- Hé, te csinálod ezt? - vonta kérdőre az edző Jasont.
A fiú hátrált egy lépést. Most komolyan azt hiszi, hogy én csinálom ezt a vihart?
- Mit csinálok én? - kérdezte.
Az edző felhúzta a szemöldökét. - Ne játszd meg magad, kölyök. Mit csinálsz itt, és miért teszed tönkre a munkám?
- Úgy érted...nem is ismersz engem? - kérdezte Jason. - Nem az egyik diákod vagyok?
Hedge horkantott egyet. - Sohasem láttalak ezelőtt.
A fiú úgy megkönnyebbült, hogy sírni tudott volna. Mostmár biztos, hogy nem őrültem meg. Csak éppen rossz helyre kerültem.
- Nézze Uram, fogalmam sincs róla, hogyan kerültem ide. Az iskolabuszban ébredtem fel. Egyetlen dologban azonban biztos vagyok; semmi keresnivalóm nincs itt.
- Na, abban biztos lehetsz. - Hedge nyers hangja mormogássá vált, mintha egy titkot akarna megosztani Jasonnel. - Nagyon jól megtanultad használni a Ködöt kölyök, ha mindenkivel el tudtad hitetni, hogy ismernek; de engem nem tudsz átverni. Napok óta érzek egyfajta szörny-szagot. Tudtuk, hogy van egy kém a köreinkben, de te nem árasztasz szörny-szagot. Te úgy bűzlesz, mint egy félvér. Tehát: ki vagy, mit keresel itt, és honnan jöttél?
Amit az edző mondott, annak nagyrészt nincs értelme, de lehet, hogyha mindent elmondok neki, akkor segíteni fog.
- Fogalmam sincs, ki vagyok. Nincsenek emlékeim. Eltűntek. Muszáj segítened.
Hedge a fiú arcát tanulmányozta, mintha a gondolataiban akarna olvasni.
- Nagyon jó. Úgy tűnik, igazat beszélsz.
- Hát persze, hogy az igazat mondom! Amúgy, mit mondott a félvérekről és a szörnyekről? Valami kódnyelven beszélt?
Hedge összehúzta a szemét. Jason egyik fele úgy gondolta, hogy az edző marhaságokat beszélt. A másik fele viszont hitt neki.
- Nézd, kölyök! Fogalmam sincs róla, ki vagy. Csak azt tudom mi vagy, az viszont bajt jelent. Mostmár hármótokra kell vigyáznom kettőtök helyett. Te lennél a "speciális csomag"? Tényleg te lennél?
- Miről beszélsz?
Hedge figyelmét azonban már a vihar kötötte le. A felhők egyre sötétebbek és vastagabbak lettek, és egyre közeledtek a sétány felé.
- Ma reggel kaptam egy üzenetet a táborból. Azt mondták, egy kis csapat fog jönni, hogy felvegye a "speciális csomagot", de nem részletezték. Úgy gondoltam, minden rendben. A kettő amit figyelek elég erős, és idősebb is a többinél. Tudom, hogy rájuk találtak. Érzem egy szörny jelenlétét a csoportban. Fogalmam sem volt róla, miért gondolta úgy hirtelen a tábor, hogy felveszi őket, de utána előtűntél a semmiből. Tehát, te vagy a "speciális csomag"?
A nyomasztó érzés hirtelen felerősödött Jasonben. Félvérek. Tábor. Szörnyek. Még mindig nem értem, miről beszél Hedge. A szavak lefagyasztották az agyát - mintha olyan információkatt akartak volna elérni, amiknek ott kéne lennük, de még sincsenek ott. Hirtelen megbicsaklott a térde, de Hedge edző elkapta. Ahhoz képest milyen kicsi, nagyon erősek a karjai.
- Óh, tehát azt mondod nincsenek emlékeid, mi? Oké. Figyelni foglak, mint a másik kettőt, míg a csapat ideér. Aztán hagyjuk a tábor vezetőjére, mint kezd veled.
- Milyen vezető? - kérdezte Jason. - Milyen tábor?
- Csak ülj itt nyugodtan. A mentőcsapat hamarosan ideér. Remélhetőleg megérkezésükig semmi rossz nem történik...
Az eget egy villám szelte keresztül, majd az ég dörögni kezdett. A szél bosszúsan fújni kezdett. Feladatlapok röpültek a Grand Kanyonba. A gyerekek sikoltozni, botladozni kezdtek, és megragadták a korlátokat.
- Valamit mondani akartam. - mormogott Hedge. Felkapta a megafonját. - Mindenki induljon el befelé! A tehén azt mondja: MOOOO! Hagyjátok el a sétányt!
- Ha jól emlékszem, azt mondtad, minden rendben! - üvöltötte a szélbe Jason.
- Minden normál körülmények között. - értett egyet Hedge. - De ez sajnos nem az! Most ne ezzel foglalkozz! Gyere inkább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése