú felé fordult. Olyan feszült helyzetbe került! Ha én az ő helyében lennék, én már biztosan összeroppantam volna. Jason azonban továbbra is eltökélten ült, és teljes nyugalommal bólintott, majd csak annyit mondott:
-Teljesen egyetértek.
-Meg kell mentened Hérát, hogy megakadályozd valamilyen gonosz feltámadását.-Folytatta Rachel.-Valamilyen királyt kell megakadályoznod a felemelkedésben. Olyan okokból kifolyólag, amiket egyelőre nem ismerünk, ennek a téli napfordulóig meg kell történnie, ami négy nap múlva lesz.
-Az az Istenek Tanácskozásának napja.-Mondta Annabeth.-Ha az Istenek egyelőre még nem is tudnak arról, ami Hérával történt, akkor a hiánya ha máskor nem is, akkor biztos meglátszik majd. Biztosan harcolni fognak egymással, s mindenki a másikat fogja okolni Héra eltűnéséért. Legalábbis általában ezt teszik.
-A téli napforduló-Emelkedett szólásra Kheirón.-a sötétség napja is. Az Istenek összegyűlnek azon a napon, ugyanúgy, ahogy a Halandók, mert az erő a számokban rejlik. A téli napforduló a gonosz, sötét mágiának kedvez. Ősi mágiának, mely az Isteneknél is idősebb. Azon a napon bizonyos dolgok...keveregnek.-Ahogyan kimondta a keverés szót, az nagyon is sötétnek hangzott, mintha egy bűntet lenne, nem az, amit például a süti tésztájával is csinálunk.
-Oké.-Mondta Annabeth a kentaurt bámulván.-Köszönjük Önnek, Napsugár Kapitány. Akármi is történik, egyetértek Rachellel. Jason ki lett választva arra, hogy ő legyen ennek a küldetésnek a vezetője, tehát...
-Miért nem lett még Elfogadva?-Üvöltötte valaki az Árész Kabinból.-Ha tényleg olyan fontos...
-Már Elfogadták.-Jegyezte meg Kheirón.-Régebben. Jason, mutasd be, amit tudsz.-Elsőre úgy tűnt, Jason nem érti. Előrébb lépegetett félénken, Piper azonban nem tudott betelni a tűz fényénél aranyosan csillogó hajának és római szobrokéhoz hasonlatos fejedelmi vonásainak látványával. Jason Piperre nézett, a lány pedig bátorítóan bólintott, és elmutogatta egy érme feldobását. A fiú a zsebébe nyúlt. Érméje megvillant a levegőben, és amikor elkapta, egy lándzsát tartott a kezében: egy hét láb hosszú aranybotot, az egyik oldalán egy lándzs-heggyel. A félisteneknek elállt a lélegzete. Rachel és Annabeth elhátráltak a fegyver hegyétől, ami olyan élesnek tűnt, mint egy jégcsap vége.
-Az nem egy...-Annabeth hezitált.-Azt hittem, hogy kardod van.
-Hát, azt hiszem írásra esett éppen.-Mondta Jason.-Ugyanaz az érme, távolsági fegyver forma.
-Haver, én is akarok egy ilyet!-Kiáltotta valaki Árész Kabinjából.
-Még Clarisse elektromos lándzsájánál, Lámernél is jobb!-Értett vele egyet az egyik fivére.
-Elektromos.-Mormogta Jason, mintha jó ötletnek találná.-Lépjetek hátrébb.-Annabeth és Rachel értették a célzást. Jason felemelte a fegyverét, és mennydörgés robaja hallatszott. Minden szőrszál felállt Piper testén. Villámlás rohant keresztül a lándzsán, majd a a tábortűzbe csapódott.

10. fejezet I. rész

Az egész tábortüzes ötlet kiborította Piper-t. Azt hitte, hogy egy óriási, lila lángokkal égő máglya lesz, mint az álmaiban, az apja a lángok közelében egy cölöphöz kötözve. Amit cserébe kapott, az is majdnem olyan ijesztő volt: éneklős este. Az amfiteátrum lépcsőit egy domb oldalába vájták, és egy kövekkel kirakott tűzgyújtó gödör felé néztek. 50 vagy 60 gyerek töltötte meg a sorokat. Csoportokban ültek különböző zászlók alatt. Piper kiszúrta Jason-t elöl, Annabeth mellett. Leo is a közelükben ült, egy csapat tagbaszakadt gyerek között, egy acélszürke, kalapáccsal díszített zászló alatt. A tűz előtt fél tucat táborozó gitárokkal, és furcsa, réginek tűnő hárfákkal-lantokkal talán?-ugrált, miközben vezették az éneket, ami a páncélzat különböző részeiről szólt, meg arról, hogy hogyan öltözködött a nagymama a csatához. Mindenki velük énekelt, s közben páncéljuk azon részére mutattak, amiről épp a dal szólt, s közben vidáman viccelődtek. Ez egyértelműen a legfurcsább dolog, amit valaha láttam. Ez tipikusan egy olyan dal, ami napközben énekelve elég kínos lehet, azonban az éj leple alatt, úgy, hogy mindenki énekli, vicces és szórakoztató. Ahogy nőtt a hangerő, úgy változott a tűz is: a lángok egyre magasabbra csaptak, s pirosról narancssárgára, majd aranyszínűre változtak. Végül a dal lármás tapssal végződött. Egy srác egy lovon vágtatott ki a tömeg elé. Legalábbis a halovány fényben Piper azt hitte, hogy egy lovon ülő ember. Aztán észrevette, hogy egy kentaur az illető: az alsó fele egy fehér lóé volt, a felső fele azonban egy középkorú férfié, barna, göndör hajjal, és vágott szakállal. Egy dárdával hadonászott, melyre pirított mályvacukrot húztak.
-Nagyon szép! Különösképpen üdvözlöm az újonnan jötteket. Kheirón vagyok, a tábori foglalkozások felelőse, és nagyon örülök annak, hogy mind élve eljutottatok ide, s a legtöbb végtagotok is a helyén maradt. Egy pillanat múlva, ígérem, rátérünk a szokásokra, azonban van néhány probléma, amit meg kellene beszélnünk...
-Mi van a Kapd el a zászlóval?-Kiáltotta valaki. Egy csapat állig felfegyverkezett gyerek zúgolódni kezdett. Egy piros, vaddisznófejjel hímzett zászló alatt ültek.
-Igen.-Mondta a kentaur.-Tudom, hogy az Árész Kabin izgatottan várja, hogy visszatérjünk a szokásos játékokra, melyeket az erdőben rendezünk.
-Meg arra, hogy öljünk!-Üvöltötte az egyikük.
-Sajnálatos módon-Mondta Kheirón.-amíg a sárkány nincs az irányításunk alatt, a kéréseteket nem teljesíthetjük. Kilences Kabin, van valami jelenteni való?-A kentaur Leo-ék csoportja felé fordult. Leo rákacsintott Piper-re, majd az ujjaival pisztolyt formált, és lelőtte a lányt. A Leo mellet ülő lány kényelmetlenül felállt. Katonai kabátot viselt, ami nagyban hasonlított Leo-éra, haját egy piros fejkendő alá rejtette.
-Dolgozunk rajta.-Mondta. Egyre több mormogás hallattszott.
-Hogyan, Nyssa?-Követelte egy Árész kölyök.
-Nagyon keményen.-Válaszolta a lány, majd kiáltozások és siránkozások közepette leült. A tűz kaotikusan köpködött. Kheirón megdöngette egyik patájával a tűz körül álló kövek egyikét-BANG, BANG, BANG-és a táborozók hangjai elhaltak.
-Türelmesnek kell lennünk.-Mondta a kentaur.-Mindeközben van még megbeszélésre váró problémánk, nem is egy.
-Percy?-Kérdezte valaki. A tűz fénye még halványabb lett. Piper-nek azonban nem volt szüksége a hangulatot jelző tűzre ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a tömeg aggódik. Kheirón Annabethre mutatott, aki vett egy mély levegőt, majd felállt.
-Nem találtam meg Percy-t.-Jelentette be. A hangja egy kicsit megremegett, amikor kimondta a fiú nevét.-Nem volt a Grand Kanyonban, mint ahogyan hittem. Azonban nem adjuk fel. Mindenfelé vannak csapataink. Grover, Tyson, Nico, Artemisz Vadászai mind őt keresik. Meg fogjuk találni őt. Kheirón valami másról beszél. Egy új küldetésről.
-Ez már a Nagy Prófécia, nem?-Kiáltotta egy lány. Mindenki hátrafordult. A hang az egyik leghátsó csoportból jött, azoktól, akik egy rózsaszín, galambbal díszített zászló alatt ültek. Egymás között beszélgettek, a környezetükben levő dolgokra alig figyeltek, amíg a vezetőjük-Drew-fel nem állt. Mindenki meglepettnek tűnt. Általában Drew nem fordított túl sok figyelmet a többi táborozóra, pláne nem szólt hozzájuk.
-Drew?-Kérdezte Annabeth.-Hogy érted ezt?
-Hát, most komolyan!-Drew úgy tárta szét a kezét, mintha az igazság egyértelmű lenne.-Az Olimposz bezárult. Percy eltűnt. Héra küldött neked egy látomást, és te három új félistennel jöttél vissza egy nap alatt. Úgy értem, fura dolgok történnek. Elkezdődött a Nagy Prófécia, nem?-Piper odasúgott Rachelnek:
-Miről beszél...Nagy Prófécia?-Aztán a lány észrevette, hogy mindenki más is Rachelt figyeli.
-Na?-Sürgette a választ Drew.-Te vagy az orákulum. Elkezdődött vagy sem?-Rachel szemei ijesztőnek tűntek a sötétben. Piper attól félt, hogy megint felakadnak, s a Rachel újra egy őrült páva-istennő szeszélyeit kezdi tolmácsolni, azonban az orákulum csak felállt, és teljesen nyugodtan kezdett beszélni a táborozókhoz:
-Igen. A Nagy Prófécia elkezdődött.-Káosz tört ki. Piper elkapta Jason pillantását. A srác azt tátogta felé: Jól vagy?, ő pedig bólintott egyet, és megpróbált mosolyogni, de aztán inkább elfordult. Túl fájdalmas látni őt úgy, hogy nem vagyok vele. Amikor a beszélgetés végre elhalt, Rachel egy kicsit közelebb lépett a hallgatóságához, és 50 plusz félisten hajolt el előle, mintha a sovány, vöröshajú halandó mindannyiójukat megfélemlítette volna.
-Azok számára, akik nem tudják,-Mondta Rachel.-a Nagy Prófécia volt az első próféciám. Augusztusban érkezett, és úgy szól, hogy:

Hét félvér válaszol a hívásra,

Vihar vagy tűz, mi hull a világra...-

Jason felpattant. Szemei vadul cikáztak, mintha valamilyen nagy titokra jött volna rá. Még Rachel is elvesztette a lendületét.

-J...Jason?-Kérdezte.-Mi a...

-Ut cum spiritu postrema sacramentum dejuremus-Kántálta a fiú.-Et hostes ornamenta addent ad ianuam necem.-Kényelmetlen csend telepedett a tömegre. Piper észrevette, hogy többük a sorok lefordításával próbálkozik. Azt tudom, hogy latinul volt, azt azonban nem, hogy Jason mikor tanult meg latinul, és azt sem tudom, hogy jövőbeli pasim miért kezdett el egy holt nyelven kántálni, mint valamilyen öreg, katolikus pap.

-Te az előbb...befejezted a próféciát.-Dadogta Rachel.-

...Esküt tart az utolsó lehellet,

A Halál Kapujában fegyveresek.

- Honnan tudtad őket latinul?-Kérdezte végül az orákulum...

9. fejezet IV. rész

Árgus szipogott. Felmarkolt egy nagy adag Kleenex zsebkendőt, és törölgetni kezdte a szemeit az egész testén.  
-Tehát...-Piper próbálta nem bámulni Árgust, aki éppen a könyökéről törölgette könnyeit.-Mi történt Hérával? 
-Nem vagyunk benne biztosak.-Válaszolta Rachel.-Amúgy Annabeth és Jason benéztek hozzád. Jason nem akart itt hagyni, de Annabeth-nek támadt egy ötlete, amitől lehet, hogy Jason visszakapja az emlékeit.
-Az...Az nagyon jó lenne.-Jason meglátogatott? Bárcsak ne lettem volna eszméletlen! Azonban ha visszakapja az emlékeit, az feltétlenül jó lenne? Még mindig bízom benne, hogy ismerjük egymást. Nem akarom elhinni, hogy a kapcsolatunk csak a Köd játéka volt. Lépj túl rajta. Mondta magában Piper. Ha Apun szeretnék segíteni, akkor miért érdekel, hogy Jason kedvel-e vagy sem? Talán még gyűlölni is fog érte. Itt mindannyian gyűlölni fognak érte. Piper lenézett a kezében szorongatott szertartásokhoz használatos tőrre. Annabeth azt mondta, az erő és a hatalom jelképe, azonban harcban nem nagyon használják. A jó kinézethez járult hozzá, nem a harchoz. Hamisítvány, ugyanúgy, mint én. A neve pedig Katroptris, ami azt jelenti, hogy tükör. Piper nem húzta ki újra a tokjából. Nem lennék képes még egyszer megnézni benne a tükörképem. 
-Ne aggódj.-Rachel összefonta a kezét.-Jason rendes srácnak tűnik. Volt egy látomása neki is, ugyanúgy, mint neked, és a kettő sokban hasonlított egymáshoz. Akármi is történik éppen Hérával, úgy gondolom nektek kettőtöknek együtt kell dolgoznotok az ügyön.-Rachel mosolygott, mintha jó híreket közölt volna éppen, azonban Piper csak még jobban elcsüggedt. Azt hittem, ez a küldetés, vagy mi, számomra ismeretlen embereket foglal majd magába. Most azonban Rachel gyakorlatilag azt mondta nekem: Jó hírek! Nemcsak az apukádat tartja fogva egy emberevő gigász, még azt a srácot is el kell árulnod, akit meglehetősen kedvelsz! Hát milyen jó hírek ezek!
-Hé.-Mondta Rachel.-Semmi értelme sírni. Majdcsak kitaláltok valamit.-Piper megtörölgette szemeit, és próbálta fegyelmezni magát. Hé, ez nem én vagyok. Vagánynak kéne lennem-egy megátalkodott kocsitolvajnak, a los angeles-i magániskolák rémének. Most meg itt sírok, mint egy óvodás. 
-Honnan tudhatnád, mivel kell szembenéznem?-Rachel megvonta a vállát.
-Tudom, hogy egy nehéz döntés áll előtted, és a lehetőségeid sem túl jók. Mint már mondtam, néha vannak furcsa megérzéseim. De a tábortűznél El fognak fogadni. Majdnem teljesen biztos vagyok benne. Amikor megtudod, ki az Istenni szülőd, a dolgok lehet, hogy tisztábbak lesznek.-Tisztábbak. Gondolta Piper. Nem feltétlenül jobbak. A lány felült az ágyban. A homloka lüktetett, mintha valaki tüskét nyomott volna a szemei közé. Apu egyszer azt mondta nekem, hogy semmi esély arra, hogy valaha viszontláthatjuk Anyut. Azonban ma este, Anyu lehet hogy Elfogad. Most lőször nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom tudni, ki is Anyu.
-Remélem Athéné lesz.-Piper felnézett, és attól félt, hogy Rachel esetleg kigúnyolja az előbbi megjegyzése miatt, az orákulum azonban csak mosolygott.
-Piper, egyáltalán nem hibáztatlak ezért. Őszintén? Szerintem Annabeth is ugyanezt reméli. Ti ketten nagyon sok dologban hasonlóak vagytok.-Az összehasonlítás miatt Piper még bűnösebbnek érezte magát.
-Még egy megérzés? Szinte semmit sem tudsz rólam.
-Meg lennél lepve, ha tudnád, mennyit tudok rólad.
-Csak azért mondod ezt, mert te vagy az orákulum, nem igaz? Nagyon titokzatosnak kell hangzanod.-Rachel elnevette magát.
-Ne mondd el enkinek a titkaimat, Piper. És ne aggódj. A dolgok meg fognak történni, csak esetleg nem úgy, ahogyan te tervezed őket. 
-Ez egyáltalán nem javított a hangulatomon.-Valahol a távolban megfújtak egy kürtöt. Árgus morgott egyet, majd kinyitotta az ajtót. 
-Vacsora?-Találgatott Piper.
-Azt átaludtad.-Válaszolta Rachel.-Eljött a tábortűz ideje. Gyere, derítsük ki, ki is vagy valójában.

9. fejezet III. rész

Piper apja felsóhajtott.
-Jane beszélt a rendőrséggel, és egyezséget kötöttek. A kereskedő nem fog feljelentést tenni, de neked be kell iratkoznod egy nevadai bentlakásos iskolába. Problémás esetekre specializálódtak...mármint olyan gyerekekkel foglalkoznak, akiknek nehezen megy a beilleszkedés a társadalomba.
-Hát igen, ez az, ami én vagyok.-Piper hangja megremegett.-Egy nagy probléma.
-Piper...Azt ígérted, megpróbálod. Teljesen elszomorítottál ezzel. Fogalmam sincs, mi mást tudnék csinálni veled. 
-Csinálj bármit!-Mondta Piper.-De magad csináld! Ne hagyd Jane-re. Nem küldhetsz csak úgy el magadtól.-Apja lenézett a piknik kosárra. A szendvicse érintetlenül feküdt egy darab arany csomagolópapír-darabkán. Az egész délutánt eltervezték a parton. Ez az esemény azonban tönkre tette terveiket. Nem hiszem, hogy Apu eleget tenne Jane követeléseinek. Most egészen biztosan nem. Nem olyan nagy dologban, mint egy bentlakásos iskola.
-Menj, beszélj Jane-el.-Mondta Piper apja.-Ő majd elmondja a részleteket.
-Apu...-Azonban apja a távolba meredt, mintha az óceán vizén keresztül láthatná a Szellemek Földjét. Nem fogok sírni. Fogadkozott Piper. A lány fölfelé indult a fövenyen Jane irányába, akinek az arcán szokásos, hideg mosolya ült. A nő egy jegyet nyújtott Piper felé. Mint mindig, most is már előre megszervezett mindent. Csak egy probléma vagyok a listáján, amit meg kellett oldania.
Piper álma megváltozott. Egy hegytetőn állt az éjszakában. Alatta egy város fényei pislákoltak. Előtte egy máglya világított. A lila lángok sokkal több árnyékot hagytak, mint a rendes tűz lángjai, azonban a hő olyan magas volt, hogy Piper ruhái gőzölögni kezdtek. 
-Ez a második figyelmeztetésed.-Morajlott fel egy olyan erős hang, hogy a föld is beleremegett. Piper hallotta már ezt a hangot az álmaiban. Próbálta meggyőzni magát, hogy nem is olyan félelmetes, mint ahogyan emlékezett rá, azonban csak még rosszabbul érezte magát. A máglya mögött egy óriási arc körvonalai voltak kivehetőek. Első ránézésre úgy tűnt, mintha a lángok fölött lebegne, azonban Piper tudta, hogy egy óriási testhez tartozik. Nyers vonásait akár kőből is faraghatták volna. Az arc alig látszott élőnek, kivéve a fehér szemeket, amik nyers gyémántokhoz voltak hasonlatosak, és a csavart hajfürtöket, amik közé emberi csontokat dugtak. Az arc mosolygott, Piper pedig megborzongott. 
-Azt fogod csinálni, amit mondtak neked.-Mondta a gigász.-El fogsz menni a küldetésre. Csináld, amit kérünk, és akkor talán szabadon elmehetsz. Máskülönben...-A gigász a máglya egyik oldala felé intett. Piper apja eszméletlenül lógott egy cölöphöz kötözve. Piper megpróbált felkiáltani. Hívni akarta az apukáját, és megkérni a gigászt, hogy engedje el, azonban semmilyen hang nem jött ki a torkán.
-Figyelni fogok.-Mondta a gigász.-Szolgálj engem, és akkor mindketten életben maradtok. Enceladus a szavát adja erre. Hagyj cserben...hát, egy millenián keresztül aludtam, ifjú félisten. Igazán éhes vagyok. Bukj el, és akkor fogok enni is.-A gigász felröhögött. A föld megrázkódott, s megnyílt Piper alatt, így a lány a sötétségbe zuhant.

Amikor Piper felébredt, az izmai úgy sajogtak, mintha egész éjszaka ír szteptáncolt volna. A mellkasa is fájt, s alig tudott lélegezni. Lefelé nyúlt a kezével, s ujjai összezárultak annak a késnek a markolatán, amit Annabeth adott neki-Katroptrison, Trójai Heléna fegyverén. Tehát a Félvér Tábor nem csak egy álom volt.
-Hogy érzed magad?-Kérdezte valaki. Piper fókuszálni próbált. Egy ágyban feküdt, egyik oldalán egy fehér függönnyel, mintha valamiféle gyengélkedőn volna. Az a vöröshajú lány, Rachel Dare ült mellette. A falon egy poszter volt, amin egy rajzolt szatír pózolt, aki nagyon hasonlított Hedge edzőre. A szatír szájából egy lázmérő lógott, alatta pedig azt hirdette a szöveg: Ne hagyd, hogy a kecskéd beteg legyen!
-Hol...-Piper hangja elhalt, amikor meglátta az ajtóban álló srácot. Egy tipikus, kaliforniai szörfösnek látszott: napbarnította bőr, szőke haj, póló és rövidnadrág. Azonban több száz kék szem volt az egész testén: a karján, a lábán, az arcán mindenfelé. Még a lábfején is volt szeme, ami Pipert bámulta a szandál csatjai közül.
-Ő Árgus.-Mondta Rachel.-A biztonság vezetője. Ő csak szemmeltartja a dolgokat...hogy úgy mondjam.-Árgus bólintott. Az állán lévő szeme kacsintott.
-Hol...?-Próbálkozott újra Piper, de olyan érzése volt, mintha vattán kellene keresztül beszélnie.
-A Nagy Házban vagy.-Válaszolt Rachel.-Itt vannak a tábori irodák. Ide hoztunk, amikor elájultál.
-Te megragadtál.-Emlékezett vissza Piper.-Héra hangja...
-Azt nagyon sajnálom.-Mondta Rachel.-Hidd el, nem az én ötletem volt, hogy megszálljanak. Kheirón meggyógyított egy kevéske nektárral...
-Nektárral?
-Az Istenek italával. Kis adagokban meggyógyítja a félisteneket, ha azonban túl sokat kapsz belőle, akkor...hamuvá éget.
-Ó. Vicces.-Rachel előrébb ült.
-Emlékszel a látomásodra?-Piper egy pillanatra megrettent, mert azt hitte, Rachel az álmáról kérdezi, amiben a gigász is szerepelt. Aztán rájött, hogy Rachel arról kérdezte, ami Héra Kabinjában történt.
-Valami baj van az Istennővel.-Mondta Piper.-Azt mondta nekem, hogy szabadítsam ki, mintha valamilyen csapdában volna. Olyasmit is említett, hogy a föld elnyel mindannyiunkat, meg egy tüzes dolgot, meg valamit a napfordulóval kapcsolatban.-A sarokban Árgus felmordult. Az összes szeme egyszerre kezdett verdesni.
-Héra hozta létre Árgust.-Magyarázta Rachel.-Elég érzékeny, ha valami fenyegeti az Istennő biztonságát. Megpróbáljuk elérni, hogy ne sírjon, mert legutóbb, amikor ez történt...nos, egy kisebbfajta árvizet okozott.

9. fejezet II.rész

-Mit gondolsz, Anyu életben lehet még?-Ez nem volt igazi kérdés. Apu mondhatja azt, hogy nem tudja, de ettől függetlenül szeretném hallani, mit válaszol. Piper apja a hullámokat bámulta meredten.
-Tom Nagypapád-Mondta aztán.-Régebben többször is mondta, hogy ha elég sokáig gyalogolsz a lemenő nap felé, akkor a Szellemek Földjére érkezel, ahol tudsz beszélni a halottakkal. Sok-sok évvel ezelőtt azt is említette, hogy vissza lehet hozni a halottakat, de azzal felborítod az egyensúlyt. Hát, az egész történet nagyon hosszú és bonyodalmas.
-Olyasmi, mint az Alvilág a görög mítoszokban.-Emlékezett vissza Piper.-Az is Nyugatra volt. És Orfeusz...ő megpróbálta visszahozni a feleségét.-Apja bólintott. Egy évvel ezelőtt élete eddigi legnagyobb szerepét játszotta el, egy ókori görög királyt. Piper segített neki kutakodni a mítoszokban, azokban az öreg történetekben, melyekben emberek váltak kővé, vagy vergődtek forró, lávával teli üregekben. Nagyon jó időtöltés volt, főleg amiatt, hogy együtt lehettünk. Megédesítette az életemet. Egy kicsit közelebb éreztem magamhoz Aput, de sajnos, mint olyan sok minden, ez sem tartott túl sokáig.
-Sok a hasonlóság a Cherokee és a görög mitológia között.-Bólintott az apukája.-El nem tudom képzelni, mit gondolna most rólunk Tom Nagyapa, ha meglátna minket a világ nyugati végén ücsörögni. Talán ránk is azt hinné, hogy szellemek vagyunk.
-Tehát hiszel a régi történetekben? Úgy gondolod, hogy Anyu meghalt?-A férfi szemei megteltek könnyekkel, s Piper látta a mögöttük levő szomorúságot. Lehet, hogy ez kelti fel a nők figyelmét. Kívülről kiegyensúlyozottnak, összeszedettnek tűnik, de a szemei mögött nagy szomorúság rejtőzik. A nők ki akarják deríteni, miért. Segíteni szeretnének neki, de nem tudnak. Apu egyszer elmagyarázta, hogy minden Cherokee magában hordozza ezt a belső sötétséget és szomorúságot-több évszázdnyi szenvedés emlékét. Azonban lehet, hogy több is van a háttérben.
-Nem hiszek a régi történetekben.-Válaszolta apukája.-Ha hinnék a Szellemek Földjében, az állati lelkekben, vagy a görög istenekben...Hát, nem hiszem, hogy tudnék aludni. Folyamatos félelemben élnék, vagy azon rágódnék, hogy kit miért okolhatok.-Kit lehetne azért okolni, hogy Tom Nagypapa meghalt tüdőrákban még azelőtt, hogy Apu híres lett, és elég pénzt tudott volna összeszedni, hogy segítsen rajta? Vagy kit lehetne azért okolni, hogy Anya-az egyetlen nő, akit Apu valaha szeretett-elhagyta anélkül, hogy annyit mondott volna neki, hogy fapapucs, s ráhagyott egy újszülöttet, mikor Apu még nem volt felkészülve arra, hogy vigyázzon rá? Vagy azért, hogy hiába sikeres és híres az Apukám, se ő, se én nem vagyunk boldogok?
-Nem tudok arról, hogy életben lenne.-Mondta végül Piper apukája.-De akár a Szellemek Földjén is lézenghet, Pipes. Semmi esély rá, hogy valaha viszontlátjuk. Ha másban hinnék...Hát, akkor nem hinném, hogy meg tudom azt érteni, amúgysem.-Mögöttük kinyílt egy kocsiajtó. Piper megfordult, majd teljesen elkámpicsorodott. Jane közeledett feléjük, kosztümben, meg-meg botolva magassarkújával a homokban, PDA-jával a kezében. Az arcán levő kifejezés félig unott, félig győzedelmes volt. Biztos, hogy felvette a kapcsolatot a rendőrséggel. Kérlek, ess egy nagyot. Imádkozott Piper. Ha létezik bármilyen állati lélek, vagy isten, kérlek segíts nekem. Hagyd, hogy Jane elessen. Nem hosszú ideig húzódó sérülést kérek, csak egy enyhe agyrázkódást, hogy a nap többi részében ne legyen eszméleténél. Légyszíves, segíts! Azonban Jane továbbra is változatlan ütemben haladt.
-Apu.-Momdta Piper gombóccal a torkában.-Történt valami tegnap...-Apja azonban szintén meglátta Jane közeledtét. Mire lánya hozzászólt, már felvette hivatalos arckifejezését. Jane nem jött volna, ha nem lett volna fontos a helyzet, ezt mindketten tudták. Csak három esetben jelent meg személyesen: ha egy stúdió állást ajánlott, ha egy projekt befuccsolt, vagy ha Piper már megint valami rosszat csinált.
-Majd később beszélünk erről, Pipes.-Ígérte a férfi.-Előbb azonban megnézem, mit akar Jane. Tudod, hogy milyen.-Igen, pontosan tudom, milyen. Apukája odabattyogott Jane-hez. Piper nem hallotta, mit mondanak pontosan, de jó volt az arcok olvasásában. Jane éppen elmondja a tényeket a tegnap történtekről, azaz a lopott kocsiról, s közben úgy állít be, mintha egy undorító háziállat lennék, aki lepisilte a kanapét. Aput elhagyta a lelkesedése és az energiái, s most felém közelít. Úgy néz rám, mintha elárultam volna.
-Piper, megígérted, hogy megpróbálod.-Mondta a lány apja.
-Apu, gyűlöltem azt az iskolát. Nem tudtam megcsinálni. El akartam neked mondani mindent a BMW-ről, de...
-Eltanácsoltak, Piper.-Mondta.-Egy kocsi, Piper? Jövőre 16 leszel. Akármelyik kocsit meg tudom neked venni. Bármelyiket, amelyiket csak szeretnéd. Hogyan...
-Úgy érted, Jane venne nekem egy kocsit.-Mondta Piper. Nem tudott mit tenni. A harag keresztülsöpört rajta.-Apu, csak ez egyszer halgass meg. Ne kelljen addig várnom, amíg felteszed a három bugyuta kérdésedet! Normális suliba akarok járni. Azt akarom, hogy te vigyél el a szülői fogadóra, ne Jane. Vagy taníts otthon! Olyan sokat tanultam, amikor Görögországról olvastunk együtt. Mindig, minden tárgyból megcsinálhatjuk! Meg tudnánk...
-Ne csináld ezt velem, Piper.-Vágotta lány szavába apja.-Azt csinálom, ami tőlem telik. Ennél többet nem tehetek érted. Már lejátszottuk ezt a vitát egyszer, Piper.-Nem. Gondolta Piper. Abbahagytad a vitát évekkel ezelőtt.

9. fejezet I. rész

Piper az utolsó napjáról álmodott, amit az apjával töltött. A Big Sur-höz közeli tengerparton voltak, és a szörfözés után pihentek. A reggel annyira tökéletesre sikeredett, hogy Piper érezte, hogy valami rossz fog hamarosan történni-egy hordányi idegesítő paparazzi fogja lerohanni őket, vagy talán egy fehér cápa fog feltűnni a vizekben. Semmi esetre sem tarthat sokáig a szerencséje. De idáig csak jó hullámaik voltak, felhőtlen éggel, és egy mérföldnyi hosszan elhúzódó óceán-szakaszuk, ami csak az övék. Apu találta ezt az isten háta mögötti helyet, majd bérelt itt egy villát egy partszakasszal, s valahogy sikerült titokban tartania. Ha túl sokáig itt maradna Apu a fotósok hamarosan rátalálnának. Mindig megtalálják.
-Nagyon jó itt kint, Pipes.-A férfi Piperre villantotta azt a mosolyát, ami miatt híres lett: tökéletes fogak, gödröcskék az állon, és olyan csillogás sötét szemeiben, melytől a nők síktozni szoktak, s esdekelve kérik, hogy írja alá különböző testrészeiket alkoholos filccel. Most komolyan. Szokta ilyenkor gondolni Piper. Vannak, akik sosem nőnek fel. Apja tövig lenyírt fekete hajában vízcseppecskék csillogtak.
-Egyre jobban megy a szörfözés.-Piper nagyon büszke volt magára, attól függetlenül, hogy gyanította, hogy apja csak kedves akar lenni vele. Az idő nagy részét a lány még mindig úszkálással töltötte. Külön tehetség kell ahhoz, hogy valaki rendesen rá tudjon állni a deszkára. Apu persze egy természetes szörfös-aminek semmi értelme, mert Oklahomában nőtt fel egy viszonylag szegény családban több száz kilométerre az óceántól-de nagfyon jó volt a hullámokon. Piper csak azért nem hagyta abba a szörfözést, mert ez időt adott neki, amit az apjával tölthetett. Nem sok más lehetősége nyílt erre.
-Szendvicset?-Apja mélyre nyúlt a piknik-kosárban, amit a szakácsa, Arno készített össze.-Nézzük csak: pulyka, peszto, waszabi, rák, és itt is van a Speciálisan Pipernek feliratú. Mogyoróvaj és gumicukor.-A lány elvette a szendvicset. A M&G mindig is a kedvence volt, hiszen Piper többek között a vegetáriánusok csapatában is benne volt. Azóta volt vegetáriánus, hogy egyszer keresztülmentek egy mészárosműhelyen Chino-ban, s az ottani szegot alig bírta elviselni. De más indoka is volt annak, hogy szerette ezt a fajta szendvicset. Az M&G olyan egyszerű étel volt, amit egy átlagos gyerek is ehetett ebédre. Néha megkérte az apját, hogy csinálja meg neki, ne egy Franciaországból jött szakács, aki előszeretettel csomagolta arany színű csomagolópapírba, s tett mellé kést meg villát is. Soha semmi sem lehet egyszerű? Éppen ezért nem veszem fel a díszes ruhákat meg a márkás cipőket, amiket Apa hoz nekem. Ezért utasítom vissza, hogy elvigyen egy szalonba. Ezért vágom a saját hajam egy műanyag, Garfield-os ollóval, és hagyom mindig egy kicsit kócosan. Ezért viselek rongyosra hordott tornacipőket, farmert, meg pólót, s azt a Polartec kabátot, amit még abban az időben kaptam, amikor snowboardozni tanultam. És mindig is gyűlöltem azokat a magániskolákat, ahová sznobok jártak, s amikről Apu azt gondolta, hogy jók lesznek nekem. Mindig kirúgattam magam, Apu pedig mindig új helyekre iratott be. Tegnap elkövettem a legnagyobb szabályszegést: vezettem azt a "kölcsönkért" BMW-t, amit abból a márkaboltból hoztam el. Mindig egyre nagyobb és nagyobb dolgokat kell csinálnom, hogy magamra vonjam Apu figyelmét. Hát, ezt még nem mondtam el neki. Apu még nem tudja. Úgy gondoltam, hogy ma reggel mondom el neki. Aztán meglepett ezzel a kirándulással, és nem akartam tönkretenni a hangulatot. Ez volt az első alkalom, hogy együtt voltak...három hónapja.
-Mi a baj?-Apja Pipernek nyújtotta a szódát.
-Apu, valamit el...
-Várj egy pillanatot, Pipes. Komoly az arcod. Készen állsz egy Bármilyen Három Kérdés partira?-Évek óta játszották ezt a játékot. Apja találta ki, hogy minél többet megtudjanak egymásról a lehető legrövidebb idő alatt. Kérdezhettek egymástól bármilyen három kérdést. Nem voltak határok, és becsületesen kellett válaszolnod. Az idő többi részében Apa megígérte, hogy nem fog beleavatkozni az életembe-ami elég egyszerű, mivel soha sincs a környékemen. A legtöbb gyerek ezt a játékot tuti, hogy cikinek gondolná. Azonban én már vártam ezt a kérdést. Ez sokban hasonlít a szörfözésre-nem egyszerű, de olyan érzést ad, mintha lenne Apukám.
-Első kérdés.-Mondta Piper.-Anya.-Nem nagy meglepetés. Mindig ez volt az egyik címszava. Apja megadóan megvonta a vállát.
-Mit szeretnél tudni róla, Piper? Már mondtam neked, hogy eltűnt. Nem tudom miért, vagy hogy hová ment. Miután megszülettél, egyszerűen csak elment, és én soha többé nem hallottam felőle semmit.
-Mit gondolsz, életben lehet még?