8.fejezet I.rész

Jason és a vöröshajú, aki Rachelként mutatkozott be, együttes erővel ráfektették Pipert a heverőre, miközben Annabeth elrohant egy gyógykészletért az előszobába. Piper továbbra is lélegzett, de nem kelt fel. Olyan volt, mintha kómában lenne.
-Meg kell őt gyógyítanunk.-Mondta Jason.-Kell, hogy legyen erre gyógymód, igaz?-Az, hogy így látom őt, fakó arccal, alig lélegezve, felébresztett bennem valamiféle védelmező ösztönt. Lehet, hogy igazából nem ismerem. Lehet, hogy nem a barátnőm. De együtt éltük túl a Grand Kanyont. Együtt jöttünk el idáig. Éppen csak egy kis időre váltunk el, mégis ez történt. Kheirón rátette a kezét Piper homlokára, és grimaszolt egyet.
-Az elméje törékeny instabil állapotban van. Rachel, mi történt?
-Bárcsak tudnám.-Mondta a vöröshajú.-Amint megérkeztem a Táborba, furcsa előérzetem támadt Héra Kabinjával kapcsolatban, úgyhogy bementem. Annabeth és Piper is bejött, miközben én bent voltam. Beszélgettünk, aztán...egyszer csak kikapcsoltam. Annabeth azt állítja, más hangon beszéltem.
-Egy prófécia?-Kérdezte Kheirón.
-Nem. Delphi szelleme belülről jön. Tudom, hogy az milyen érzés. Ez mintha nagy távolságból jött volna, egy erő volt, amely rajtam keresztül szólalt meg.-Annnabeth beviharzott kezében egy bőrből készült batyuval, majd letérdelt Piper mellé.
-Kheirón, ami Héra Kabinjában történt...ahhoz hasonlót még sohasem láttam. Hallottam már, miként beszél Rachel próféciák közben. Ez azonban más volt. Úgy hangzott, mintha egy idősödő nő lett volna. Rachel megfogta Piper vállait, és azt mondta neki, hogy...
-Szabadítsa ki a börtönéből?-Találgatott Jason. Annabeth rábámult a fiúra.
-Honnan tudod?-Kheirón csinált egy jelet a szíve fölött három ujjával, mintha távol akarná tartani magától a gonoszt.
-Jason, meséld el nekik, mi történt veled. Annabeth, az orvosságos táskát, légy szíves.- Kheirón néhány cseppet csurgatott Piper szájába egy orvosságos fiolából, miközben Jason elmesélte, mi történt, amikor megállt az idő-a sötét, füstből létrejött nőt, aki azt mondta, Jason pártfogója. Amikor befejezte, senki sem szólalt meg, amitől még jobban gondolkodóba esett.
-Sokszor történik ilyen?-Kérdezte végül Jason.-Természetfeletti telefonhívások nagy távolságból, melyekben arra kérnek, hogy szabadítsd ki az illetőt egy börtönből?
-A pártfogód.-Mondta Annabeth.-Nem az isteni szülőd?
-Nem, a nő azt mondta, hogy a pártfogóm. Azt is megemlítette, hogy az apám neki adta az életem.-Annabeth összeráncolta a homlokát.
-Sohasem hallottam még ilyesmiről.Azt mondtad, a sétányon a viharszellem azt mondta neked, hogy egy bizonyos úrnőnek dolgozik, nem? Lehet, hogy ez a nő, akit láttál lenne az a bizonyos Úrnő, és az előbb csak a tudatoddal szórakozott?
-Nem hiszem.-Mondta Jason.-Ha az ellenségem lenne, miért kérné a segítségem? Azt a nőt bebörtönözték, és attól fél, hogy valamelyik ellensége egyre erősebb lesz. Valamilyen királyról is beszélt, aki a földből fog feltámadni a napforduló éjszakáján...-Annabeth Kheirónhoz fordult.
-Nem Kronosz. Kérlek mondd, hogy nem ő.-A kentaur szörnyű állapotban volt. Piper csuklóját fogta, folyamatosan ellenőrizve a lány pulzusát. Egy kis várakozás után azt mondta:
-Nem, nem Kronosz. Annak a veszélynek már vége. De...
-De mi?-Kérdezte Annabeth. Kheirón becsukta a gyógyszeres táskát.
-Pipernek pihenésre van szüksége. Ezt megbeszélhetjük egy kicsit később is...
-Vagy most.-Mondta Jason.-Uram, Mr. Kheirón, azt mondtad nekem, hogy a legnagyobb veszély közelít felénk. Az utolsó felvonás jön. Lehetséges, hogy van annál rosszabb, mint egy titánsereg?
-Óóó...-Mondta Rachel halkan.-Óh, kedves. Az a nő Héra volt. Hát persze. Az ő Kabinja, az ő hangja. Megmutatta magát ugyanabban a pillanatban Jasonnek is.