-Ez meg mi volt?-Jason értetlenül meredt Kheirónra.
-Tudsz latinul.-Állapította meg a kentaur egy fejbólintás kiséretével.-A legtöbb félisten persze tud egy kicsikét. A vérükben van ez is, de nem annyira, mint az ógörög. Senki nem tud gyakorlás nélkül folyékonyan beszélni itt.-Jason megpróbált felidéznio valamit, ami segíthet neki megfejteni ezt a helyzetet, de túl sok információ hiányzott. Még mindig úgy érzem, hogy nem tartozom ide. Ez így rossz-és veszélyes is egyben. De legalább Kheirón nem félelmetes. Úgy tűnik, a kentaur aggódik értem, mintha érdekelné a bioztonságom. A tűz visszatükröződött a kentaur szemében.
-Én tanítottam a névadódat, tudod, az eredeti Jasont, azaz Iaszónt. Nehéz útja volt. Sok hőst láttam jönni-menni. Alkalmanként az életük boldog véget ért. Általában azonban nem. Ez mindig összetöri a szívem, mintha a gyermekemet veszteném el, olyan, amikor meghal az egyik tanítványom. De te...te nem hasonlítasz senkire sem, akit eddig tanítottam. Az, hogy itt vagy katasztrófához vezethet.
-Kösz.-Mondta Jason.-Nagyon lelkesítő egy tanár vagy.
-Sajnálom, fiam, de ez az igazság. Abban reménykedtem, hogy Percy sikerei után...
-Percy Jakson, akire gondolsz, Annabeth pasija, a srác aki eltűnt?-Kheirón bólintott.
-Abban reménykedtem, hogy a Titán Háborúban elért sikerei után, amikor megmentett az egész Olimposzt, talán kapunk egy kis békét. Azt hittem, ezzel elértem egy végső diadalt, és hamarosan visszavonulhatok. Tudhattam volna jobban, hogy nem ez következik. Most jön a végső rész, mint ahogy legutóbb is volt. Még csak most jön a legrosszabb.-A sarokban a játékgép olyan hangot hallatott, mintha a Pac-Man épp akkor halt volna meg. Pew-Pew.
-Oookééé...-Mondta Jason.-Tehát-utolsó felvonás, régebben már megtörtént, a legrosszabb csak most következik. Nagyon mókásnak hangzik, de visszatérhetnének ahhoz a részhez, amikor azt mondtad, hogy már réges-régen halottnak kellene lennem? Valahogy az a rész nemtetszik nekem igazából.
-Attól félek, ezt nem magyarázhatom el neked, fiam. Megesküdtem a Sztüx folyóra és minden számomra szent dologra, hogy...-Kheirón grimaszolt egyet.-De te itt vagy, ami szintén sérti ezt az eskümet. Elméletben ez sem lehetne lehetséges.Ezt sajnos egyáltalán nem értem. Ki az, aki ilyen dolgot merészel tenni? Ki az, aki...-Seymour, a leopárd felüvöltött. A szája megfagyott az üvöltés közben. A Pac-Man gép abbahagyta a pittyegést. A tűz nem pattogott tovább, a lángjai megfagytak, mintha piros üvegből lennének. A maszkok Jasonre bámultak groteksz arcaikkal, szemeikkel, és leveles nyelvükkel.
-Kheirón?-Kérdezte Jason.-Mi folyik...-Az öreg kentaur szintén lefagyott. Jason felállt, de a kentaur továbbra is egy pontra meredt, a szája tátva egy mondat közepén. A szemei nem pislogtak. A mellkasa nem mozgott. Jason...Mondta egy hang. Egy szörnyű pillanatra a fiú azt hitte, a leopárd szólalt meg. Aztán sötét füst gomolygott elő Seymour szájából, és valami még szörnyűbb dolog történt: vihar-szellemek formálódtak Jason szeme láttára. Elővette az aranyérmét a zsebéből,majd feldobta, így pillanatok alatt egy arany kardot tartott a kezében. A köd hirtelen egy fekete ruhás nő alakját öltötte magára. Bár arcát csuklya takarta, szemei világítottak a sötétben. A vállain kecskebőr lepel terült szét. Kecskebőr lepel? Vajon honnan tudom, hogy kecskebőrből készült? Az viszont biztos, hogy nagyon fontos dolgot jelent, hogy kecskebőr az anyaga. Gondolta Jason. Megtámadnád a pártfogódat? Kérdezte a női árny. A hangja visszhangzott Jason fejében. Ereszd lejjebb a kardod.
-Ki vagy?-Kérdezte a fiú.-És hogyan...-Csak limitált időnk van beszélni, Jason. A börtönöm minden órával egyre erősödik. Egy teljes hónapomba került, hogy össze tudjam szedni annyi maradék erőm, hogy akár a legkisebb varázslatom használni tudjam a kötelékeimen keresztül. Elintéztem, hogy ide kerülhess, de mostmár nincs sok időm, és az erőm is gyorsan fogy. Talán ez az utolsó alkalom, hogy beszélni tudok veled.
-Börtönben vagy?-Jason elhatározta, hogy nem engedi lejjebb a kardját.-Figyelj, én nem ismerlek téged, és te nem vagy az én pártfogóm.-Teljes mértékben ismersz. Mormogta a nő. Születésedtől fogva ismerlek.
-Nem emlékszem. Nem emlékszem semmire.-Nem bizony. Értett egyet a nő. Ez szintén szükséges volt. Réges-régen apád nekem adta az életedet, hogy ezzel az ajándékkal enyhítse haragom. Jasonnek nevezett el, a kedvenc halandómról. Hozzám tartozol.
-Óóó.-Mondta Jason.-Tudod, én nem tartozom senkihez.-Elérkezett az ideje, hogy kifizesd a tartozásod. Mondta a nő. Találd meg a börtönöm. Szabadíts ki, vagy a királyuk kiemelkedik a földből, és elpusztít engem. Te sohasem kapod vissza az emlékeidet.
-Most fenyegetsz? Te vetted el az emlékeimet?-A napforduló éjszakájáig van időd, Jason. Négy rövid napod van. Ne hagyd, hogy tönkre menjek. A sötét nő újra füstté vált, majd visszaszivárgott a leopárd szájába. Az idő újra nmozgásba lendült. Seymour üvöltése köhögéssé szelídült, mintha valami megakadt volna a torkán. A tűz újra életre kelt, a játékgép újra csipogni kezdett, és Kheirón folytatta a mondókáját:
-...elég agyalágyult ahhoz, hogy idehozzon téged?
-Talán a nő a füstben.-Mondta Jason elmélázva. Kheirón csodálkozva nézett rá.
-Te nem ültél az...Miért van egy kard a kezedben?
-Gyűlölöm, hogy ezt kell mondanom.-Mondta Jason.-De úgy néz ki, hogy a leopárdod megevett egy istennőt.-A fiú elmesélte Kheirónnak mindent attól a pillanattól kezdve, hogy megállt az idő, addig a pillanatig, hogy a füst eltűnt Seymour szájában.
-Ó, kedves.-Mormogta Kheirón.-Ez sok mindenre magyarázatot ad.
-Akkor miért nem magyarázod el nekem azt a sok mindent?-Kérdezte Jason.-Légy szíves.-Tette hozzá. Mielőtt Kheirón bármit is mondhatott volna, lábak dobogása hallatszott a teraszról. A bejárati ajtó kicsapódott, és Annabeth, meg egy másik vörös hajú lány robbogott be a szobába, Pipert kettejük között hurcolva. Piper feje úgy billegett, mintha a lány nem lenne eszméleténél.
-Mi történt?-Rohant oda hozzájuk Jason.-Mi baj van vele?
-Héra Kabinja.-Zihálta Annabeth, mintha végigfutották volna az utat.-Látomás. Rossz.-A vöröshajú lány felpillantott, és Jason rájött, hogy a lány nemrégiben sírt.
-Azt hiszem...-Csuklott el a vörös lány hangja.-Azt hiszem, megöltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése