7. fejezet II. rész

Kheirón rámosolygott Jasonre. Aztán minden szín eltűnt az arcából egy pillanat alatt.
-Te...-A kentaur szemeiben villámok cikáztak, és úgy nézett ki, mint egy sarokba szorított vadállat.-Neked már réges-régen halottnak kellene lenned.-Kheirón beparancsolta Jasont a házba (igazság szerint megkérte, hogy menjen be, de úgy hangzott, mintha egy parancs lenne), továbbá megkérte Drew-t, hogy menjen vissza a Kabinjába. Drew-ra abban a pillanatban sok mindent lehetett mondani, de azt nem, hogy boldog volt. Aztán a kentaur a kerekesszékhez ment, levette az íját és a tegezét, majd hátrált a kerekesszékhez, ami úgy nyílt ki, mint egy varázsdoboz. Belelépett hátsó lábaival, és egy olyan helyre kezdte el beletuszkolni magát, ami úgy tűnt, túl kicsi. Jason képzeletben dudaszóval kísérte a jelenetet. A ló rész hirtelen eltűnt a székben, helyette két hamis láb jelent meg, amik le voltak takarva egy takaróval. Kheirón teljesen úgy nézett ki, mint egy normális, tolókocsis halandó.
-Kövess.-Utasította Jasont.-Limonádézni fogunk.-A nappali úgy nézett ki, mintha egy esőerdő lenne. Szőlőindák tekeregtek a falon fölfelé és a mennyezeten. Hát, ez egész bizarr. Gondolta Jason. Nem hiszem, hogy normális körülmények között a növények ilyenre meg tudnak nőni egy zárt szobában. Pláne nem télen. Ezeken meg zöldek a levelek, sőt, némelyiken szőlőfürtök is virítanak. Bőrkanapék álltak egy kandalló előtt, amiben még pislákolt a tűz. A sarokba ékelődve egy régi típusú Pac-Man játékgép árválkodott, pittyegve és villogva. A falakra egy maszk gyűjteményt aggattak: mosolygós/fintorgós görög színházbeliek, tollas Mardi Gras maszkok, Velencei Karneválról származó maszkok csőrszerű orrokkal, fából faragott maszkok feltehetőleg Afrikából. Szőlővesszők nőttek ki a szájukból, amitől úgy tűnt, mintha leveles nyelvük lett volna. Néhányuk szemgödreiből vörös szőlőszemek bukkantak ki. De a legfurcsább dolog mind közül a kitömött leopárd fej volt, amit a kandalló fölé tettek. Annyira élőnek látszott, hogy úgy tűnt, szemeivel követi Jasont. Aztán a fej fújt egyet, és Jason majd' kiugrott a bőréből.
-Nyugalom, Seymour.-dorgálta meg Kheirón.-Jason a barátunk, úgyhogy türtőztesd magad.
-Az a dolog ott él!-Mondta Jason. Kheirón előhalászott a kerekesszéke egyik tartójából egy adag kolbászt. Egyet odadobott belőle a leopárdnak, aki jóízűen rágcsálta, majd lenyelte.
-Muszály vagy elfogadni a dekorációt.-Mondta Kheirón.-Ez az egész egy parti-ajándék volt az előző igazgatónktól, mielőtt még visszahívták volna az Olimposzra. Úgy gondolta, ez majd emlékeztetni fog minket rá. Mr. D-nek mindig is érdekes humora volt.
-Mr. D...-Gondolkozott el Jason.-Dionüszosz?
-Hmmmm...-Kheirón limonádét töltött, azonban a kezei egy kissé remegtek.-Hát, Seymourt Mr. D egy Long Island-i garázsvásárrról szabadította ki. A leopárd Mr. D szent állata, ahogy láthatod, és Mr. D nem volt elragadtatva attól, hogy valaki csak úgy eladja. Életet lehelt belé, azzal az elgondolással, hogy egy felakasztott fejként élni jobb, mintha egyáltalán nem élne. Azt kell hogy mondjam, ez még mindig nem olyan rossz, mint ami Seymour előző gazdájával történt.-Seymour kivillantotta a fogait, majd beleszagolt a levegőbe, mintha újabb kolbászokra vadászna.
-Ha ő csak egy fej...-Mondta elgondolkozva Jason.-Hová megy az étel amit megeszik?
-Jobb, ha nem kérdezed meg.-Mondta Kheirón.-Kérlek, ülj le.-Jason elvett egy pohár limonádét, majd beleivott, pedig a gyomra erősen tiltakozott ellene. Kheirón hátradőlt a kerekesszékében, és mosolyogni próbált, de Jason látta rajta, hogy nem természetes. Az öregember szemei olyan sötétek és mélyek voltak, mintha kutak lettek volna.
-Tehát, Jason.-Szólalt meg.-Nem esne nehezedre elmondani, honnan is jöttél pontosan?
-Azt kívánom, bárcsak tudnám.-Jason mindent elmesélt a kentaurnak attól kezdve, hogy felkelt a buszon addig, amíg le nem zuhantak a Félvér Táborban. Semmi értelme bármit is eltitkolnom Kheirón elől, és amúgy is, jó hallgatóság. Egyáltalán nem szakítja félbe a történetem, csak néha bólint egyet-egyet. Amikor Jason befejezte, az öregember kortyolt egyet a limonádéjából.
-Értem.-Mondta.-Nos, gondolom, neked is vannak kérdéseid hozzám.
-Csak egy.-Válaszolta Jason.-Mit értettél azalatt, hogy már réges-régen halottnak kéne lennem?-Kheirón metszően figyelte Jasont, mintha arra várna, hogy a fiú mindjárt lángolni kezd.
-Fiam, tudod mit jelentenek a karodon azok a jelek? Emlékszel bármire is?-Jason ránézett az alkarján levő tetoválásra: SPQR, a sas, 12 egyenes vonal.
-Nem.-Mondta.-Semmi.
-tudod, hogy hol vagy?-Kérdezte Kheirón.-Felfogtad már, hogy mi ez a hely, és hogy én ki vagyok?
-Kheirón vagy, a kentaur.-Mondta Jason.-Le merem fogadni, hogy azonos vagy a régi történetekben szereplővel, aki a régi görög hősöket tanította, mint például Héraklészt. Ez egy tábor félistenek számára, akik az Olimposzi Istenek gyerekei.
-Tehát elhiszed, hogy az Istenek még mindig léteznek?
-Igen.-Vágta rá Jason azonnal.-Úgy értem, nem imádkoznunk kell hozzájuk, vagy csirkéket áldoznunk nekik, vagy valami hasonló, de attól még most is körülöttünk vannak, mert a civilizációnk összetartói. Országról országra vándorolnak, ahogy az erő az országok között. Pontasan úgy, ahogyan Görögországból Rómába költöztek évezredekkel ezelőtt.
-Én sem tudtam volna jobban megfogalmazni.-Valami megváltozott Kheirón hangjában.-Tehát azt már tudod, hogy az Istenek léteznek. Elfogadva azonban még nem vagy, vagy tévednék?
-Talán.-Válaszolta Jason.-Nem vagyok teljesen biztos benne.-Seymour, a leopárd fújt egyet. Kheirón várt, aztán Jason rájott, mi is történt. A kentaur egy másik nyelven kezdett el beszélni, és ő nemcsak megértette, hanem automatikusan ugyanazon a nyelven válaszolt.
-Quis erat...-Jason megtorpant, aztán újra magyarul kezdett beszélni.