22. Fejezet III. rész

Amikor kitisztult a látása és újra szabályosan lélegzett, Piper végignézett a lábán. A lábfeje végre a megfelelő irányban állt, bokáját pedig két fadarab, némi géz és ragasztószalag tartotta egy helyben.
 - Au! - Mondta a lány.
 - Jézusom, szépségkirálynő! - Leo vállát dörzsölgette. - Örülök, hogy nem az arcom volt ott.
 - Bocsi. - Mondta Piper. - És soha többé ne hívj 'szépségkirálynő'-nek, vagy újra megütlek!
 - Mindkettenek jók voltatok. - Mondta Jason, majd egy kulacsot nyújtott Pipernek. Néhány korty után a lány gyomra csillapodni kezdett. Most, hogy már nem üvöltött fájdalmában, a lány hallotta, ahogy odakint süvölt a szél. Hópelyhek szállingóztak be az épületbe a tetőn levő lyukon át. Most, hogy találkoztam Khione-val, a hó az utolsó dolog, amit látni akarok.
 - Mi történt a sárkánnyal? - Kérdezte a lány. - És hol is vagyunk pontosan? - Leo teljesen elkomorult.
 - Nem tudom, mi lelte Festus-t. Hirtelen oldalra rándult, majd zuhanni kezdett, mintha láthatatlan falba ütközött volna. - Piper visszaemlékezett Enceladus figyelmeztetédére: Meg fogom neked mutatni, hogy  milyen egyszerűen földbe döngölhetem a te kis lázadó szellemedet. Talán sikerült neki olyan távolról letaszítani minket az utunkról? Ez lehetetlennek tűnik. Ha tényleg ilyen erős lenne, miért lenne szüksége rám, hogy eláruljam a barátaimat, amikor maga is megölhetné őket? És hogyan is tudna a gigász engem figyelni egy hóvihar kellős közepén, többezer kilométerre tőle? Leo a falon levő logóra mutatott.
 - Mi pontosan... - Nehéz volt a graffiti alatti szöveget kibogarászni, de Piper annyit el tudott olvasni, hogy: Monokli Motorok, összeszerelő műhely 1. - Bezárt autógyár. - Morfondírozott Leo. - Azt hiszem, Detroitban sikerült lezuhannunk. - Én is hallottam már bezárt autógyárakról Detroitban, tehát van értelme annak, amit mond. Mégis, ez egy igazán vacak hely, ahová sikerült lezuhannunk.
 - Milyen távol vagyunk Chicago-tól? - Kérdezte Piper miközben Jason odanyújtotta neki a kulacsot.
 - Talán az út háromnegyedét tehettünk meg Quebec-től idáig. - Mondta a fiú. - A baj csak az, hogy a sárkány nélkül kénytelenek leszünk a földön utazni.
 - Semmiképp. - Mondta Leo. - Egyáltalán nem biztonságos. - Piper visszaemlékezett az álmára, amiben a föld mintha el akarta volna nyelni, és Boreász Király mondtott arról, hogy a föld újabb és újabb szörnyűségeket hoz napvilágra.
 - Leo-nak igaza van. - Mondta a lány. - És amúgy is... nem vagyok biztos abban, hogy tudok járni. És Jason... hármunkat nem tudsz keresztülrepíteni az országon.
 - Semmiképp. - Mondta Jason. - Leo, biztos vagy benne, hogy a sárkány nem csak üzemzavarral küzd? Úgy értem, Festus már elég öreg, és...
 - És  lehet, hogy rosszul javítottam meg? - Vágott a szavába Leo.
 - Én ilyet nem mondtam. - Tiltakozott Jason. - Ez csak annyi... hogy talán meg tudnád javítani.
 - Nem is tudom. - Mondta Leo csüggedten. A fiú előhúzott néhány csavart a zsebeiből, és haszontalanul összeütögette őket. - Meg kell találnom, hová érkezett, már ha még egy darabban van.
 - Az én hibám volt. - Mondta Piper gondolkodás nélkül. Nem tudom ezt tovább magamban tartani. A titkom Apuról úgy hevít belülről, mintha túl sok ambróziát kaptam volna. Ha tovább hazudom a barátaimnak, hamuvá porlok.
 - Piper. - Mondta Jason gyengéden. - Aludtál, amikor Festus zuhanni kezdett. Nem lehet a te hibád.
 - Aha, csak egy kicsit sokk volt ez neked. - Mondta Leo. - Fájdalmaid vannak. Csak pihenj.
Mindent el akarok nekik mondani! Azonban a szavak a torkára forrtak. Mindketten olyan kedvesek velem. Még ha Enceladus valahogyan figyel is engem, egy rossz szó, és Apunak vége. Leo felállt.
 - Nézd, uh, Jason, miért nem maradsz itt vele, tesó? Kikémlelek, és megkeresem Festus-t. Azt hiszem, valahová az épületen kívülre esett. Ha megtalálom, akkor talán megtudhatom, mi is történt vele, és talán meg is tudom javítani.
 - Túl veszélyes. - Mondta Jason. - Nem szabadna egyedül menned.
 - Á, van szikszalagom és mentolos cukorkám. Teljesen jól megleszek. - Mondta Leo egy kicsit túl gyorsan, és Piper rájött, hogy a fiút ez sokkal jobban megrázta, mint azt mutatja. - Ti, srácok, csak ne menjetek el nélkülem. - Leo belenyúlt mágikus övébe, és kihúzott belőle egy elemlámpát, majd lesétált a lépcsőkön, egyedül hagyva Jason-t és Piper-t.

22. fejezet II. rész

Leo és Jason az alsó szinten landoltak, és most a lépcsőkön siettek fel a lány felé.Piper lenézett a lábára, miközben hányinger kerülgette. A lábujjaimnak nem kéne ilyen szögben állniuk, mi? Ó, Istenem. A lány kényszerítette magát, hogy másfelé nézzen, mielőtt még elhányja magát. Koncentrálj valami másra. Bármi másra. A lyuk amit a tetőbe csináltak 7 méterrel a fejük felett magasodott. Egyáltalán hogy sikerült túlélnünk a zuhanást? Ötletem sincs. A plafonról izzók lógtak, homályos fénybe borítva az épületet. Piper mellett egy meghajlott fémlemeen egy márkajel lehetett, de annyi grafittit fújtak már rá, hogy teljesen kivehetetlenné vált. Az árnyékos raktár alsó szintjén ki lehetett venni óriási gépek, félig kész traktorok és robotkarok körvonalát egy futószalag mentén. A hely évek óta elhagyatottnak tűnt. Jason és Leo odaért mellé. Leo megszólalt:
 - Jól...? - Aztán észrevette a lány lábfejét. - Ó, nem, nem vagy jól.
 - Kösz a megerősítésért. - Morogta Piper.
 - Jól leszel. - Mondta Jason, bár Piper érezte a hangjában bújkáló aggodalmat. - Leo, van bármilyen elsősegély készleted?
 - Igen... Igen, persze. - A srác a szerszámövébe nyúlt, és kihúzott egy köteg gézt és ragasztószalagot - melyek mind nagyobbnak tűntek az öv akármelyik zsebénél. Már tegnap észrevettem a szerszámövet Leo-n, de nem gondoltam rá, hogy megkérdezzem a fiút róla. Nem tűnik különlegesnek - csak egy bőr szalag a dereka körül, amin sok-sok zseb van. Ilyet szoktak viselni a kövácsok meg a szerelők. És olyan, mintha üres lenne.
 - Hogyan... - Piper megpróbált felülni, de összerezzent. - Hogy tudsz ilyen sok mindent kivenni egy üres övből?
 - Varázslat. - Válaszolta Leo. - Még nem jöttem rá teljesen, hogy működik, de bármilyen eszközt elő tudok húzni belőle, plusz még néhányegyéb hasznos cuccot. - A fiú belenyúlt egy másik zsebbe, és egy kis fémdobozt húzott elő belőle. - Mentás cukrot? - Jason elhessegette a dobozt.
 - Ez mind nagyon jó, Leo. Nos, meg tudnád gyógyítani a lábát?
 - Egy szerelő vagyok, ember. Talán ha egy autó lenne... - A fiú csettintett egyet. -Várj csak, mi is volt az az isteni gyógyító cucc, amit a Táborban etettek veled? Rambo kaja?
 - Ambrosia, fafej. - Suttogta összeszorított fogakkal Piper. - Lenne belőle a zsákomban, már ha nem csapódott volna a földbe. - Jason óvatosan lehúzta a lány válláról a hátizsákját. Belekotort a táskába, amit az Aphrodité gyerekek pakoltak össze neki, és talált egy műanyag tasakot tele szétmállot, aranysárga négyzetekkel. A fiú letört egy darabot az egyikből, és megetette Piperrel. Az íze teljesen másmilyen volt, mint amire a lány számított. Apu feketebab levesére emlékeztet gyerekkoromból. Apu mindig megetette velem, ha beteg voltam. Az emléktől kicsit jobban érezte magát, de szomorú is lett. A lány bokájában enyhült a fájdalom.
 - Még. - Mondta Piper. Jason felvonta a szemöldökét.
 - Piper, nem kéne megkockáztatnunk. Azt mondták, hogy ha sokat eszünk belőle, elégünk. Azt hiszem, rögzíteni kéne a lábadat inkább. -  Piper gyomra remegett.
 - Te csináltál már ilyet valaha?
 - Igen... Legalábbis azt hiszem. - Leo talált egy fadarobot, amit kettétört sínnek. Aztán előkészítette a gézt és a ragasztószalagot.
 - Tartsd a lábát mozdulatlanul. - Mondta Jason. - Piper, ez fájni fog. - Amikor Jason megmozdította a lábát, Piper olyan nagyot rándult, hogy megütötte Leo karját, aki erre majd akkorát kiáltott, mint a lány maga.

22. fejezet I. rész

Piper a levegőben zuhant. Maga alatt egy város pislákoló fényeit látta a kora hajnal fényében csillogni. Nem sokkal alatta látta a bronz sárkány testét pörögve zuhanni, szárnyai összezárva, és közben tüzet köpködve mindenfelé. Egy test suhant el mellette - Leo, aki üvöltött és kétségbe esetten próbált belekapaszkodni a felhőkbe
 - Nem jóóóóóóóóó...! - Piper megpróbált utánakiabálni, de a fiú már túlságosan eltávolodott tőle. A feje fölül meghallotta Jason hangját:
 - Piper, tárd ki a karjaid és lábaid! - Nehezére esett a lánynak túllépni félelmein, de azt csinálta, amit barátja mondott neki, és valamennyire visszanyerte egyensúlyát. Kiterített sasként zuhant, mint egy ejtőernyős, a szelek mintha tömény jégtömbbé álltak volna össze alatta. Aztán ott volt mellette Jason, aki átkarolta a derekát. Hál'istennek. Gondolta a lány, de agya hátó részében felében egy teljesen más gondolat bújkált: Király. Már másodjára ölel meg a héten, de csak azért, mert éppen a halálom felé zuhanok.
 - El kell kapnunk Leo-t! - Kiáltotta inkább a lány. Az esésük lassult, ahogy Jason a szeleket irányította, de még mindig inogtak, mintha azok nem akarnának engedelmeskedni neki.
 - Na, ez durva lesz. - Figyelmeztette Jason. - Kapaszkodj! - Piper belekapaszkodott a fiúba, és Jason kilőtt a föld felé. A lány valószínűleg sikított, de hangját elvitte előlük a szél. Piper látása kezdett elhomályosulni. Aztán bumm! Belecsapódtak egy meleg testbe - Leo-ba, aki továbbra is szitkozódott és tekergődzött.
 - Ne harcolj! - Mondta Jason. - Én vagyok az!
 - A sárkányom! - Üvöltötte válaszul Leo. - Meg kell mentened Festus-t! - Jason már attól is remegett, hogy hármójukat meg kellett tartania, és Piper tudta, hogy semmi esély arra, hogy a fiú megtartson még egy 50 tonnát nyomó bronzsárkányt is. De mielőtt még beszélni tudott volna Leo-val, hallott egy robbanást a lábuk alól. Egy tűzcsóva lövellt fel egy raktárkomplexum mögül, és Leo felzokogott:
 - Festus! - Jason feje mindeközben elvörösödött az erőlködéstől, hogy párnaszerűséget formáljon a levegőből alattuk, de az időszakos eséslassításoknál nem telt több tőle. A szabadeséstől eltérően úgy éreztek, mintha egy gigantikus lépcsőn pattognának fokről fokra lefelé, 30 métereket zuhanva egyszerre, ami nem segített Piper gyomrának állapotán.Miközben lefelé imbolyogtak és cikáztak, Piper egyre több részletet tudott kivenni az alattuk elterülő gyártelepből - raktárok, kémények, szögesdrót kerítések és hóval fedett autókkal szegélyezett parkolók. Még mindig annyira magasan voltak, hogy ha egyesen a földbe csapódnak, akkor kilapulnak - mint az utakon a békák, ha az autó keresztülhajt rajtuk - amikor Jason felnyögött:
 - Én nem... - És zuhantak mind, mint a kövek. A legnagyobb raktár tetejének csapódtak, bele a sötétségbe. Sajnálatos módon Piper a lábán akart landolni. A talpainak ez nagyon nem tetszett. A bal bokájában fájdalom lobbant, amint elérte a rideg fém felületet. Néhány másodpercig csak a fájdalomra bírt koncentrálni - olyan erős fájdalomra, hogy csengtek a fülei és látása vörösen izzott. Aztán valahonnan maga alól meghallotta Jason hangját, amint végig visszhangzott az épületben:
 - Piper! Hol van Piper?
 - Aú, tesó! - Nyögött fel Leo. - Ez a hátam! Hé, nem vagyok egy kanapé! Piper, hová a fenébe tűntél?
 - Itt vagyok. - Nyögte végül ki a lány, hangja nem több egy nyöszörgésnél. Csoszogást és mormogást hallott, aztán lábak fémen való dobogását. Látása kezdett kitisztulni. Egy fém kifutón volt, ami körbefutott az épület belsejében.

21. fejezet III. rész

Álmában Piper megint a hegytetőn járt. A kísérteties lila lángú máglya árnyékokat vetett a környező fákra. A lány szemét csípte a füst, és a föld a talpa alatt olyan meleg volt, hogy bakancstalpai szinte megolvadtak. A sötétségben egy hang dörrent.
 - Elfelejted a feladatod. - Bár Piper nem látta, tudta, hogy a hang legkevésbé kedvelt gigászához tartozik - aki Enceladus néven emlegette magát. A lány az apját kereste szemeivel, de a pózna, amihez hozzá volt láncolva korábban, eltűnt.
 - Hol van? - Követelődzött. - Mit tettél vele? - A gigász nevetése olyan volt, mint láva csorgásának hangja a vulkán oldalán.
 - A teste teljes biztonságban, de attól félek, szegény ember elméje nem sokáig húzza már a társoságomban. Valamilyen oknál fogva... felkavaró a jelenlétem számára. Sietned kell, lány, vagy attól tartok, nem sok minden marad majd belőle, amit érdemes megmenteni.
 - Hagyd őt! - Kiáltotta a lány. - Inkább engem tarts fogva helyette. Ő csak egy halandó!
 - De, drágám - Dörögte a gigász. -, be kell bizonyítanunk a szüleink iránti szeretetünket. Ez az, amit én is csinálok. Mutasd meg nekem, hogy értékes számodra az apád élete azáltal, hogy megteszed, amit mondtam neked. Ki fontosabb számodra: az apád, vagy egy csalafinta Istennő, aki játszadozott az érzéseiddel és manipulálta az emlékeid, mi? Mit számít neked Héra? - Piper remegni kezdett. Oly sok méreg és félelem forrt benne, hogy alig bírt beszélni.
 - Arra kérsz, hogy áruljam el a barátaim.
 - Sajnos, drágám, a barátaidnak az a sorsa, hogy meghaljanak. A küldetésük lehetetlen. Még ha sikerülne is, halottad a próféciát: Héra haragja pusztításhoz vezet majd. Az egyetlen kérdés már csak az, hogy meghalsz-e a barátaiddal, vagy élni akarsz az apáddal? - A máglya felmorajlott. Piper hátrálni akart, de lábai mintha ólomból lettek volna. A föld mintha magába akarna szippantani. Mintha vizes homok lenne körülöttem. Amikor felnézett, látta, hogy a Nap keleten épp felbukkant a horizonton. Kisebb városok világítottak a völgyben, és a távolban nyugat felé észrevett egy ismerős hegyvonulat emelkedett ki a ködtengerből.
 - Miért mutatod meg ezt nekem? - Kérdezte Piper. - Elárulod, hogy hol vagy.
 - Igen, ismered ezt a helyet. - Mondta a gigász. - Vezesd ide a barátaid az igazi célotok helyett, és én elbánok majd velük. Vagy, ami még jobb, rendezd meg a halálukat, még azelőtt, hogy ideérsz. Nem érdekel, melyiket választod. Csak legyél itt a napfordulón, délben, és apáddal együtt békében elmehetsz.
 - Én nem... - Mondta Piper. - Nem kérheted azt tőlem...
 - Hogy eláruld azt a hülye Valdez-fiút, aki mindig is irritált és aki most titkolózik előled? Hogy feladd a fiúdat, aki igazából soha nem is volt a tiéd? Fontosabbak ők, mint az apád?
 - Fogok találni egy módot arra, hogy legyőzzelek. - Mondta Piper. - Meg fogom menteni a barátaim és Apát is. - A gigász felmordult a sötétben.
 - Valaha én is büszke voltam. Azt hittem, az Istenek soha se fognak legyőzni. Aztán rám borítottak egy hegyet, beledöngöltek a földbe, ahol én eónokon keresztül szenvedtem félig öntudatlanul. Ez türelemre tanított, leány. Megtanított arra, hogy ne cselekedjek meggondolatlanul. Most az ébredező föld segítségével visszatértem. Én csak az első vagyok. A testvéreim mind követni fognak. Nem fogjuk elszalasztani a bosszúnkat - most semmiképp. És te, Piper McLean, te az alázatoság leckéjét fogod megtanulni. Meg fogom neked mutatni, hogy  milyen egyszerűen földbe döngölhetem a te kis lázadó szellemedet. - Az álom szertefoszlott. És Piper sikítozva kelt fel, szabadesésben a levegőben.

21. fejezet II. rész

A Grand Kanyonban Dylan mondott valamit arról, hogy az edző számára egyfajta büntetés volt az, hogy a Wilderness suliba kellett mennie, mert már kiöregedett. Vajon ezért volt az edző mindig olyan goromba? Akármi is az igazság, most, hogy tudom, hogy Hedge még életben van, ki kell szabadítanom. Azonban nem szabad túl sokat gondolnom magamról. Ennek a küldetésnek nem lesz boldog a vége. Egy áruló vagyok, pont, mint Silena Beauregard. Csak idő kérdése, hogy a többiek mikor jönnek rá. A lány felnézett a csillagokra, és visszaemlékezett egy régi estére, amikor ő és apja Nagypapa Tom háza előtt táboroztak. 
**********
Nagypapa Tom már évekkel azelőtt meghalt, de Apu megtartotta az oklahomai házat, mert ott nőtt fel. Néhány napra mentünk csak oda, hogy egy kicsit rendbe hozzuk, hogy el lehessen adni. Fogalmam sem volt róla, ki akarna venni egy lepukkant kunyhót, redőnyökkel ablakok helyett és két cigarettafüsttől bűzlő picinyke szobával. Első este annyira fülledt meleg volt - légkondi hiányában, Augusztus közepén -, hogy Apu felajánlotta, hogy aludjunk inkább a szabad ég alatt. Kivittük a hálózsákjainkat, és hallgattuk a kabócák zsongását. Megmutattam a csillagképeket, amikről tanultam - Herkules, Apolló lantja, a Nyilas kentaur. Apu a feje alá csúsztatta kezeit. Az öreg pólójában és farmerében úgy nézett ki, mint bármely oklahomai Cherokee férfi, aki soha el se hagyta ezt a területet. 
 - Nagyapád azt mondaná, hogy ezek a görög elnevezések csak humbukok. Azt mesélte nekem mindig, hogy a csillagok világító bundájú állatok, mint mágikus sündisznók. Egyszer, réges régen egy csapat vadász még el is ejtett belőlük néhányat az erdőben. Addig fogalmuk sem volt róla, mit tettek, míg le nem szállt az éj, és a csillag teremtmények világítani nem kezdtek. Aranyszín szikrák pattogtak a bundájukból, és a Cherokee vadászok visszaeresztették őket az égre. 
 - Te hiszel a mágikus sünikben? - Kérdezte Piper. Apja elnevette magát.
 - Azt hiszem, a nagyapád egy kissé bogaras volt, pont, mint a görögök. De az ég hatalmas. Azt hiszem, bőven elférnek rajta a görögök és a sündisznók is. - Egy darabig csendben ültek, majd végül Piper feltette a kérdést, ami már egy ideje piszkálta a csőrét.
 - Apu, miért nem szoktál őslakos amerikai szerepeket kapni? - Az előző héten apja több millió dollárt kapott azért, hogy eljátsza Tonto szerepét a Magányos Lovas egy újabb feldolgozásában. Piper még mindig azon gondolkodott, miért. Nagyon sok szerepben feltűnt már az apja - volt latinos kinézetű tanár egy kemény iskolában, volt izraeli kém, még egy szíriai terrorista is egy James Bond filmben. És, természetesen, ő volt spárta királya, ahogy mindenki ismerte. De ha egy igazi amerikai szerepre kérték fel, ő mindig visszautasította, mindegy, mit kellett volna alakítania. A férfi Piper-re kacsintott.
 - Túl közeliek az otthonomhoz, Pipes. Egyszerűbb eljátszani olyasvalakit, aki nem vagyok.
 - Nem unalmas ez még? Soha nem érzed úgy, mintha, mondjuk találnál egy szerepet, amivel megváltoztathatnád az emberek véleményét?
 - Ha van egyáltalán ilyen szerep, Pipes - Mondta a férfi. -, akkor azt még nem találtam meg. - A lány az eget nézte, és megpróbálta elképzelni a csillagokat süniknek. De csak a megszokott figurákat tudta kivenni: Herkules, amint keresztülszáguld az égen, hogy szörnyeket ölhessen. Apunak igaza van. A görögök és a Cherokee-k ugyanannyira lököttek. A csillagok csak izzó tűzgömbök.
 - Apu. - Törte meg a lány a csendet. - Ha nem szeretsz otthon lenni, miért alszunk Nagypapa Tom kertjében? - A férfi nevetése visszhangzott a csendes oklahomai éjben.
 - Azt hiszem, túl jól ismersz, Pipes. 
 - Nem fogod soha eladni ezt a helyet, igaz?
 - Nem. - A férfi elmosolyodott. - Valószínűleg nem.
**********
Piper pislogott, és lerázta magáról az emléket. Ekkor vette észre, hogy majdnem elaludt a sárkány hátán. Hogyan tudja Apu előadni magát oly sok mindennek, ami nem is ő? Épp ezt próbálom én is csinálni, de mintha szétszaggatna. Talán egy kicsit tovább kéne színlelnem, hátha találok egy módot, hogy kiszabadíthassam Aput anélkül, hogy eláruljam a barátaim... Még akkor is, ha a boldog befejezés annyira tűnik valóságosnak jelen pillanatban, mint a mágikus sünik. A lány Jason mellkasának dőlt. A fiú nem tolta el magától. Amint a lány lehunyta szemeit, álomba merült.