Jason félénken mosolygott Piper-re. Pont ugyanúgy néz rám, mint amikor először megcsókoltam a Wilderness Iskola kollégiumának tetején - az a cuki kis heg a szája sarkában félhold alakúra görbül. Az emléktől Piper kicsit felvidult. Aztán az is eszébe jutott, hogy az a csók valójában nem is történt meg.
- Jobban nézel ki. - Törte meg a csendet Jason. Vajon a lábamra gondol, vagy arra a tényre, hogy többé nem vagyok mágikusan kisminkelve? A lány nadrágja cafatokra szakad a zuhanás következtében. Csizmáját sáros hó pöttyözte. Az arca, bár nem látta, valószínűleg szintén szörnyen nézhetett ki. Miért érdekel? Ezelőtt soha sem érdekeltek az ilyen dolgok. Talán az anyám, a szerelem hülye Istennője szórakozik a gondolataimmal? Ha hamarosan késztetést érzek majd arra, hogy divatlapokat böngésszek, akkor meg fogom keresni Afroditét, hogy megüthessem. Piper úgy döntött, hogy inkább bokájának szenteli figyelmét. Amíg nem mozdítom meg, egész kevéssé fáj.
- Jó munkát végeztél. - Mondta Jason-nek. - Hol tanultál meg ilyesmiket?
- A válasom ugyanaz, mint mindig. Nem tudom. - Válaszolta Jason vállvonogatva.
- De kezdesz visszaemlékezni dolgokra, nem? Mint az a latin prófécia a Táborban, vagy az az álom a farkasokról.
- Minden olyan zavaros. - Mondta a fiú. - Mint a déja vú. Volt már, hogy elfelejtettél egy nevet vagy egy szót, és ott volt a nyelved hegyén, de mégsem? Ez is olyan... csak az egész életemmel. - Tudom, mire gondol. Az utóbbi három hónap - az életem, amit éltem, a Jason-nel való kapcsolatom - csak a Köd volt. Egy pasi, aki igazából soha nem is volt veled - ezt mondta Enceladus. - Fontosabb lenne, mint a saját apád? Lehet, hogy bölcsebb lett volna, ha Piper csöndben marad, de végül mégis feltette a kérdést, ami foglalkoztatta.
- Az a fotó a zsebedben - Kérdezte. - valakit a múltadból ábrázol? - Jason hátrált. - Bocsi. Semmi közöm hozzá. Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.
- Nem... Semmi baj. - A srác vonásai kicsit enyhültek. - Csak próbálom összeszedni a dolgokat. A lány neve Thalia. A nővérem. Semmiféle részletre nem emlékszem. Azt sem tudom, miért vagyok biztos benne... um, miért mosolyogsz?
- Semmi. - Piper megpróbálta eltűntetni mosolyát. Tehát nem valamiféle régi barátnő. Olyan nevetségesen boldogan érzem magam... - Um, csak örülök, hogy legalább ennyire emlékszel. Annabeth azt mesélte, hogy beállt Artemisz Vadászaihoz, igaz? - Jason bólintott.
- Olyan érzésem van, hogy meg kéne találnom őt. Héra egy bizonyos okból hagyta meg nekem ezt az emléket. Valami köze kell, hogy legyen a küldetésünkhöz. De... azt is érzem, hogy veszélyes lesz. Nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom fejteni a titkot. Ez őrültség, mi?
- Nem. - Mondta Piper. - Egyáltalán nem. - A lány felpillantott a logóra a falon. Valami zavarta benne: Monokli Motorok, egy vörös szem középen. Talán az a gondolat zavar, hogy Enceladus engem figyel, miközben Aput fogva tartja, hogy befolyásolhasson. Meg kell őt mentenem, de hogy árulhatnám el a barátaim?
- Jason. - Mondta végül a lány. - El kell valamit mondanom neked... az Apukámról... valami fontosat... - Azonban nem volt esélye befejezni. Valahol odalent fém csendült fémen, mintha bezárult volna egy ajtó. A hang végigvisszhangzott a raktáron. Jason felállt. Elővette az érméjét, feldobta, és elkapta kardját. Kihajolt a korláton.
- Leo? - Kiáltotta el magát. Senki sem válaszolt. A fiú leguggolt Piper mellé.
- Nem tetszik ez nekem.
- Talán bajban van. - Suttogta Piper. - Nézd meg.
- Nem hagyhatlak itt egyedül.
- Megleszek. - Bár a lány kifejezetten félt, nem akarta beismerni. Elővette tőrét, Katoptrist, és megpróbált nyugodtnak látszani. - Akárki is jön a közelembe, felnyársalom. - Jason hezitált.
- Itthagyom veled a cuccokat. Ha öt percen belül nem jövök vissza...
- Pánikoljak? - Ajánlotta Piper. Jason megvillantott egy mosolyt.
- Örülök, hogy újra normális vagy. A smink és az a ruha sokkal félelmetesebbé tett, mint a tőröd.
- Indulj már, Szikra, mielőtt még téged nyársallak fel.
- Szikra? - Jason még sértetten is jól nézett ki. Ez nem volt fair. Aztán a srác a lépcsőhöz sétált, majd beleveszett a sötétségbe. Piper a lélegzetvételeit, és próbálta megtippelni, mennyi idő telhetett el. Valahol 43 környékén elvesztette a fonalat. Aztán valami egy óriási BANG hangot hallatott. A visszhang elhalt. Piper szíve sebesen vert, de nem kiáltott fel, mert ösztönösen érezte, hogy rossz ötlet lenne. Kificamodott bokájára nézett. Nem tudok elfutni. Újra felnézett a Monokli Motorok logójára. Egy belső hang azt mondta neki, hogy veszélyben van. Valami a görög mitológiában... Kezeivel beletúrt a táskába, és kivette az ambróziát. Túl soktól eléghetek, de valyon még egy kevés meggyógyítaná a bokám? BUMM. A hang ezúttal közelebről jött, valahonnan a lány alól. A lány kiemelt egy teljes kocka ambróziát, és a szájába tömte. Szíve még gyorsabban vert. Bőre lázban égett. Hezitálva megmozgatta bokáját. Egyáltalán nem fájt. Piper gyorsan átvágta a ragasztószalagot tőrével. Valami felfelé csattogott a lépcsőn - talán fémcsizmák? Nem úgy hangzik, mintha Jason lenne, de lehet, hogy Leo-t cipeli. Már nem bírta tovább. Megmarkolta tőrét, és felkiáltott:
- Jason?
- Aha. - Mondta a fiú. - Jövök felfelé. - Ez biztosan Jason hangja. Mégis miért mondják azt az ösztöneim, hogy fussak? A lány nagy nehezen felkászálódott. A lépések egyre közeledtek.
- Minden rendben. - Ígérte Jason hangja. A lépcső tetején egy arc vált ki a sötétségből. Egy förtelmes, fekete vigyor, felpuffadt orr, és egy vérben forgó szem a homlok közepén.
- Semmi baj. - Mondta a Küklopsz, tökéletesen utánozva Jason hangját. - Épp időben érkeztél az ebédhez.
