7. fejezet I. rész

Amint Jason meglátta a Nagy Házat tudta, hogy halott.
-Itt is vagyunk!-Mondta Drew pajkosan.-A Nagy Ház, a Tábor Központja.-Nem volt túl ijesztő, csak egy négyemeletes ház baba-kékre festve, fehér keretekkel. A tornácon székek, kártya-asztal, és egy üres kerekesszék trónolt. A szélcsengőn levő nimfákk fákká változtak, ha az ember más szemszögből nézte őket. Hát, nem nehéz elképzelni, hogy öregemberek jönnek ide vakációzni nyáron, hogy kiüljenek a székekbe nézni a naplementét, miközben narancslét iszogatnak... Sajnos az ablakok még mindig úgy néznek rám, mintha valami szörnyűséges dolgot követtem volna el. A nyitott ajtó mintha el akarna nyelni. A tetőn a sas alakú szélkakas ahogy körbefordul, mintha rá akarna beszélni, hogy forduljak meg...Jason minden molekulájában érezte, hogy ellenséges terepre érkezett.
-Nem kellene itt lennem.-Mondta ki hangosan. Drew belekarolt Jasonbe.
-Ó, gyerünk már! Tökéletes helyed van itt, kedves. Higgyj nekem, sok hőssel találkoztam már.-Drew-nak Karácsony illata volt-egy furcsa kombinációja a fenyők és a mézeskalács illatának. Vajon mindig ilyen illata van, vagy ez csak egy speciális parfümje az Ünnepekre? Tűnődött Jason. Pinkkel kihúzott szeme Drew-t elég feltűnővé tette. Ahányszor csak pislogott Jason úgy érezte, csak rá tud figyelni. Talán azért pink, hogy kiemelje barna szemét. Csinos. Ebben az egy dologban nem kételkedem. De valamiért kényelmetlennek érzem ezt a szituációt. Jason olyan gyöngéden húzta ki a kezét Drew karjából, amilyen gyengéden csak tudta.
-Figyelj, méltányolom...
-Az a lány az?-Fintorgott Drew.-Kérlek, mondd, hogy nem jársz Kuka Királynővel!
-Piperre gondolsz? Hát...-Jason nem volt biztos abban, mit válaszoljon. Nem hiszem, hogy láttam volna Pipert a mai nap előtt, de különös érzésem van vele kapcsolatban. Tudom, hogy nem szabadna itt lennem. Tudom, hogy ezek az emberek nem lehetnek a barátam, pláne nem randizhatom egyikükkel. Azonban...Piper fogta a kezem, amikor felébredtem a buszon. Azt hiszi, a barátnőm. Bátor volt ott fent a sétányon, miközben azokkal a ventikkel harcolt, és amikor elkaptam a levegőben, akkor olyan közel voltunk egymáshoz, hogy majdnem megcsókoltam. De ez így nem helyénvaló. Még a saját eddigi életemre sem emlészem. Nem játszhatok szegény lány érzelmeivel. Drew megforgatta a szemét.
-Hagyj segítsek dönteni, kedves. Sokkal többre vagy hivatott. Egy srác a te kinézeteddel és képességeiddel...-A lány mégsem rá nézett. A feje fölött bámult egy pontot.
-Arra a jelre vársz.-Találgatott Jason.-Mint amilyen Leo feje fölött volt.
-Mi? Nem! Vagyis...Úgy értettem, igen. Amiket rólad hallottam, arra következtetek, hogy nagyon erős vagy, nem? Azt hiszem, értékes leszel a Tábor számára, tehát úgy gondolom, a szülőd hamarosan El fog fogadni. És én nagyon szeretném azt látni. Minden egyes pillanatban melletted szeretnék lenni! Tehát, anyukád vagy apukád az isten? Kérlek mondd, hogy nem az anyukád. Gyűlölném, ha Aphrodité fia lennél.
-Miért?
-Mert akkor a féltestvérem lennél, butuska. Nem járhatsz valakivel a saját Kabinodból!
-De az istenek nem mind rokonai egymásnak?-Kérdezte Jason.-Tehát itt nem mindenki az unokatestvéred, vagy valami hasonló?
-Tök cuki vagy! Kedves, a családod isteni oldala nem számít, csak a szülőd. Tehát egy másik Kabin beli valaki teljesen tiszta játszmának számít. Tehát az isteni szülőd: anya vagy apa?-Mint általában, Jasonnek nem volt válasza. Felnézett, de nem jelent meg a feje fölött semmilyen jel. A Nagy Ház tetején a szélkakas még mindig az ő irányában állt, a sas pedig mintha azt sugallta volna neki: Menj innen, kölyök, amíg még megteheted. Aztán léptek zaját hallotta a tornác irányából. Nem, nemis lépteket: patadobogást.
-Kheirón!-Szólalt meg Drew.-Ő itt Jason. A srác tök jó!-Jason olyan kezdett hátrálni, hogy majdnem elesett. A tornác sarkában egy ember volt lóháton-leszámítva azt, hogy nem a lovon ült, hanem a ló része volt. Deréktól fölfelé ember volt, göndör barna hajjal és rendezett szakállal. Pólója azt hirdette, hogy ő a világ legjobb kentaurja. A hátára tegez és íj volt felcsatolva. Olyan magas volt, hogy le kellett hajolnia, hogy ne verje be a fejét a lámpákba, mert deréktól lefelé egy fehér ló volt.

6. fejezet IV. rész

-Abban a nagy pavilonban vannak az étkezések, igaz?-Érdeklődött Leo. Nyssa bólintott.-Srácok, menjetek nyugodtan előre. Én még...egy kicsit szeretnék itt maradni.-Nyssa hezitált, de aztán ellágyultak a vonásai.
-Természetesen. Sok mindent kell most megértened. Emlékszem, milyen volt az első napom a Táborban. Gyere utánunk, ha úgy érzed, készen állsz. Csak ne nyúlj semmihez. Minden projekt itt egyszerűen meg tud ölni, ha nem vigyázol velük eléggé.
-Nem nyúlok majd semmihez.-Fogadkozott Leo. Kabintársai kimentek a műhelyből. Hamarosan Leo egyedül mardt. Körülötte a csöndet csak a vizimalom, a gépek meg a fogaskerekek hangja törte meg időnként. Leo ránézett a Tábor térképére. Alaposan megnézte az új testvérei által kirakott csapdákat, amiket a sárkány elkapására helyeztek ki. Rossz. Nagyon rossz. De nagyon ritka is. Gondolta magában. És mindig nagyon veszélyes. Előrenyújtotta a kezét, és megfigyelte az ujjait. Hosszúak és vékonyak, nem úgy, mint a többi Héphaisztosz Táborozóé. Soha sem voltam a legnagyobb és a legerősebb. Mindent úgy éltem túl, hogy használtam az eszem. Minden iskolámban én voltam az osztály bohóca, a mókamester, mert hamar megtanultam, hogyha folyamatosan viccelődöm, és azt mutatom, hogy semmit sem gondolok komolyan, akkor nem én leszek az, akit a többiek boxzsáknak használnak. Még a legelvetemültebb, leggonoszabb gyerekek sem bántottak, sőt, maguk mellett tartottak, mert én meg tudtam őket nevettetni...Plusz, a humor álarcával teljesen jól el lehet rejteni a fájdalmat. És ha ez nem működik, ott van a B terv: elfutni. Újra és újra. Van egy C tervem is, de azt megfogadtam magamnak, hogy nem használom. Soha többé...Leo hirtelen késztetést érzett arra, hogy most használja-azt, amit azóta a baleset óta nem csinált. Azóta, amióta az anyukája meghalt. Kinyújtotta az ujjait. Mindegyik bizsergett-mintha hosszú álomból ébredtek volna fel. Aztán a tűz életre kelt. Vörös, fodrozódó táncot lejtve száguldottak a lángok össze-vissza Leo tenyere körül.

6. fejezet III. rész

-Kiszámíthatatlan?-Nézett értetlenkedve Nyssára Leo.
-Néha teljesen megőrül, és olyankor kabinokat dönt le, meggyújtja a Táborozókat, vagy megpróbálja megenni a szatírokat.
-Hát, így már érthető. Tényleg kiszámíthatatlan.-Nyssa bólintott.
-Beckendorf volt az egyetlen, aki irányítani tudta. Aztán meghalt, és a sárkány egyre rosszabb és rosszabb állapotba került. Végül feldühödött valamin, aztán elfutott. Néhanapján felbukkan, tökretesz valamit, aztán megint eltűnik. Mindenki bízik abban, hogy hamarosan megtaláljuk, és véglegesen elpusztítjuk...
-Elpusztítjátok?-Hüledezett Leo.-Van egy életnagyságú bronz sárkányotok, és ti el akarjátok pusztítani?
-Képes tüzet fújni.-Magyarázta Nyssa.-Halálos, és kikerült az irányításunk alól...
-De hát egy sárkány! Srácok, az egy király dolog! Próbáltatok valaha beszélni vele? Megpróbáltátok visszaszerezni az uralmat fölötte?
-Megpróbáltuk. Jake Mason megpróbálta. Láthattad, milyen jó ötlet volt.-Leo visszagondolt Jake-re, és arra, hogy segény srácnak egyedül kell feküdnie egész nap, bepólyálva.-Nincs más választásunk.-Nyssa a lányokhoz fordult.-Próbáljunk meg az erdő másik részén felállítani a csapdákat. Ott, ott és ott. Töltsétek meg őket 30 mázsa motorolajjal.
-A sárkány motorolajat iszik?-Kérdezte Leo.
-Ja.-Nyssa összeráncolta a homlokát.-Legalábbis régebben szeretett motorolajat inni Tabasco szósszal lefekvés előtt. Ha belesétál az egyik csapdánkba, akkor az megfogja annyi időre, hogy mi gyorsan odaérhessünk sav-fújókkal, amik olyan erős savat fújnak, hogy képesek szétmálásra késztetni sárkány barátocskánkat.-Mindannyian szomorúnak tűntek. Ők sem akarják tönkre tenni a sárkányt, mint én.
-Srácok.-Mondta Leo.-Kell, hogy legyen más megoldás.-Nyssa habozott, de néhány Táborozó abbahagyta, amin éppen dolgozott, és a beszélgetésre kezdett figyelni.
-Mondjuk mi?-Kérdezte egyikük.-Az a baj, hogy a sárkány tüzet lehel. Nem tudunk elég közel kerülni hozzá.-Tűz...Gondolkozott el Leo. Srácok, egyáltalán nem tudjátok, milyen sokat tudnék nektek mesélni a tűzről...Azonban óvatosnak kell lennem veletek, még akkor is, ha a testvéreim vagytok. Főleg akkor, ha tényleg veletek akarok élni.
-Hát...-Hezitált Leo.-Héphaisztosz a tűz istene, nem? Egyikőtök sem immúnis a tűzre véletlenül, vagy valami hasonló?-Senki sem néz rám úgy, mintha őrült lennék. Ez jó jel. Azonban Nyssa rázza a fejét...
-Az a küklopszok képessége, Leo. Héphaisztosz félvér gyermekei...Hát, mi csak jók vagyunk kézügyességben. Építőmesterek vagyunk, kézművesek, fegyverkovácsok, meg ehhez hasonló dolgok.-Leo előreejtette a vállait.
-Óóó...-Sóhajtotta. Valaki a hátsó sorban felkiáltott.
-Hát, igazából sok-sok évszázaddal ezelőtt...
-Igen, oké.-Nyssa felvette a fonalat.-Hosszú idővel ezelőtt néhány Héphaisztosz gyerek a tűz képességével született. De az a képesség nagyon, de nagyon ritka volt. És mindig veszélyes. Volt, hogy évszázadokon keresztül nem született ilyen gyermek. Az utolsó akiről tudunk...-Ránézett a többiekre segélykérően.
-1666.-Segítette ki az egyik lány.-Egy srác, akit Thomas Faynornak hívtak. Ő okozta a Nagy Londoni Tűzvészt, és tönkretette a város nagy részét.
-Így volt.-Mondta Nyssa.-Amikor egy olyan gyerek érkezik hozzánk, az mindig azt jelenti, hogy katasztrófa fog történni. Nekünk azonban semmi szükségünk nincs még több katasztrófára.-Leo megpróbálta elérni, hogy semmilyen érzelem nem látszódjon az arcán, azonban ez nem tartozott az erősségei közé.
-Azt hiszem, látom már a problémát. És ez egy nagy probléma. De ha rezisztens lennél a tűzre, akkor közel tudnál kerülni a sárkányhoz.
-Akkor az éles karmaival belezne ki, vagy egész egyszerűen széttaposna.-Mondta Nyssa. -Nem, muszály elpusztítanunk. Bízz bennem, ha bárkinek lenne másik megoldása..-Nem fejezte be, de Leo tudta, mire céloz. Ez a Kabin nagy tesztje. Ha meg tudnának csinálni valami olyat, amire csak Beckendorf volt képes, ha találnának egy másik megoldást, és nem tennék tönkre a sárkányt, akkor talán vége lenne az átkuknak. De nincs másik ötletük. Ha valaki mégis megcsinálná, tuti, hogy hős lenne. Egy kürt szólalt meg a távolban. A Táborozók elkezdték elpakolni a cuccokat.Eddig észre sem vettem, milyen gyorsan eltelt az idő. Mindjárt lemegy a nap. Vette észre Leo, amikor kinézett az ablakon. Néha az ADHD miatt nem vett észre dolgokat. Ha unatkozott, az 50 perces tanóra 6 órásnak tűnt. Ha érdekelt valami, mondjuk végigjárni a félisten tábort, akkor az idő egyszerűen elszállt.
-Vacsor.-Mondta Nyssa.-Gyere Leo, menjünk.

6. fejezet II. rész

Minden gyerek arc kifejezése komolyságot és szomorúságot tükrözött. Vállaikat előreengedték, s testtartásukból ítélve csúnyán rájuk járhatott a rúd az elmúlt időszakban. Többek fizikailag is sérültek voltak: Leo összeszámolt két felkötözött kart, egy pár mankót, egy bekötözött szemet, hat rugalmasan bepólyált testrészt, és körülbelül 7000 ragtapaszt.
-Oké, minden rendben van.-Mondta Leo.-Azt hallottam, hogy ez a parti-kabin!-Senki sem nevetett. Csak bámulták Leot. Will Solace megveregette Leo vállát.
-Itt hagylak titeket, srácok, hogy jobban megismerhessétek egymást. Valaki elkísérné majd Leot vacsorázni, ha eljön az ideje?
-Értettem.-Mondta az egyik lány. Nyssa a  neve. Emlékezett vissza Leo. Terep mintás nadrágot, tank toppot (ami látni engedte óriási karizmait) viselt, meg egy piros mintás kendőt, ami alá elrejtette rövid, sötét, gubancos haját. Azzal a kivétellel, hogy egy smiley-mintás ragtapasz volt az állán, teljesen úgy nézett ki, mint egy hős nő valamelyik filmben. Hát, nem lepődnék meg rajta, ha felkapna egy shotgunt, és kiszaladna, hogy gonosz űrlényeket lőjön agyon. 
-Tök jó.-Mondta Leo.-Mindig is akartam egy olyan nővért, aki meg tud verni.-Nyssa nem nevetett.
-Gyere, vicces-fiú. Körbekalauzollak itt. 
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * 
Leo nem volt ismeretlen a különböző műhelyekben. Zsír, majmok és különböző szerszámok között nőttem fel, mégsem láttam még egy olyan jó helyet, mint itt a Tábori kohó, meg az azt körülvevő kovácsműhelyek. Az egyik srác egy csatabárdon dolgozott. Egy betondarabon tesztelte az élességét. Akárhányszor meglendítette, majd lecsapott vele, a betondarab olyan könnyedén vált ketté, mintha egy felmelegített sajtdarab lenne, de a srác elégedetlennek nézett ki, és minduntalan élesebbre köszörülte az élét.
-Mit akar azzal kinyírni? Egy csatahajót?-Kérdezte Nyssát Leo.
-Sohasem tudhatod. Még mennyei bronzzal is...
-Így hívják ezt a fémet?-A lány bólintott.
-Az Olimposzból bányászták. Nagyon-nagyon ritka. Általában szétporlasztja a szörnyeket, de a nagyon erőseknek piszkosul vastag bőre van. Mondjuk, a drakónoknak, hogy mondjak egy példát.
-Sárkányokra gondolsz?
-Hasonló fajok. Meg fogod tanulni köztük a különbséget a szörnyek elleni harc nevezetű tanórán. 
-Szörnyek elleni harc... Ja, abból már fekete öves vagyok.-Nyssa továbbra sem mosolygott. Remélem, nem mindig ilyen komoly. Apai ágon csak van valamennyi humorérzék a családomban, nem? Elmentek egy pár gyerek mellett, akik egy felhúzható játékon dolgoztak. Legalábbis annak nézett ki. Egy 7 centi magas kentaur-félig ló, félig ember teremtmény-egy miniatűr íjjal és tegezzel felfegyverkezve. Az egyik Táborozó megtekerte a kentaur farkát, és a teremtmény életre kelt. Végig galoppozott az asztalon, és közben azt kiabálta:
-Halál rátok, szúnyogok! Haljatok meg mind!-Elkezdett nyilakat lődözni mindenfelé.Valószínűleg már máskor is megtörtént ez, mert mindenki a földre vetette magát, kivéve Leot, így a srác pólójából hat kicsi nyílvessző állt ki, mire az egyik Táborlakó egy nagy kalapáccsal lesújtott a szerkezetre. 
-A hülye átok!-A Táborlakó meglengette a kalapácsot.-Csak egy mágikus rovarirtót akartam. Túl nagy kérés lenne?
-Aú.-mondta Leo. Nyssa kiszedte a nyilacskákat a srác pólójából.
-Á, semmi bajod sincs. Menjünk el, mielőtt még újra összerakják.-Leo megdörzsölte a mellkasát, miközben továbbmentek. 
-Sokszor megesnek ilyen dolgok?
-Egy idő után-Mondta Nyssa-minden, amit építünk tönkre megy.
-Az átok?-Nyssa felhúzta a szemöldökét.
-Nem hiszek az átkokban. De valami tényleg nincs rendben. És ha nem találunk megoldást a sárkány-problémánkra, akkor minden csak egyre rosszabb lesz.
-A sárkány-problémára?-Ugye, csak egy kis méretű sárkányról van szó? Talán egy akkoráról, ami csótányokra vadászik, de olyan érzésem van, hogy nem vagyunk olyan szerencsések. Nyssa egy óriási, egész falat elfoglaló térkép elé vezette Leot. A térkép a Táborról készült: egy félkörív, amit Long Island partja határol északon, nyugaton egy erdő, és körben hegyek délen. A Kabinok is ott voltak, a Tábor keleti széle felé.
-Itt kell lennie, valahol a hegyekben.-Mondta egy lány.
-Megnéztük a hegyekben, már vagy százszor.-Vitatkozott vele egy másik.-Az erdő jobb búvóhely.
-De hát oda már tettünk csapdákat...
-Várjatok egy kicsit.-Mondta Leo.-Srácok, ti komolyan elvesztettetek egy sárkányt? Egy igazi, valódi méretű sárkányt?
-Egy bronz sárkányt.-Mondta Nyssa.-De igen, egy valódi méretű automata sárkány. A Héphaisztosz Kabin építette évekkel ezelőtt. Aztán eltűnt az erdőben, és néhány nyara csak, hogy Beckendorf megtalálta darabokban, majd újjáépítette. Elvben a Tábor védelmét szolgálja, de...egy kicsit kiszámíthatatlan.

6. fejezet I. rész

-Hogyan történt?-Kérdezte Leo.-Úgy értem, mi történt Beckendorffal?-Will Solace mellé cammogott.
-Robbanás. Beckendorf és Percy Jackson felrobbantottak egy óceánjáró hajót, ami tele volt szörnyekkel. Beckendorf nem tért vissza közénk.-Megint itt van ez a név: Percy Jackson, Annabeth eltűnt pasija. Hát, ez a srác tuti mindenben benne volt, ami itt történt.
-Tehát Beckendorf elég népszerű volt?-Kérdezte Leo.-Úgy értem, mielőtt felrobbant?
-Nagyon jófej volt.-Válaszolta Will.-Az egész Tábort nagyon megviselte a halála. Jake...Hát, a háború közepén lett a Kabin vezetője. Amúgy, teljesen egycipőben jár velem. Jake a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtotta, de soha sem akart vezető lenni. Csak szeret dolgokat építeni. Aztán, a háború után, a dolgok egyre rosszabbul kezdtek alakulni. A Kilences Kabin szekerei fölrobbantak. Az automata gépeik tropára mentek. A feltalált cuccaik rosszul működtek. Olyan volt, mintha megátkozták volna őket, és ez rájuk is ragadt: az emberek úgy kezdték hívni, hogy a Kilences Kabin átka. Aztán Jake egy baleset áldozat lett...
-Aminek valamilyen köze van ahhoz a bizonyos problémához, amit megemlített.-Találgatott Leo. 
-Dolgoznak rajta.-Mondta Will.-És íme, itt is vagyunk.-A kohók úgy néztek ki, mintha egy gőzmozdony belerohant volna az Athéni Parthenonba, utána pedig összeforrasztották volna őket. Fehér márvány oszlopok határolták a kormos falat. Kémények pöfékeltek a timpanon fölött, ami szintén márványból volt, és egy csomó görög istent véstek bele. Az épület egy kis patak partjára épült, és egy csomó vízimalom hajtott egy óriási, fogaskerekekből álló szerkezetet. Leo kalapálást hallott odabentről, meg tüzek pattogását, és alkatrészek kattogását. Átlépték a küszöböt, és az odabent dolgozó tucatnyi gyerek-fiúk és lányok vegyesen-mind abbahagyták azt, amin éppen dolgoztak. Minden hang elhalt, csak a tüzek pattogása és a klikk-klikk-klikk hangja hallatszott a fogaskerekeknek és az emelőknek.
-Helló, srácok.-Mondta Will.-Ő itt az új öcsétek, Leo...Uh, mi is a vezetékneved?
-Valdez.-Leo körbenézett a teremben. Ezek a kölykök itt mind az én testvéreim? Eddig mindig úgy tudtam, hogy csak egy pár nagyon távoli rokonom van, akiket még csak soha nem is láttam. Mindig is az anyukám volt az egyetlen támaszom-addig, amíg meg nem halt. Gyerekek jöttek oda hozzájuk, és mind kezet fogtak Leoval, majd bemutatkoztak. A neveik összemosódtak: Shane, Christopher, Nyssa, Harley(igen, pontosan olyan, mint a motormárka). Hát, a nevük sohasem fogom mindnek pontosan megjegyezni. Túl sokan vannak. Túlságosan elárasztanak. Egyikük sem hasonlít a többihez: mindegyiküknek másmilyen az arca, a bőrszíne, a hajszíne a magassága. Sohasem gondolnád, hogy ez itt a Héphaisztosz kölykök társasága. Azonban mindannyiuknak erős kezeik vannak, bőrkeményedésekkel és kisebb sebekkel teli. Még a kis Harley, aki nem lehet több nyolc évesnél, is úgy néz ki, mint aki hat menetet le tudna nyomni Chuck Norrissal, anélkül, hogy komolyabb baja esnék. 

5. fejezet III. rész

Leo elképzelte ahogy dárdák döfik keresztül a matracot, esetleg gránátok vannak a párnába szőve, amik csak arra várnak, hogy felrobbanjanak...
-Ugye, nem ebben az ágyban halt meg, vagy tévedek?
-Nem.-Válaszolta Jake.-A Titán Háborúban halt meg tavaly nyáron.
-A Titán Háborúban.-Ismételte Leo.-Ami, ugye, semmit sem csinált ezzel az ágyacskával?
-A Titánok.-Mondta Will, és úgy nézett Leora, mintha őrült volna.-A nagy, erős szörnyetegek, akik a világot uralták az istenek előtt. Tavaly nyáron megpróbáltak visszatérni. A vezetőjük, Kronos épített egy új palotát a Tam Hegy tetején Kaliforniában. A hadseregük idejött New Yorkba, és majdnem elpusztították az Olimposzt. Egy csomó félvér elhunyt a harcokban.
-Azt hiszem, ezt nem mondák be a napi hírekben, vagy tévedek?-Kérdezte Leo. Bár ez a kérdés teljesen jogos volt, Will mégis hitetlenkedve csóválta a fejét.
-Nem hallottál arról, hogy kitört a Szent Helen Hegy? Vagy az óriási viharokról ország szerte? Vagy azokról a ledőlt épületekről St. Louisban?-Leo nyelt egy nagyot. Előző nyáron épp egy újabb nevelő otthonból szöktem meg. Aztán egy köztisztviselő elkapott Új Mexicóban, a tanács pedig beíratott a legközelebbi kisegítő iskolába-a Wilderness Iskolába.
-Hát, nem értem rá akkoriban.
-Nem baj.-Mondta Jake.-Szerencsés vagy, hogy nem tudod, milyen volt. Az az igazság, hogy Beckendorf volt az egyik áldozat, és a halála óta...
-A Kabin meg lett átkozva.-Találgatott Leo. Jake nem válaszolt... Nincs is szükség rá. A teljes teste be van gipszelve. Ez a válasz. Leo egyre több olyan dolgot vett észre, ami első pillantásra elkerülte a figyelmét: egy robbanásveszélyes jel a hátsó falra festve, egy tócsa a padlón, ami akár olaj is lehetett...vagy vér. Törött kardok és gépalkatrészek a sarkokba dobálva, hogy ne legyenek szem előtt. Hát, erre a helyre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy szerencsésnek tűnik. Jake félszívvel mosolygott egyet.
-Hát, aludnom kéne egy keveset. Remélem tetszeni fog az itteni élet, Leo. Ez a hely régebben...nagyon jó volt.-Jake lehunyta a szemét, és az álcahálóból készült függöny összehúzódott. 
-Gyere Leo.-Mondta Will.-Megmutatom a kohókat.-Amint elindultak kifelé, Leo visszanézett új ágyára. Pontosan oda tudom képzelni, hogy a halott vezető ott ül rajta. Egy újabb szellem, aki nem fog békén hagyni. Egy újabb szellem, aki örökké kísérteni fog.

5. fejezet II. rész

-Menjünk, nézzük meg a Kilences Kabint.-Mondta Leo.-Most pont olyan a kedvem, hogy egy jó kis átok már nem sokat változtat rajta.-Kívülről a Hephaestus Kabin úgy nézett ki, mint egy túlméretezett lakókocsi fényes, fémből készült falakkal, és fém rácsokkal ellátott ablakaival. Az ajtaja olyan volt, mint egy banki páncél fióké: kör alakú, és több centi vastag. Egy csomó bronz fogaskerék fordult el, és több tucat hidraulikus emelő emelkedett fel, majd süllyedt vissza, mire az ajtó kinyílt. Leo füttyentett egyet.
-Hé, most a steampunk világába csöppentem, mi?-Belülről a Kabin elhagyatottnak nézett ki. Acél hálóhelyek voltak a falhoz tolva, amik a high-tech Murphy ágyakra emlékeztettek. Mindegyiknek volt digitális kontroll panelje, villódzó LED lámpái, izzó ékkövei és egymásba illesztett fogaskerekei. Azt a, úgy néz ki, mindegyik itt lakó táborozónak saját kombinációs zárja van az ágyához, és valószínűleg minden ágy mögött van egy alkóv meg egy kis tárolóhely, meg, talán mindet védi egy pár csapda, hogy kívül tartsa a nemkívánatos személyeket. Legalábbis én így terveztem volna meg. Egy a tűzoltók által is gyakran használt rúd állt a szoba közepén, ami a második emeletről vezetett le, pedig kívülről úgy tűnt, a Kabinnak nincs második emelete. Egy csigalépcső vezetett lefelé egyfajta alagsorba. A falat mindenféle szerszámok borították, olyanok is, amiket Leo még sohasem látott, meg kések, kardok, és egyéb pusztító eszközök széles választéka. Egy óriása munkapad állt az egyik falnál, amit ellepett a sok fémhulladék: csavarok, reteszek, alátétek, szögek, szegecsek és millió egyéb gépalkatrész hevert rajta szanaszéjjel. Leo erős késztetést érzett, hogy legalább egy pár darabot bezsebeljen belőlük. Imádom az ilyen cuccokat. De legalább ezer zsebnek kéne hogy legyen a kabátomon ahhoz, hogy mindent elvihessem. Ahogy itt körülnézek, olyan, mintha újra anya műhelyében lennék. Nem a fegyverek miatt: a csavarok, szerszámok, fémdarabok, az olaj illata és a gépecskék miatt. Anyu biztosan imádná ezt a helyet. Leo elhessegette ezt a gondolatot. Nem szeretem a fájdalmas emlékeket. Állj tovább- ez a mottóm. Ne a múltnak élj. Ne maradj egy helyben sokáig. Ez az egyetlen módja annak, hogy elfelejtsd a szomorúságod. Leo leemelt egy hosszú szerszámot a falról.
-Egy gyomirtó? Mi köze a tűz istenének a gyomirtókhoz?-Egy árnyékból jövő hang felelt a fiú kérdésére.
-Teljesen meglepődnél.-A szoba hátuljában az egyik hálóhely foglalt volt. Egy sötét álcahálóból készült függöny félrehúzódott, és Leo számára láthatóvá vált az alak, aki egy másodperccel ezelőtt még láthatatlan volt. Elég nehéz volt sokat megtudni a kinézetéről, mivel teljes testét gipsz borította. A feje is be volt bugyolálva, az arcát kivéve, ami puffadt, vörös, és sebhelyes volt. Úgy nézett ki, mint Pillsbury Doughboy egy leszámolás után. 
-Jake Mason vagyok.-Mondta a begipszelt srác.-Szívesen kezet fognék veled, de...
-Aha.-Mondta Leo.-Ne kelj fel.-Jake mosolyogni kezdett, aztán mosolya fintorrá torzult. Úgy nézett ki, fáj neki, ha megmozdítja az arcát. Mi történhetett vele? Leo nem merte kimondani a kérdést hangosan.
-Üdvözöllek a Kilences Kabinban.-Mondta Jake.-Már majdnem egy éve, hogy nincsenek újak közöttünk. Mostanában én vagyok a Kabin vezetője. 
-Mostanában?-Kérdezte Leo. Will Solace megköszörülte a torkát.
-Tehát, hol vannak a többiek, Jake?
-Lent vannak a kovácsműhelyeknél.-Válaszolta Jake vágyakozva.-A...tudod jól, azon a bizonyos problémán dolgoznak.
-Óóó.-Will gyorsan témát változtatott.-Tehát, van egy szabad ágyad Leo számára?-Jake tanulmányozni kezdte Leot.
-Hiszel az átkokban, Leo? Vagy a szellemekben?-Hát, nemrég láttam az ördögi bébiszitteremet, Tía Callidát. Már meg kellett volna halnia évekkel ezelőtt. Ja, és nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék anyára és a műhelyében keletkezett tűzre. Ne nagyon beszélj nekem szellemekről, gipszesfiú. Gondolta Leo, de hangosan csak annyit mondott:
-Szellemek? Pfff...Nem. Én király vagyok. Egy viharszellem ma reggel ledobott a Grand Kanyonba, de tudod, ez mindenkivel megeshet.-Jake bólintott.
-Az jó. Mert tiéd lesz a Kabin legjobb ágya-Beckendorfé volt.
-Wáá, Jake.-Mondta Will.-Egészen biztos vagy benne?-Jake fennhengon megszólalt.
-Kabin, az 1-A-t kérem.-A teljes Kabin megrázkódott. A padló egy kör alakú részen félrecsúszott, mint egy kameralencse, és egy nagy ágy jelent meg a helyén. A bronz vázba be volt építve egy video-játék a talprésznél, a fejrésznél pedig egy stereo-rendszer, az egyik oldalon egy üveg ajtajú hűtő, a másik oldalon pedig gombok és kontroll panelek tömkelege. Leo ráugrott az ágyra, majd a feje alatt összekulcsolta a kezét.
-Elbánok ezzel.
-Tartozik hozzá egy privát szoba odalent.-Mondta Jake.
-Óóó, hát ez így teljesen tökéletes.-Mondta Leo.-Majd később még beszélgetek veletek. Odalent leszek Leo Barlangban. Melyik gombot nyomjam meg?
-Várj csak.-Állította meg Will.-Srácok, nektek privát szobáitok vannak odalent?-Jake valószínűleg mosolygott volna, ha nem lett volna túlságosan fájdalmas.
-Sok-sok titkunk van még ezen kívül, Will. Ti, Apolló kölykök nem lehet ezek részesei. A mi Táborozóink körülbelül 100 éve fedezték fel a Kabinunk alatt húzódó barlan és alagútrendszert, és még mindig nem találtuk meg a végét. Mindegy is, Leo, ha nem zavar, hogy egy halott ágyában alszol, akkor a tiéd.-Hirtelen Leo nem érezte olyan jól magát. Óvatosan felült, vigyázva, nehogy megérintsen bármit is.
-A vezetőtök, aki meghalt...Ez az ő ágya?
-Aha.-Mondta Jake.-Charles Beckendorfé...

5. fejezet I. rész

Leo körsétája egész jól sikerült addig, amíg meg nem tudott mindent a sárkányról. Az íjász srác, Will Solace nagyon jófej volt. Minden, amit megmutatott annyira lenyűgöző volt, hogy szinte lehetetlennek hatott. Igazi ókori görög csatahajók horgonyoznak a parton, amikkel néha tengeri ütközetet szimulálnak igazi robbanószerkezetekkel és tüzes nyilakkal? Király! A kézműves szekcióban barkácsolni lehet, méghozzá láncfűrésszel és forrasztópákával? Hát, oda tuti beiratkozom! Az erdő tele van olyan veszélyes szörnyetegekkel, hogy senki sem mehet be egyedül? Tök jó! És végül, de nem utolsó sorban, a Tábor tele van csinos lányokkal.Hát, nem teljesen értem ezt a rokoni-kapcsolatban-vagyunk-az-istenekkel témát, de remélem, ez nem azt jelenti, hogy ezek a lányok itt mind az unokatestvéreim. Az szörnyű lenne. Ha mást nem, akkor megnézem azokat a víz alatti lkányokat a tóban újra. Na, őértük megérné vízbe fulladni. Will körbemutatott mindent: a Kabinokat, az étkező pavilont, a vívóarénát.
-Tehát, akkor nekem is lesz kardom?-Kérdezte Leo. Will úgy nézett rá, mintha Leo valami teljesen irreálisat kérdezett volna.
-Hát, nem egészen. A Kilences Kabinban vagy, ami azt jelenti, hogy saját magadnak fogod elkészíteni a kardod.
-Oké, de mi a helyzet ezzel a kabinosdival? Mi van a Kilencesben? Vulcanus?
-Általában nem használjuk az istenek római neveit.-Magyarázta Will.-A görög nevek az eredetiek. Az apukád Hephaestus.
-Festus?-Már hallottam ezt a nevet, de még mindig megdöbbent. Hogy lehet valakinek ilyen neve?-Úgy hangzik, mintha a cowboyok istene lenne.
-He-phaestus.-Javította ki Will.-A kovácsok és a tűz istene.-Már ezt is hallottam. A tűz istene...ez most komoly? Figyelembe véve, hogy mi történ anyával, ez egy rossz vicc.
-Tehát az a tüzes kalapácsa fejem fölött...-Mondta Leo.-Jó vagy rossz dolog?-Willnek eltartott egy kis ideig, amíg rászánta magát a válaszra.
-Gyakorlatilag azonnal El lettél Fogadva. Ez általában jót jelent.
-De az a szivárvány-pónis srác...Butch...említett valamilyen átkot.
-Á...Nézd, ez igazából semmiség. Mióta a Kilences Kabin előző vezetője meghalt...
-Meghalt? Úgy érted, fájdalmasan?
-Átengedném a Kabintársaidnak, hogy ezt elmeséljék.
-Oké. Hol is vannak a 'tesóim'? Nem a vezetőjüknek kellett volna levezetnie ezt a VIP túrát?
-Hát...ő nem tudta volna. Majd meglátod, miért.-Will előrerohant mielőtt még Leo feltehette volna újabb kérdését.
-Átkok és halál.-Suttogta Leo önmagának.-Ez egyre jobb lesz.-A zöld terület felénél járt még csak, amikor meglátta a régi bébiszitterét. Hát, ő egyáltalán nem az az ember, akire számítottam, hogy felbukkan egy félistenekkel teli táborban. Leo lefagyott.
-Mi a baj?-Kérdezte Will. Tía Callida-Callida néni. Így hívatta magát, de öt éves korom óta nem láttam. A nő egy nagy, fehér Kabin árnyékában állt, ami a zöld terület szélén állt, és Leot nézte. A fekete, özvegyi kosztümje volt rajta, a haját egy fekete kendővel fedte le. Az arca nem változott: papírvékony bőr, fúró tekintet. Fehéres kezei, mintha mancsok lennének. Ősinek tűnt, de pontosan olyan volt, mint ahogy Leo emlékeiben élt.
-Az az öreg hölgy...Mit keres ott?-Leo rámutatott a nőre. Will odanézett, ahová Leo mutatott.
-Milyen öreg hölgy?
-Pajtás, az az öreg hölgy. A feketében. Hány öreg hölgyet látsz ott?-Will összehúzta a szemöldökét.
-Azt hiszem, elég kimerítő nap áll mögötted Leo. A Köd továbbra is szórakozhat az agyaddal. Mit szólnál hozzá, ha most azonnal a Kabinodhoz mennénk?-Leo tiltakozni akart, de amint visszanézett a nagy, fehér Kabinra, Tía Callida eltűnt. Egészen biztos vagyok benne, hogy ott volt. Talán az, hogy anyára gondoltam, megidézte a múltból? Ez egyáltalán nem jó. Amikor legutóbb találkoztunk, Tía Callida megpróbált megölni.
-Csak szórakozik velem.-Mormogta Leo, majd kivett néhány csavart és drótot a zsebéből, és azokkal kezdett ügyködni, hogy lenyugtassa magát. Nem hagyhatom, hogy mindenki azt gondolja rólam, flúgos vagyok. Vagy legalább ne gondoljanak őrültebbnek annál, mint amilyen ténylegesen vagyok...