8. fejezet V. rész

-Róma, oké.-Mondta Clovis.-Tehát, mi a görög nevükön szólítjuk az Isteneket, mert az az eredeti. De azt mondani, hogy a római formájuk egy és ugyanaz a göröggel-az nem helyes. Rómában sokkal inkább harcosak lettek. Kevesebbet foglalkoztak a halandókkal. Nyersebbek és erősebbek voltak a Birodalom Isteneiként.
-Mintha az Isteneknek lenne egy sötét oldala?-Kérdezte Annabeth.
-Nem teljesen.-Válaszolta Clovis.-Kiálltak a becsületért, a fegyelemért, az erőért...
-Az az a jó dolgokért.-Szögezte le Jason. Valamiért úgy érezte, ki kell állnia a római Istenekért. Nem tudta, miért érzi ezt, de nem is érdekelte.-Úgy értem, a fegyelem fontos, nem? Az tette Rómát hosszú ideig tartóvá.-Clovis kíváncsian figyelte a fiút.
-Ez igaz. Azonban a római Istenek nem voltak valami kedvesek. Például az apám, Hipnosz... a görög időkben az alváson kívül nem nagyon csinált semmit. A római időkben Szomnusznak hívták. Az egyik kedvenc elfoglaltsága az volt, hogy megölte az embereket, ha nem figyeltek eléggé a munkájukra. Ha a rossz pillanatban fordították el a fejüket-BUMM- és soha többé nem ébredtek fel. Megölte Aenasz fegyvernökét, amikor Trójából menekültek.
-Kedves fickó.-Mondta Annabeth.-Azt azonban még mindig nem értem, mi köze van mindennek Jasonhöz.
-Hát, azt én sem értem.-Mondta Clovis.-De ha Héra lopta el az emlékeidet, akkor csak ő adhatja neked vissza őket. Amúgy ha nekem kéne találkoznom az Istenek királynőjével, akkor nagyon drukkolnék annak, hogy inkább Héra kedvében legyen, mint Júnóéban. Visszamehetek mostmár aludni?-Annabeth a tűz fölé függesztett faágat bámulta, amiról Léthé vizének cseppjei csöpögtek különböző edényekbe. Olyan rémültnek tűnik. Mi van, ha éppen azon gondolkodik, hogy inna a Léthé vizéből, hátha akkor elfelejtené a problémáit? Aztán Annabeth felállt, majd odadobta Clovisnak a párnáját.
-Köszönjük, Clovis. Találkozunk vacsoránál.
-Kaphatok szoba-szervízt?-Clovis ásított, majd az ágyához vonszolta magát.-Olyan...álmosnak...zzzz...-Belborult az ágyába, fejét elnyelte a párna.
-Nem fog megfulladni?-Kérdezte Jason.
-Teljesen rendben lesz.-Mondta Annabeth.-Azonban egyre inkább olyan érzésem van, hogy te aztán óriási bajba keveredtél.

8. fejezet IV. rész

Clovis fújtatott. A lehellete meleg tej szagú volt.
-Rendben. Mit akartok?-Annabeth elmagyarázta Jason problémáját. Indőnként megcsípte Clovis állát, így tartva ébren a fiút. Clovist nagyon érdekelhette a dolog, mert amikor Annabeth befejezte, nem feküdt vissza, hanem felállt, nyújtózkodott, majd Jasonre pislogott.
-Tehát nem emlékszel semmire, igaz?
-Csak benyomásaim vannak.-Mondta Jason.-Érzések, mint például...
-Igen?-Kérdezte Clovis.
-Például úgy érzem, hogy nem szabadna itt lennem. Ebben a Táborban. Itt veszélyben vagyok.
-Hmmm...Csukd be a szemed.-Jason Annabethre nézett, de a lány megnyugtatóan bólintott. Mi van, ha végül itt végzem, ebben a Kabinban, örökké álomban az egyik ágyon? Gondolta Jason, de azért becsukta a szemét.A gondolatai elhomályosultak, mintha egy sötét tóba süllyedt volna bele. A következő dolog, amire emlékezett az volt, hogy a szemei kipattannak. Egy széken ült a tűz mellett. Clovis és Annabeth a lábainál térdeltek.
-...tényleg semmi komoly baja.-Mondta éppen Clovis.
-Mi történt?-Kérdezte Jason.-Mennyi ideig...
-Csak néhány percig.-Mondta Annabeth.-De elég furcsa volt. Majdnem eltűntél.-Jason abban reménykedett, hogy a lány nem szó szerint értette, de a vonásai másra utaltak.
-Általában,-Mondta Clovis.-az emlékek egy jó ok miatt tűnnek el. A felszín alá süllyednek mint az álmok, és egy jó alvással vissza tudom őket hozni. De ez...
-Léthé?-Kérdezte Annabeth.
-Nem.-Válaszolta Clovis.-Még csak nem is a Léthé.
-Léthé?-Kérdezte Jason. Clovis a faágról aláhulló fehér cseppekre mutatott.
-A Léthé folyó az Alvilágban. Eltűnteti az emlékeidet, tisztára mossa az elmédet tartósan. Az egy nyárfa ága az Alvilágból, amit a Léthé vizébe mártottak. Ez az apám, Hipnosz szimbóluma. A Léthé vizében garantálom, hogy nem akarsz megfürdeni.-Annabeth bólintott.
-Percy elment oda egyszer. Azt mondta nekem, hogy elég erős a vize ahhoz, hogy egy titán emlékeit is kitörölje.-Milyen mázli, hogy nem fogtam meg azt az ágat.
-De...Nem ezzel van problémám?
-Nem.-Értett egyet Clovis.-A te elméd nem lett tisztára mosva, a te emlékeid nem süllyedtek el. A te emlékeidet ellopták.-A tűz tovább pattogott. A Léthé vizének cseppjei belecsöpögtek az edényekbe. Az egyik Hipnosz Táborozó mormogott valamit álmában egy kacsáról.
-Ellopták.-Mondta Jason.-Hogyan?
-Egy Isten.-Mondta Clovis.-Csak egy Istennek van elég ereje ehhez.
-Akkor tudjuk.-Mondta Jason.-Júnó volt. De mégis hogyan csinálta, és miért?-Clovis megvakarta a nyakát.
-Júnó?
-Azt értette alatta, hogy Héra.-Mondta Annabeth.-Valamilyen oknál fogva Jason a római neveket szereti.
-Hmmm...-Mondta Clovis újra, és Jason rájött, hogy a fiú elszenderedett.
-Clovis!-Üvöltötte Jason.
-Mi? Mi?-A srác szemei kinyíltak.-Párnákról beszélgettünk az előbb, igaz? Nem, Istenekről. Görög és római. Hát persze! Biztosan fontos.
-De ezek ugyanazok.-Mondta Annabeth.-Csak a nevük más.
-Nem teljesen.-Mondta Clovis. Jason teljesen felült, bár még nem volt teljesen magánál.
-Pontosan mire gondolsz?
-Hát...-Clovis ásított egyet.-Némelyik Isten csak római, mint például Janusz vagy Pompona. De még a nagyobb görög isteneknek sem csak a nevük változott meg, amikor Rómába mentek. A megjelenésük más lett. Szintúgy a jellegzetességeik. Még a belső tulajdonságaik is megváltoztak többé-kevésbé.
-De...-Annabeth megingott.-Oké, talán az emberek egy kicsit másmilyennek látták őket az évszázadok alatt. Az nem változtatja meg, hogy kicsodák.
-De hát ez történt!-Clovis hirtelen megint bealudt, úgyhogy Jason megpöckölte az állát, hogy ébren tartsa.
-Jövök, Anya!-Kiáltotta.-Mármint...Aha, ébren vagyok. Tehát, a személyiségük. Az Istenek tükrözik az őket befogadó kultúra sajátosságait. Te is tudod ezt, Annabeth. Úgy értem, a mai világban Zeusz szereti a csíkos öltönyöket, a valóságshow-kat, és azt a Kínai Éttermet a Keleti 28. utcában, igaz? Ugyanígy ment ez a római világban is, és az Istenek ugyanolyan hosszú ideig voltak rómaiak, mint görögök megközelítőleg. Egy nagy Birodalom volt, és évaszázadokon keresztül túlélt. Tehát természetes, hogy a római nézeteik még mindig nagyban befolyásolják az egyéniségüket.
-Értelmesen hangzik.-Mondta Jason. Annabeth még mindig értetlenkedve nézett maga elé.
-És honnan tudsz te minderről, Clovis?
-Ó, tudod nagyon sok időt töltök alvással. Mindig látom álmaimban az Isteneket, akik folyamatosan változtatják külsejüket. Az álmok folyékonyak, mint ahogy azt te is tudod. Több helyen lehetsz egyszerre, folyamatosan változtathatod a személyazonosságod. Ez nagyon hasonlít ara, mintha Isten lennél. Nemrég például azt álmodtam, hogy Michael Jakson koncerten voltam, méghozzá fent a színpadon az énekessel, és egy duettet énekeltünk együtt, de elfelejtettem a "The girl is mine" című dal szövegét. Ó, ne tudjátok meg, milyen megalázó volt...
-Clovis.-Szakította félbe Annabeth.-Visszatérhetnénk Rómára?

8. fejezet III. rész

Annabeth és Jason az újabb Kabinok felé vették az irányt, amik a zöld terület délnyugati oldalán voltak. Sok Kabin díszes volt, például izzottak a falai, vagy telis-tele volt aggatva fáklyákkal, de a Tizenötös Kabin nem volt túl drámai. Egy régi típusú préri-házra hasonlított sárral bevont falaival és szalmatetejével. Az ajtón vörös virágokból készült koszorú lógott. Vörös pipacsok. Vajon mitől vagyok ilyen biztos benne?
-Úgy gondolod, hogy ez a szüleim Kabinja?-Kérdezte Jason.
-Nem.-Válaszolta Annabeth.-Ez Hipnosz Kabinja, az alvás istenéé.
-Akkor miért...
-Mindent elfelejtettél.-Vágott a fiú szavába Annabeth.-Ha van olyan Isten, aki segíteni tud az ilyen típusú memória-problémákon, akkor az minden bizonnyal Hipnosz.-Odabent, bár már majdnem vacsoraidő volt, három gyerek aludt takarókba burkolva. Középen barátságos tűz lobogott. A kandallópárkány fölött egy faág lógott, s minden gallya végéről fehér színű folyadék csepegett a földön elhelyezett tálakba. Jason legszívesebben kinyújtotta volna a kezét, hogy megfogon egy cseppet, és kiderítse, micsoda, de visszafogta magát. Lágy hegedűszó hallatszott valahonnan. A levegőn frissen mosott ruhák szaga érződött. A Kabin annyira otthonos és nyugodt volt, hogy Jason szemhéjai elnehezültek. Nem lenne rossz ötlet szunyókálni egyet. Elég kimerült vagyok úgyis. Egy csomó ágy üresen álldogáll, mindegyiken puhának tűnő párnák és...Annabeth oldalba könyökölte a fiút.
-Hagyd abba.-Jason pislogni kezdett. Észrevette, hogy a térdeit elkezdte behajlítani.
-A Tizenötös Kabin mindenkiből ilyen reakciót vált ki.-Figyelmeztette Annabeth.-Ha engem kérdezel, ez a hely még Árész Kabinjánál is veszélyesebb. Árészéknál legalább megtanulhatod, hol vannak az aknák...
-Aknák?-Azonban Annabeth elengedte a füle mellett a kérdést, és a legközelebbi ágyhoz ment, majd megrázta a rajta alvó gyerek vállait.
-Clovis! Ébresztő!-A srác sokban hasonlított egy tehénborjúra. egy szőke pamacs haja volt ék alakú feje tetején, vastag vonásokkal és vastag nyakkal kiegészítve. Egész teste zömök volt, kezei azonban olyan petyhüdtek voltak, mintha soha semmit sem kellett volna megemelnie velük.
-Clovis!-Annabeth erősebben rázta a fiút, majd végül megütögette a homlokát, vagy hatszor.
-M...Mi..Mi van?-Clovis teljesen össze volt, zavarodva. Aztán felült, ásított, majd nyújtózkodott egyet. Amikor ásított, Annabeth és Jason is vele ásított.
-Hagyd abba!-Szólt rá Annabeth.-Szükségünk van a segítségedre.
-Éppen aludtam.
-Te mindig alszol.
-Jó éjszakát.-Mielőtt a fiú visszafekhetett volna Annabeth lerántotta a párnáját az ágyról.
-Ez nem igazságos!-Mondta Clovis.-Add vissza!
-Először segíts.-Mondta ellentmondást nem tűrő hangon Annabeth.-Utána aludhatsz.

8. fejezet II. rész

-Héra?-Annabeth horkantása vadságban még Seymourén is túltett.-Ő vette át az irányítást fölötted? Ő tette ezt Piperrel?
-Azt hiszem, Rachelnek igaza van.-Mondta Jason.-A nő, akit láttam határozottan olyan volt, mint egy istennő. És még kecskebőr köpenyt is viselt. Az Júnó egyik szimbóluma, nem?
-Tényleg?-Annabeth összeráncolta a homlokát.-Soha sem hallottam még róla.-Kheirón vonakodva bólintott.
-Júnóé, Héra római megfelelőéé, az istennő legharciasabb formájáé. A kecskebőr köpönyeg a római katonák jelképe volt.
-Tehát Hérát bebörtönözték?-Kérdezte Rachel.-Ki tenne ilyet az istenek királynőével, és hogyan?-Annabeth összefonta a karjait maga előtt.
-Hát, bárkik is tették, meg kéne köszönnünk nekik. Ha rá tudják venni Hérát, hogy...
-Annabeth.-Figyelmeztette Kheirón.-Ő is egy az olimposziak közül. Sok tekintetben ő a ragasztó, ami összetartja az istenek családját. Ha tényleg bebörtönözték és az a veszély fenyegeti, hogy elpusztíthatják, akkor ez az egész világot érintő probléma. Ez megbomlaszthatja az Olimposz stabilitását, ami még a legjobb időkben sem tökéletes. És ha Héra megkérte Jasont, hogy segítsen rajta...
-Rendben.-Dörmögte Annabeth.-Hát, azt már tudjuk, hogy a Titánok képesek elkapni isteneket, igaz? Atlasz elkapta Artemiszt néhány éve. És a régi történetekben az istenek egymást ejtették fogságba különböző csapdák segítségével. De valami, ami rosszabb a Titánoknál?-Jason felnézett a leopárdfejre. Saymour az ajkait nyalogatta, mintha az istennő sokkal ízletesebb lett volna, mint a kolbászok.
-Héra azt mondta, egy hónapig próbálkozott kitörni a börtönéből.-Jegyezte meg Jason.
-Ponotosan amennyi ideje az Olimposz zárva van.-Mondta Annabeth.-Tehát az Istenek biztosan érzékelik, hogy valami nagyon nincs rendben.
-De miért használta arra az energiáit, hogy ideküldjön?-Kérdezte Jason.-Kitörölte a memóriámat, beküldött a Wilderness iskola kirándulására, és küldött nektek egy víziót, aminek segítségével elküldött titeket értem. Miért vagyokilyen értékes? Miért nem küld egy vészjelzést a többi Istennek hogy szabadítsák ki?
-Az Isteneknek hősökre van szükségük, hogy beteljesítsék akaratukat idelent a földön.-Mondta Rachel.-Így van, igaz? A sorsuk bizonyos szintig mindig hősökhöz van kötve.
-Igazad van, Rachel.-Mondta Annabeth.-De Jasoné a pont. Miért pont ő? Miért vették el az emlékeit?
-És Piper is benne van valahogy.-Mondta Rachel.-Héra neki is azt üzente, hogy szabadítsa ki. És Annabeth, ennek az egésznek köze van Percy eltűnéséhez.-Annabeth Kheirónra függesztette a tekintetét.
-Miért vagy csöndben, Kheirón? Mivel állunk szemben?-Az öreg kentaur arca mintha 10 évet öregedett volna néhány perc alatt. A szeme alatti karikák elmélyültek.
-Kedvesem, ezzel kapcsolatban nem segíthetek. Nagyon sajnálom.-Annabeth pislogott.
-Te soha...soha nem tartottál még vissza információt tőlem. Még a legutolsó Nagy Prófécia..
-A dolgozószobámban leszek.-A kentaur hangja súlyos volt.-Időre van szükségem, hogy mindent átgondoljak vacsora előtt. Rachel, vigyáznál a lányra? Hívd Árgust, hogy vigye el a gyengélkedőre, ha akarod. És Annabeth, beszélned kéne Jasonnel. Mesélj neki...a görög és római Istenekről.
-De...-A kentaur megfordította a kerkesszékét, és végiggurult vele az előszobán. Annabeth szemeiben villámok cikáztak. Motyogott valamit ógörögül, és Jasonnnek olyan érzése volt, hogy nem egy jó kívánság volt a kentaur felé.
-Sajnálom.-Mondta Jason.-Azzal, hogy itt vagyok...Hát, elég rendesen tönkretettem a dolgok menetét a táborban valahogy. Kheirón azt mondta, megesküdött, ezért nem mondhat nekünk erről semmit.
-Milyen eskü?-Kérdezte Annabeth.-Sohasem láttam még így viselkedni. És miért akarta, hogy meséljek neked az Istenekről...-Hirtelen elhalt a lány hangja. Észrevette Jason kardját az asztalon. Óvatosan megérintette a pengét, mintha forró lenne.
-Ez arany?-Kérdezte.-Emlékszel, hol szerezted?
-Nem.-Mondta Jason.-Már sokszor mondtam, hogy nem emlékszem semmire.-Annabeth bólintott, mintha hirtelen támadt volna egy új terve.
-Ha Kheirón nem segít, akkor mi fogjuk kideríteni a dolgokat. Ami azt jelenti, hogy...Tizenötös Kabin. Rachel, rajtatartanád a szemed Piperen?
-Persze.-Ígérte Rachel.-Sok szerencsét mindkettőtöknek.
-Várjatok.-Mondta Jason.-Mi van a Tizenötös Kabinban?-Annabeth felállt.
-Talán egy megoldás arra, hogy visszakapd az emlékeidet.

8.fejezet I.rész

Jason és a vöröshajú, aki Rachelként mutatkozott be, együttes erővel ráfektették Pipert a heverőre, miközben Annabeth elrohant egy gyógykészletért az előszobába. Piper továbbra is lélegzett, de nem kelt fel. Olyan volt, mintha kómában lenne.
-Meg kell őt gyógyítanunk.-Mondta Jason.-Kell, hogy legyen erre gyógymód, igaz?-Az, hogy így látom őt, fakó arccal, alig lélegezve, felébresztett bennem valamiféle védelmező ösztönt. Lehet, hogy igazából nem ismerem. Lehet, hogy nem a barátnőm. De együtt éltük túl a Grand Kanyont. Együtt jöttünk el idáig. Éppen csak egy kis időre váltunk el, mégis ez történt. Kheirón rátette a kezét Piper homlokára, és grimaszolt egyet.
-Az elméje törékeny instabil állapotban van. Rachel, mi történt?
-Bárcsak tudnám.-Mondta a vöröshajú.-Amint megérkeztem a Táborba, furcsa előérzetem támadt Héra Kabinjával kapcsolatban, úgyhogy bementem. Annabeth és Piper is bejött, miközben én bent voltam. Beszélgettünk, aztán...egyszer csak kikapcsoltam. Annabeth azt állítja, más hangon beszéltem.
-Egy prófécia?-Kérdezte Kheirón.
-Nem. Delphi szelleme belülről jön. Tudom, hogy az milyen érzés. Ez mintha nagy távolságból jött volna, egy erő volt, amely rajtam keresztül szólalt meg.-Annnabeth beviharzott kezében egy bőrből készült batyuval, majd letérdelt Piper mellé.
-Kheirón, ami Héra Kabinjában történt...ahhoz hasonlót még sohasem láttam. Hallottam már, miként beszél Rachel próféciák közben. Ez azonban más volt. Úgy hangzott, mintha egy idősödő nő lett volna. Rachel megfogta Piper vállait, és azt mondta neki, hogy...
-Szabadítsa ki a börtönéből?-Találgatott Jason. Annabeth rábámult a fiúra.
-Honnan tudod?-Kheirón csinált egy jelet a szíve fölött három ujjával, mintha távol akarná tartani magától a gonoszt.
-Jason, meséld el nekik, mi történt veled. Annabeth, az orvosságos táskát, légy szíves.- Kheirón néhány cseppet csurgatott Piper szájába egy orvosságos fiolából, miközben Jason elmesélte, mi történt, amikor megállt az idő-a sötét, füstből létrejött nőt, aki azt mondta, Jason pártfogója. Amikor befejezte, senki sem szólalt meg, amitől még jobban gondolkodóba esett.
-Sokszor történik ilyen?-Kérdezte végül Jason.-Természetfeletti telefonhívások nagy távolságból, melyekben arra kérnek, hogy szabadítsd ki az illetőt egy börtönből?
-A pártfogód.-Mondta Annabeth.-Nem az isteni szülőd?
-Nem, a nő azt mondta, hogy a pártfogóm. Azt is megemlítette, hogy az apám neki adta az életem.-Annabeth összeráncolta a homlokát.
-Sohasem hallottam még ilyesmiről.Azt mondtad, a sétányon a viharszellem azt mondta neked, hogy egy bizonyos úrnőnek dolgozik, nem? Lehet, hogy ez a nő, akit láttál lenne az a bizonyos Úrnő, és az előbb csak a tudatoddal szórakozott?
-Nem hiszem.-Mondta Jason.-Ha az ellenségem lenne, miért kérné a segítségem? Azt a nőt bebörtönözték, és attól fél, hogy valamelyik ellensége egyre erősebb lesz. Valamilyen királyról is beszélt, aki a földből fog feltámadni a napforduló éjszakáján...-Annabeth Kheirónhoz fordult.
-Nem Kronosz. Kérlek mondd, hogy nem ő.-A kentaur szörnyű állapotban volt. Piper csuklóját fogta, folyamatosan ellenőrizve a lány pulzusát. Egy kis várakozás után azt mondta:
-Nem, nem Kronosz. Annak a veszélynek már vége. De...
-De mi?-Kérdezte Annabeth. Kheirón becsukta a gyógyszeres táskát.
-Pipernek pihenésre van szüksége. Ezt megbeszélhetjük egy kicsit később is...
-Vagy most.-Mondta Jason.-Uram, Mr. Kheirón, azt mondtad nekem, hogy a legnagyobb veszély közelít felénk. Az utolsó felvonás jön. Lehetséges, hogy van annál rosszabb, mint egy titánsereg?
-Óóó...-Mondta Rachel halkan.-Óh, kedves. Az a nő Héra volt. Hát persze. Az ő Kabinja, az ő hangja. Megmutatta magát ugyanabban a pillanatban Jasonnek is.

7. fejezet III. rész

-Ez meg mi volt?-Jason értetlenül meredt Kheirónra.
-Tudsz latinul.-Állapította meg a kentaur egy fejbólintás kiséretével.-A legtöbb félisten persze tud egy kicsikét. A vérükben van ez is, de nem annyira, mint az ógörög. Senki nem tud gyakorlás nélkül folyékonyan beszélni itt.-Jason megpróbált felidéznio valamit, ami segíthet neki megfejteni ezt a helyzetet, de túl sok információ hiányzott. Még mindig úgy érzem, hogy nem tartozom ide. Ez így rossz-és veszélyes is egyben. De legalább Kheirón nem félelmetes. Úgy tűnik, a kentaur aggódik értem, mintha érdekelné a bioztonságom. A tűz visszatükröződött a kentaur szemében.
-Én tanítottam a névadódat, tudod, az eredeti Jasont, azaz Iaszónt. Nehéz útja volt. Sok hőst láttam jönni-menni. Alkalmanként az életük boldog véget ért. Általában azonban nem. Ez mindig összetöri a szívem, mintha a gyermekemet veszteném el, olyan, amikor meghal az egyik tanítványom. De te...te nem hasonlítasz senkire sem, akit eddig tanítottam. Az, hogy itt vagy katasztrófához vezethet.
-Kösz.-Mondta Jason.-Nagyon lelkesítő egy tanár vagy.
-Sajnálom, fiam, de ez az igazság. Abban reménykedtem, hogy Percy sikerei után...
-Percy Jakson, akire gondolsz, Annabeth pasija, a srác aki eltűnt?-Kheirón bólintott.
-Abban reménykedtem, hogy a Titán Háborúban elért sikerei után, amikor megmentett az egész Olimposzt, talán kapunk egy kis békét. Azt hittem, ezzel elértem egy végső diadalt, és hamarosan visszavonulhatok. Tudhattam volna jobban, hogy nem ez következik. Most jön a végső rész, mint ahogy legutóbb is volt. Még csak most jön a legrosszabb.-A sarokban a játékgép olyan hangot hallatott, mintha a Pac-Man épp akkor halt volna meg. Pew-Pew.
-Oookééé...-Mondta Jason.-Tehát-utolsó felvonás, régebben már megtörtént, a legrosszabb csak most következik. Nagyon mókásnak hangzik, de visszatérhetnének ahhoz a részhez, amikor azt mondtad, hogy már réges-régen halottnak kellene lennem? Valahogy az a rész nemtetszik nekem igazából.
-Attól félek, ezt nem magyarázhatom el neked, fiam. Megesküdtem a Sztüx folyóra és minden számomra szent dologra, hogy...-Kheirón grimaszolt egyet.-De te itt vagy, ami szintén sérti ezt az eskümet. Elméletben ez sem lehetne lehetséges.Ezt sajnos egyáltalán nem értem. Ki az, aki ilyen dolgot merészel tenni? Ki az, aki...-Seymour, a leopárd felüvöltött. A szája megfagyott az üvöltés közben. A Pac-Man gép abbahagyta a pittyegést. A tűz nem pattogott tovább, a lángjai megfagytak, mintha piros üvegből lennének. A maszkok Jasonre bámultak groteksz arcaikkal, szemeikkel, és leveles nyelvükkel.
-Kheirón?-Kérdezte Jason.-Mi folyik...-Az öreg kentaur szintén lefagyott. Jason felállt, de a kentaur továbbra is egy pontra meredt, a szája tátva egy mondat közepén. A szemei nem pislogtak. A mellkasa nem mozgott. Jason...Mondta egy hang. Egy szörnyű pillanatra a fiú azt hitte, a leopárd szólalt meg. Aztán sötét füst gomolygott elő Seymour szájából, és valami még szörnyűbb dolog történt: vihar-szellemek formálódtak Jason szeme láttára. Elővette az aranyérmét a zsebéből,majd feldobta, így pillanatok alatt egy arany kardot tartott a kezében. A köd hirtelen egy fekete ruhás nő alakját öltötte magára. Bár arcát csuklya takarta, szemei világítottak a sötétben. A vállain kecskebőr lepel terült szét. Kecskebőr lepel? Vajon honnan tudom, hogy kecskebőrből készült? Az viszont biztos, hogy nagyon fontos dolgot jelent, hogy kecskebőr az anyaga. Gondolta Jason. Megtámadnád a pártfogódat? Kérdezte a női árny. A hangja visszhangzott Jason fejében. Ereszd lejjebb a kardod.
-Ki vagy?-Kérdezte a fiú.-És hogyan...-Csak limitált időnk van beszélni, Jason. A börtönöm minden órával egyre erősödik. Egy teljes hónapomba került, hogy össze tudjam szedni annyi maradék erőm, hogy akár a legkisebb varázslatom használni tudjam a kötelékeimen keresztül. Elintéztem, hogy ide kerülhess, de mostmár nincs sok időm, és az erőm is gyorsan fogy. Talán ez az utolsó alkalom, hogy beszélni tudok veled.
-Börtönben vagy?-Jason elhatározta, hogy nem engedi lejjebb a kardját.-Figyelj, én nem ismerlek téged, és te nem vagy az én pártfogóm.-Teljes mértékben ismersz. Mormogta a nő. Születésedtől fogva ismerlek.
-Nem emlékszem. Nem emlékszem semmire.-Nem bizony. Értett egyet a nő. Ez szintén szükséges volt. Réges-régen apád nekem adta az életedet, hogy ezzel az ajándékkal enyhítse haragom. Jasonnek nevezett el, a kedvenc halandómról. Hozzám tartozol.
-Óóó.-Mondta Jason.-Tudod, én nem tartozom senkihez.-Elérkezett az ideje, hogy kifizesd a tartozásod. Mondta a nő. Találd meg a börtönöm. Szabadíts ki, vagy a királyuk kiemelkedik a földből, és elpusztít engem. Te sohasem kapod vissza az emlékeidet.
-Most fenyegetsz? Te vetted el az emlékeimet?-A napforduló éjszakájáig van időd, Jason. Négy rövid napod van. Ne hagyd, hogy tönkre menjek. A sötét nő újra füstté vált, majd visszaszivárgott a leopárd szájába. Az idő újra nmozgásba lendült. Seymour üvöltése köhögéssé szelídült, mintha valami megakadt volna a torkán. A tűz újra életre kelt, a játékgép újra csipogni kezdett, és Kheirón folytatta a mondókáját:
-...elég agyalágyult ahhoz, hogy idehozzon téged?
-Talán a nő a füstben.-Mondta Jason elmélázva. Kheirón csodálkozva nézett rá.
-Te nem ültél az...Miért van egy kard a kezedben?
-Gyűlölöm, hogy ezt kell mondanom.-Mondta Jason.-De úgy néz ki, hogy a leopárdod megevett egy istennőt.-A fiú elmesélte Kheirónnak mindent attól a pillanattól kezdve, hogy megállt az idő, addig a pillanatig, hogy a füst eltűnt Seymour szájában.
-Ó, kedves.-Mormogta Kheirón.-Ez sok mindenre magyarázatot ad.
-Akkor miért nem magyarázod el nekem azt a sok mindent?-Kérdezte Jason.-Légy szíves.-Tette hozzá. Mielőtt Kheirón bármit is mondhatott volna, lábak dobogása hallatszott a teraszról. A bejárati ajtó kicsapódott, és Annabeth, meg egy másik vörös hajú lány robbogott be a szobába, Pipert kettejük között hurcolva. Piper feje úgy billegett, mintha a lány nem lenne eszméleténél.
-Mi történt?-Rohant oda hozzájuk Jason.-Mi baj van vele?
-Héra Kabinja.-Zihálta Annabeth, mintha végigfutották volna az utat.-Látomás. Rossz.-A vöröshajú lány felpillantott, és Jason rájött, hogy a lány nemrégiben sírt.
-Azt hiszem...-Csuklott el a vörös lány hangja.-Azt hiszem, megöltem.

7. fejezet II. rész

Kheirón rámosolygott Jasonre. Aztán minden szín eltűnt az arcából egy pillanat alatt.
-Te...-A kentaur szemeiben villámok cikáztak, és úgy nézett ki, mint egy sarokba szorított vadállat.-Neked már réges-régen halottnak kellene lenned.-Kheirón beparancsolta Jasont a házba (igazság szerint megkérte, hogy menjen be, de úgy hangzott, mintha egy parancs lenne), továbbá megkérte Drew-t, hogy menjen vissza a Kabinjába. Drew-ra abban a pillanatban sok mindent lehetett mondani, de azt nem, hogy boldog volt. Aztán a kentaur a kerekesszékhez ment, levette az íját és a tegezét, majd hátrált a kerekesszékhez, ami úgy nyílt ki, mint egy varázsdoboz. Belelépett hátsó lábaival, és egy olyan helyre kezdte el beletuszkolni magát, ami úgy tűnt, túl kicsi. Jason képzeletben dudaszóval kísérte a jelenetet. A ló rész hirtelen eltűnt a székben, helyette két hamis láb jelent meg, amik le voltak takarva egy takaróval. Kheirón teljesen úgy nézett ki, mint egy normális, tolókocsis halandó.
-Kövess.-Utasította Jasont.-Limonádézni fogunk.-A nappali úgy nézett ki, mintha egy esőerdő lenne. Szőlőindák tekeregtek a falon fölfelé és a mennyezeten. Hát, ez egész bizarr. Gondolta Jason. Nem hiszem, hogy normális körülmények között a növények ilyenre meg tudnak nőni egy zárt szobában. Pláne nem télen. Ezeken meg zöldek a levelek, sőt, némelyiken szőlőfürtök is virítanak. Bőrkanapék álltak egy kandalló előtt, amiben még pislákolt a tűz. A sarokba ékelődve egy régi típusú Pac-Man játékgép árválkodott, pittyegve és villogva. A falakra egy maszk gyűjteményt aggattak: mosolygós/fintorgós görög színházbeliek, tollas Mardi Gras maszkok, Velencei Karneválról származó maszkok csőrszerű orrokkal, fából faragott maszkok feltehetőleg Afrikából. Szőlővesszők nőttek ki a szájukból, amitől úgy tűnt, mintha leveles nyelvük lett volna. Néhányuk szemgödreiből vörös szőlőszemek bukkantak ki. De a legfurcsább dolog mind közül a kitömött leopárd fej volt, amit a kandalló fölé tettek. Annyira élőnek látszott, hogy úgy tűnt, szemeivel követi Jasont. Aztán a fej fújt egyet, és Jason majd' kiugrott a bőréből.
-Nyugalom, Seymour.-dorgálta meg Kheirón.-Jason a barátunk, úgyhogy türtőztesd magad.
-Az a dolog ott él!-Mondta Jason. Kheirón előhalászott a kerekesszéke egyik tartójából egy adag kolbászt. Egyet odadobott belőle a leopárdnak, aki jóízűen rágcsálta, majd lenyelte.
-Muszály vagy elfogadni a dekorációt.-Mondta Kheirón.-Ez az egész egy parti-ajándék volt az előző igazgatónktól, mielőtt még visszahívták volna az Olimposzra. Úgy gondolta, ez majd emlékeztetni fog minket rá. Mr. D-nek mindig is érdekes humora volt.
-Mr. D...-Gondolkozott el Jason.-Dionüszosz?
-Hmmmm...-Kheirón limonádét töltött, azonban a kezei egy kissé remegtek.-Hát, Seymourt Mr. D egy Long Island-i garázsvásárrról szabadította ki. A leopárd Mr. D szent állata, ahogy láthatod, és Mr. D nem volt elragadtatva attól, hogy valaki csak úgy eladja. Életet lehelt belé, azzal az elgondolással, hogy egy felakasztott fejként élni jobb, mintha egyáltalán nem élne. Azt kell hogy mondjam, ez még mindig nem olyan rossz, mint ami Seymour előző gazdájával történt.-Seymour kivillantotta a fogait, majd beleszagolt a levegőbe, mintha újabb kolbászokra vadászna.
-Ha ő csak egy fej...-Mondta elgondolkozva Jason.-Hová megy az étel amit megeszik?
-Jobb, ha nem kérdezed meg.-Mondta Kheirón.-Kérlek, ülj le.-Jason elvett egy pohár limonádét, majd beleivott, pedig a gyomra erősen tiltakozott ellene. Kheirón hátradőlt a kerekesszékében, és mosolyogni próbált, de Jason látta rajta, hogy nem természetes. Az öregember szemei olyan sötétek és mélyek voltak, mintha kutak lettek volna.
-Tehát, Jason.-Szólalt meg.-Nem esne nehezedre elmondani, honnan is jöttél pontosan?
-Azt kívánom, bárcsak tudnám.-Jason mindent elmesélt a kentaurnak attól kezdve, hogy felkelt a buszon addig, amíg le nem zuhantak a Félvér Táborban. Semmi értelme bármit is eltitkolnom Kheirón elől, és amúgy is, jó hallgatóság. Egyáltalán nem szakítja félbe a történetem, csak néha bólint egyet-egyet. Amikor Jason befejezte, az öregember kortyolt egyet a limonádéjából.
-Értem.-Mondta.-Nos, gondolom, neked is vannak kérdéseid hozzám.
-Csak egy.-Válaszolta Jason.-Mit értettél azalatt, hogy már réges-régen halottnak kéne lennem?-Kheirón metszően figyelte Jasont, mintha arra várna, hogy a fiú mindjárt lángolni kezd.
-Fiam, tudod mit jelentenek a karodon azok a jelek? Emlékszel bármire is?-Jason ránézett az alkarján levő tetoválásra: SPQR, a sas, 12 egyenes vonal.
-Nem.-Mondta.-Semmi.
-tudod, hogy hol vagy?-Kérdezte Kheirón.-Felfogtad már, hogy mi ez a hely, és hogy én ki vagyok?
-Kheirón vagy, a kentaur.-Mondta Jason.-Le merem fogadni, hogy azonos vagy a régi történetekben szereplővel, aki a régi görög hősöket tanította, mint például Héraklészt. Ez egy tábor félistenek számára, akik az Olimposzi Istenek gyerekei.
-Tehát elhiszed, hogy az Istenek még mindig léteznek?
-Igen.-Vágta rá Jason azonnal.-Úgy értem, nem imádkoznunk kell hozzájuk, vagy csirkéket áldoznunk nekik, vagy valami hasonló, de attól még most is körülöttünk vannak, mert a civilizációnk összetartói. Országról országra vándorolnak, ahogy az erő az országok között. Pontasan úgy, ahogyan Görögországból Rómába költöztek évezredekkel ezelőtt.
-Én sem tudtam volna jobban megfogalmazni.-Valami megváltozott Kheirón hangjában.-Tehát azt már tudod, hogy az Istenek léteznek. Elfogadva azonban még nem vagy, vagy tévednék?
-Talán.-Válaszolta Jason.-Nem vagyok teljesen biztos benne.-Seymour, a leopárd fújt egyet. Kheirón várt, aztán Jason rájott, mi is történt. A kentaur egy másik nyelven kezdett el beszélni, és ő nemcsak megértette, hanem automatikusan ugyanazon a nyelven válaszolt.
-Quis erat...-Jason megtorpant, aztán újra magyarul kezdett beszélni.