- Azt sem tudom, hogy fogjak hozzá. Hová kéne mennem? - Kérdezte Jason.
- Kövesd a szörnyeket. - Javasolta Annabeth. Én is gondolkodtam már ezen. A vihar szellem, aki megtámadott a Grand Kanyonban, azt mondta, valamiféle főnök hívja. Ha tudnám követni az útvonalát, meg tudnám találni azt, aki irányítja őket, és talán ő meg tudná mondani, merre keressem Héra börtönét.
- Oké. - Mondta Jason. - Hogyan találhatok meg egy viharos szelet?
- Én személy szerint megkérdeznék egy szél Istent. - Válaszolta Annabeth. - Aiolosz a mind a négy szél mestere, ő azonban egy kicsit... kiszámíthatatlan. Senki sem találhatja meg, ha nem akarja, hogy megtalálják. Én az egyik szezonális szél Istennel próbálkoznék, akik Aiolosz-nak dolgoznak. A legközelebbi, akinek a legtöbb ügye van hősökkel Boreász, az Északi Szél.
- Tehát, ha utána nézek Google Maps-en...
- Ó, nem olyan nehéz megtalálni. - Ígérte Annabeth. - Ő is Észak-Amerikában rendezkedett be, mint a többi Isten. Tehát a legrégebbi északi településre ment, olyannyira északra, amennyire csak tudott.
- Maine? - Találgatott Jason.
- Annál is északabbra. - Jason maga elé képzelte Észak-Amerika térképét. Mi van még Main-nél is északabbra? A legrégebbi északi település...
- Kanada. - Jelentette ki Jason. -Quebec. - Annabeth elmosolyodott.
- Nagyon remélem, hogy jól beszélsz franciául. - Jason még egy kicsit izgatott is lett. Quebec... legalább most már van célom. Megtalálni az Északi Szelet, levadászni a vihar szellemeket, megtalálni, kinek dolgoznak, és, hogy hol van az a romos ház. Kiszabadítani Hérát. Mindezt NÉGY napban. Torta.
- Köszönöm, Annabeth. - Jason ránézett a kezében tartott fotóra. - Tehát, izé... Azt mondtad, veszélyes dolog Zeusz gyermekének lenni. Mi történt Thaliával?
- Ó, most már teljesen rendben van. - Válaszolta Annabeth. - Csatlakozott Artemisz Vadászaihoz, az Istennő egyik segítőtársa lett. Az országot járják, és szörnyekre vadásznak. Nagyon ritkán látjuk őket itt a Táborban. - Jason rápillantott Zeusz óriási szobrára. Teljesen megértem, Thalia miért ebben az alkóvban aludt. Ez az egyetlen hely a Kabinban, ami nincs Hippi Zeusz szeme előtt. És még ez sem volt elég neki. Azt választotta, hogy követi Artemiszt, és egy csapat tagja lesz, mintsem, hogy ebben a hideg templomban aludjon egyedül a húsz láb magas apukájával - az én apukámmal - aki őt bámulja. Egyél feszültséget! Egyáltalán nem esett nehezemre megértenem Thalia viselkedését. Vajon van valamiféle vadászcsapat fiúknak is?
- Ki az a srác a fotókon? - Kérdezte végül Annabeth-től. - A homokszín hajú. - A lány arcvonásai megkeményedtek. Érzékeny téma.
- Ő Luke. - Válaszolta. - Mostanra már meghalt. - Az lesz a legjobb, ha nem erőltetem a témát, azonban szinte biztos vagyok benne, hogy nem Percy Jackson az első fiú, akit Annabeth valaha szeretett. Jason újra Thalia arcát nézte. Valamiért úgy érzem, hogy ez a fotó fontos számomra. Azonban hiányolok valamit. Úgy érzem, valamiféle furcsa kapcsolat van köztem és Zeusz másik gyermeke között. Talán ő megértene, és válaszokkal is szolgálhatna. Azonban valamiért veszélyes ötletnek tűnik felkutatni. Talán az lenne a legjobb, ha nem keresném fel.
- Hány éves most? - Kérdezte Jason.
- Elég nehéz megmondani. - Felelte Annabeth. - Egy darabig faként élte az életét. Most azonban halhatatlan.
- Mi? - Biztos elég vicces képet vághatok, ha Annabeth elnevette, magát.
- Ne aggódj, ez nem olyasmi, amit mindenkinek át kell élnie, aki Zeusz gyermeke. Ez egy hosszú történet, és... hát, egy darabig szolgálaton kívül volt. Ha rendesen öregedett volna, akkor mostanra a huszas évei elején kéne lennie, azonban még most is úgy néz ki, mint a képen. Olyan veled egyidősnek. Hány éves is vagy, tizenöt, tizenhat? - Valami hasonlót említett az anyafarkas...
- Mi is Thalia családneve? - Annabeth kényelmetlenül fészkelődni kezdett.
- Thalia nem használ családnevet. Ha muszály lenne hasznélnia, akkor valószínűleg az anyukájáét használná, azonban ők ketten nem jöttek ki túl jól egymással. Thalia nagyon fiatalon megszökött otthonról. - Jason figyelmesen várt.
- Grace. - Mondta végül Annabeth. - Thalia Grace. - Jason ujjai megdermedtek. A kép kiesett a fiú kezéből.
- Jól vagy? Minden rendben? - Kérdezte Annabeth. Egy emlékfoszlány villant fel Jason lelki szemei előtt, egy parányi darabka, amit Héra talán elfelejtett ellopni. Vagy talán direkt hagyta meg, hogy a fiú emlékezzen arra a névre, és emlékeztesse, hogy a múltjában vájkálnia veszélyes, fertelmesen veszélyes. Már rég halottnak kéne lenned, ezt mondta Kheirón. Ez nem arra vonatkozott, hogy az esélyeim ellenére túléltem magányosként. Kheirón tud valami nagyon fontosat a családomról. Az anyafarkas szavai is végre értelmet nyernek, még az az okos kis vicc is a mondandója végén. Nem esik nehezemre elképzelni Lupát nevetve.
- Mi az? - Kérdezte Annabeth. Ezt nem tarthatommagamban. Ez az egész így túl sok nekem. Annabeth talán még segíteni is tud.Talánazért, mert ismerte Thaliát, tud nekem valamiféle tanáccsal szolgálni.
- Meg kell esküdnöd, hogy nem árulod el senkinek. - Jelentette ki a fiú.
- Jason...
- Esküdj meg! - Sürgette Jason. - Addig, amíg ki nem találom az egészet, amíg meg nem tudom, mi folyik itt... - Megmutatta Annabethnek a tetoválásait. - Meg kell tartanod ezt a titkot. - Annabeth hezitált, azonban a kíváncsisága győzött.
- Megesküszöm a Styx folyóra, hogy amíg meg nem engeded, nem szólok erről senkinek. - Mennydörgés hallatszott, hangosabb annál, mint ami a Kabinban szokott lenni. Te vagy a mi megmentő Grace-ünk - Mondta a farkas. Jason felvette a fotót a földről.
- Az én családnevem is Grace. - Mondta lassan. - A lány a képen a nővérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése