2013. december 24., kedd

3. fejezet II. rész

- Butch a legeslegjobb lovasunk. - mondta Annabeth. - Nagyon jól boldogul a pegazusokkal.
- Szivárványok, pónik. - morogta Leo.
- Ki foglak hajítani a kocsiból, ha nem hagyod abba! - figyelmeztette Butch Leot.
- Félistenek. - gondolkodott hangosan Piper. - Úgy érted, hogy ti...Hogy mi... -
Dörögni kezdett az ég, majd villám csapott bele a kocsi bal kerekébe. A szekér megremegett.
 -Kigyulladt a bal kerék! - üvöltötte Jason.
Piper hátrébb lépett. Tényleg kigyulladt. A kocsi teljes bal oldalát fehér lángok nyaldosták. Hideg szél süvöltött mellettük. Piper hátrafordult, és riadtan észlelte, hogy a felhőkből mögöttük sötét alakok kezdenek összeállni. Újabb viharszellemek! Ezek azonban inkább lovakra hasonlítottak, mint angyalokra.
- Ezek meg miért... - kezdte kérdezni, azonban Annabeth közbeszólt.
- Az Anemoi bármilyen formát ölthet. Lehetnek emberek, vagy akár lovak is. Ez is azt mutatja, mennyire kaotikusak tudnak lenni. Kapaszkodjatok! Innentől kezdve rázós utunk lesz!
Butch megrántotta a kantárszárat. A pegazusok gyorsulni kezdtek, és a kocsi elhomályosult. Piper gyomra a torkába ugrott. Szeme előtt elsötétedett a világ. Mikor újra visszajött a látása, egy teljesen más helyen volt. Hideg, szürke óceán nyaldosta az aranyszínű homokot. Hóval fedett rétek, utak és erdők terültek széjjel a jobb oldalon. Alattuk egy zöld völgy feküdt, mint egy tavaszi sziget a havas ormok tengerében. Három oldalról hegyek, Északról pedig az óceán határolta. Elszórva benne kis csomókban ókori, görög templomokra emlékeztető épületek voltak. Továbbá egy égszínkék palota, néhány labdapálya, egy tó és egy mászófal, ami mintha kigyulladt volna. Azonban, mielőtt még teljes egészében felfoghatta volna a látványt, a kocsi földet ért. Annabeth és Butch megpróbálták visszaszerezni a szekér fölött az irányítást. A pegazusok fékezni próbáltak, azonban úgy tűnt, az előző vágtatás kifárasztotta őket, és öt ember súlyával való korrigálás már nem nagyon ment nekik. 
- A tó! - kiáltott fel Annabeth. - Próbáljuk meg elérni a tavat!
Egyszer apukám mintha mesélt volna nekem valamit arról, hogy nagy sebességgel vízbe csapódni olyan, mintha fejjel nekimennénk egy betonfalnak.  - gondolta Piper. Aztán hirtelen-BUMMM! Belecsapódtak egy óriási, hideg, nedves közegbe. Piper a sokktól azt sem tudta, hogy jusson fel a felszínre. Hát, ez egy elég hülye módja a halálnak... 
Hirtelen arcok tűntek fel a tó zöld vízében. Hosszú, fekete hajjal keretezett, világító, sárga szemű lányarcok. Piperre mosolyogtak, majd megfogták a lány karját, és felfelé húzták. Kilökték a ziháló és  hidegtől remegő lányt a partra. Butch a vízben állt, és elvágdosta a  pegazusok hámjait. Szerencsére a szárnyas lovaknak nem lett túl nagy baja, de rémületükben össze-vissza csapkodtak, vizet spriccelve mindenfelé. Jason, Leo és Annabeth a parton álltak egy csomó gyerek gyűrűjében, akik pokrócokat adtak nekik, és kérdésekkel árasztották el őket. Valaki megfogta Piper kezét, és álló helyzetbe segítette. Talán sokan estek már bele a tóba, mert néhányan óriási, levél-alakú, bronzból készült gépeket hoztak, és forró levegővel fújták le Pipert. Két percen belül a lány teljesen száraz volt. Körülbelül húszan lehettek körülöttük: a legfiatalabbak 8-9 évesek voltak, a legidősebb egyetemista lehetett, 18-19 éves. Mindegyikük ugyanolyan narancssárga pólót viseltek, mint Annabeth. Piper hátrapillantott, és meglátta azokat a furcsa lányokat - pontosan a víz felszíne alatt! A hajuk körülöttük lebegett. Intettek egyet a kezükkel, majd eltűntek a mélységben. Egy másodperccel később a kocsi maradvány kiemelkedett a vízből, majd a víz kilökte a roncsot a partra. 
- Annabeth! - Egy srác tegezzel a hátán, íjjal a kezében keresztülvágott a tömegen. - Azt mondtam kölcsönkérheted a kocsit, nem azt, hogy tönkreteheted!
- Bocsi, Will. Meg fogom javítani, ígérem. - Annabeth megeresztett egy mosolyt. Will ránézett a roncsra, majd végigmérte Pipert, Jasont, és Leot.
- Ők lennének azok? Mindannyian idősebbnek tűnnek 13-nál. Miért nem lettek még elfogadva?
- Miért nem lennénk elfogadva? - kérdezett vissza Leo. Mielőtt Annabeth válaszolhatott volna, Will megszólalt:
- Bármi nyoma Percynek?
- Nincs. - vallotta be Annabeth. A táborlakók sutyorogni kezdtek.
Pipernek semmi ötlete nem volt, ki lehet ez a Percy gyerek, de az eltűnése biztosan nagy probléma volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése