-Mit gondolsz, Anyu életben lehet még?-Ez nem volt igazi kérdés. Apu mondhatja azt, hogy nem tudja, de ettől függetlenül szeretném hallani, mit válaszol. Piper apja a hullámokat bámulta meredten.
-Tom Nagypapád-Mondta aztán.-Régebben többször is mondta, hogy ha elég sokáig gyalogolsz a lemenő nap felé, akkor a Szellemek Földjére érkezel, ahol tudsz beszélni a halottakkal. Sok-sok évvel ezelőtt azt is említette, hogy vissza lehet hozni a halottakat, de azzal felborítod az egyensúlyt. Hát, az egész történet nagyon hosszú és bonyodalmas.
-Olyasmi, mint az Alvilág a görög mítoszokban.-Emlékezett vissza Piper.-Az is Nyugatra volt. És Orfeusz...ő megpróbálta visszahozni a feleségét.-Apja bólintott. Egy évvel ezelőtt élete eddigi legnagyobb szerepét játszotta el, egy ókori görög királyt. Piper segített neki kutakodni a mítoszokban, azokban az öreg történetekben, melyekben emberek váltak kővé, vagy vergődtek forró, lávával teli üregekben. Nagyon jó időtöltés volt, főleg amiatt, hogy együtt lehettünk. Megédesítette az életemet. Egy kicsit közelebb éreztem magamhoz Aput, de sajnos, mint olyan sok minden, ez sem tartott túl sokáig.
-Sok a hasonlóság a Cherokee és a görög mitológia között.-Bólintott az apukája.-El nem tudom képzelni, mit gondolna most rólunk Tom Nagyapa, ha meglátna minket a világ nyugati végén ücsörögni. Talán ránk is azt hinné, hogy szellemek vagyunk.
-Tehát hiszel a régi történetekben? Úgy gondolod, hogy Anyu meghalt?-A férfi szemei megteltek könnyekkel, s Piper látta a mögöttük levő szomorúságot. Lehet, hogy ez kelti fel a nők figyelmét. Kívülről kiegyensúlyozottnak, összeszedettnek tűnik, de a szemei mögött nagy szomorúság rejtőzik. A nők ki akarják deríteni, miért. Segíteni szeretnének neki, de nem tudnak. Apu egyszer elmagyarázta, hogy minden Cherokee magában hordozza ezt a belső sötétséget és szomorúságot-több évszázdnyi szenvedés emlékét. Azonban lehet, hogy több is van a háttérben.
-Nem hiszek a régi történetekben.-Válaszolta apukája.-Ha hinnék a Szellemek Földjében, az állati lelkekben, vagy a görög istenekben...Hát, nem hiszem, hogy tudnék aludni. Folyamatos félelemben élnék, vagy azon rágódnék, hogy kit miért okolhatok.-Kit lehetne azért okolni, hogy Tom Nagypapa meghalt tüdőrákban még azelőtt, hogy Apu híres lett, és elég pénzt tudott volna összeszedni, hogy segítsen rajta? Vagy kit lehetne azért okolni, hogy Anya-az egyetlen nő, akit Apu valaha szeretett-elhagyta anélkül, hogy annyit mondott volna neki, hogy fapapucs, s ráhagyott egy újszülöttet, mikor Apu még nem volt felkészülve arra, hogy vigyázzon rá? Vagy azért, hogy hiába sikeres és híres az Apukám, se ő, se én nem vagyunk boldogok?
-Nem tudok arról, hogy életben lenne.-Mondta végül Piper apukája.-De akár a Szellemek Földjén is lézenghet, Pipes. Semmi esély rá, hogy valaha viszontlátjuk. Ha másban hinnék...Hát, akkor nem hinném, hogy meg tudom azt érteni, amúgysem.-Mögöttük kinyílt egy kocsiajtó. Piper megfordult, majd teljesen elkámpicsorodott. Jane közeledett feléjük, kosztümben, meg-meg botolva magassarkújával a homokban, PDA-jával a kezében. Az arcán levő kifejezés félig unott, félig győzedelmes volt. Biztos, hogy felvette a kapcsolatot a rendőrséggel. Kérlek, ess egy nagyot. Imádkozott Piper. Ha létezik bármilyen állati lélek, vagy isten, kérlek segíts nekem. Hagyd, hogy Jane elessen. Nem hosszú ideig húzódó sérülést kérek, csak egy enyhe agyrázkódást, hogy a nap többi részében ne legyen eszméleténél. Légyszíves, segíts! Azonban Jane továbbra is változatlan ütemben haladt.
-Apu.-Momdta Piper gombóccal a torkában.-Történt valami tegnap...-Apja azonban szintén meglátta Jane közeledtét. Mire lánya hozzászólt, már felvette hivatalos arckifejezését. Jane nem jött volna, ha nem lett volna fontos a helyzet, ezt mindketten tudták. Csak három esetben jelent meg személyesen: ha egy stúdió állást ajánlott, ha egy projekt befuccsolt, vagy ha Piper már megint valami rosszat csinált.
-Majd később beszélünk erről, Pipes.-Ígérte a férfi.-Előbb azonban megnézem, mit akar Jane. Tudod, hogy milyen.-Igen, pontosan tudom, milyen. Apukája odabattyogott Jane-hez. Piper nem hallotta, mit mondanak pontosan, de jó volt az arcok olvasásában. Jane éppen elmondja a tényeket a tegnap történtekről, azaz a lopott kocsiról, s közben úgy állít be, mintha egy undorító háziállat lennék, aki lepisilte a kanapét. Aput elhagyta a lelkesedése és az energiái, s most felém közelít. Úgy néz rám, mintha elárultam volna.
-Piper, megígérted, hogy megpróbálod.-Mondta a lány apja.
-Apu, gyűlöltem azt az iskolát. Nem tudtam megcsinálni. El akartam neked mondani mindent a BMW-ről, de...
-Eltanácsoltak, Piper.-Mondta.-Egy kocsi, Piper? Jövőre 16 leszel. Akármelyik kocsit meg tudom neked venni. Bármelyiket, amelyiket csak szeretnéd. Hogyan...
-Úgy érted, Jane venne nekem egy kocsit.-Mondta Piper. Nem tudott mit tenni. A harag keresztülsöpört rajta.-Apu, csak ez egyszer halgass meg. Ne kelljen addig várnom, amíg felteszed a három bugyuta kérdésedet! Normális suliba akarok járni. Azt akarom, hogy te vigyél el a szülői fogadóra, ne Jane. Vagy taníts otthon! Olyan sokat tanultam, amikor Görögországról olvastunk együtt. Mindig, minden tárgyból megcsinálhatjuk! Meg tudnánk...
-Ne csináld ezt velem, Piper.-Vágotta lány szavába apja.-Azt csinálom, ami tőlem telik. Ennél többet nem tehetek érted. Már lejátszottuk ezt a vitát egyszer, Piper.-Nem. Gondolta Piper. Abbahagytad a vitát évekkel ezelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése