12. fejezet IV. rész

Leo elvesztette az időérzékét és a tájékozódási érzékét. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy egy erdő ilyen mély és vad legyen. A sárkány addig száguldozott, míg a fák olyan magasak nem lettek, hogy felhőkarcolókra emlékeztettek, s a levelek eltakarták a csillagokat. Még a Leo tenyerén világló láng sem tudta megvilágítani előttük az utat, azonban a sárkány vöröslő szemei fényszórókként is funkcionáltak. Végül átkeltek egy patakon és egy zsákutcában végezték. Egy száz láb magas mészkőtömb emelkedett előttük. A szilárd, puszta felületen a sárkány nem valószínű, hogy fel tud mászni. Festus megállt a kőtömb aljánál, és felemelte egyik lábát, mintha mutatni akarna valamit.
 - Mi ez? - Leo lecsúszott a földre. Feljebb mászott a sziklához. Sehol semmi, csak tömör kő. A sárkány azonban továbbra is a sziklára mutatott. 
 - Ez nem fog csak úgy elmozdulni az utadból. - Mondta neki Leo. Az egyik laza vezeték felszikrázott a gép nyakán, a sárkány azonban továbbra sem mozdult. Leo rátette a kezét a sziklára. Hirtelen ujjai felizzottak. Ujjhegyeitől csíkokban lángok indultak, mintha puskaport gyújtott volna meg. A vonalak végigsercegtek a mészkő egész felületén. Addig robogtak rajta végig az izzó vonalak, míg végül egy Leo-nál ötször nagyobb vörösen szikrázó ajtót rajzoltak körül. Leo hátrébb lépett, és az ajtó kinyílt, teljesen hangtalanul, ami szokatlan volt egy kőtömb esetében. 
 - Tökéletesen kiegyensúlyzott. - Motyogta Leo az orra alatt. - Ez valami első osztályú gépezet. - A sárkány gyorsan beviharzott, mintha végre hazaért volna. Leo is belépett, s az elkezdett bezárulni mögötte. Egy pillanatra elfogta a pánik, s visszaemlékezett arra a sok évvel ezelőtti estére a gépüzletben, amikor bezárták. Mi van, ha itt ragadok? Aztán hirtelen felvilágoltak a fények - elektronikus izzók, fluoreszkáló csövek és falra szerelt fáklyák. Amikor Leo meglátta a barlang belsejét, teljesen elfeledkezett a kimenetelről.
 - Festus. - Mormolta. - Mi ez a hely? - A sárkány a szoba közepébe trappolt, s közben nyomot hagyott a vastag porrétegben, majd összegömbölyödött egy kis kör alakú emelvényen. A barlang méreteiben egy repülőgép hangárhoz hasonló volt, a két fal mentén végtelenül sok munkapaddal és tároló edénnyel, minden falon garázs méretű ajtókkal, és lépcsősorokkal, melyek felvezettek a fent levő kifutók hálózatához. Különböző felszerelések voltak mindenfelé - hidraulikus emelők, hegesztőpisztolyok, veszély esetén használatos ruhák, légkalapácsok, targoncák, meg valami, ami egy nukleáris kamrához hasonlított. Parafa hirdető táblák voltak a falakra aggatva, s tele voltak szétszaggatott fénymásolatokkal. Fegyverek, páncélok, pajszok, és egyéb harci felszerelések hevertek szanaszét mindenfelé, némelyik még csak félkész állapotban. A sárkány emelvénye fölött a magasban láncokon egy üött-kopott zászló lengett, ami annyira kifakult már, hogy a görög betűkkel ráírt feliratot szinte lehetetlen volt elolvasni, azonban Leo-nak mégis sikerült. Bunker 9 - ez áll a zászlón. A kilences számnak vajon  van köze a Héphaisztosz Kabinhoz, vagy van még másik nyolc ilyen hely, és ez a kilencedik? Leo Festusra nézett, aki kényelmesen összegömbölyödve feküdt a kis emelvényen, mintha hosszú idő óta végre hazaért volna. Vajon azért, mert tényleg ezen az emelvényen építették?
 - A többi gyerek tud...? - Leo nem fejezte be kérdését, mert már tudta rá a választ. Egyértelmű, hogy erre a helyre évtizedek óta senki sem tette be a lábát. Mindent pókhálók és por borít, s a padlón sincsenek lábnyomok, csak Festus-éi meg az enyémek. Én vagyok az első, aki belépett ebbe a bunkerbe... hosszú idő óta. Amikor a bunkert elhagyták, egy csomó projekt félkész állapotban volt. Vajon miért hagyták őket itt, s miért felejtették el ezután őket? Leo felnézett a falra, s a szeme megakadt egy térképen, ami a tábort ábrázolta csata közben, a papír azonban olyan sárga és repedezett volt, mint a hagyma héja. A sarkában egy évszám volt kiolvasható: 1864.
 - Ez teljesen lehetetlen. - Mormolta Leo. Aztán körülnézett alaposabban, s meglátott egy tervrajzot az egyik hirdetőtáblán. A fiú szíve a torkában dobogott, miközben odaszaladt. A tervrajz szinte teljesen kifakult már, de halványan még láthatóak voltak rajta a főbb vonalak. A rajz több szögből ábrázolt egy görög csatahajót, s alatta néhány szó volt olvasható: prófécia? nem teljesen értelmezhető. repülés talán? Azonban Leo figyelmét az ragadta meg, hogy ez ugyanaz a hajó volt, amit az álmaiban látott - a repülő hajó. Valaki egyszer megpróbálta itt megépíteni, vagy legalábbis megrajzolta hozzá a terveket. Aztán elfelejtették, mert prófécia még nem érkezett hozzá. A leghátborzongatóbb az egészben az, hogy az eleje ugyanúgy néz ki, mint annak, amit öt évesen rajzoltam - egy sárkányfej.
 - Hasonlít rád, Festus. - Motyogta Leo. - Ez ijesztő. - Ugyan az árboccsúcs miatt kényelmetlenül érezte magát, a fiú fejében annyi kérdés motoszkált, hogy hamarosan már szinte el is feledkezett róla. Leo megfogta a tervrajzot, hátha le tudja venni, hogy alaposabban áttanulmányozhassa, azonban a papír ropogott, amikor hozzáért, ezért inkább fenthagyta a táblán. A fiú körülnézett, hátha talál még valamilyen hajóépítésre utaló nyomot, azonban nem látott semmiféle hajót, vagy félkész hajóelemet, azonban nagyon sok ajtó nyílt a teremből, ahol akár tárolhattak is valami hasonlót. Festus felhorkantott, mintha magára akarná vonni Leo figyelmét, mintha arra figyelmeztetné, hogy nem áll rendelkezésükre már az egész éjszaka. Igaza van. Valószínűleg már csak néhány órám van napkeltéig, azonban mellékvágányra futottam.Megmentettem a sárkányt, azonban még mindig szükségem van valamire, ami tud repülni. A sárkány orrával egy bőrből készült szerszámöv felé bökött, ami Leo-tól balra feküdt egy munkapadon, aztán vöröslő szemei fénysugarakat lőttek a plafon felé. Leo felnézett oda, ahová a "reflektorfények" mutattak, s felkiáltott, amint felismerte a sötét formákat, amik a fejük felett lógtak a sötétben.
 - Festus. - Mondta halkan Leo. - Van egy nagy munkánk, amivel sietnünk kell.

12. fejezet III. rész

- Azonnal hagyd ezt abba! - Üvöltötte Leo, a sárkány azonban folytatta a hánykolódást. A fiú rájött, hogy ha nem mozdul meg gyorsan, akkor akár össze is törheti a sárkány. Nem volt egyszerű, de Leo végül kievickélt a sárkány és a tartály közül. Szerencsére a hálón levő lyukak elég nagyok voltak, úgyhogy a vékony fiú egyszerűen kimászott az egyiken. Leo odafutott a sárkány fejéhez. A sárkány megpróbálta megharapni, azonban fogai beleakadtak a hálóba. Újra tüzet fújt, azonban a lángok most már csak narancs sárgák voltak, és ki is aludtak, mire elérhették volna Leo-t, mintha a sárkány ereje elfogyóban lenne. 
- Ide figyelj. - Mondta Leo. - Csak azt éred el ezzel, hogy elárulod nekik, hogy hol vagy. Ha észre vesznek, idejönnek lángvágókkal meg különböző savakkal. Ezt akarod? - A sárkány torkából csattogó hangok törtek fel, mintha beszélni próbálna.
 - Rendben van. - Mondta Leo. - Akkor azonban meg kell, hogy bízzál bennem. - Azzal Leo munkához látott. Majdnem egy órába tellett, mire Leo megtalálta a kezelőpanelt. A sárkány feje mögött volt, ami egy értelmes megoldás. Leo a hálóban hagyta a sárkányt, hisz sokkal egyszerűbb volt egy gúzsba kötött sárkánnyal dolgozni, azonban a sárkánynak ez nem nagyon tetszett. - Maradj már nyugton! - Zsémbelt Leo. A sárkány újabb kattogó hangot hallatott, ami nyöszörgésre emlékeztetett. Leo a sárkány fejében levő vezetékeket tanulmányozta. Egy hang zavarta meg, ami az erdőből jött, amikor azonban felnézett, látta, hogy csak egy fa szellem az. Driádnak hívják, ha jól emlékszem. A leány az ágairól oltogatta el a lángocskákat. Szerencsére a sárkány nem indított meg egy teljes erdőtüzet, azonban a driád nem tűnt túl boldognak. A lány ruhája füstölt, miközben egy pléddel csapkodta a lángokat. Amikor meglátta Leo-t egy olyan jelet mutatott neki, ami biztos valami nagyon csúnyát jelent driádul, aztán eltűnt, csak egy marék zöld port hagyva maga után. Leo visszafordult a drótokhoz. Természetesen brilliáns munka volt, és Leo számára értelmezhető volt. Ez itt a motor vezérlő jelfogója. Itt van a szemek által továbbított jelek felfogó felülete. És ez a lemez...
- Ha! - Mondta Leo. - Semmi kétség. - Krekk? Kérdezte a sárkány. - A vezérlő lemezed elrozsdásodott. Valószínűleg a magasabb funkcióid szabályozására való. Berozsdásodott az agyad, mi? Semmi kétség afelől, hogy emiatt vagy... összezavarodva. - Leo majdnem azt mondta, hogy őrült, azonban még időben fegyelmezte magát. - Bárcsak lenne egy másik lemezem, azonban ez egy komplikált áramkör. Ki fogom venni, és megtisztítom. Csak egy percig fog tartani. -  Leo kivette a lemezte, és a sárkány azonnal megállt. A ragyogás elhalt a szemében. Leo lecsúszott a hátáról, majd elkezdte megtisztítani a lemezt. Az ujjaira ragadt egy kis Tabasco szósz, ami megkönnyítette a mocsok leszedését. Ahogy a lemez egyre tisztább lett, Leo egyre inkább gondolkodóba esett. Néhány áramkört teljesen meg tud majd javítani, néhanyat azonban csak jobbá tud tenni. Kéne egy teljesen új vezérlő lemez, de fogalmam sincs róla, hogyan építhetnék egyet. Leo megpróbált gyorsabban dolgozni. Fogalmam sincs, mennyi ideig lehet kivenni ezt a lemezt anélkül, hogy örökre megkárosítanám a sárkányt, azonban nem szeretném ezt most kipróbálni. Amikor mindent megtett, amit tudott, visszamászott a sárkány fejéhez, és elkezdte kipucolni a többi áramkört. 
- Tiszta kezek, mocskos felszerelés. - Motyogta az orra alatt azt a mondatot, amit oly sokszor hallott az Anyukájától. Mire végzett a kezeit teljesen befedte a kosz és az olaj, a ruhái pedig úgy néztek ki, mintha sárban dagonyázott volna, a gépezet azonban sokkal jobban festett. Behelyezte a lemezt és hozzácsatlakoztatott egy vezetéket, majd szikrák röppentek fel. A sárkány megrázta magát. A szemei újra fényleni kezdtek.
- Jobb már? - Kérdezte Leo. A sárkány olyan hangot hallatott, mint egy nagysebességű fúró. Kinyitotta a száját, majd körbeforgatta mindegyik fogát.
- Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy jobban vagy. Maradj nyugton egy pillanatra, kiszabadítalak. - Újabb harminc perc telt el, mire Leo megtalálta a hálót visszahúzó gombot, és kiszabadította a sárkányt, de végezetül a gépezet lerázta magáról az utolsó háló darabkákat is. A sárkány diadalmasan felüvöltött, és tüzet fújt az ég felé. 
- Ez most komoly? - Kérdezte Leo. - Nem tudnád véletlenül nem elárulni magad? - Krekk? Kérdezte a sárkány.
- Mindegy. Szükséged lesz egy névre. - Határozta el magát Leo. - Ezennel elnevezlek Festus-nak. - A sárkány csattogtatta a fogait, majd vigyorgott egyet. Legalábbis Leo nagyon remélte, hogy tényleg csak vigyorog.
- Tök jó. - Mondta Leo. - Azonban egy problémánk még mindig maradt: nincsen szárnyad. - Festus oldalra döntötte a fejét, majd gőzt fújt orrlyukaiból. Aztán leengedte a hátát egy eltéveszthetetlen gesztusként. Azt szerette volna, ha Leo felmászik. 
- Hová megyünk? - Kérdezte Leo, azonban túl izgatott volt ahhoz, hogy megvárja a választ. Felmászott a sárkány hátára, Festus pedig belevetette magát az erdő sötétjébe.
* * *