- Hé, biztos jól fogod csinálni. - Ígérte Annabeth. - Valami azt súgja, hogy nem ez az első küldetés, amit te vezetsz. - Jason halványan arra gyanakodott, hogy Annabeth-nek igaza van, azonban ez a tudat egyáltalán nem nyugtatta meg. Mindenki azt hiszi rólam, hogy nagyon bátor és kiegyensúlyozott vagyok, és nem veszik észre, valójában milyen elveszettnek érzem magam. Hogyhogy megbíznak bennem, pedig igazából nem is ismernek? Jason ránézett az Annabeth-t mosolyogva ábrázoló képekre. Vajon mikor nevetett utoljára? Nagyon szeretheti ezt a Percy nevű fickót, ha ilyen nagy gondot fordít a keresésére, és ezért irigylem őt egy kevéssé. Engem vajon keres bárki is? Mi van, ha valaki ugyanúgy keres engem, és lassan beleőrül az aggodalomba, én meg még csak nem is emlékszem a régi életemre?
- Te tudod, ki vagyok, - Találgatott Jason. - nem igaz? - Annabeth megmarkolta kése markolatát, és szemével egy széket keresett, amire leülhetett volna, azonban egy sem volt sehol, természetesen.
- Az igazat megvallva Jason... nem vagyok biztos benne. - Mondta Annabeth. - A legjobb elméletem az, hogy egy magányos vagy. Ritkán megtörténik az ilyen. Valamilyen okból kifolyólag a Tábor sohasem talált meg, te mégis túléltél úgy, hogy folyamatosan változtattad a helyed. Megtanítottad magad harcolni. Elbírtál a szörnyekkel egyes-egyedül. Legyőzted a túlélési korlátaidat.
- Az első dolog, amit Kheirón mondott nekem, az volt: Már rég halottnak kellene lenned. - Emlékezett vissza Jason.
- Az elméletem megmagyarázná ezt. - Mondta Annabeth. - A legtöbb félvérnek esélye sincs egyedül. És te Zeusz fia vagy... Úgy értem, ennél veszélyesebb nem is lehetne a származásod. Annak az esélye, hogy túlélj tizenöt éves korodig anélkül, hogy megtalálnád a Félvér Tábort, vagy, hogy meghalj, mikroszkopikus. De, mint ahogy már mondtam, lehetséges. Thalia megszökött az otthonából amikor még kicsi volt. Évekig egyedül túlélt, sőt, egy kis ideig még rám is vigyázott. Tehát, talán te is egy magányos voltál. - Jason felmutatta a tetoválásait.
- És ezek a jelek? - Annabeth a tetoválásokra meredt. Egyértelmű, hogy megzavarják az elméleteit.
- Hát, a sas Zeusz szimbóluma, tehát annak van értelme. A tizenkét vonal talán éveket jelöl... talán hároméves korod óta folyamatosan csináltatsz egy újat? Az SPQR pedig azt jelenti, hogy Senatus Popolusque Romanus, azaz a Szenátus és a római nép. Bár hogy miért égetted őket az alkarodba, nem tudom. Kivéve, ha egy nagyon durva latin tanárod volt... - Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az indokom a jelekkel kapcsolatban, és az is nagyon furcsának tűnik, hogy egész életemben egyedül lettem volna. De van más értelmes elmélet? Annabeth elég egyértelmű volt: az egyedüli biztonságos hely félistenek számára a világon a Félvér Tábor.
- Hát... Volt egy elég érdekes álmom tegnap este. - Váltott végül témát Jason. Érdekes, hogy számomra ez újdonság, Annabeth viszont nem tűnik meglepettnek.
- Sokszor történik ilyen a félistenekkel. - Mondta a lány. - Mit láttál? - Jason elmesélte neki az álmát. Miközben mesélt, Annabeth egyre inkább zavarodottnak tűnt. - Nem emlékszel, hol van az a ház? - Jason megrázta a fejét. - Vörösfenyők... - Motyogta Annabeth. - Talán észak Kalifornia? És az anyafarkas... Egész életemben tanulmányoztam az isteneket és az istennőket, mégsem hallottam soha Lupa nevűről.
- A farkas azt mondta, az ellenségünk nő. Arra gondoltam, talán lehet, hogy Héra az, de...
- Nem bízom meg Hérában, de nem gondolom, hogy ő lenne az ellenségünk. És az a valami, ami a földből nő ki... - Annabeth arca elkomorult. - Meg kell, hogy állítsátok.
- Tudod, mi az, igaz? - Kérdezte Jason. - Vagy legalábbis van egy tipped. Tegnap úgy néztél Kheirónra, mintha minden világos lenne előtted, csak nem akarnád megrémiszteni a többieket.
Annabeth hezitált.
- Jason, a próféciákról... Minél többet tudsz róluk, annál inkább megpróbálod megváltoztatni őket, és ez katasztrófához vezethet. Kheirón úgy gondolja, az a legjobb, ha megpróbálod megtalálni a saját utad, és mindent a maga idejében találsz ki. Ha mindent elmondott volna nekem az első küldetésem előtt, amire Percy-vel mentem... nem vagyok biztos abban, hogy sikeres lett volna. Ez a te küldetésedre sokkal inkább vonatkozik.
- Olyan rossz, mi?
- Nem, hogyha sikerrel jársz. Legalábbis... remélem, hogy nem lesz olyan rossz.
