17. fejezet I. rész

Leo nagyon boldog volt. Milyen arcokat vágtak, mikor berepültem egy sárkányon a Táborba! Megfizethetetlen! A Kabintársaim úgy álltak ott, mint egy csapat idióta! Festus is fantasztikus volt. Nem változtatott máglyává egy Kabint sem, és a szatírokat is békén hagyta, csak egy kis olajat eresztett. Na jó, nem keveset. Majd dollgoznom kell még rajta. Talán nem ragadtam meg az alkalmat, és nem mondtam el ott helyben mindent arról, hogy mit is találtam pontosan. Nem is fogok mindent elmesélni a Kilences Bunkerről meg a repülő hajó krétarajzáról. Még kell egy kis idő, hogy gondolkozzak ezen. Majd talán elmondom nekik, amikor visszajöttem. Ha egyáltalán visszajövök. Gondolta sötéten. Nem, mindenképp visszajövök. Szereztem egy aranyos mágikus szerszámövet meg néhány egyéb jó cuccot a bunkerből, amik most a hátizsákomban pihennek. Mindemellett van egy tüzet lehelő, kicsit lyukas sárkányom. Mi bajom lehet? Hát, mondjuk elromolhat a vezérlőpanel. Ajánlotta az egyik fele. Meg lehet, hogy Festus megesz. Oké, a sárkány mégsincs annyira jó állapotban, mint állítottam. A fiú egész éjszaka azon dolgozott, hogy felszerelje a szárnyakat, azonban egyetlen "pót sárkány agy" feliratú CD-t sem talált. És amúgy is, szorított az idő! Három napunk van a napfordulóig. Muszály volt elindulnunk. Egyébként meg nagyon jól megtisztítottam a lemezt. A legtöbb vezeték is jó állapotban volt. Csak ki kell tartania három napig. A rosszabbik fele azonban továbbra is ellenállt.  Lehet, de mi van ha...
 - Fogd már be! - Mondta ki Leo hangosan.
 - Mi? - Kérdezte Piper.
 - Semmi. - Válaszolta a fiú. - Csak hosszú éjszakám volt. Azt hiszem hallucinálok. Tök király! - Mivel elöl ült, Leo nem láthatta társai arcát, azonban a csenből arra következtetett, hogy a barátai egyáltalán nem örülnek annak, hogy egy kialvatlan, hallucináló sárkánysofőrük van.
 - Nyugi, csak vicceltem. - Leo arra gondolt, hogy jó lenne talán témát váltani. - Tehát, mi is a tervünk? Mintha mondtatok volna valamit valamiféle szélfogóról, vagy szélforgról, vagy valami hasonlóról? - Miközben átrepültek New England felett, Jason ismertette a tervet:
 - Először megkeresünk egy Istent, akinek az a neve, hogy Boreász...
 - Tényleg az a neve, hogy Boreász? - Leo úgy érezte, tényleg rá kell kérdeznie, hogy: - Ki az a ficki? Egy borász?
 - Másodszor is, - folytatta Jason -  meg kell találnunk a venti-t, akik megtámadtak minket a Grand Kanyonban és...
 - Nem hívhatnánk egyszerűen viharszellemeknek őket? - Kérdezte Leo. - Amikor azt mondod, hogy ventus, meg venti, mindig gonosz ventillátorok jutnak eszembe.
 - És harmadjára, meg kell tudnunk, kinek dolgoznak a viharszellemek, hogy aztán kiszedhessük belőle, hol van Héra fogvatartva, majd ki kell őt szabadítanunk. - Fejezte be Jason.
 - Tehát meg kell találnunk Dylan-t, azt a rusnya viharsrácot, - Foglalta össze Leo. - aki lehajította Piper-t a Grand Kanyonba, és  beszívta egy felhőbe Hedge Edzőt?
 - Igen, röviden ennyi. - Mondta Jason. - Meg, talán egy farkas is benne van. De azt hiszem, ő barátságos. Legalábbis nem fog megenni minket, csak akkor, ha gyengének mutatjuk magunkat. - Jason elmesélte az álmát a nagy anyafarkasról és a leégett házról, amiben kő spirálok növekednek egy medencében.
 - Aha. - Mondta Leo. - De azt nem tudod megmondani, hol van ez a hely.
 - Nem. - Ismerte el Jason.
 - És ott vannak még az óriások. - Szólalt meg Piper. - A prófécia azt mondja, gigászok bosszúja...
 - Várj egy pillanatot. - Szólt közbe Leo. - Gigászok? Úgy érted, óriások? Mármint... többen vannak? Miért vagyunk olyan szerencsétlenek, hogy nem elég nekünk egy bosszús óriás?
 - Nem hiszem, hogy óriások. - Mondta Piper. - Úgy emlékszem, mintha lenne egy ógörög mondta egy seregnyi gigászról...

16. fejezet II. rész

Jason összeráncolta a szemöldökét.
 - De még nincs pontos tervünk! Nem vághatunk csak úgy bele!
 - Induljatok. - Mondta Annabeth. Ő volt az egyetlen, akin nem látszott, hogy ideges. Az arckifejezése szomorú és sóvárgó volt, mintha jobb időkre emlékeztetne vissza. - Jason, csak három nap van a napfordulóig, és soha nem szabad megváratni egy megijedt sárkányt. Ez egyértelműen jó előjel. Induljatok! - Jason bólintott, majd Piper-re mosolygott.
 - Készen állsz, útitárs? - Piper felnézett a bronz sárkány csillogó szárnyaira, majd megcsodálta a karmokat, melyek könnyedén ízekre szedhették volna.
 - Naná! - Válaszolta a Aphrodité lánya. Egy sárkányon repülni a világ legcsodásabb dolga! Bár idefent jéghideg a levegő, a sárkány annyi hőt termel, hogy olyan, mintha egy meleg védő buborék venne minket körbe! Ehhez képest semmi az ülésfűtés! És a barázdák a sárkány hátán, amikben ülünk, olyanok, mint valamilyen high-tech nyergek, tök kényelmesek! Leo megmutatta nekik, hogyan akasszák be a lábukat a páncél réseibe, mintha kengyelbe tennék őket, és hogy hogyan használják a bőr biztonsági hevedereket, amiket ügyesen a külső borítás alá rejtettek. Egymás mögött ültek: Leo elöl, utána Piper, és Jason zárta a sort. Bárcsak megérintene Jason! Mondjuk a derekam köré fonhatná a karját; azonban sajnos nem teszi. Leo a kantárokkal irányította az égen a sárkányt, mintha egész életében ezt csinálta volna. A fém szárnyak tökéletesen működtek, és Long Island partja mögöttük hamarosan már csak egy homályos vonal volt. Átrepültek Connecticut fölött, majd egy szürke esőfelhő beburkolta őket. Leo vigyorogva hátrafordult.
 - Tök cool, mi?
 - Mi van, ha valaki meglát minket? - Kérdezte Piper.
 - A Köd, - Mondta Jason. - megakadályozza, hogy a halandók bármilyen varázslatot lássanak. Ha valaki kiszúr minket, valószínűleg azt fogja hinni, hogy egy kisebb repülőgép vagyunk. - Piper hátranézett a válla felett.
 - Teljesen biztos vagy benne?
 - Nem. - Vallotta be Jason. Aztán Piper észrevette, hogy egy fényképet tart a kezében... amin egy sötét hajú lány van. Kérdőn nézett Jason-re, de ő csak elpirult majd eltette a zsebébe a képet.
 - Jó időben vagyunk. Talán már ma este odaérünk. - Vajon ki lehet az a lány? Nem akarok egyenesen rákérdezni. Jason azonban nem akarja elmondani magától, ami nem jó jel. Valamire mégiscsak emlékszik a régi életéből? Mi van, ha az a lány a valódi barátnője? ... Abba kell ezt hagynom! Csak magammal szúrok ki. Piper egy biztonságosabb kérdést tett fel inkább:
 - Hová is megyünk?
 - Megkeressük az Északi Szél Istenét. - Válaszolta Jason. - Aztán levadásszuk a viharszellemeket.

16. fejezet I. rész

 - Leo? - Kiáltott fel Piper. Leo egy hatalmas bronz gyilkológép hátán ült, és úgy vigyorgott, mint egy holdkóros. Még mielőtt leszállt volna, a Tábor riasztórendszere beindult. Egy kagyló kürt szólalt meg. A szatírok rohangálni kezdtek, és az üvöltözték:
 - Kérlek ne ölj meg! - A fél tábor odarohant, ki pizsamában, ki fegyverben. A sárkány leszállt a zöld terület közepén, és Leo felordított:
 - Ez király! Ne lőjetek! - Az íjászok habozva leengedték íjaikat. A harcosok hátráltak néhány lépést, de a kardjaikat és a lándzsáikat készenlétben tartották. Egy tág kört alkottak a bronz szörnyeteg körül. Néhány félisten a Kabinok ablakából pislogott kifelé. Senki sem igyekezett közel kerülni a sárkányhoz. Egyáltalán nem hibáztatom őket. Ez a sárkány óriási. A felkelő nap fényében úgy ragyog, mint egy élő penny szobor. Bronz és réz különböző árnyalataiban csillog ez a hatvan láb hosszú kígyó, acél karmokkal, fúrófejhez hasonló fogakkal, és vörösen parázsló szemekkel. A szárnyai denevéréhez hasonlatosak, kitárva talán kétszer ilyen nagyok, olyanok, mintha rézből készült vitorlák lennének, és ahányszor megmozdulnak, olyan hang hallatszik, mint amikor egy játékgépben csörög az aprópénz.
 - Ez gyönyörű! - Motyogta Piper. A Táborozók úgy néztek rá, mintha őrült lenne. A sárkány felemelte a fejét, és tüzet lehellt az ég felé. A Táborozók hátráltak, fegyvereiket készenlétben tarva. Leo nyugodtan lecsúszott a sárkány hátáról. Felemelte a kezeit a megadás jeleként, azonban az az őrült vigyor még mindig ott ült az arcán.
 - Földi emberek, békében jöttem! - Kiáltotta. Úgy nézett ki, mintha egy tábortűzben hempergett volna meg. Kabátját és arcát korom szennyezte. Kezein olajfoltok virítottak, és egy új szerszámövet viselt a dereka körül. Szemei véreresek voltak. Hajába olaj ragadt, és sündisznó tüskékhez hasonlatosan meredt az ég felé, és valamilyen furcsa okból Tabasco szósztól bűzlött. Azonban Leo teljesen el volt ragadtatva.
 - Festus csak üdvözölt titeket.
 - Az a dolog veszélyes. - kiáltotta egy árész lány, miközben a lándzsáját rázta. - Öljük meg!
 - Vonuljatok vissza! - Parancsolta valaki. Piper legnagyobb meglepetésére az a valaki Jason volt. A fiú keresztülvágott a tömegen, nyomában Annabeth-el és azzal a lánnyal a Héphaisztosz Kabinból, Nyssa-val. Jason felnézett a sárkányra, és lenyűgözve megcsóválta a fejét.
 - Leo, mit csináltál?
 - Szereztem egy fuvart! - Leo sugárzott a boldogságtól. - Azt mondtad, veled mehetek a küldetésre, ha szerzek neked egy fuvart. Hát, ez itt egy A-osztályú fém repülő rossz fiú! Festus bárhová elvihet minket!
 - Ennek... lett szárnya! - Dadogta Nyssa. Az állkapcsa úgy tűnt bármikor leeshet a fejéről.
 - Bizony! - Mondta Leo. - Találtam őket, és újra ráillesztettem.
 - De sohasem volt szárnya. Hol találtad őket? - Leo hezitált, és Piper biztos volt benne, hogy titkol valamit.
 - Az... erdőben találtam őket. - Válaszolta végül Leo. - Megjavítottam az áramköreit is nagyjából, tehát semmi esély arra, hogy megint megkergüljön.
 - Nagyjából? - Kérdezett vissza Nyssa. A sárkány oldalra döntötte a fejét, és valami sötét folyadék, feltehetően olaj, ömlött ki a fülén, egyenesen Leo-ra. Remélhetőleg olaj.
 - Csak néhány kis problémát kell még kijavítani.
 - De hogyan élted túl a... - Nyssa továbbra is a fém monstrumot bámulta. - Úgyértem, a tüzes lehelletét?
 - Gyors vagyok. - Mondta Leo. - És szerencsés. Na, akkor mehetek a küldetésre? - Jason megvakarta a fejét.
 - Festus-nak nevezted el? Ugye tudod, hogy latinul az, hogy Festus azt jelenti, boldog? Boldogon, a sárkányon fogjuk megmenteni a világot? - A sárkány megrázta magát és csapott egyet a szárnyával.
 - Ez egy igen, tesó! - Mondta Leo. - Nos, azt hiszem most már tényleg elindulhatnánk. Én már összeszedtem néhány cuccot az... erdőben. És ez a sok fegyveres ember csak idegessé teszi Festus-t.

15. fejezet IV. rész

Piper válaszolni próbált, azonban nem jött ki hang a torkán. Teljességgel lehetetlen, hogy Drew tudjon az álmaimról, vagy arról, hogy Aput elrabolták! Vagy mégis?
 -Olyan rossz, hogy máris elmész. - Drew sóhajtott. - De ne aggódj! Ha egy darabban visszaérsz a küldetésedről, esküszöm, találni fogok neked valakit, akivel összejöhetsz. Talán valakit az otromba Héphaisztosz srácok közül. Vagy esetleg Clovis? Hát, ő is eléggé visszataszító. - Drew sajnálattal vegyes utálattal nézett Piperre. - szintén, fogalmam sincs, Aphroditénak hogy sikerülhetett ilyen ronda gyereket szülnie... Vajon ki az apád? Valamiféle mutáns vagy...
 - Tristan McLean. - Csattant fel Piper. Soha életemben nem hoztam még fel a "híres az Apukám"-at, de Drew nem hagyott más választást. Ez már mindennek a teteje. Drew túllépte a határt. - Tristan McLean az Apukám, ha ez érdekel. - Ismételte meg Piper. A döbbent csend egy pillanatig kielégítő volt, aztán Piper szégyellni kezdte magát. Mindenki A Poszter felé fordult, amin az Apukája az egész világnak mutogatta az izmait.
 - Óh, Istenek! - Kiáltotta egyszerre a lányok fele.
 - Édes! - Mondta az egyik srác. - Az a fickó karddal, aki azt a másik fickót nyírta ki a filmben?
 - Annyira jól néz ki ahhoz képest, hogy egy öreg pasi! - Kiáltott egy lány, majd elpirult. - Úgy értem, bocsánat. Tudom, hogy a te Papád, de ez olyan furcsa! - Ezzel teljesen egyet kell értenem.
 - Tudnál nekem szerezni tőle autogrammot? - Kérdezte egy másik lány. Piper kipréselt magából egy mosolyt. Azt mégsem mondhatom, már ha életben marad...
 - Igen, természetesen. - Válaszolta. A lány izgatottságában felsikkantott. A többi gyerek odafurakodott Piperhez, és egyszerre tucatnyi kérdéssel árasztották el.
 - Voltál már valaha forgatáson?
 - Egy kastélyban laksz?
 - Van hogy filmsztárokkal ebédelsz?
 - Megvolt már a beavatási rítusod? - Ez megragadta Piper figyelmét?
 - Milyen rítus? - Kérdezett vissza Piper. A fiúk és a lányok nevetgélni kezdtek, és egymást lökdösték, mintha ez egy ciki téma lenne.
 - A beavatási rítus egy Aphrodité gyereknél - Kezdte valaki magyarázni. - az, hogy valaki belédszeret, eljátszod, hogy te is szereted, majd összetöröd a szívét. Dobod. Ha egyszer ezt megtetted, igazoltad, hogy tényleg tiszteled Aphroditét. - Piper a tömeget fürkészte. Ugye csak viccelnek?
 - Összetörni valaki szívét direkt? Dehát ez szörnyű! - A többiek összezavarodtak.
 - Miért? - Kérdezte egy srác.
 - Istenek! - Kiáltotta egy lány. - Fogadok, hogy Apfrodité összetörte Apukád szívét! Senki másba nem szeretett bele azóta, igaz? Ez olyan romantikus. Amikor meglesz a beavatási rítusod, te is olyan lehetsz majd, mint Anyu!
 - Felejtsétek el! - Kiáltotta Piper, kicsit hangosabban, mint szerette volna. A gyerekek hátrálni kezdtek. - Nem fogom összetörni valaki szívét a hülye rítusotok miatt! - Ez persze lehetőséget adott Drew-nak arra, hogy visszaszerezze az irányítást.
 - Na, látjátok! - Vágott közbe. - Silena ugyanezt mondta. Megtörte a hagyományt, beleszeretett abba a Beckendorf fiúba, és szerelemben is maradt vele. Ha engem kérdeztek, szerintem ezért let olyan tragikus vége.
 - Ez nem is igaz! - Mondta Lacy, de Drew egy pillantással elhallgattatta.
 - Ez amúgy sem fontos. - Folytatta Drew. - Mert Piper, őszintén, te aztán megszerezni sem tudnád senki szívét, nemhogy összetörni. És ez a badarság arról, hogy Tristan McLean az apád... ez egyértelműen csak az, hogy szeretnél egy kis figyelmet. - Egy csomó gyerek értetlenségében pislogni kezdett.
 - Úgy érted, nem ő az apja? - Kérdezte egyikük. Drew a szemét forgatta.
 - Ó, kérlek. És most, kedveskéim, itt a reggeli ideje. Hagyjuk Pipert összepakolni a kis küldetésére. - Drew keresztülvágott a tömegen, a többiek pedig követték. Bár kedveskéimnek szólította őket, a hanglejtése egyértelművé tette, hogy elvárja az együtműködést. Lacy és Mitchell segítettek Pipernek pakolni. Még a fürdőszoba ajtaját is őrizték, amíg Piper átöltözött egy utazáshoz kényelmesebb öltözékbe. A ruhák hál' isten nem túl puccosak, csak koptatott farmer, egyszerű póló, meg kényelmes télikabát. A mászócsizmák pedig szerencsére az én méretem. Felcsatolta az övére a kését, Katoptrist. Amikor Piper kijött, szinte megint normálisnak érezte magát. A többi Táborozó az ágyánál állt, miközben Drew ellenőrzött. Piper Mitchell és Lacey felé fordult, és azt tátogta: Köszi! Mitchell bólintott egy aprócskát, Lacy pedig megvillantott egy kis mosolyt. Biztos vagyok benne, hogy Drew soha semmiért nem mondott nekik köszönetet. Ó, a Spárta Királya posztert széttépték és kidobták. Ez egyértelműen Drew-ra vall. Bár magam akartam levenni, most csak még mérgesebb lettem.  Amikor Drew észrevette, tapsolt egyet tettett helyesléssel.
 - Nagyon jó! A mi kis küldetés leányzónk újra Lúzer ruhákba öltözött. Most már mehetsz is! Semmi szükség arra, hogy velünk reggelizz. Sok szerencsét a... mindegy is. Szia! - Piper átvetette a táskáját a vállán. Érezte, hogy minden pillantás rá szegeződik miközben elsétált az ajtóig. Most simán elmehetek, és nem kell velük foglalkoznom. Az lenne az egyszerűbb. Mit érdekel engem ez a Kabin, meg ezek a felszínes kölykök? Kivéve az a néhány, aki segíteni próbált nekem. Néhányuk még ki is állt értem Drew előtt. Piper megfordult az ajtó előtt.
 - Nem kéne feltétel nélkül követnetek Drew parancsait. - A gyerekek forgolódni kezdtek. Néhányuk Drew-ra pillantott, azonban ő túlságosan meggdöbbent ahhoz, hogy válaszolni tudjon.
 - Umm. - Mondta valaki. - Ő a vezérünk.
 - Ő egy kényúr. - Javította ki Piper. - Gondoljatok magatokra is. Többnek is kell lennie ebben az Aphrodité Kabinban, mint ez.
 - Ennél is több. - Visszhangozta valaki.
 - Gondoljunk magunkra is. - Motyogta valaki más.
 - Emberek! - Sikította Drew. - Ne legyetek hülyék! Bűvbeszédet használ!
 - Nem, csak közlöm veletek az igazságot! - Vágott vissza Piper. Legalábbis nagyon remélem. Nem értem még teljesen, hogy működik ez az egész Bűvbeszédes dolog, de nem tűnik úgy, mintha bármiféle szupererővel ruháznám fel a szavaim. Nem szeretnék úgy vitát nyerni, hogy becsapok embereket. Akkor semmivel sem lennék jobb, mint Drew. Csak tényleg az a véleményem, amit mondtam. Egyébként meg nem hiszem, hogy túl jól működne ez a Bűvbeszéd olyanokon, akik szintén tudják használni. Drew gunyorosan mosolygott Piperre.
 - Talán tényleg van egy kevés erőd, Miss Filmsztár. Azonban nem tud az első számú dolgot Aphroditéről. Ilyen jó ötleteid vannak? Mondd el őket. És utána talán én is elmondok egy pár dolgot rólad. - Piper egy gúnyos megjegyzéssel akart visszavágni, azonban a mérge hirtelen pánikká változott. Az ellenség egy kémje vagyok, mint Silena Beauregard. Aphrodité árulója. Drew tényleg tud erről, vagy csak blöfföl? Drew tekintete alatt, mintha elszállna a bátorságom.
 - Nem erről. - Mondta Piper. - Aphrodité nem erről szól. - Aztán megfordult és kiviharzott, mielőtt a többiek láthatták volna, hogy elvörösödik. Mögötte Drew kacagni kezdett.
 - Nem erről? Hallottátok ezt, emberek? Nincs több érve! - Fogadom, hogy soha, de soha többé nem jövök vissza ebbe a Kabinba! Piper kipislogta a szeméből a felgyülemlett könnyeket és végigszáguldott a zöld területen, úgy, hogy fogalma sem volt róla, mit csinál... egészen addig, amíg meg nem látott leereszkedni egy sárkányt az égből.

15. fejezet III. rész

- Elnézést! - Szólalt meg egy hang Piper térde magasságából. A szemétfelelős srác, Mitchell négykézláb mászkált a teremben, csokipapírokat és chipszeszsakókat bányászva ki az ágyak alól. Ezek szerint az Aphrodité kölykök mégsem 100%-ig rendmániások, sőt! Piper odébb lépett, hogy elengedje a srácot.
 - Mit csináltál, hogy Drew így berágott rád? - Kérdezte Piper. Mitchell a fürdőszoba ajtaja felé nézett, hogy megbizonyosodjon róla, Drew még nem jött ki.
 - Tegnap este, a Tábortűznél, miután Elfogadtak, azt mondtam neki, hogy talán mégsem leszel olyan nagyon rossz. - Bár igazából nem történt nagy dolog, Piper meglepődött. Egy Aphrodité gyerek kiállt mellettem?
 - Köszi. - Mondta Piper. Mitchell megvonta a vállát.
 - Aha, persze. Nézd hova juttattam magam. Azonban talán megérte. Üdvözöllek a Tizes Kabinban. - Egy szőke copfos, tömérdek karkötőt viselő lány sietett feléjük karján ruhákat hozva. Lopva körülnézett, mintha radioaktív dolgokat cipelne.
 - Ezeket neked hoztam. - Suttogta.
 - Piper, bemutatom Lacey-t. - Mondta Mitchell miközben továbbra is négykézláb térdepelt.
 - Szia. - Hadarta Lacey. - Le tudod váltani a ruháidat. Az áldás ebben nem akadályoz meg. Ez pedig egy hátizsák tele, tudod, mindennel, ami kellhet. Ambrózia és nektár vészesetekre, néhány váltás ruha, és egy meleg kabát. A csizmák talán egy kicsit nagyok lesznek, de ez minden. Sok szerencsét a küldetésedhez! - Lacy ledobta a cuccokat az ágyra, majd megfordult és sietve elindult, azonban Piper elkapta a karját.
 - Várj egy pillanatot! Legalább azt engedd meg, hogy megköszönjem! Miért próbáltok elkerülni? - Lacy úgy nézett ki, mint aki mindjárt szétesik az idegességtől.
 - Ó, hát...
 - Drew lehet, hogy rájön. - Magyarázta Mitchell.
 - Lehet, hogy hordanom kell majd a Gyalázat Cipőjét! - Lacy nyelt egy nagyot.
 - A mit? - Kérdezte Piper. Lacy és Mitchell az egyik sarokban álló fekete polc felé mutattak, ami úgy állt ott, mint egy szentély. A polcon egy pár förtelmes, ortopéd kórházi cipő volt kiállítva, ragyogóan fehér, és vastag talpú.
 - Egyszer egy hétig rajtam kellett, hogy legyen. - Lacy megrázkódott. - Nem mennek semmihez! Hidd el, kipróóbáltam mindent.
 - És vannak még rosszabb büntetések is Drew tarsolyában. - Figyelmeztette Mitchell Pipert. - Drew  képes a bűvbeszédre, tudod. Nem sok Aphrodité gyereknek adatik meg ez az erő; de ha ő elég erősen próbálkozik, akkor rá tud venni, hogy valami nagyon nagyon kínos helyzetbe hozd magad. Piper, hosszú idő óta te vagy az első, akit láttam, hogy ellenáll a szavainak.
 - Bűvbeszéd... - Tegnap este a Tábortűznél a Táborozók hol az én nézetem, hol Drew-ét gondolták jobbnak. - Úgy érted, hogy rá tud venni embereket arra, hogy csináljanak meg neki dolgokat, vagy adjanak neki tárgyakat... mint például egy kocsit?
 - Ó, kérlek, ne adj Drew-nak ötleteket! - Sóhajtotta Lacy.
 - De igazad van. - Mondta Mitchell. - Meg tudná tenni.
 - Akkor ezért ő itt a főnök? Meggyőzött mindannyiótokat? - Kérdezte Piper. Mitchell kihalászott egy összeszáradt rágógumit az ágy alól.
 - Nem, Drew megörökölte a posztot, mikor Silena Beauregard meghalt nyáron a háborúban. Drew volt utána itt a legidősebb. A legidősebb Táborozóra száll autómatikusan a tisztség, kivéve, ha valaki több itt töltött évvel vagy több végre hajtott küldetéssel nem hívja ki párbajra a posztért, azonban ez egy kezemen meg tudom számolni hányszor történt meg Kabinunk történelmében. Mindegy, a lényeg az, hogy itt dekkolunk Drew-val a vezetőnkként augusztus óta. És ő kitalálta, hogy... megváltoztatja kicsit a Kabin életét.
 - Bizony bizony. - És hirtelen ott termett Drew, kezével az ágyra támaszkodott. Lacy felvisított, mint egy hörcsög, és megpróbált elszaladni, azonban Drew kitette alé a karját, és megállította, majd lenézett Mitchell-re. - Azt hiszem, otthagytál néhány szemetet a földön, Mitchell. Talán mehetnél még egy kört. - Piper a fürdőszoba felé pillantott, és látta, hogy Drew kiborított a fürdőszobai szemetest a földre. Néhány igencsak gusztustalan dolog szóródott szét a földön. Mitchell felült a sarkaira, és úgy meredt Drew-ra, mintha meg akarná támadni (amiért Piper még fizetett is volna), de végül csak megvonta a vállát és azt motyogta:
 - Természetesen. - Drew elmosolyodott.
 - Látod, Piper, édeském, mi itt egy nagyon jó Kabin vagyunk. Egy szerető család. Silena Beauregard, hát... vedd intő jelnek az ő esetét. Kronosznak szolgáltatott ki információkat rólunk, segítette az ellenségeinket a Titán Háború alatt. - Drew elmosolyodott, édesen és ártatlanul. Rózsaszín sminkje csillogásával, gondosan fésült tincseivel és szerecsendió illatot árasztva úgy nézett ki, mint akármelyik népszerű lány egy középiskolában, szemei azonban olyan hidegen csillogtak, mint a vas. Olyan érzésem van, mintha Drew belémlátna, és kirángatná belőlem a titkaimat egyesével. Az ellenséget segíteni...
 - Semelyik másik Kabin nem beszél az esetről. Úgy tesznek, mintha Silena Beauregard egy hős lett volna. - Folytatta Drew bizalmasan.
 - Feláldozta végül az életét, hogy minket megmentsen, és hogy rendbehozza a dolgokat! - Kiáltott fel gorombán Mitchell. - Tényleg egy hős volt.
 - Mmmm-hmmm... Még egy nap szemétszedés, Mitchell! - Válaszolta Drew. - Azonban ez teljesen mindegy, Silena teljesen elfelejtette, mi is ennek a Kabinnak a feladata. Cuki párocskákat hozunk össze a Táborban, majd szétszakítjuk őket, és újrakezdjük az egészet! Ez a legjobb szórakozás! Semmi értelme belekeveredni olyan dolgokba, mint háborúk meg bugyuta küldetések. Én egyetlenegy küldetésre se mentem. Teljes mértékű időpocsékolás az összes! - Lacy idegesen felemelte a kezét.
 - De tegnap este menni akartál egy külde... - Drew rábámult, Lacy pedig némán összehúzta magát.
 - De mindenek előtt, nem szeretném, ha bárki azzal rongálná Kabinunk hírnevét, hogy az ellenségnek kémkedik. Nem igaz, Piper?

15. fejezet II. rész

Mindenki elindult megcsinálni a dolgát: bevetni az ágyakat,  összehajtogatni a ruhákat. Mindeközben Drew felkapta a smink készletét, a hajszárítóját, és a keféit, majd besétált a fürdőszobába. Valaki felkiáltott odabent, majd egy tizenegy éves kislány szaladt ki a fürdőből. Teste néhány törülközőbe volt csavarva, a fején a sampon még buborékozott. Az ajtó bezáródott, majd a kislány sírni kezdett. Néhány idősebb Táborozó körülvette, majd nyugtatgatta a kislányt, s kipukkasztották a buborékokat a hajában.
 - Ez most komoly? - Kérdezte Piper fennhangon. - Hagyjátok, hogy Drew így bánjon veletek? - Néhány gyerek félénken Piperre nézett, mintha egyetértene vele, de senki sem szólalt meg. A Táborozók folytatták munkájukat, bár Piper nem értette, mit kellene kitisztítani a Kabinban. Ez az egész hely olyan, mint egy életnagyságú babaház, rózsaszín falakkal és fehér ablakkeretekkel. A csipkefüggönyök pasztell zöldek és kékek, és természetesen illenek az ágyakon lévő huzatokhoz. Bár a fiúknak van egy külön elkerített ágysora, de biztos vagyok benne, hogy az is ilyen rendezett és tiszta, mint a lányoké. Valami egyértelműen furcsa ebben. Mindenkinek van egy ládája az ágya végében, amiben a ruháit tartja. Garantálom, hogy mindenki ruhája szín szerint rendezve és takarosan összehajtva fekszik bennük. Az egyetlen egyéniségre utaló jel az az, hogy ki hogy dekorálja ki a saját faldarabját. Minden ágy fölött másmilyen poszterek vannak olyan hírességekről, akiket jó pasinak gondolnak. Néhány fölött személyes fotók vannak, de főleg színészek és énekes képeit látom. Nagyon remélem, hogy nem fogom itt megtalálni A Posztert. Már majdnem egy éves a film. Mostanra talán már mindenki leszedte és kidobta ezeket az ősrégi reklámokat... De sajnos nincs szerencsém. A tárolószekrény melletti falon ott virít néhány híres szívtipró képe között. A poszteren levő felirat élénkvörös volt: Spárta Királya. A cím alatt a vezér volt látható: egy három-negyedes kép egy bronzosan csillogó csupasz mellkasról, domborodó mellizmokkal és kockás hassal. A férfin csak egy ógörög harci tunika és egy lila köpeny volt, kezében egy kardot szorított. A férfi úgy csillogott mintha ép egy kád olajból lépett volna ki. Rövid, fekete haja hátrasimítva, sötét szemével mintha azt üzenné: Minden férfit megölök, az asszonyaikat pedig elrabolom! Ha ha ha! Ez a világ valaha volt legnevetségesebb posztere. Apuval nagyon sokat nevettünk rajta, amikor először megláttuk. Aztán a film irtózatosan sok pénzt keresett. Ez a poszter volt látható mindenütt. Nem tudtam elkerülni, miközben az utcán vagy az iskolában sétáltam, de még az interneten is folyton belebotlottam. Ez lett A Poszter, a valaha volt legkínosabb dolog az életemben. És természetesen Aput ábrázolja. Piper gyorsan elfordult, nehogy valaki észrevegye, hogy A Posztert bámulta. Talán amikor mindenki elmegy reggelizni, leszedhetem, és akkor senki sem fog rajtakapni. Piper megpróbált elfoglaltnak tűnni, azonban nem volt plusz ruhája, amit összehajtogathatott volna. A lány megigazgatta az ágyon a takarókat, majd rájött, hogy a felső pokróc az, amit tegnap este Jason terített a vállára. Piper felkapta a pokrócot, majd az arcához nyomta. Füst és égőfa illata volt, nem Jasoné sajnos. Tegnap este egyedül Jason törődött azzal, ahogy érzek, nem csak a hülye új ruháimmal. Istenem, tegnap este meg akartam csókolni, de annyira kényelmetlenül érezte magát, mintha megijedt volna tőlem. Azonban nem hibáztathatom. Végül is rózsaszínen világítottam. 

15. fejezet I. rész

Amint Piper felébredt, kikelt az ágyból, és azonnal megragadott egy tükröt. Elég sok tükör van itt az Aphrodité Kabinban. A lány az ágyán ült, és morgott.  Még midig pompásan nézek ki. A lány a tegnap esti tábortűz után mindenfélét kipróbált, hogy leszedje magáról Aphrodité "áldását": lemosta a sminkjét, összeborzolta a haját, sőt, még sírt is, hogy a szemei kivörösödjenek. Azonban egyik módszer sem működött. A haja hirtelen újra frizurába rendeződött. A mágikus smink visszatért az arcára, a szemei pedig nem puffadtak meg, és nem lettek vérvörösek. Szívesen lecseréltem volna a ruháimat, azonban nincs mibe átöltöznöm. Bár néhányan felajánlottak egy-egy ruhát (tuti, hogy nevettek a hátam mögött), mindegyik divatosabb és nevetségesebb volt annál, mint ami rajtam volt. Most meg, egy szörnyű éjszakai alvás után sincs semmi változás. Piper általában reggelente úgy nézett ki, mint egy zombi, azonban most a haja úgy állt, mint egy szupermodellé fotózás előtt, a bőre pedig kifogástalan volt. Még az a szörnyű pattanás az orra mellett - ami olyan sokáig volt ott, hogy elnevezte Bob-nak - is eltűnt. A lány csalódottan morogva elkezdte összekócolni a haját. Semmi eredmény. A hajszálak csak visszaugrottak a helyükre. Úgy nézek ki, mint egy Cherokee Barbie baba. A Kabin túlsó feléből Drew odakiáltott neki.
 - Ó, édesem, ez nem tűnik el! - A lány hangja hamis együttérzéssel volt teli. - Anyu áldása minimum még egy napig fog tartani. Ha szerencsés vagy, akár egy hétig eltart. - Piper a fogát csikorgatta.
 - Egy hétig? - A többi Aphrodité gyerek - egy tucat lány és öt fiú - vigyorogni és vihogni kezdett a kényelmetlenségén. Úgy kéne csinálnom, mintha menő lennék, hogy ne tudjanak belém kötni. Már máskor is voltak problémáim felszínes majmokkal. Azonban ez most más. Ők itt a fivéreim és nővéreim, még akkor is, ha nincs bennem semmi olyan, amiben hasonlóak lennénk. Azt pedig, hogy Aphroditének hogy lehet ennyi hasonló korú gyermeke... Nos, talán nem szeretném megtudni.
 - Ne aggódj, édesem. - Drew eltette a fluoreszkáló szájfényét. - Úgy érzed, nem tartozol ide? Hát, ebben legalább egyetértünk. Nem igaz, Mitchell? - Az egyik fiú összerezzent.
 - Hát, igen. Persze.
 - Mmm-hmm. - Drew elővette az egyik szempillaspirálját és a szempilláit rebegtette. Mindenki őt nézte, de senki sem mert beszélni.
 - Tehát, emberek, 15 perc reggeliig, és a Kabin nem tisztítja ki önmagát! És Mitchell, azt hiszem megtanultad a leckét. A mai nap te vagy a szemétfelelős, oké? És mutasd meg Pipernek is, mit kell csinálnod, mert úgy érzem, hamarosan övé lesz ez a feladat, már ha túléli a küldetését. Munkára mindenki! Ez az én fürdésidőm! 

14. fejezet V. rész

Annabeth elsápadt. Jason látta, hogy a lányban a harag, a döbbenet és a hitetlenség küzd egymással. Biztos azt gondolja, hazudok. Amit mondtam, lehetetlennek hangzik. És az egyik felem szintén így gondolja. Azonban attól a perctől fogva, hogy kimondtam őket, tudom, hogy ez az igazság. Hirtelen kivágódott a Kabin ajtaja. Fél tucat Táborozó masírozott be az ajtón. Írisz fia, Butch vezette őket.
 - Siessetek! - Mondta, és Jason nem tudta eldönteni, hogy a fiú arcán tükröződő kifejezés izgatottságot vagy félelmet takar. - A sárkány visszatért.

14. fejezet IV. rész

 - Azt sem tudom, hogy fogjak hozzá. Hová kéne mennem? - Kérdezte Jason.
 - Kövesd a szörnyeket. - Javasolta Annabeth. Én is gondolkodtam már ezen. A vihar szellem, aki megtámadott a Grand Kanyonban, azt mondta, valamiféle főnök hívja. Ha tudnám követni az útvonalát, meg tudnám találni azt, aki irányítja őket, és talán ő meg tudná mondani, merre keressem Héra börtönét.
 - Oké. - Mondta Jason. - Hogyan találhatok meg egy viharos szelet?
 - Én személy szerint megkérdeznék egy szél Istent. - Válaszolta Annabeth. - Aiolosz a mind a négy szél mestere, ő azonban egy kicsit... kiszámíthatatlan. Senki sem találhatja meg, ha nem akarja, hogy megtalálják. Én az egyik szezonális szél Istennel próbálkoznék, akik Aiolosz-nak dolgoznak. A legközelebbi, akinek a legtöbb ügye van hősökkel Boreász, az Északi Szél.
 - Tehát, ha utána nézek Google Maps-en...
 - Ó, nem olyan nehéz megtalálni. - Ígérte Annabeth. - Ő is Észak-Amerikában rendezkedett be, mint a többi Isten. Tehát a legrégebbi északi településre ment, olyannyira északra, amennyire csak tudott.
 - Maine? - Találgatott Jason.
 - Annál is északabbra. - Jason maga elé képzelte Észak-Amerika térképét. Mi van még Main-nél is északabbra? A legrégebbi északi település...
 - Kanada. - Jelentette ki Jason. -Quebec. - Annabeth elmosolyodott.
 - Nagyon remélem, hogy jól beszélsz franciául. - Jason még egy kicsit izgatott is lett. Quebec... legalább most már van célom. Megtalálni az Északi Szelet, levadászni a vihar szellemeket, megtalálni, kinek dolgoznak, és, hogy hol van az a romos ház. Kiszabadítani Hérát. Mindezt NÉGY napban. Torta.
 - Köszönöm, Annabeth. - Jason ránézett a kezében tartott fotóra. - Tehát, izé... Azt mondtad, veszélyes dolog Zeusz gyermekének lenni. Mi történt Thaliával?
 - Ó, most már teljesen rendben van. - Válaszolta Annabeth. - Csatlakozott Artemisz Vadászaihoz, az Istennő egyik segítőtársa lett. Az országot járják, és szörnyekre vadásznak. Nagyon ritkán látjuk őket itt a Táborban. - Jason rápillantott Zeusz óriási szobrára. Teljesen megértem, Thalia miért ebben az alkóvban aludt. Ez az egyetlen hely a Kabinban, ami nincs Hippi Zeusz szeme előtt. És még ez sem volt elég neki. Azt választotta, hogy követi Artemiszt, és egy csapat tagja lesz, mintsem, hogy ebben a hideg templomban aludjon egyedül a húsz láb magas apukájával - az én apukámmal - aki őt bámulja. Egyél feszültséget! Egyáltalán nem esett nehezemre megértenem Thalia viselkedését. Vajon van valamiféle vadászcsapat fiúknak is?
 - Ki az a srác a fotókon? - Kérdezte végül Annabeth-től. - A homokszín hajú. - A lány arcvonásai megkeményedtek. Érzékeny téma.
 - Ő Luke. - Válaszolta. - Mostanra már meghalt. - Az lesz a legjobb, ha nem erőltetem a témát, azonban szinte biztos vagyok benne, hogy nem Percy Jackson az első fiú, akit Annabeth valaha szeretett. Jason újra Thalia arcát nézte. Valamiért úgy érzem, hogy ez a fotó fontos számomra. Azonban hiányolok valamit. Úgy érzem, valamiféle furcsa kapcsolat van köztem és Zeusz másik gyermeke között. Talán ő megértene, és válaszokkal is szolgálhatna. Azonban valamiért veszélyes ötletnek tűnik felkutatni. Talán az lenne a legjobb, ha nem keresném fel.
 - Hány éves most? - Kérdezte Jason.
 - Elég nehéz megmondani. - Felelte Annabeth. - Egy darabig faként élte az életét. Most azonban halhatatlan.
 - Mi? - Biztos elég vicces képet vághatok, ha Annabeth elnevette, magát.
 - Ne aggódj, ez nem olyasmi, amit mindenkinek át kell élnie, aki Zeusz gyermeke. Ez egy hosszú történet, és... hát, egy darabig szolgálaton kívül volt. Ha rendesen öregedett volna, akkor mostanra a huszas évei elején kéne lennie, azonban még most is úgy néz ki, mint a képen. Olyan veled egyidősnek. Hány éves is vagy, tizenöt, tizenhat? - Valami hasonlót említett az anyafarkas...
 - Mi is Thalia családneve? - Annabeth kényelmetlenül fészkelődni kezdett.
 - Thalia nem használ családnevet. Ha muszály lenne hasznélnia, akkor valószínűleg az anyukájáét használná, azonban ők ketten nem jöttek ki túl jól egymással. Thalia nagyon fiatalon megszökött otthonról. - Jason figyelmesen várt.
 - Grace. - Mondta végül Annabeth. - Thalia Grace. - Jason ujjai megdermedtek. A kép kiesett a fiú kezéből.
 - Jól vagy? Minden rendben? - Kérdezte Annabeth. Egy emlékfoszlány villant fel Jason lelki szemei előtt, egy parányi darabka, amit Héra talán elfelejtett ellopni. Vagy talán direkt hagyta meg, hogy a fiú emlékezzen arra a névre, és emlékeztesse, hogy a múltjában vájkálnia veszélyes, fertelmesen veszélyes.  Már rég halottnak kéne lenned, ezt mondta Kheirón. Ez nem arra vonatkozott, hogy az esélyeim ellenére túléltem magányosként. Kheirón tud valami nagyon fontosat a családomról. Az anyafarkas szavai is végre értelmet nyernek, még az az okos kis vicc is a mondandója végén. Nem esik nehezemre elképzelni Lupát nevetve.
 - Mi az? - Kérdezte Annabeth. Ezt nem tarthatommagamban. Ez az egész így túl sok nekem. Annabeth talán még segíteni is tud.Talánazért, mert ismerte Thaliát, tud nekem valamiféle tanáccsal szolgálni.
 - Meg kell esküdnöd, hogy nem árulod el senkinek. - Jelentette ki a fiú.
 - Jason...
 - Esküdj meg! - Sürgette Jason. - Addig, amíg ki nem találom az egészet, amíg meg nem tudom, mi folyik itt... - Megmutatta Annabethnek a tetoválásait. - Meg kell tartanod ezt a titkot. - Annabeth hezitált, azonban a kíváncsisága győzött.
 - Megesküszöm a Styx folyóra, hogy amíg meg nem engeded, nem szólok erről senkinek. - Mennydörgés hallatszott, hangosabb annál, mint ami a Kabinban szokott lenni. Te vagy a mi megmentő Grace-ünk - Mondta a farkas. Jason felvette a fotót a földről.
 - Az én családnevem is Grace. - Mondta lassan. - A lány a képen a nővérem.