Piper lenézett a kabinokra. Hedge azért halt meg, hogy engem biztonságba juttasson. Az anyukám kabinja valahol odalent van, ami azt jelenti, hogy vannak fivéreim és nővéreim, ami még több embert jelent, akit el kell majd árulnom. "Csináld azt, amit mi mondunk!" Ezt üzente legutóbb a hang. "Ha bármi mással próbálkozol, a büntetésed nagyon fájdalmas lesz." Piper karba fonta a kezét, hátha így el tudja tüntetni a keze remegését.
- Minden rendben lesz. - mondta Annabeth. - Barátokra lelsz majd itt. A Táborban mindenki átélt már egy csomó különös eseményt. Tudjuk, min mész most keresztül.
Hát, egész biztos, hogy nem tudjátok. - gondolta Piper.
- Az elmúlt öt évben öt különböző iskolából rúgtak ki. Az apukám kezd kifogyni az ötletekből, hova küldhetne még.
- Csak ötből? - csodálkozott rá Annabeth. - Piper, itt mindenkire ráaggatták a bajkeverő nevet. Hétéves voltam, amikor elfutottam otthonról.
- Komolyan?
- Természetesen. Úgy nézek ki, mint aki viccel? A legtöbbünk amúgy diszleksziás vagy figyelemhiányos, esetleg mindkettő...
- Leo ADHD-s. - emlékezett vissza Piper.
- Igen. Ez azért van, mert minket harcra teremtettek. Fogékonyak és nyugtalanok vagyunk: egyáltalán nem férünk össze a rendes, normális gyerekekkel. Hallanod kellene, Percy milyen sok bajt kevert... - Annabeth arca elsötétült. - Mindegy, a félvéreknek általában elég rossz a hírneve. Hogyan keveredtél bajba?
Általában, amikor felteszik nekem ezt a kérdést vagy kardoskodom az ártatlanságom mellett, vagy témát váltok, vagy valamivel elterelem beszélgetőtársam figyelmét. Azonban Annabeth más... Ő megértené az igazságot...
- Dolgokat lopok el. - válaszolta Piper. - Hát, igazából nem is lopok...
- A családod szegény?
- Nem, egyáltalán nem. - Piper elnevette magát. - Csak azért csinálom, mert... hát, nem is tudom, igazából miért. Talán csak magamra akarom vonni apám figyelmét. Tudod, szinte soha sincs ideje rám, csak ha bajba kerülök.
Annabeth bólintott.
- Értem. De nem azt mondtad, hogy igazából nem is lopod el a cuccokat? Hogy értetted?
- Hát... igazából senki sem hiszi el nekem. A rendőrség, a tanárok... de még azok sem, akitől a cucc van: ők mindig teljesen össze vannak zavarodva, és igazából csak motyognak. Az igazság az, hogy semmit sem lopok el a szó szoros értelmében. Csak kérek valamit emberektől, akik azt kérdés nélkül odadják nekem, legyen a kért dolog bármi: akár egy X6-os BMW. Csak kértem, és az eladó annyit mondott: "Természetesen. Vigye el nyugodtan." Később biztosan rájött, mit tett, és hívta a rendőrséget. - Piper várt.
Mindig mindenki hazugnak szokott hívni. Amikor felpillantott, Annabeth bólintott egyet.
- Nagyon érdekes. Ha az apukád lenne isten, nem lenne probléma, azt mondanám, Hermésznek, a tolvajok istenének lánya vagy. De azt mondod, a te apád halandó...
- Nagyon is. - értett egyet vele Piper. Annabeth azonban megrázta a fejét, és gondolkodóba esett.
- Hát, ha nem az apukád halandó, akkor passz. Egy kis szerencsével az anyukád este a tábortűznél Elfogad.
Bárcsak ez az egész meg sem történne. Ha az anyukám egy istennő, akkor tudhat az álmaimról? Tudhat arról, mire kényszerítenek? Remélhetőleg az olimposzi istenek nem csapják meg a gyermekeiket villámmal, ha rosszak, és nem küldik őket azonnal az Alvilágba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése