-Uhh...Bocsánat.-Kheirón a földre söpört néhány kisebb fadarabot a szakálláról. A kentaur olyan grimaszt vágott, mintha a legnagyobb félelme igazolódott volna be.
-Talán túlzás volt egy kicsit, de abban biztos vagyok, hogy mostmár tudod, ki az apád.
-Jupiter.-Mondta Jason.-Mármint Zeusz. Az Egek Ura.-Piper nem tudta visszatartani mosolyát. Ez teljesen egyértelmű. A legerősebb isten, az ősi mítoszok legnagyobb hőseinek atyja-senki más nem lehet Jason apja. A többi Táborozó azonban nem gondolta ezt ennyire egyértelműnek. Káosz tört ki, mely addig tartott, míg Annabeth fel nem emelte a kezét.
-Várjatok egy pillanatra!-Mondta.-Hogyan lehetséges, hogy Zeusz fia? A Nagy Triász...megesküdtek, hogy nem lesz több gyerekük Halandóktól...hogyhogy idáig nem tudtunk róla?-Kheirón nem válaszolt, azonban Pipernek olyan érzése támadt, mintha a kentaur tudná az igazat, azonban az rossz, ezért inkább nem mondja el.
-Az a fontos,-Mondta Rachel.-hogy Jason mostmár itt van velünk. Egy küldetést kell vezetnie, ami azt jelenti, hogy szüksége van egy próféciára.-Rachel becsukta a szemét, majd elájult. Két Táborozó odaszaladt hozzá és elkapták. Egy harmadik egy bronz háromlábú székért szaladt. Mintha erre lennének betanítva. A Táborozók felrakták Rachelt a székre. A tűz nélkül nagyon sötét volt az éjszaka, azonban zöld füst kezdett tekeregni Rachel lába körül. Amikor a lány kinyitotta a szemét, azok zölden világítottak. Zöld füst tört elő a szájából is. A hang amin megszólalt rekedt volt és ősi. Talán egy kígyó tudna ilyen hangot kiadni, ha a kígyók tudnának beszélni:
-Villámlás sarja, óvakodj a földtől,
A gigászok bosszút állnak, a Hét félvér eljő,
A kohó s a galamb a börtönt feltöri,
S Héra haragja a halált elereszti.-
Az utolsó szónál Rachel összecsuklott, de a segítői megint elkapták, és az egyik sarokba vitték, hogy pihenni tudjon.
-Ez normális?-Kérdezte Piper. Aztán észrevette, hogy a néma csöndbe beszélt bele. Minden fej a lány felé
fordult-Mármint...Sokszor szokott zöld füstöt eregetni?
-Ó, az Istenekre! Hogy lehetsz ilyen együgyű?-Drew elfintorodott.-Rachel az előbb elmondott egy próféciát, méghozzá Jason próféciáját, ami segítségével kiszabadíthatja Hérát! Miért nem....
-Drew!-Vágott a szavába Annabeth.-Piper egy teljesen helyénvaló kérdést tett fel. Valami nem stimmel ezzel a próféciával. Ha Héra ketrecének kinyitásával szabadjára engedjük az Istennő dühét, ami halálhoz vezet, akkor...miért engednénk szabadon? Ez akár egy csapda is lehet, vagy lehet, hogy az Istennő a megmentői ellen fog fordulni. Soha nem volt túl kedves a hősökkel.-Jason szólásra emelkedett.
-Nekem nincs túl sok választásom. Héra elvette az emlékeimet. Vissza akarom őket kapni. Amúgyis, ha az Istenek Királynője bajban van, akkor mindenképp segítek neki.-Egy lány a Héphaisztosz Kabinból felállt-Nyssa, a piros fejkendős.
-Talán. De hallgatnod kéne Annabethre. Héra elég bosszúszomjas tud lenni. Ledobta a saját fiát-a mi apánkat-egy hegyről, csak azért, mert nem volt szép.
-Meglehetősen ronda volt.-Húzta el a száját valaki az Aphrodité Kabinból.
-Fogd be!-Morogta Nyssa.-Egyébként is van elég más dolgunk, amiről beszélnümnk kellene. Miért óvakodjunk a földtől? Miért áll bosszút a óriás? Mi az, ami elég erős ahhoz, hogy elkapja az Istenek Királynőjét?-Senki sem válaszolt, de Piper észrevette, hogy Annabeth és Kheirón némán társalognak egymással. Piper úgy gondolta, valahogy így nézhetett ki:
Annabeth: A gigászok bosszúja...Nem, az lehetetlen.
Kheirón: Ne beszélj itt róla. Ne ijeszd meg őket.
Annabeth: Szórakozol velem! Nem lehetünk olyan szerencsétlenek!
Kheirón: Később, gyermekem. Ha mindent elmondasz nekik, akkor túl rémültek lesznek ahhoz, hogy továbblépjenek.
Tudom, hogy őrültség, hogy azt hiszem, képes vagyok két olyan ember mimikájából olvasni, akiket alig ismerek. De teljesen biztos vagyok abban, hogy értettem, amit mondtak, és ez nagyon ijesztő. Annabeth vett egy mély lélegzetet, majd beszélni kezdett:
-Ez Jason küldetése. Tehát Jason választ. Egyértelmű, hogy ő a villámlás sarja. A hagyományhoz híven választhat maga mellé két társat. Bárkiket.-Valaki felkiáltott a Hermész Kabinból.
-Hát, te vagy az egyértelmű választás, Annabeth. Neked van a legtöbb tapasztalatod.
-Nem, Travis.-Mondta Annabeth.-Először is, én nem segítek Hérának. Akárhányszor próbáltam meg segíteni neki, mindig vagy elutasíotta, vagy később visszajött belémmarni. Felejtsd el. Semmiképp nem megyek. Másodszor pedig reggel első dolgom lesz elmenni, és Percy keresésére indulni személyesen.
-Ez a két dolog összefügg.-Szólalt fel Piper, bár maga sem tudta, honnan vette hozzá a bátorságot.-Tudod, hogy ez igaz, nem? Ez a teljes mindenség, a pasid eltűnése, ez mind mind összefügg.
-Hogyan?-Akadékoskodott Drew.-Ha ilyen nagyon okos vagy, mondd meg, hogyan?-Piper megpróbált válaszolni, de egy hang sem jött ki a torkán. Annabeth mentette meg:
-Talán igazad van, Piper. Ha van összefüggés ezen dolgok között, akkor én a túloldalról járok utána-azzal, hogy Percy-t keresem. Ahogy már mondtam, eszem ágában sincs Héra segítségére rohanni, még akkor sem, ha az eltűnése újra egymás ellen fordítja az Olimposziakat. De még egy dolog miatt nem mehetek. A prófécia miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése