2014. szeptember 4., csütörtök

15. fejezet I. rész

Amint Piper felébredt, kikelt az ágyból, és azonnal megragadott egy tükröt. Elég sok tükör van itt az Aphrodité Kabinban. A lány az ágyán ült, és morgott.  Még midig pompásan nézek ki. A lány a tegnap esti tábortűz után mindenfélét kipróbált, hogy leszedje magáról Aphrodité "áldását": lemosta a sminkjét, összeborzolta a haját, sőt, még sírt is, hogy a szemei kivörösödjenek. Azonban egyik módszer sem működött. A haja hirtelen újra frizurába rendeződött. A mágikus smink visszatért az arcára, a szemei pedig nem puffadtak meg, és nem lettek vérvörösek. Szívesen lecseréltem volna a ruháimat, azonban nincs mibe átöltöznöm. Bár néhányan felajánlottak egy-egy ruhát (tuti, hogy nevettek a hátam mögött), mindegyik divatosabb és nevetségesebb volt annál, mint ami rajtam volt. Most meg, egy szörnyű éjszakai alvás után sincs semmi változás. Piper általában reggelente úgy nézett ki, mint egy zombi, azonban most a haja úgy állt, mint egy szupermodellé fotózás előtt, a bőre pedig kifogástalan volt. Még az a szörnyű pattanás az orra mellett - ami olyan sokáig volt ott, hogy elnevezte Bob-nak - is eltűnt. A lány csalódottan morogva elkezdte összekócolni a haját. Semmi eredmény. A hajszálak csak visszaugrottak a helyükre. Úgy nézek ki, mint egy Cherokee Barbie baba. A Kabin túlsó feléből Drew odakiáltott neki.
 - Ó, édesem, ez nem tűnik el! - A lány hangja hamis együttérzéssel volt teli. - Anyu áldása minimum még egy napig fog tartani. Ha szerencsés vagy, akár egy hétig eltart. - Piper a fogát csikorgatta.
 - Egy hétig? - A többi Aphrodité gyerek - egy tucat lány és öt fiú - vigyorogni és vihogni kezdett a kényelmetlenségén. Úgy kéne csinálnom, mintha menő lennék, hogy ne tudjanak belém kötni. Már máskor is voltak problémáim felszínes majmokkal. Azonban ez most más. Ők itt a fivéreim és nővéreim, még akkor is, ha nincs bennem semmi olyan, amiben hasonlóak lennénk. Azt pedig, hogy Aphroditének hogy lehet ennyi hasonló korú gyermeke... Nos, talán nem szeretném megtudni.
 - Ne aggódj, édesem. - Drew eltette a fluoreszkáló szájfényét. - Úgy érzed, nem tartozol ide? Hát, ebben legalább egyetértünk. Nem igaz, Mitchell? - Az egyik fiú összerezzent.
 - Hát, igen. Persze.
 - Mmm-hmm. - Drew elővette az egyik szempillaspirálját és a szempilláit rebegtette. Mindenki őt nézte, de senki sem mert beszélni.
 - Tehát, emberek, 15 perc reggeliig, és a Kabin nem tisztítja ki önmagát! És Mitchell, azt hiszem megtanultad a leckét. A mai nap te vagy a szemétfelelős, oké? És mutasd meg Pipernek is, mit kell csinálnod, mert úgy érzem, hamarosan övé lesz ez a feladat, már ha túléli a küldetését. Munkára mindenki! Ez az én fürdésidőm! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése