- Buta... Öreg... Ronda... Kecske. - morogta Leo.
- Hová ment? - kérdezte Piper. A fiú felmutatott.
- Még nem jött le. Légyszi mondjátok, hogy nem mentette meg az életem.
- De, kétszer is. - válaszolt neki Jason.
Leo felhördült.
- Mi történt? Egy tornádó-őrült, egy arany kard... Aztán bevertem a fejem. Ez minden?Hallucinálok? - Jason ezidáig teljesen el is felejtkezett a kardról. Odasétált, ahová a fegyver esett, majd felvette. Az egyensúlyozása teljesen tökéletes volt. Felfele suhintott vele, mire a kard újra aranyérmévé változott, és a tenyerébe esett.
-Aha. - szólalt meg Leo. - Most már biztos, hogy hallucinálok.
Piper megborzongott. Vizes ruhái teljesen rátapadtak a bőrére.
- Jason, valami furcsa lények...
- Igen. Ventik. - válaszolt a fiú határozottan. - Viharszellemek.
- Oké. Teljesen úgy csinálsz, mintha már láttál volna ilyeneket. Ki vagy te?
A fiú megrázta a fejét.
- Ez az, amit reggel óta próbálok elhitetni veletek. Nem tudom.
A viharfelhők szertefoszlottak egy szélfuvallat következtében. A többi gyerek a Wilderness Iskolából csak értetlenkedve és félelemmel telve bámult kifelé az üvegen. Biztonsági őrök próbálkoztak az ajtó kinyitásával, de nem jártak szerencsével.
- Hedge edző azt mondta, meg kell védenie három gyereket. - emlékezett vissza Jason. -Szerintem ránk gondolt.
- És amivé Dylan változott át... - Piper megborzongott. - Istenem, minek is nevezett bennünket? Félvérnek? Félistennek?
Leo a hátán feküdve bámulta az eget, és úgy tűnt nem akar felkelni.
- Fogalmam sincs, mit jelent az, hogy félvér. - vette fel a beszélgetés fonalát a fiú. - Abban azonban biztos vagyok, hogy nem érzem magam istenien. Miért, ti istennek érzitek magatokat?Valami olyan hangot hallatott, mintha két száraz valamit egymásnak dörzsölnének, aztán a sétány recsegése felerősödött.
- Le kellen jutnunk innen. - jegyezte meg Jason. - Talán ha...
-Ooookééééé - vágott közbe Leo. - Ugye rosszul látom, hogy azok ott repülő lovak?
Biztos túl erősen verte be a fejét. Gondolta Jason, aztán meglátott egy fekete árnyékot kelet felől közeledni. Madárnak túl nagy, repülőnek túl lassú. Ahogy közeledett, már láthatóvá vált két jószág. Szürke, négylábú, lóformájú lények voltak, két kb. 6 méteres szárnnyal. Egy színesre festett, két kerékkel ellátott dobozt húztak maguk után. Ez egy harci szekér. Döbbent rá Jason.
- A mentőcsapat! Hedge mondta, hogy egy ismeretlen brigád értünk fog jönni. - emlékezett vissza a fiú.
- Egy ismeretlen csapat? - állt talpra Leo. - Nem hangzik valami túl jól.
- Hova akarnak minket kimenteni? - kérdezte Piper.
Jason figyelmét azonban teljes mértékben lefoglalta a szekér útja, ami éppen a sétány túlvégén szállt le. A repülő lovak összezárták szárnyaikat, és olyan lassan és óvatosan indultak el a három gyerek felé, mintha attól félnének, hogy összetörik alattuk a sétány. Két velük egyidős gyerek állt a kocsiban: egy magas, szőke lány, talán egy kevéssel idősebb, mint Jason, és egy megtermett, kopasz srác, akinek mintha téglákból rakták volna össze az arcát. Mindketten farmert és narancssárga pólót viseltek. A hátukra pajzs volt szíjazva. Ókori harcosoknak tűntek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése