Hedge edző elbődült, ijedten kiáltotta:
- Jason, fuss!!! Mentsd meg Pipert! - azzal, mint egy őrült bakkecske ugrott rá Dylanre. Kezével ütötte, patájával rugdalta, és szarvával szurkálta a szörnyet, míg az le nem dobta Leot a sétányra. A fiú szerencsére megszabadult a Ventitől, de a szellem elkapta az edző karját, aki hiába kapálódzott és szitkozódott. Felszálltak az égbe, és Hedge utoljára ráüvöltött Jasonre:
- Mentsd meg a lányt! Én majd elbánok ezzel!
A szatír és a szellem pörögve csapódtak a felhőkbe, majd tűntek el a szemük elől.
Mentsem meg? Dehát Piper lezuhant! Azonban a fiú ösztönei felülkerekedtek kétségein. A korláthoz rohant. Teljesen megőrültem! - gondolta, azzal a mélybe vetette magát. Egyáltalán nem félt a magasságtól. Attól tartott, hogy szétzúzza magát a köveken. Gyakorlatilag mindenre fel voltam készülve, de arra nem számítottam, hogy a Grand Kanyon alján fogok meghalni Piperrel együtt.
A kanyon fala mellett gyorsan változott. Úgy érezte, mintha le akarnák hámozni a bőrt az arcáról. Egy szívdobbanásnyi időn belül elkapta Pipert, aki vadul kapálódzott. Megfogta a lány csuklóját, becsukta a szemét, és várta a halált. Piper felsikantott. A szél összeborzolta mindkettejük haját. Vajon milyen érzés meghalni? Biztos nem túl kellemes. Azt kívánta, hogy soha ne érjék el a kanyon alját. Hirtelen abbamaradt a szél áramlása körülöttük. Piper hirtelen fellélegzett. Tehát most haltunk meg. Furcsa, hogy semmi fájdalmat nem érzek.
- Ja...Jason! - szólalt meg Piper.
A fiú kinyitotta a szemeit. Már nem zuhantak lefelé, hanem valahogy lebegtek a levegőben. A folyó 100 méterrel alattuk folyt. Erősen megölelte Pipert, aki belecsimpaszkodott a nyakába. Összeért az orruk. A lány szíve olyan erősen vert, hogy a ruháin keresztül is érezni lehetett. A lehelete fahéj szagához hasonlított.
- Ezt meg hogyan...?
- Nem én voltam. Arról tudnom kéne, hogy képes vagyok repülni. - vágott a lány szavába Jason. Azt sem tudom mire vagyok képes. Elképzelte, hogy felfele indulnak. Piper felszisszent amikor emelkedni kezdtek. Jason rájött, hogy nem repülnek. Érezte a levegő nyomását a talpa alatt. Olyan volt, mintha egy gejzír tetején egyensúlyoznának.
- A levegő a segítségünkre van.
- Ha tényleg így van, akkor vedd rá, hogy vigyen ki minket innen!
A fiú lenézett. Az lett volna a legegyszerűbb, ha nyugodtan leszállnak a kanyon aljára. Azután felnézett. Az eső már nem esett, és a viharfelhők sem tűntek túl veszélyesnek. Semmi garancia nem volt arra, hogy a Ventik elmentek. Azt sem tudta, mi történt Hedge edzővel. Viszont fennt hagyta Leot, aki még nem volt teljesen tudatos állapotban.
- Segítenünk kell! - jelentette ki Piper, mintha olvasna Jason gondolataiban.- Fel tudnál...
- Meglátjuk. - azzal Jason azt gondolta: fölfele! Azonnal emelkedni kezdtek. Ha nem lett volna sokkos állapotban biztos, hogy örült volna annak, hogy képes meglovagolni a szeleket. Amint megérkeztek a sétányra, odafutottak Leohoz. Piper a hátára fordította a fiút, aki erre felmordult. A kabátja teljesen átázott, a haja aranylóan csillogott a szörnyportól. De legalább biztosan nem halt meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése