7. fejezet I. rész

Amint Jason meglátta a Nagy Házat tudta, hogy halott.
-Itt is vagyunk!-Mondta Drew pajkosan.-A Nagy Ház, a Tábor Központja.-Nem volt túl ijesztő, csak egy négyemeletes ház baba-kékre festve, fehér keretekkel. A tornácon székek, kártya-asztal, és egy üres kerekesszék trónolt. A szélcsengőn levő nimfákk fákká változtak, ha az ember más szemszögből nézte őket. Hát, nem nehéz elképzelni, hogy öregemberek jönnek ide vakációzni nyáron, hogy kiüljenek a székekbe nézni a naplementét, miközben narancslét iszogatnak... Sajnos az ablakok még mindig úgy néznek rám, mintha valami szörnyűséges dolgot követtem volna el. A nyitott ajtó mintha el akarna nyelni. A tetőn a sas alakú szélkakas ahogy körbefordul, mintha rá akarna beszélni, hogy forduljak meg...Jason minden molekulájában érezte, hogy ellenséges terepre érkezett.
-Nem kellene itt lennem.-Mondta ki hangosan. Drew belekarolt Jasonbe.
-Ó, gyerünk már! Tökéletes helyed van itt, kedves. Higgyj nekem, sok hőssel találkoztam már.-Drew-nak Karácsony illata volt-egy furcsa kombinációja a fenyők és a mézeskalács illatának. Vajon mindig ilyen illata van, vagy ez csak egy speciális parfümje az Ünnepekre? Tűnődött Jason. Pinkkel kihúzott szeme Drew-t elég feltűnővé tette. Ahányszor csak pislogott Jason úgy érezte, csak rá tud figyelni. Talán azért pink, hogy kiemelje barna szemét. Csinos. Ebben az egy dologban nem kételkedem. De valamiért kényelmetlennek érzem ezt a szituációt. Jason olyan gyöngéden húzta ki a kezét Drew karjából, amilyen gyengéden csak tudta.
-Figyelj, méltányolom...
-Az a lány az?-Fintorgott Drew.-Kérlek, mondd, hogy nem jársz Kuka Királynővel!
-Piperre gondolsz? Hát...-Jason nem volt biztos abban, mit válaszoljon. Nem hiszem, hogy láttam volna Pipert a mai nap előtt, de különös érzésem van vele kapcsolatban. Tudom, hogy nem szabadna itt lennem. Tudom, hogy ezek az emberek nem lehetnek a barátam, pláne nem randizhatom egyikükkel. Azonban...Piper fogta a kezem, amikor felébredtem a buszon. Azt hiszi, a barátnőm. Bátor volt ott fent a sétányon, miközben azokkal a ventikkel harcolt, és amikor elkaptam a levegőben, akkor olyan közel voltunk egymáshoz, hogy majdnem megcsókoltam. De ez így nem helyénvaló. Még a saját eddigi életemre sem emlészem. Nem játszhatok szegény lány érzelmeivel. Drew megforgatta a szemét.
-Hagyj segítsek dönteni, kedves. Sokkal többre vagy hivatott. Egy srác a te kinézeteddel és képességeiddel...-A lány mégsem rá nézett. A feje fölött bámult egy pontot.
-Arra a jelre vársz.-Találgatott Jason.-Mint amilyen Leo feje fölött volt.
-Mi? Nem! Vagyis...Úgy értettem, igen. Amiket rólad hallottam, arra következtetek, hogy nagyon erős vagy, nem? Azt hiszem, értékes leszel a Tábor számára, tehát úgy gondolom, a szülőd hamarosan El fog fogadni. És én nagyon szeretném azt látni. Minden egyes pillanatban melletted szeretnék lenni! Tehát, anyukád vagy apukád az isten? Kérlek mondd, hogy nem az anyukád. Gyűlölném, ha Aphrodité fia lennél.
-Miért?
-Mert akkor a féltestvérem lennél, butuska. Nem járhatsz valakivel a saját Kabinodból!
-De az istenek nem mind rokonai egymásnak?-Kérdezte Jason.-Tehát itt nem mindenki az unokatestvéred, vagy valami hasonló?
-Tök cuki vagy! Kedves, a családod isteni oldala nem számít, csak a szülőd. Tehát egy másik Kabin beli valaki teljesen tiszta játszmának számít. Tehát az isteni szülőd: anya vagy apa?-Mint általában, Jasonnek nem volt válasza. Felnézett, de nem jelent meg a feje fölött semmilyen jel. A Nagy Ház tetején a szélkakas még mindig az ő irányában állt, a sas pedig mintha azt sugallta volna neki: Menj innen, kölyök, amíg még megteheted. Aztán léptek zaját hallotta a tornác irányából. Nem, nemis lépteket: patadobogást.
-Kheirón!-Szólalt meg Drew.-Ő itt Jason. A srác tök jó!-Jason olyan kezdett hátrálni, hogy majdnem elesett. A tornác sarkában egy ember volt lóháton-leszámítva azt, hogy nem a lovon ült, hanem a ló része volt. Deréktól fölfelé ember volt, göndör barna hajjal és rendezett szakállal. Pólója azt hirdette, hogy ő a világ legjobb kentaurja. A hátára tegez és íj volt felcsatolva. Olyan magas volt, hogy le kellett hajolnia, hogy ne verje be a fejét a lámpákba, mert deréktól lefelé egy fehér ló volt.