18. fejezet II. rész

Az egyik angyal akkora volt, mint egy ökör, és élénkvörös hokimezben, nagyon bő melegítőgatyában, és fekete stoplis cipőben virított. A srác egyértelműen túl sok harcban vett már részt, mert mindkét szeme fekete volt, amikor pedig vicsorított, fogai csálén álltak, és nem egy hiányzott is belőlük. A másik fickó úgy nézett ki, mintha Leo mamájának egyik 80-as évek beli rocklemezének borítójáról kelt volna életre - Journey, vagy talán inkább Hall&Oats? Vagy még valami annál is bénább? A haja olyan bozontos kóccsomókba van összeragadva, hogy az elmúlt időben biztos vagyok benne, hogy nem mosott hajat... Ki az, aki manapság hegyes orrú bőrcipőt, túlságosan szűk nadrágot, meg rongyosra hordott selyeminget, aminek ki van gombolva a felső három gombja? Biztos azt hiszi magáról, hogy egy menő szívtipró, de biztos, hogy nem több 30 kilónál, és az arca sem valami bizalomgerjesztő... tiszta pattanás. Az angyalok kivont kardokkal odaszálltak Festus elé. A hoki ökör felmordult:
 - Nincs menés.
 - Tessék? - Kérdezett vissza Leo.
 - Nincs előre megbeszélt repülési időpontotok erre a területre. - Magyarázta a nagyon menő szívtipró. Minden problémájához még az is hozzászámítható, hogy olyan szörnyű francia akcentusa van, hogy garantálom, hogy hamis. - Ez korlátozott repülési zóna.
 - Öljük őket? - Az ökör megvillantott egy foghíjas mosolyt. A sárkány orrlyukaiból gőz tört fel, Jason kezében pedig megjelent az aranykardja, Leo azonban felkiáltott:
 - Várjatok! Mutassunk már egy kis jó modort, fiúk-lányok! Legalább azt hadd tudjam meg, kié lesz az a dicsőség, hogy megölhet engem!
 - A nevem Cal. - Morogta az ökör. Úgy néz ki, nagyon büszke magára, hogy ezt rendesen el tudta mondani. Vajon mennyi idejébe telt megtanulnia ezt az egyszerű mondatot?
 - Cal a Calais rövidítése. - Magyarázta a szívtipró. - Sajnos a testvérem nem tud két szótagnál hosszabb szavakat kimondani...
 - Pizza! Hoki! Megöl! - Ajánlott néhány szót Cal.
 - Ami azt jelenti, hogy a saját nevét sem képes. - Fejezte be szívtipró.
 - A nevem Cal - Ismételte Cal. - És ő itt Zethes. A tesóm ő!
 - Húha! - Mondta Leo. - EZ már árom épkézláb mondat volt, haver! Tök jól haladsz! - Cal morgott egyet elégedettségében.
 - Te ostoba ökör! - Dörmögte testvére. - Viccet csinálnak belőled. Azonban nem számít. Zethes vagyok, ami a Zethes rövidítése. És a kis hölgy itt... - Piperre kacsintott, ami inkbb úgy tűnt, mintha valami rohama lenne. - úgy hívhat, ahogy akar. Lenne talán kedved ahhoz, hogy egy híres félistennel vacsorázz, mielőtt megölünk? - Piper úgy öklendezet, mintha valami nagyon keserű gyógyszert nyelt volna le.
 - Ez egy... nagyon meghökkentő ötlet.
 - Nem baj. - Zethes megmozgatta a szemöldökeit. - Mi, Boreádok nagyon romantikus lelkek vagyunk, tudjátok.
 - Boreádok? Mint Boreász fiaia? - Kérdezte Jason.
 - Á, tehát hallottál már felőlünk! - Zethes elégedettnek tűnt. - Mi cagyunk apánk kapuinak őrei. Tehát remélem megértitek, miért nem hagyhatunk titeket egy nyekergő sárkányon röpködni a légterünkben. Megrémisztitek a halandókat! - Leo lenézett, és látta, hogy Zethes-nek igaza volt. A halandók kezdtek felfigyelni rájuk. Néhányan mutogattak, bár egyelőre inkább zavarodottnak és unottnak tűntek, mint rémültnek, mintha a sárkány egy túl alacsonyan szálló helikopter lenne.
 - S látjátok, éppen ezért sajnos el kell, hogy pusztítsunk benneteket, kivéve ha kényszerleszállásra készülődtetek. - Fejezte be mondandóját Zethes, miközben kisöpörte haját pattanásos arcából.

18. fejezet I. rész

Bár Leo úgy érezte, csak alig pár percet aludt, amikor Piper felrázta álmából, már lemenőben volt a Nap.
 - Megérkeztünk. - Mondta a lány. Leo kidörzsölte az álmot a szméből. Alattuk egy város állt egy sziklaszirten, mely alatt egy folyó csobogott. Bár a földeket a város körül hó fedte, az épületek melegen és hívogatóan csillámlot a lemenő Nap fényében. A házak szorosan egymás mellett álltak. A várost egy középkorinak tűnő kőfal maradványai szelték ketté, ami valószínűleg a legősibb dolog, amit Leo valaha látott. Középen egy igazi kastély terpeszkedett - Leo legalábbis úgy gondolta - vörös téglából épített falakkal, és egy négyszögletes, égbe szökő toronnyal, zöld cserepes tetővel.
 - Remélem ez Quebec, és nem a Mikulás műhelye. - Mondta Leo.
 - Igen, ez Quebec városa. - Erősítette meg Piper. - Észak Amerika egyik legidősebb városa. Valamikor az 1600-as években építették, nem? - Leo felvonta a szemöldökét.
 - Apukádnak erről is van egy filmje? - Piper grimaszolt, amihez Leo hozzá volt szokva, azonban lenyűgöző smink miatt ez elég viccesre sikeredett.
 - Tudod, szoktam olvasni is néha. Csak azért mert Aphrodité fogadott el, az nem jelenti azt, hogy üresfejűvé váltam!
 - Tüzes! - Kiáltott fel Leo. - Tehát ha olyan sok mindent tudsz, akkor mi ez a kastély itt?
 - Egy hotel, gondolom.
 - Biztos, hogy nem. - Nevetett Leo. Azonban ahogy közelebb értek, Leo rájött, hogy mégis Piper-nek van igaza. Az óriási bejárat mellett ajtónállók időztek, inasok és portások pedig csomagokat cipelve rohangáltak. Fényes, fekete luxusautók sorakoztak a járda mellett. Elegáns téli kabátokban és öltönyökben levő emberek siettek be az épületbe a hideg elől menekülve.
 - Az Északi Szél egy hotelben lakik? - Kérdezte Leo - Az nem lehet...
 - Fejeket fel, srácok! - Vágott Leo szavába Jason. - Azt hiszem, társaságunk van! - Leo felnézett, és azonnal meglátta, mit értett Jason "társaság" alatt. A torony tetejéről két szárnyas figura ereszkedett le - bosszús angyalok, utálatos kinézetű kardokkal. Festus-nak egyálktalán nem tetszettek az angyalsrácok. A sárkány megállt ereszkedés közben, verdeső szárnyakkal, karmait kimeresztve, és torokhangon morogni kezdett, amiből Leo arra következtetett, hogy tüzet fog fújni...
 - Nyugodj meg, Festus. - Motyogta Leo. Érdekes módon valami azt súgja, hogy ezek az angyalok nem vennék békés szándékunk jelének, ha élő fáklyákká változnának.
 - Nem tetszik ez nekem. - Jegyezte meg Jason. - Olyanok, mint a viharszellemek. Leo először úgy gondolta, Jasonnek van igaza, azonban amint közelebb értek, látszott az angyalokon, hogy sokkal szilárdabbak, mint a venti. Teljesen normális tiniknek tűnnek leszámítva a hófehér hajukat és a tollas lila szárnyaikat. Bronz kardjaik olyan egyenetlenek, mint ha jégcsapok lennének. Az arcaik annyira hasonlítanak, hogy akár testvérek is lehetnének, de az biztos, hogy nem ikrek.

17. fejezet III. rész

 - Amúgy kicsoda ez az alvajáró nő? - Kérdezte Jason. - És mi köze van a gigászokhoz? - A kérdések jók, a baj csak az, hogy a válaszok hiányoznak. Miközben csendben repültek Leo azon gondolkozott, jó ötlet volt e ennyi mindent megosztania társaival. Még soha senkinek nem meséltem arról az estéről Anyu üzleténél. Még így is furcsának tűnik, mintha kivettem volna magamból néhány nem jól működő alkatrészt, pedig nem is meséltem el a teljes történetet. Leo mialatt beszélt végig remegett, de nem a hidegtől. Nagyon remélem, hogy Piper nem vette észre. A kohó és a galamb szétzúzza valami zárkát... Van valami ehhez hasonló a próféciában, nem? Ez azt jelenti, hogy nekem és Pipernek be kell törnünk egy mágikus kő börtönbe, már ha megtaláljuk. Aztán Héra szabadon engedi a haragját, amivel sok halált okoz. Hát, ez jó mókának hangzik! Láttam már Tía Callidát akció közben, és meglehetősen szereti a késeket, a kígyókat, meg ártatlan gyerekek tűzbe hajítását. Király, engedjük szabadon a haragját. A világ valaha volt legpzarabb ötlete. Festus továbbra is észak felé tartott. A szél egyre hűvösebb lett, és alattuk egy havas fenyvesek váltogatták egymást a végtelenségig. Fogalmam sincs, hol van Quebec pontosan. Azt mondtam Festus-nak, hogy vigyen minket Boreász palotájába, és Festus azóta északnak tart. Nagyon remélem, hogy nem az Északi sarkon fogunk kilyukadni.
 - Miért nem alszol egy kicsit? - Suttogta Piper a fiú fülébe. - Egész este nem pihentél egy szemhunyásnyit sem. - Leo ellenkezni akarta, de az a szó, hogy alvás tényleg megfoga.
 - Csak akkor, ha nem hagysz leesni. - Piper megmarkolta a vállát.
 - Bízz bennem, Valdez. A gyönyörű emberek sohasem hazudnak.
 - Rendben. - Motyogta Leo, majd ráhajolt Festus kényelmes meleget árasztó nyakára, és lehunyta szemeit.

17. fejezet II. rész

 - Király. - Motyogta Leo. - Amilyen a mi szerencsénk, rögtön egy hadsereggel állunk szemben. Piper, tudsz még valamit ezekről a gigászokról? Amúgy meg onnan tudsz ennyit a görög mitológiáról, mert utánanéztél amikor az apád egy ilyesmi filmben kapott szerepet?
 - Az Piper apja egy színész? - Kérdezte Jason. Leo felnevetett.
 - Mindig elfeledkezem az amnéziádról. Hahaha. Elfeledkezni az amnéziáról. Vicces, mi? A lényeg az, hogy igen, Piper apja Tristan McLean.
 - Ó. Bocsi, miben is játszott?
 - Nem számít. - Mondta gyorsan Piper. - A gigászok... Hát, egy csomó óriási lény volt a görög mítoszvilágban. Azonban ha a jókra gondolok, az nagyon rossz hír. Hatalmasak voltak,és majdnem lehetetlen volt őket legyőzni. Hegyeket meg ahhoz hasonló dolgokat tudtak dobálni. A földből emelkedtek, miután Kronosz elvesztette a Titán Háborút - úgy értem az eredeti Titán Háborút, évezredekkel ezelőtt -, és az volt a céljuk, hogy porig rombolják az Olimposzt. Ha most velük kell megküzdenünk...
 - Kheirón azt mondta, hogy minden újra elkezdődik. - Emlékezett vissza Jason. - Az utolsó felvonás. Erre célzott. Csak nem akarta, hogy megtudjuk a részleteket idő előtt. - Leo füttyentett.
 - Tehát... gigászok, akik hegyeket dobálnak. Barátságos farkasok, akik csak akkor esznek meg minket, ha gyengeséget mutatunk. Förtelmes ventilátorok. Király. Talán nem az a legjobb időpont arra, hogy felhozzam a pszichopata bébiszitterem visszatértét.
 - Ez egy újabb vicc? - Kérdezte Piper. Leo elmesélt mindent Tía Callidáról, aki igazából Héra, és arról, ahogy a nő felbukkant a Táborban, arról azonban egy szót sem szólt, hogy mit tud csinálni a tűzzel. Ez egy elég érzékeny téma, főleg azóta, hogy Nyssa azt mondta, hogy a tüzes félistenek általában városokat pusztítanak el. Másrészt akkor mindent el kellene arról mesélnem, hogy okoztam Anyu halálát, és... Nem. Ezt nem muszáj tudniuk. Meséltem nekik Anyu halálának estéjéről, csak kihagytam a tüzet, és azt mondtam, összedőlt a gépműhely. Egyszerűbb volt így, hogy nem kellett a barátaim szemébe néznem. És meséltem nekik a furcsa nőről, aki földruhákba öltözött, és alvajáró volt, és úgy tűnt, mintha tudná a jövőt. Leo válaszra várt, míg elhagyták Massachusetts államot.
 - Ez eléggé... aggasztó. - Mondta Piper.
 - Összegezve: - Mondta Leo. - mindenki azt mondja, hogy Héra gyűlöli a félisteneket, és hogy nem lehet benne megbízni. A prófécia pedig azt mondja, ha elengedi a haragját, akkor elszabadul a halál. Tehát azon gondolkozom... mi miatt is csináljuk mi ezt?
 - Kiválasztott minket. - Mondta Jason. - Héra mi hármunkat választott. Mi vagyunk az első három, akinek össze kell gyűlnie, hogy megvalósulhasson a Második Nagy Prófécia.Ez a küldetés valami nagynak a kezdete. - Hát, egyáltalán nem érzem jobban magam, azonban nem fogok vitatkozni Jason-nel. Igaza van. Ez tényleg valami nagyobb kezdete. Csak azt remélem, hogy ha három másik félistennek az a sorsa, hogy segítsen nekünk, akkor hamar fel fognak tűnni. Semmi kedvem egyedül elébe állni ennek a félelmetes, életveszélyes, őrült kalandnak.
 - Másrészről, - Folytatta Jason. - csak akkor kaphatom vissza az emlékeim, ha segítünk Hérának. És az a sötét spirál az álmomban, mintha Héra energiájából táplálkozott volna. Ha az a valami életre kelti a gigászok királyát, úgy hogy közben szétzúzza Hérát...
 - Nem valami jó csere. - Értett egyet Piper. - Legalább Héra a mi oldalunkon áll... általában. Ha őt elveszítjük, fejetlenség lesz az Istenek között. Ő a fő Istennő, aki egybe tartja az olimposzi családot. És egy háború a gigászokkal talán még a Titán Háborúnál is pusztítóbb lehet. - Jason bólintott.
 - Kheirón is azt mondta, hogy valami szörnyűséges erő kelhet életre a napfordulón, mert akkor erős a sötét mágia, és ha akkor áldozzák fel Hérát... Hát, semmi jó nem lesz belőle. És ez az Úrnő, aki a vihar szellemeket irányítja, és ki akarja irtani a félisteneket...
 - Talán az a hátborzongató alvajáró nő. - Fejezte be Leo. - Mocskos Asszonyság teljesen felébredve? Nem egy olyan dolog, amit feltétlenül látni szeretnék.