Annabeth és Jason az újabb Kabinok felé vették az irányt, amik a zöld terület délnyugati oldalán voltak. Sok Kabin díszes volt, például izzottak a falai, vagy telis-tele volt aggatva fáklyákkal, de a Tizenötös Kabin nem volt túl drámai. Egy régi típusú préri-házra hasonlított sárral bevont falaival és szalmatetejével. Az ajtón vörös virágokból készült koszorú lógott. Vörös pipacsok. Vajon mitől vagyok ilyen biztos benne?
-Úgy gondolod, hogy ez a szüleim Kabinja?-Kérdezte Jason.
-Nem.-Válaszolta Annabeth.-Ez Hipnosz Kabinja, az alvás istenéé.
-Akkor miért...
-Mindent elfelejtettél.-Vágott a fiú szavába Annabeth.-Ha van olyan Isten, aki segíteni tud az ilyen típusú memória-problémákon, akkor az minden bizonnyal Hipnosz.-Odabent, bár már majdnem vacsoraidő volt, három gyerek aludt takarókba burkolva. Középen barátságos tűz lobogott. A kandallópárkány fölött egy faág lógott, s minden gallya végéről fehér színű folyadék csepegett a földön elhelyezett tálakba. Jason legszívesebben kinyújtotta volna a kezét, hogy megfogon egy cseppet, és kiderítse, micsoda, de visszafogta magát. Lágy hegedűszó hallatszott valahonnan. A levegőn frissen mosott ruhák szaga érződött. A Kabin annyira otthonos és nyugodt volt, hogy Jason szemhéjai elnehezültek. Nem lenne rossz ötlet szunyókálni egyet. Elég kimerült vagyok úgyis. Egy csomó ágy üresen álldogáll, mindegyiken puhának tűnő párnák és...Annabeth oldalba könyökölte a fiút.
-Hagyd abba.-Jason pislogni kezdett. Észrevette, hogy a térdeit elkezdte behajlítani.
-A Tizenötös Kabin mindenkiből ilyen reakciót vált ki.-Figyelmeztette Annabeth.-Ha engem kérdezel, ez a hely még Árész Kabinjánál is veszélyesebb. Árészéknál legalább megtanulhatod, hol vannak az aknák...
-Aknák?-Azonban Annabeth elengedte a füle mellett a kérdést, és a legközelebbi ágyhoz ment, majd megrázta a rajta alvó gyerek vállait.
-Clovis! Ébresztő!-A srác sokban hasonlított egy tehénborjúra. egy szőke pamacs haja volt ék alakú feje tetején, vastag vonásokkal és vastag nyakkal kiegészítve. Egész teste zömök volt, kezei azonban olyan petyhüdtek voltak, mintha soha semmit sem kellett volna megemelnie velük.
-Clovis!-Annabeth erősebben rázta a fiút, majd végül megütögette a homlokát, vagy hatszor.
-M...Mi..Mi van?-Clovis teljesen össze volt, zavarodva. Aztán felült, ásított, majd nyújtózkodott egyet. Amikor ásított, Annabeth és Jason is vele ásított.
-Hagyd abba!-Szólt rá Annabeth.-Szükségünk van a segítségedre.
-Éppen aludtam.
-Te mindig alszol.
-Jó éjszakát.-Mielőtt a fiú visszafekhetett volna Annabeth lerántotta a párnáját az ágyról.
-Ez nem igazságos!-Mondta Clovis.-Add vissza!
-Először segíts.-Mondta ellentmondást nem tűrő hangon Annabeth.-Utána aludhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése