9. fejezet I. rész

Piper az utolsó napjáról álmodott, amit az apjával töltött. A Big Sur-höz közeli tengerparton voltak, és a szörfözés után pihentek. A reggel annyira tökéletesre sikeredett, hogy Piper érezte, hogy valami rossz fog hamarosan történni-egy hordányi idegesítő paparazzi fogja lerohanni őket, vagy talán egy fehér cápa fog feltűnni a vizekben. Semmi esetre sem tarthat sokáig a szerencséje. De idáig csak jó hullámaik voltak, felhőtlen éggel, és egy mérföldnyi hosszan elhúzódó óceán-szakaszuk, ami csak az övék. Apu találta ezt az isten háta mögötti helyet, majd bérelt itt egy villát egy partszakasszal, s valahogy sikerült titokban tartania. Ha túl sokáig itt maradna Apu a fotósok hamarosan rátalálnának. Mindig megtalálják.
-Nagyon jó itt kint, Pipes.-A férfi Piperre villantotta azt a mosolyát, ami miatt híres lett: tökéletes fogak, gödröcskék az állon, és olyan csillogás sötét szemeiben, melytől a nők síktozni szoktak, s esdekelve kérik, hogy írja alá különböző testrészeiket alkoholos filccel. Most komolyan. Szokta ilyenkor gondolni Piper. Vannak, akik sosem nőnek fel. Apja tövig lenyírt fekete hajában vízcseppecskék csillogtak.
-Egyre jobban megy a szörfözés.-Piper nagyon büszke volt magára, attól függetlenül, hogy gyanította, hogy apja csak kedves akar lenni vele. Az idő nagy részét a lány még mindig úszkálással töltötte. Külön tehetség kell ahhoz, hogy valaki rendesen rá tudjon állni a deszkára. Apu persze egy természetes szörfös-aminek semmi értelme, mert Oklahomában nőtt fel egy viszonylag szegény családban több száz kilométerre az óceántól-de nagfyon jó volt a hullámokon. Piper csak azért nem hagyta abba a szörfözést, mert ez időt adott neki, amit az apjával tölthetett. Nem sok más lehetősége nyílt erre.
-Szendvicset?-Apja mélyre nyúlt a piknik-kosárban, amit a szakácsa, Arno készített össze.-Nézzük csak: pulyka, peszto, waszabi, rák, és itt is van a Speciálisan Pipernek feliratú. Mogyoróvaj és gumicukor.-A lány elvette a szendvicset. A M&G mindig is a kedvence volt, hiszen Piper többek között a vegetáriánusok csapatában is benne volt. Azóta volt vegetáriánus, hogy egyszer keresztülmentek egy mészárosműhelyen Chino-ban, s az ottani szegot alig bírta elviselni. De más indoka is volt annak, hogy szerette ezt a fajta szendvicset. Az M&G olyan egyszerű étel volt, amit egy átlagos gyerek is ehetett ebédre. Néha megkérte az apját, hogy csinálja meg neki, ne egy Franciaországból jött szakács, aki előszeretettel csomagolta arany színű csomagolópapírba, s tett mellé kést meg villát is. Soha semmi sem lehet egyszerű? Éppen ezért nem veszem fel a díszes ruhákat meg a márkás cipőket, amiket Apa hoz nekem. Ezért utasítom vissza, hogy elvigyen egy szalonba. Ezért vágom a saját hajam egy műanyag, Garfield-os ollóval, és hagyom mindig egy kicsit kócosan. Ezért viselek rongyosra hordott tornacipőket, farmert, meg pólót, s azt a Polartec kabátot, amit még abban az időben kaptam, amikor snowboardozni tanultam. És mindig is gyűlöltem azokat a magániskolákat, ahová sznobok jártak, s amikről Apu azt gondolta, hogy jók lesznek nekem. Mindig kirúgattam magam, Apu pedig mindig új helyekre iratott be. Tegnap elkövettem a legnagyobb szabályszegést: vezettem azt a "kölcsönkért" BMW-t, amit abból a márkaboltból hoztam el. Mindig egyre nagyobb és nagyobb dolgokat kell csinálnom, hogy magamra vonjam Apu figyelmét. Hát, ezt még nem mondtam el neki. Apu még nem tudja. Úgy gondoltam, hogy ma reggel mondom el neki. Aztán meglepett ezzel a kirándulással, és nem akartam tönkretenni a hangulatot. Ez volt az első alkalom, hogy együtt voltak...három hónapja.
-Mi a baj?-Apja Pipernek nyújtotta a szódát.
-Apu, valamit el...
-Várj egy pillanatot, Pipes. Komoly az arcod. Készen állsz egy Bármilyen Három Kérdés partira?-Évek óta játszották ezt a játékot. Apja találta ki, hogy minél többet megtudjanak egymásról a lehető legrövidebb idő alatt. Kérdezhettek egymástól bármilyen három kérdést. Nem voltak határok, és becsületesen kellett válaszolnod. Az idő többi részében Apa megígérte, hogy nem fog beleavatkozni az életembe-ami elég egyszerű, mivel soha sincs a környékemen. A legtöbb gyerek ezt a játékot tuti, hogy cikinek gondolná. Azonban én már vártam ezt a kérdést. Ez sokban hasonlít a szörfözésre-nem egyszerű, de olyan érzést ad, mintha lenne Apukám.
-Első kérdés.-Mondta Piper.-Anya.-Nem nagy meglepetés. Mindig ez volt az egyik címszava. Apja megadóan megvonta a vállát.
-Mit szeretnél tudni róla, Piper? Már mondtam neked, hogy eltűnt. Nem tudom miért, vagy hogy hová ment. Miután megszülettél, egyszerűen csak elment, és én soha többé nem hallottam felőle semmit.
-Mit gondolsz, életben lehet még?