Árgus szipogott. Felmarkolt egy nagy adag Kleenex zsebkendőt, és törölgetni kezdte a szemeit az egész testén.
-Tehát...-Piper próbálta nem bámulni Árgust, aki éppen a könyökéről törölgette könnyeit.-Mi történt Hérával?
-Nem vagyunk benne biztosak.-Válaszolta Rachel.-Amúgy Annabeth és Jason benéztek hozzád. Jason nem akart itt hagyni, de Annabeth-nek támadt egy ötlete, amitől lehet, hogy Jason visszakapja az emlékeit.
-Az...Az nagyon jó lenne.-Jason meglátogatott? Bárcsak ne lettem volna eszméletlen! Azonban ha visszakapja az emlékeit, az feltétlenül jó lenne? Még mindig bízom benne, hogy ismerjük egymást. Nem akarom elhinni, hogy a kapcsolatunk csak a Köd játéka volt. Lépj túl rajta. Mondta magában Piper. Ha Apun szeretnék segíteni, akkor miért érdekel, hogy Jason kedvel-e vagy sem? Talán még gyűlölni is fog érte. Itt mindannyian gyűlölni fognak érte. Piper lenézett a kezében szorongatott szertartásokhoz használatos tőrre. Annabeth azt mondta, az erő és a hatalom jelképe, azonban harcban nem nagyon használják. A jó kinézethez járult hozzá, nem a harchoz. Hamisítvány, ugyanúgy, mint én. A neve pedig Katroptris, ami azt jelenti, hogy tükör. Piper nem húzta ki újra a tokjából. Nem lennék képes még egyszer megnézni benne a tükörképem.
-Ne aggódj.-Rachel összefonta a kezét.-Jason rendes srácnak tűnik. Volt egy látomása neki is, ugyanúgy, mint neked, és a kettő sokban hasonlított egymáshoz. Akármi is történik éppen Hérával, úgy gondolom nektek kettőtöknek együtt kell dolgoznotok az ügyön.-Rachel mosolygott, mintha jó híreket közölt volna éppen, azonban Piper csak még jobban elcsüggedt. Azt hittem, ez a küldetés, vagy mi, számomra ismeretlen embereket foglal majd magába. Most azonban Rachel gyakorlatilag azt mondta nekem: Jó hírek! Nemcsak az apukádat tartja fogva egy emberevő gigász, még azt a srácot is el kell árulnod, akit meglehetősen kedvelsz! Hát milyen jó hírek ezek!
-Hé.-Mondta Rachel.-Semmi értelme sírni. Majdcsak kitaláltok valamit.-Piper megtörölgette szemeit, és próbálta fegyelmezni magát. Hé, ez nem én vagyok. Vagánynak kéne lennem-egy megátalkodott kocsitolvajnak, a los angeles-i magániskolák rémének. Most meg itt sírok, mint egy óvodás.
-Honnan tudhatnád, mivel kell szembenéznem?-Rachel megvonta a vállát.
-Tudom, hogy egy nehéz döntés áll előtted, és a lehetőségeid sem túl jók. Mint már mondtam, néha vannak furcsa megérzéseim. De a tábortűznél El fognak fogadni. Majdnem teljesen biztos vagyok benne. Amikor megtudod, ki az Istenni szülőd, a dolgok lehet, hogy tisztábbak lesznek.-Tisztábbak. Gondolta Piper. Nem feltétlenül jobbak. A lány felült az ágyban. A homloka lüktetett, mintha valaki tüskét nyomott volna a szemei közé. Apu egyszer azt mondta nekem, hogy semmi esély arra, hogy valaha viszontláthatjuk Anyut. Azonban ma este, Anyu lehet hogy Elfogad. Most lőször nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom tudni, ki is Anyu.
-Remélem Athéné lesz.-Piper felnézett, és attól félt, hogy Rachel esetleg kigúnyolja az előbbi megjegyzése miatt, az orákulum azonban csak mosolygott.
-Piper, egyáltalán nem hibáztatlak ezért. Őszintén? Szerintem Annabeth is ugyanezt reméli. Ti ketten nagyon sok dologban hasonlóak vagytok.-Az összehasonlítás miatt Piper még bűnösebbnek érezte magát.
-Még egy megérzés? Szinte semmit sem tudsz rólam.
-Meg lennél lepve, ha tudnád, mennyit tudok rólad.
-Csak azért mondod ezt, mert te vagy az orákulum, nem igaz? Nagyon titokzatosnak kell hangzanod.-Rachel elnevette magát.
-Ne mondd el enkinek a titkaimat, Piper. És ne aggódj. A dolgok meg fognak történni, csak esetleg nem úgy, ahogyan te tervezed őket.
-Ez egyáltalán nem javított a hangulatomon.-Valahol a távolban megfújtak egy kürtöt. Árgus morgott egyet, majd kinyitotta az ajtót.
-Vacsora?-Találgatott Piper.
-Azt átaludtad.-Válaszolta Rachel.-Eljött a tábortűz ideje. Gyere, derítsük ki, ki is vagy valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése