4. fejezet I. rész

Érdekes, mintha Annabeth lélekben máshol járna. Elképesztő dolgokat mesél arról,  hogy mi mindent lehet itt csinálni: van mágikus íjászat, pegazus lovaglás, láva fal, sőt néha még szörnyekkel is lehet harcolni, de Annabeth mindezt színtelen hangon adta elő, mintha nem is érdekelné. Az óriási, nyitott étkező pavilonban álltak, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a Long Island-i homokos partra. Igen, valahogy Long Island-re, New York-ba kerültünk ilyen rövid idő alatt. Annabeth mindent elmondott arról, hogy a Félvér Tábor elsősorban egy nyári tábor, de vannak olyan félistenek, akik egész évben itt maradnak, de mostanra már olyan sokan vannak a táborozók, hogy már télen is teljesen tele van a Tábor. Vajon ki lehet a Tábor vezetője? És honnan tudták, hogy én is ide tartozom? Mi lesz ha egész évben itt kell maradnom? Mi lesz ha nem leszek jó egyik foglalkozáson sem? Hogyan harcolnak szörnyek ellen?  Piper fejében körülbelül ezer, vagy még annál is több kérdés cikázott, de tekintettel Annabeth hangulatára, egyiket sem tette fel. 
Ahogy a Tábor szélén lévő hegyen másztak felfele,  Piper hátrapillantott, és elképedt az alatta elterülő látványtól. Északnyugaton zöld fenyves, a gyönyörű tengerpart, egy patak, a kenu tó, középen zöld mező és a kabinok, melyek egy görög omega alakban voltak elrendezve, közepében egy szabadon hagyott zöld területtel. Piper összesen húsz kabint számolt össze. Az egyik arany fénnyel izzott, egy másik ezüstösen csillogott. Volt, amelyiknek a tetején fű nőtt,de olyan is volt, amit szögesdróttal kerítettek körbe, és vörösre festettek. Egy fekete kőből épített kabinon zölden égő fáklyák világítottak. Mindegyik, mintha külön világ lett volna.
- A völgy védve van a halandóktól.  - mondta Annabeth. - Nem azt látják, ami a valóságban itt van. Amint láthatod, az időjárás is kontrollálva van. - Annabeth követte Piper tekintetét. - Minden egyes kabin valamelyik ókori görög istenhez köthető, és a megadott isten gyermekeinek ad otthont. - Ránézett Piperre, mintha megpróbálná eldönteni, hogyan fogadja a híreket.
- Azt mondtad, az anyukám egy istennő. 
Annabeth bólintott. 
- Elképesztő nyugalommal fogadtad a hírt.
El sem tudod képzelni, miért. Ez legalább egy logikus magyarázat arra, hogy miért nincs Anyuról egy kép sem a házunkban. El sem tudod képzelni, hányszor veszekedtem emiatt Apuval. Ez megmagyarázza, Apu miért nem mesélte el soha, miért hagyta el Anyu. És erre figyelmeztetett az álom is. "Meg fognak találni hamarosan félisten, és utána követni fogod az utasításainkat. Működj együtt velünk, és akkor életben hagyjuk az Apád." 
Piper megborzongott.
- Gondolom ezután a reggel után sokkal hihetőbb a történet. Tehát, ki az Anyukám?
- Hamarosan ki fog derülni. - válaszolta Annabeth. - Hány éves is vagy? Tizenöt? Elméletben az istennőnek el kellett volna fogadnia tizenhárom éves korod előtt. Az volt a megállapodás.
- A megállapodás?


- Tavaly nyáron megígérték...ez egy hosszú történet, de a lényege az, hogy...nem hagyják figyelmen kívül a félvér gyermekeiket, és elfogadják őket tizenhárom éves koruk előtt. Néha hosszabb időre van szükség, de láttad, milyen hamar lett Leo elfogadva, miután belépett a Tábor területére. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan kapunk egy jelet felőled is. Legkésőbb az esti tábortűznél.-
Ezek szerint nekem is meg fog jelenni egy óriási, égő kalapács a fejem fölött. Gondolta Piper. Talán, egy kis szerencsével valami még lenyűgözőbb hologram lesz. Talán egy égő vombat. Akárki is az Anyám, biztosan nem lesz büszke egy olyan kleptomániás, sok problémával küszködő lányra, mint amilyen én vagyok.

- Miért 13 év a korhatár?

- Minél idősebb leszel, annál több szörny vesz észre, és próbál megölni. - válaszolta Annabeth. - Általában 13 éves kor körül kezdődik. Ezért küldünk védőket az iskolákba, akik megtalálnak minden félistent és a Táborba hozzák őket, mielőtt még túl késő lenne.
- Védőket? Olyanokat, mint Hedge edző? - Annabeth bólintott.
- Ő egy szatír volt, félig ember, félig kecske lény. A szatírok a Tábornak dolgoznak, félisteneket keresnek, megvédik őket, és behozzák őket amikor eljön az idő. - Pipernek nem esett nehezére elhinni, hogy az edző félig kecske volt. Látta, hogy hogyan és mit eszik. Soha nem voltam Hege legjobb barátja, mégis feláldozta magát értünk.
- Mi történt vele? - kérdezte Annabethtől. - Amikor felment a felhőkbe...valami...rosszat csinált?
- Hát, elég nehéz elmagyarázni. - A lány vonásai megmerevedtek. - A viharszellemekkel...elég nehéz harcolni. Még a legjobb, mennyei bronzból készült fegyvereink is hatástalanok velük szemben, kivéve, ha meg tudjuk őket lepni.
- Jason kardja mégis porrá változtatta őket. - emlékezett vissza Piper.
- Hát, minden bizonnyal szerencséje volt. Ha jó helyen találsz el egy szörnyet, feloszlik és visszatér a Tartaroszba. 
- Tartarosz?
- Egy óriási szakadék az Alvilágban, ahonnan a leggonoszabb szörnyek származnak. Olyan, mint a gonosz feneketlen lyuka. A lényeg az, hogy ha egyszer egy szörny feloszlik, általában hónapokba, vagy évekbe telik, amíg megújulnak. Amióta ez a viharszellem, Dylan, elment, fogalmam sincs, mit gondoljak. Nem tudom, életben tartja-e. Hedge egy védő volt, tudta, milyen kockázatot vállal ezzel a munkával. Amúgy a szatíroknak nincs halandó lelke, haláluk után újjászületnek egy fában, virágban, vagy valami hasonlóban. - Vajon hogy nézhet ki Hedge egy csomó árvácskaként? Piper kezdte egyre rosszabbul érezni magát...