Egy viharszellemekkel, kecske-emberekkel, és repülő barátokkal teli reggel után akár el is veszíthetem a józan eszem. - gondolta Piper. - Nagyon félek. Minden úgy kezdődött, ahogy az álmomban mondták. A szekér hátuljában állt Jasonnel és Leoval együtt, miközben a kopasz Butch a repülő lovakat irányította, a szőke Annabeth pedig egy érdekes, bronzból készült szerkezetet tanulmányozott. Átrepültek a Grand Kanyon felett, és kelet felé vették az irányt. Hideg szél süvített körülöttük. Mögöttük viharfelhők gyülekeztek. A kocsi folyamatosan rázkódott és dülöngélt. Vajon ha kiesnék, Jason megint el tudna kapni...? Az reggel történtek közül határozottan az volt a legfurcsább, amikor elkapott - nem a tény, hogy tud repülni, hanem az, hogy a kezében tartott, és át is karolt, de még csak azt sem tudta, ki vagyok... Tanév elejétől fogva azon dolgoztam, hogy mélyebb kapcsolatunk legyen, hogy többnek lásson, ne csak az egyik barátjának... Aztán, végre megcsókolt... Az elmúlt hetek voltak a legjobbak egész életemben... Aztán, három éjszakával ezelőtt egy álmom tönkretett mindent - egy borzalmas hang, ami borzasztó híreket mondott... Senkinek sem szóltam róla, még Jasonnek sem... Aztán most meg sem ismer... Olyan mintha valaki folyamatosan belepiszkálna az életembe, és mindig mindent elölről kezdetne velem... Legszívesebben sikítanék...
Jason a lány mellett állt. Azok a kék szemek, a gondosan nyírt szőke haj, és az az aranyos kis heg a szája alatt... Az arca gyengéd és nemes, de - mint mindig - egy kicsit szomorkás. A horizontot bámulta, és még csak észre sem vette Pipert. Mindeközben Leo éppoly idegesítő volt, mint szokott lenni.
- Ez tök jó! - Kiszedett egy pegazus tollat a hajából. - Hova megyünk?
-Egy biztonságos helyre. - válaszolta Annabeth. - Az egyetlen olyan helyre ami biztonságos számunkra. A Félvér Táborba.
- Félvér? - kérdezett vissza Piper. Utálom ezt a szót. Mindig mindenki így hív - fél-Cherokee, fél-fehér - és sohasem bóknak szánták. - Ez valami rossz vicc, ugye?
- Úgy érti, félistenek vagyunk. - válaszolta Jason. - Félig istenek, félig halandók.
Annabeth hátrapillantott a válla fölött.
- Úgy tűnik, igen sokat tudsz, Jason. És igen, félistenek. Az anyukám Athéné, a bölcsesség istennője. Butch itt mellettem Irisz, a szivárványistennő fia.
Leo köhögni kezdett.
- Az anyukád a szivárvány istennője?
- Miért, valami bajod van vele? - kérdezte Butch.
- Ó, nem, dehogy. - vágta rá gyorsan Leo. - Szivárvány... Nagyon macsós dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése