- Elnézést! - Szólalt meg egy hang Piper térde magasságából. A szemétfelelős srác, Mitchell négykézláb mászkált a teremben, csokipapírokat és chipszeszsakókat bányászva ki az ágyak alól. Ezek szerint az Aphrodité kölykök mégsem 100%-ig rendmániások, sőt! Piper odébb lépett, hogy elengedje a srácot.
- Mit csináltál, hogy Drew így berágott rád? - Kérdezte Piper. Mitchell a fürdőszoba ajtaja felé nézett, hogy megbizonyosodjon róla, Drew még nem jött ki.
- Tegnap este, a Tábortűznél, miután Elfogadtak, azt mondtam neki, hogy talán mégsem leszel olyan nagyon rossz. - Bár igazából nem történt nagy dolog, Piper meglepődött. Egy Aphrodité gyerek kiállt mellettem?
- Köszi. - Mondta Piper. Mitchell megvonta a vállát.
- Aha, persze. Nézd hova juttattam magam. Azonban talán megérte. Üdvözöllek a Tizes Kabinban. - Egy szőke copfos, tömérdek karkötőt viselő lány sietett feléjük karján ruhákat hozva. Lopva körülnézett, mintha radioaktív dolgokat cipelne.
- Ezeket neked hoztam. - Suttogta.
- Piper, bemutatom Lacey-t. - Mondta Mitchell miközben továbbra is négykézláb térdepelt.
- Szia. - Hadarta Lacey. - Le tudod váltani a ruháidat. Az áldás ebben nem akadályoz meg. Ez pedig egy hátizsák tele, tudod, mindennel, ami kellhet. Ambrózia és nektár vészesetekre, néhány váltás ruha, és egy meleg kabát. A csizmák talán egy kicsit nagyok lesznek, de ez minden. Sok szerencsét a küldetésedhez! - Lacy ledobta a cuccokat az ágyra, majd megfordult és sietve elindult, azonban Piper elkapta a karját.
- Várj egy pillanatot! Legalább azt engedd meg, hogy megköszönjem! Miért próbáltok elkerülni? - Lacy úgy nézett ki, mint aki mindjárt szétesik az idegességtől.
- Ó, hát...
- Drew lehet, hogy rájön. - Magyarázta Mitchell.
- Lehet, hogy hordanom kell majd a Gyalázat Cipőjét! - Lacy nyelt egy nagyot.
- A mit? - Kérdezte Piper. Lacy és Mitchell az egyik sarokban álló fekete polc felé mutattak, ami úgy állt ott, mint egy szentély. A polcon egy pár förtelmes, ortopéd kórházi cipő volt kiállítva, ragyogóan fehér, és vastag talpú.
- Egyszer egy hétig rajtam kellett, hogy legyen. - Lacy megrázkódott. - Nem mennek semmihez! Hidd el, kipróóbáltam mindent.
- És vannak még rosszabb büntetések is Drew tarsolyában. - Figyelmeztette Mitchell Pipert. - Drew képes a bűvbeszédre, tudod. Nem sok Aphrodité gyereknek adatik meg ez az erő; de ha ő elég erősen próbálkozik, akkor rá tud venni, hogy valami nagyon nagyon kínos helyzetbe hozd magad. Piper, hosszú idő óta te vagy az első, akit láttam, hogy ellenáll a szavainak.
- Bűvbeszéd... - Tegnap este a Tábortűznél a Táborozók hol az én nézetem, hol Drew-ét gondolták jobbnak. - Úgy érted, hogy rá tud venni embereket arra, hogy csináljanak meg neki dolgokat, vagy adjanak neki tárgyakat... mint például egy kocsit?
- Ó, kérlek, ne adj Drew-nak ötleteket! - Sóhajtotta Lacy.
- De igazad van. - Mondta Mitchell. - Meg tudná tenni.
- Akkor ezért ő itt a főnök? Meggyőzött mindannyiótokat? - Kérdezte Piper. Mitchell kihalászott egy összeszáradt rágógumit az ágy alól.
- Nem, Drew megörökölte a posztot, mikor Silena Beauregard meghalt nyáron a háborúban. Drew volt utána itt a legidősebb. A legidősebb Táborozóra száll autómatikusan a tisztség, kivéve, ha valaki több itt töltött évvel vagy több végre hajtott küldetéssel nem hívja ki párbajra a posztért, azonban ez egy kezemen meg tudom számolni hányszor történt meg Kabinunk történelmében. Mindegy, a lényeg az, hogy itt dekkolunk Drew-val a vezetőnkként augusztus óta. És ő kitalálta, hogy... megváltoztatja kicsit a Kabin életét.
- Bizony bizony. - És hirtelen ott termett Drew, kezével az ágyra támaszkodott. Lacy felvisított, mint egy hörcsög, és megpróbált elszaladni, azonban Drew kitette alé a karját, és megállította, majd lenézett Mitchell-re. - Azt hiszem, otthagytál néhány szemetet a földön, Mitchell. Talán mehetnél még egy kört. - Piper a fürdőszoba felé pillantott, és látta, hogy Drew kiborított a fürdőszobai szemetest a földre. Néhány igencsak gusztustalan dolog szóródott szét a földön. Mitchell felült a sarkaira, és úgy meredt Drew-ra, mintha meg akarná támadni (amiért Piper még fizetett is volna), de végül csak megvonta a vállát és azt motyogta:
- Természetesen. - Drew elmosolyodott.
- Látod, Piper, édeském, mi itt egy nagyon jó Kabin vagyunk. Egy szerető család. Silena Beauregard, hát... vedd intő jelnek az ő esetét. Kronosznak szolgáltatott ki információkat rólunk, segítette az ellenségeinket a Titán Háború alatt. - Drew elmosolyodott, édesen és ártatlanul. Rózsaszín sminkje csillogásával, gondosan fésült tincseivel és szerecsendió illatot árasztva úgy nézett ki, mint akármelyik népszerű lány egy középiskolában, szemei azonban olyan hidegen csillogtak, mint a vas. Olyan érzésem van, mintha Drew belémlátna, és kirángatná belőlem a titkaimat egyesével. Az ellenséget segíteni...
- Semelyik másik Kabin nem beszél az esetről. Úgy tesznek, mintha Silena Beauregard egy hős lett volna. - Folytatta Drew bizalmasan.
- Feláldozta végül az életét, hogy minket megmentsen, és hogy rendbehozza a dolgokat! - Kiáltott fel gorombán Mitchell. - Tényleg egy hős volt.
- Mmmm-hmmm... Még egy nap szemétszedés, Mitchell! - Válaszolta Drew. - Azonban ez teljesen mindegy, Silena teljesen elfelejtette, mi is ennek a Kabinnak a feladata. Cuki párocskákat hozunk össze a Táborban, majd szétszakítjuk őket, és újrakezdjük az egészet! Ez a legjobb szórakozás! Semmi értelme belekeveredni olyan dolgokba, mint háborúk meg bugyuta küldetések. Én egyetlenegy küldetésre se mentem. Teljes mértékű időpocsékolás az összes! - Lacy idegesen felemelte a kezét.
- De tegnap este menni akartál egy külde... - Drew rábámult, Lacy pedig némán összehúzta magát.
- De mindenek előtt, nem szeretném, ha bárki azzal rongálná Kabinunk hírnevét, hogy az ellenségnek kémkedik. Nem igaz, Piper?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése