Jason összeráncolta a szemöldökét.
- De még nincs pontos tervünk! Nem vághatunk csak úgy bele!
- Induljatok. - Mondta Annabeth. Ő volt az egyetlen, akin nem látszott, hogy ideges. Az arckifejezése szomorú és sóvárgó volt, mintha jobb időkre emlékeztetne vissza. - Jason, csak három nap van a napfordulóig, és soha nem szabad megváratni egy megijedt sárkányt. Ez egyértelműen jó előjel. Induljatok! - Jason bólintott, majd Piper-re mosolygott.
- Készen állsz, útitárs? - Piper felnézett a bronz sárkány csillogó szárnyaira, majd megcsodálta a karmokat, melyek könnyedén ízekre szedhették volna.
- Naná! - Válaszolta a Aphrodité lánya. Egy sárkányon repülni a világ legcsodásabb dolga! Bár idefent jéghideg a levegő, a sárkány annyi hőt termel, hogy olyan, mintha egy meleg védő buborék venne minket körbe! Ehhez képest semmi az ülésfűtés! És a barázdák a sárkány hátán, amikben ülünk, olyanok, mint valamilyen high-tech nyergek, tök kényelmesek! Leo megmutatta nekik, hogyan akasszák be a lábukat a páncél réseibe, mintha kengyelbe tennék őket, és hogy hogyan használják a bőr biztonsági hevedereket, amiket ügyesen a külső borítás alá rejtettek. Egymás mögött ültek: Leo elöl, utána Piper, és Jason zárta a sort. Bárcsak megérintene Jason! Mondjuk a derekam köré fonhatná a karját; azonban sajnos nem teszi. Leo a kantárokkal irányította az égen a sárkányt, mintha egész életében ezt csinálta volna. A fém szárnyak tökéletesen működtek, és Long Island partja mögöttük hamarosan már csak egy homályos vonal volt. Átrepültek Connecticut fölött, majd egy szürke esőfelhő beburkolta őket. Leo vigyorogva hátrafordult.
- Tök cool, mi?
- Mi van, ha valaki meglát minket? - Kérdezte Piper.
- A Köd, - Mondta Jason. - megakadályozza, hogy a halandók bármilyen varázslatot lássanak. Ha valaki kiszúr minket, valószínűleg azt fogja hinni, hogy egy kisebb repülőgép vagyunk. - Piper hátranézett a válla felett.
- Teljesen biztos vagy benne?
- Nem. - Vallotta be Jason. Aztán Piper észrevette, hogy egy fényképet tart a kezében... amin egy sötét hajú lány van. Kérdőn nézett Jason-re, de ő csak elpirult majd eltette a zsebébe a képet.
- Jó időben vagyunk. Talán már ma este odaérünk. - Vajon ki lehet az a lány? Nem akarok egyenesen rákérdezni. Jason azonban nem akarja elmondani magától, ami nem jó jel. Valamire mégiscsak emlékszik a régi életéből? Mi van, ha az a lány a valódi barátnője? ... Abba kell ezt hagynom! Csak magammal szúrok ki. Piper egy biztonságosabb kérdést tett fel inkább:
- Hová is megyünk?
- Megkeressük az Északi Szél Istenét. - Válaszolta Jason. - Aztán levadásszuk a viharszellemeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése