Clovis fújtatott. A lehellete meleg tej szagú volt.
-Rendben. Mit akartok?-Annabeth elmagyarázta Jason problémáját. Indőnként megcsípte Clovis állát, így tartva ébren a fiút. Clovist nagyon érdekelhette a dolog, mert amikor Annabeth befejezte, nem feküdt vissza, hanem felállt, nyújtózkodott, majd Jasonre pislogott.
-Tehát nem emlékszel semmire, igaz?
-Csak benyomásaim vannak.-Mondta Jason.-Érzések, mint például...
-Igen?-Kérdezte Clovis.
-Például úgy érzem, hogy nem szabadna itt lennem. Ebben a Táborban. Itt veszélyben vagyok.
-Hmmm...Csukd be a szemed.-Jason Annabethre nézett, de a lány megnyugtatóan bólintott. Mi van, ha végül itt végzem, ebben a Kabinban, örökké álomban az egyik ágyon? Gondolta Jason, de azért becsukta a szemét.A gondolatai elhomályosultak, mintha egy sötét tóba süllyedt volna bele. A következő dolog, amire emlékezett az volt, hogy a szemei kipattannak. Egy széken ült a tűz mellett. Clovis és Annabeth a lábainál térdeltek.
-...tényleg semmi komoly baja.-Mondta éppen Clovis.
-Mi történt?-Kérdezte Jason.-Mennyi ideig...
-Csak néhány percig.-Mondta Annabeth.-De elég furcsa volt. Majdnem eltűntél.-Jason abban reménykedett, hogy a lány nem szó szerint értette, de a vonásai másra utaltak.
-Általában,-Mondta Clovis.-az emlékek egy jó ok miatt tűnnek el. A felszín alá süllyednek mint az álmok, és egy jó alvással vissza tudom őket hozni. De ez...
-Léthé?-Kérdezte Annabeth.
-Nem.-Válaszolta Clovis.-Még csak nem is a Léthé.
-Léthé?-Kérdezte Jason. Clovis a faágról aláhulló fehér cseppekre mutatott.
-A Léthé folyó az Alvilágban. Eltűnteti az emlékeidet, tisztára mossa az elmédet tartósan. Az egy nyárfa ága az Alvilágból, amit a Léthé vizébe mártottak. Ez az apám, Hipnosz szimbóluma. A Léthé vizében garantálom, hogy nem akarsz megfürdeni.-Annabeth bólintott.
-Percy elment oda egyszer. Azt mondta nekem, hogy elég erős a vize ahhoz, hogy egy titán emlékeit is kitörölje.-Milyen mázli, hogy nem fogtam meg azt az ágat.
-De...Nem ezzel van problémám?
-Nem.-Értett egyet Clovis.-A te elméd nem lett tisztára mosva, a te emlékeid nem süllyedtek el. A te emlékeidet ellopták.-A tűz tovább pattogott. A Léthé vizének cseppjei belecsöpögtek az edényekbe. Az egyik Hipnosz Táborozó mormogott valamit álmában egy kacsáról.
-Ellopták.-Mondta Jason.-Hogyan?
-Egy Isten.-Mondta Clovis.-Csak egy Istennek van elég ereje ehhez.
-Akkor tudjuk.-Mondta Jason.-Júnó volt. De mégis hogyan csinálta, és miért?-Clovis megvakarta a nyakát.
-Júnó?
-Azt értette alatta, hogy Héra.-Mondta Annabeth.-Valamilyen oknál fogva Jason a római neveket szereti.
-Hmmm...-Mondta Clovis újra, és Jason rájött, hogy a fiú elszenderedett.
-Clovis!-Üvöltötte Jason.
-Mi? Mi?-A srác szemei kinyíltak.-Párnákról beszélgettünk az előbb, igaz? Nem, Istenekről. Görög és római. Hát persze! Biztosan fontos.
-De ezek ugyanazok.-Mondta Annabeth.-Csak a nevük más.
-Nem teljesen.-Mondta Clovis. Jason teljesen felült, bár még nem volt teljesen magánál.
-Pontosan mire gondolsz?
-Hát...-Clovis ásított egyet.-Némelyik Isten csak római, mint például Janusz vagy Pompona. De még a nagyobb görög isteneknek sem csak a nevük változott meg, amikor Rómába mentek. A megjelenésük más lett. Szintúgy a jellegzetességeik. Még a belső tulajdonságaik is megváltoztak többé-kevésbé.
-De...-Annabeth megingott.-Oké, talán az emberek egy kicsit másmilyennek látták őket az évszázadok alatt. Az nem változtatja meg, hogy kicsodák.
-De hát ez történt!-Clovis hirtelen megint bealudt, úgyhogy Jason megpöckölte az állát, hogy ébren tartsa.
-Jövök, Anya!-Kiáltotta.-Mármint...Aha, ébren vagyok. Tehát, a személyiségük. Az Istenek tükrözik az őket befogadó kultúra sajátosságait. Te is tudod ezt, Annabeth. Úgy értem, a mai világban Zeusz szereti a csíkos öltönyöket, a valóságshow-kat, és azt a Kínai Éttermet a Keleti 28. utcában, igaz? Ugyanígy ment ez a római világban is, és az Istenek ugyanolyan hosszú ideig voltak rómaiak, mint görögök megközelítőleg. Egy nagy Birodalom volt, és évaszázadokon keresztül túlélt. Tehát természetes, hogy a római nézeteik még mindig nagyban befolyásolják az egyéniségüket.
-Értelmesen hangzik.-Mondta Jason. Annabeth még mindig értetlenkedve nézett maga elé.
-És honnan tudsz te minderről, Clovis?
-Ó, tudod nagyon sok időt töltök alvással. Mindig látom álmaimban az Isteneket, akik folyamatosan változtatják külsejüket. Az álmok folyékonyak, mint ahogy azt te is tudod. Több helyen lehetsz egyszerre, folyamatosan változtathatod a személyazonosságod. Ez nagyon hasonlít ara, mintha Isten lennél. Nemrég például azt álmodtam, hogy Michael Jakson koncerten voltam, méghozzá fent a színpadon az énekessel, és egy duettet énekeltünk együtt, de elfelejtettem a "The girl is mine" című dal szövegét. Ó, ne tudjátok meg, milyen megalázó volt...
-Clovis.-Szakította félbe Annabeth.-Visszatérhetnénk Rómára?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése