- Leo? - Kiáltott fel Piper. Leo egy hatalmas bronz gyilkológép hátán ült, és úgy vigyorgott, mint egy holdkóros. Még mielőtt leszállt volna, a Tábor riasztórendszere beindult. Egy kagyló kürt szólalt meg. A szatírok rohangálni kezdtek, és az üvöltözték:
- Kérlek ne ölj meg! - A fél tábor odarohant, ki pizsamában, ki fegyverben. A sárkány leszállt a zöld terület közepén, és Leo felordított:
- Ez király! Ne lőjetek! - Az íjászok habozva leengedték íjaikat. A harcosok hátráltak néhány lépést, de a kardjaikat és a lándzsáikat készenlétben tartották. Egy tág kört alkottak a bronz szörnyeteg körül. Néhány félisten a Kabinok ablakából pislogott kifelé. Senki sem igyekezett közel kerülni a sárkányhoz. Egyáltalán nem hibáztatom őket. Ez a sárkány óriási. A felkelő nap fényében úgy ragyog, mint egy élő penny szobor. Bronz és réz különböző árnyalataiban csillog ez a hatvan láb hosszú kígyó, acél karmokkal, fúrófejhez hasonló fogakkal, és vörösen parázsló szemekkel. A szárnyai denevéréhez hasonlatosak, kitárva talán kétszer ilyen nagyok, olyanok, mintha rézből készült vitorlák lennének, és ahányszor megmozdulnak, olyan hang hallatszik, mint amikor egy játékgépben csörög az aprópénz.
- Ez gyönyörű! - Motyogta Piper. A Táborozók úgy néztek rá, mintha őrült lenne. A sárkány felemelte a fejét, és tüzet lehellt az ég felé. A Táborozók hátráltak, fegyvereiket készenlétben tarva. Leo nyugodtan lecsúszott a sárkány hátáról. Felemelte a kezeit a megadás jeleként, azonban az az őrült vigyor még mindig ott ült az arcán.
- Földi emberek, békében jöttem! - Kiáltotta. Úgy nézett ki, mintha egy tábortűzben hempergett volna meg. Kabátját és arcát korom szennyezte. Kezein olajfoltok virítottak, és egy új szerszámövet viselt a dereka körül. Szemei véreresek voltak. Hajába olaj ragadt, és sündisznó tüskékhez hasonlatosan meredt az ég felé, és valamilyen furcsa okból Tabasco szósztól bűzlött. Azonban Leo teljesen el volt ragadtatva.
- Festus csak üdvözölt titeket.
- Az a dolog veszélyes. - kiáltotta egy árész lány, miközben a lándzsáját rázta. - Öljük meg!
- Vonuljatok vissza! - Parancsolta valaki. Piper legnagyobb meglepetésére az a valaki Jason volt. A fiú keresztülvágott a tömegen, nyomában Annabeth-el és azzal a lánnyal a Héphaisztosz Kabinból, Nyssa-val. Jason felnézett a sárkányra, és lenyűgözve megcsóválta a fejét.
- Leo, mit csináltál?
- Szereztem egy fuvart! - Leo sugárzott a boldogságtól. - Azt mondtad, veled mehetek a küldetésre, ha szerzek neked egy fuvart. Hát, ez itt egy A-osztályú fém repülő rossz fiú! Festus bárhová elvihet minket!
- Ennek... lett szárnya! - Dadogta Nyssa. Az állkapcsa úgy tűnt bármikor leeshet a fejéről.
- Bizony! - Mondta Leo. - Találtam őket, és újra ráillesztettem.
- De sohasem volt szárnya. Hol találtad őket? - Leo hezitált, és Piper biztos volt benne, hogy titkol valamit.
- Az... erdőben találtam őket. - Válaszolta végül Leo. - Megjavítottam az áramköreit is nagyjából, tehát semmi esély arra, hogy megint megkergüljön.
- Nagyjából? - Kérdezett vissza Nyssa. A sárkány oldalra döntötte a fejét, és valami sötét folyadék, feltehetően olaj, ömlött ki a fülén, egyenesen Leo-ra. Remélhetőleg olaj.
- Csak néhány kis problémát kell még kijavítani.
- De hogyan élted túl a... - Nyssa továbbra is a fém monstrumot bámulta. - Úgyértem, a tüzes lehelletét?
- Gyors vagyok. - Mondta Leo. - És szerencsés. Na, akkor mehetek a küldetésre? - Jason megvakarta a fejét.
- Festus-nak nevezted el? Ugye tudod, hogy latinul az, hogy Festus azt jelenti, boldog? Boldogon, a sárkányon fogjuk megmenteni a világot? - A sárkány megrázta magát és csapott egyet a szárnyával.
- Ez egy igen, tesó! - Mondta Leo. - Nos, azt hiszem most már tényleg elindulhatnánk. Én már összeszedtem néhány cuccot az... erdőben. És ez a sok fegyveres ember csak idegessé teszi Festus-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése