6. fejezet I. rész

-Hogyan történt?-Kérdezte Leo.-Úgy értem, mi történt Beckendorffal?-Will Solace mellé cammogott.
-Robbanás. Beckendorf és Percy Jackson felrobbantottak egy óceánjáró hajót, ami tele volt szörnyekkel. Beckendorf nem tért vissza közénk.-Megint itt van ez a név: Percy Jackson, Annabeth eltűnt pasija. Hát, ez a srác tuti mindenben benne volt, ami itt történt.
-Tehát Beckendorf elég népszerű volt?-Kérdezte Leo.-Úgy értem, mielőtt felrobbant?
-Nagyon jófej volt.-Válaszolta Will.-Az egész Tábort nagyon megviselte a halála. Jake...Hát, a háború közepén lett a Kabin vezetője. Amúgy, teljesen egycipőben jár velem. Jake a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtotta, de soha sem akart vezető lenni. Csak szeret dolgokat építeni. Aztán, a háború után, a dolgok egyre rosszabbul kezdtek alakulni. A Kilences Kabin szekerei fölrobbantak. Az automata gépeik tropára mentek. A feltalált cuccaik rosszul működtek. Olyan volt, mintha megátkozták volna őket, és ez rájuk is ragadt: az emberek úgy kezdték hívni, hogy a Kilences Kabin átka. Aztán Jake egy baleset áldozat lett...
-Aminek valamilyen köze van ahhoz a bizonyos problémához, amit megemlített.-Találgatott Leo. 
-Dolgoznak rajta.-Mondta Will.-És íme, itt is vagyunk.-A kohók úgy néztek ki, mintha egy gőzmozdony belerohant volna az Athéni Parthenonba, utána pedig összeforrasztották volna őket. Fehér márvány oszlopok határolták a kormos falat. Kémények pöfékeltek a timpanon fölött, ami szintén márványból volt, és egy csomó görög istent véstek bele. Az épület egy kis patak partjára épült, és egy csomó vízimalom hajtott egy óriási, fogaskerekekből álló szerkezetet. Leo kalapálást hallott odabentről, meg tüzek pattogását, és alkatrészek kattogását. Átlépték a küszöböt, és az odabent dolgozó tucatnyi gyerek-fiúk és lányok vegyesen-mind abbahagyták azt, amin éppen dolgoztak. Minden hang elhalt, csak a tüzek pattogása és a klikk-klikk-klikk hangja hallatszott a fogaskerekeknek és az emelőknek.
-Helló, srácok.-Mondta Will.-Ő itt az új öcsétek, Leo...Uh, mi is a vezetékneved?
-Valdez.-Leo körbenézett a teremben. Ezek a kölykök itt mind az én testvéreim? Eddig mindig úgy tudtam, hogy csak egy pár nagyon távoli rokonom van, akiket még csak soha nem is láttam. Mindig is az anyukám volt az egyetlen támaszom-addig, amíg meg nem halt. Gyerekek jöttek oda hozzájuk, és mind kezet fogtak Leoval, majd bemutatkoztak. A neveik összemosódtak: Shane, Christopher, Nyssa, Harley(igen, pontosan olyan, mint a motormárka). Hát, a nevük sohasem fogom mindnek pontosan megjegyezni. Túl sokan vannak. Túlságosan elárasztanak. Egyikük sem hasonlít a többihez: mindegyiküknek másmilyen az arca, a bőrszíne, a hajszíne a magassága. Sohasem gondolnád, hogy ez itt a Héphaisztosz kölykök társasága. Azonban mindannyiuknak erős kezeik vannak, bőrkeményedésekkel és kisebb sebekkel teli. Még a kis Harley, aki nem lehet több nyolc évesnél, is úgy néz ki, mint aki hat menetet le tudna nyomni Chuck Norrissal, anélkül, hogy komolyabb baja esnék.