5. fejezet II. rész

-Menjünk, nézzük meg a Kilences Kabint.-Mondta Leo.-Most pont olyan a kedvem, hogy egy jó kis átok már nem sokat változtat rajta.-Kívülről a Hephaestus Kabin úgy nézett ki, mint egy túlméretezett lakókocsi fényes, fémből készült falakkal, és fém rácsokkal ellátott ablakaival. Az ajtaja olyan volt, mint egy banki páncél fióké: kör alakú, és több centi vastag. Egy csomó bronz fogaskerék fordult el, és több tucat hidraulikus emelő emelkedett fel, majd süllyedt vissza, mire az ajtó kinyílt. Leo füttyentett egyet.
-Hé, most a steampunk világába csöppentem, mi?-Belülről a Kabin elhagyatottnak nézett ki. Acél hálóhelyek voltak a falhoz tolva, amik a high-tech Murphy ágyakra emlékeztettek. Mindegyiknek volt digitális kontroll panelje, villódzó LED lámpái, izzó ékkövei és egymásba illesztett fogaskerekei. Azt a, úgy néz ki, mindegyik itt lakó táborozónak saját kombinációs zárja van az ágyához, és valószínűleg minden ágy mögött van egy alkóv meg egy kis tárolóhely, meg, talán mindet védi egy pár csapda, hogy kívül tartsa a nemkívánatos személyeket. Legalábbis én így terveztem volna meg. Egy a tűzoltók által is gyakran használt rúd állt a szoba közepén, ami a második emeletről vezetett le, pedig kívülről úgy tűnt, a Kabinnak nincs második emelete. Egy csigalépcső vezetett lefelé egyfajta alagsorba. A falat mindenféle szerszámok borították, olyanok is, amiket Leo még sohasem látott, meg kések, kardok, és egyéb pusztító eszközök széles választéka. Egy óriása munkapad állt az egyik falnál, amit ellepett a sok fémhulladék: csavarok, reteszek, alátétek, szögek, szegecsek és millió egyéb gépalkatrész hevert rajta szanaszéjjel. Leo erős késztetést érzett, hogy legalább egy pár darabot bezsebeljen belőlük. Imádom az ilyen cuccokat. De legalább ezer zsebnek kéne hogy legyen a kabátomon ahhoz, hogy mindent elvihessem. Ahogy itt körülnézek, olyan, mintha újra anya műhelyében lennék. Nem a fegyverek miatt: a csavarok, szerszámok, fémdarabok, az olaj illata és a gépecskék miatt. Anyu biztosan imádná ezt a helyet. Leo elhessegette ezt a gondolatot. Nem szeretem a fájdalmas emlékeket. Állj tovább- ez a mottóm. Ne a múltnak élj. Ne maradj egy helyben sokáig. Ez az egyetlen módja annak, hogy elfelejtsd a szomorúságod. Leo leemelt egy hosszú szerszámot a falról.
-Egy gyomirtó? Mi köze a tűz istenének a gyomirtókhoz?-Egy árnyékból jövő hang felelt a fiú kérdésére.
-Teljesen meglepődnél.-A szoba hátuljában az egyik hálóhely foglalt volt. Egy sötét álcahálóból készült függöny félrehúzódott, és Leo számára láthatóvá vált az alak, aki egy másodperccel ezelőtt még láthatatlan volt. Elég nehéz volt sokat megtudni a kinézetéről, mivel teljes testét gipsz borította. A feje is be volt bugyolálva, az arcát kivéve, ami puffadt, vörös, és sebhelyes volt. Úgy nézett ki, mint Pillsbury Doughboy egy leszámolás után. 
-Jake Mason vagyok.-Mondta a begipszelt srác.-Szívesen kezet fognék veled, de...
-Aha.-Mondta Leo.-Ne kelj fel.-Jake mosolyogni kezdett, aztán mosolya fintorrá torzult. Úgy nézett ki, fáj neki, ha megmozdítja az arcát. Mi történhetett vele? Leo nem merte kimondani a kérdést hangosan.
-Üdvözöllek a Kilences Kabinban.-Mondta Jake.-Már majdnem egy éve, hogy nincsenek újak közöttünk. Mostanában én vagyok a Kabin vezetője. 
-Mostanában?-Kérdezte Leo. Will Solace megköszörülte a torkát.
-Tehát, hol vannak a többiek, Jake?
-Lent vannak a kovácsműhelyeknél.-Válaszolta Jake vágyakozva.-A...tudod jól, azon a bizonyos problémán dolgoznak.
-Óóó.-Will gyorsan témát változtatott.-Tehát, van egy szabad ágyad Leo számára?-Jake tanulmányozni kezdte Leot.
-Hiszel az átkokban, Leo? Vagy a szellemekben?-Hát, nemrég láttam az ördögi bébiszitteremet, Tía Callidát. Már meg kellett volna halnia évekkel ezelőtt. Ja, és nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék anyára és a műhelyében keletkezett tűzre. Ne nagyon beszélj nekem szellemekről, gipszesfiú. Gondolta Leo, de hangosan csak annyit mondott:
-Szellemek? Pfff...Nem. Én király vagyok. Egy viharszellem ma reggel ledobott a Grand Kanyonba, de tudod, ez mindenkivel megeshet.-Jake bólintott.
-Az jó. Mert tiéd lesz a Kabin legjobb ágya-Beckendorfé volt.
-Wáá, Jake.-Mondta Will.-Egészen biztos vagy benne?-Jake fennhengon megszólalt.
-Kabin, az 1-A-t kérem.-A teljes Kabin megrázkódott. A padló egy kör alakú részen félrecsúszott, mint egy kameralencse, és egy nagy ágy jelent meg a helyén. A bronz vázba be volt építve egy video-játék a talprésznél, a fejrésznél pedig egy stereo-rendszer, az egyik oldalon egy üveg ajtajú hűtő, a másik oldalon pedig gombok és kontroll panelek tömkelege. Leo ráugrott az ágyra, majd a feje alatt összekulcsolta a kezét.
-Elbánok ezzel.
-Tartozik hozzá egy privát szoba odalent.-Mondta Jake.
-Óóó, hát ez így teljesen tökéletes.-Mondta Leo.-Majd később még beszélgetek veletek. Odalent leszek Leo Barlangban. Melyik gombot nyomjam meg?
-Várj csak.-Állította meg Will.-Srácok, nektek privát szobáitok vannak odalent?-Jake valószínűleg mosolygott volna, ha nem lett volna túlságosan fájdalmas.
-Sok-sok titkunk van még ezen kívül, Will. Ti, Apolló kölykök nem lehet ezek részesei. A mi Táborozóink körülbelül 100 éve fedezték fel a Kabinunk alatt húzódó barlan és alagútrendszert, és még mindig nem találtuk meg a végét. Mindegy is, Leo, ha nem zavar, hogy egy halott ágyában alszol, akkor a tiéd.-Hirtelen Leo nem érezte olyan jól magát. Óvatosan felült, vigyázva, nehogy megérintsen bármit is.
-A vezetőtök, aki meghalt...Ez az ő ágya?
-Aha.-Mondta Jake.-Charles Beckendorfé...