Annabeth összeszorította a száját.
- Piper, az emlékeid sokkal élesebbek, mint amilyennek normálisan lenniük kéne. Érdekesnek találom, mert fogalmam sincs miért van így. Viszont, ha tényleg ismered...
- Hát persze, hogy ismerem, nagyon is!
- Akkor honnan jött Jason? - Piper úgy érezte, mintha pofoncsapták volna.
-B iztos, hogy már mondta nekem valamikor, csak...
- Észrevetted valaha a tetoválását a mai nap előtt? Mondott neked bármit is a szüleiről valaha? Vagy a régebbi barátairól, az előző iskolájáról?
- Én, én nem tudom, de...
- Piper, mi a családneve?
Úristen, ez nem lehet igaz. Nem tudom mi Jason családneve! Hogy lehetséges ez? Piper elsírta magát. Teljesen megbolondultam. Leült Annabeth mellé a kőre, miközben úgy érezte, minden a darabjaira hullik körülötte. Ez így túl sok. Minden, ami jó volt az eddigi nyomorúságos életemben, hirtelen szertefoszlott. Igen, megmondta az álmom is. Minden tönkre fog menni körülöttem, minden jót el fognak tőlem venni, kivéve ha együttműködöm velük.
- Hé, ne csüggedj. Majdcsak kitalálunk valamit. - nyugtatta Annabeth Pipert. - Elvégre, Jason is itt van a Táborban, és ki tudja, talán a valóságban is működni fog.
Nem hiszem. - gondolta Piper. Nem, ha az álmom ebben is igazat mondott. Azonban erről nem beszélhetek. A lány letörölte a kábátujjával könnyeit.
- Azért hoztál fel ide, hogy senki se lásson sírni? - Annabeth bólintott.
- Gondoltam, hogy nehéz lesz. Tudom milyen érzés elveszíteni valakit, akit nagyon szeretsz.
- Még mindig nem tudom elhinni. Tudom, hogy volt köztünk valami. És most...mindez elszállt. Reggel rám sem ismert. De ha tényleg ma reggel tűnt fel először, akkor miért? Hogyan került a buszra? Miért nem emlékszik semmire?
- Jó kérdések. - Annabeth elgondolkozott. - Remélhetőleg Kheirón hamarosan rájön. De veled is van még egy kis dolgom, hogy felkészült legyél. Készen vagy újra lemmeni?
Piper lenézett az alattuk elterülő völgyre. Az új otthonom, az új családom, aki meg fog érteni, de hamarosan mindannyian csak egy adag új ember, akik lassacskán kiutálják, mint ahogy a régebbi iskoláimban is tették. Azokból előbb-utóbb ki is rúgtak. El fogod őket árulni, figyelmeztetett a hang. Vagy mindent elveszítesz. Azonban ez nem igazi választás.
- Igen. - hazudta. - Készen állok.
A középső zöld területen két csapat kosarazott. Tökéletesen lőttek, és semmi sem zavarta meg őket benne. Simán hárompontosokat dobtak.
- Apolló kabin. - magyarázta Annabeth. - A pontosság mesterei, legyen bármiről szó: íjászatról, lövészetről, vagy akár kosárlabdáról.
Elsétáltak az aréna mellett. Odabent ketten püfölték egymást kardokkal.
- Igazi pengék? - lepődött meg Piper. - Nem veszélyes ez egy kicsit?
- Hát, természetesen igaziak. Így gyakorolunk arra, ha eseteg igazából használnunk kéne őket. Na, megérkeztünk. Ez itt a kabinom. A hatos.
Annabeth az előttük magasodó szürke építményre bökött, aminek az ajtajába egy baglyot véstek. Az ajtó nyílásán keresztül Piper látta, mi van odabenn: könyvespolcok, egy SMART BOARD, és kiállított fegyverek. Két lány odabenn egy harci diagrammszerűséget nézegetett.
- Pengékről beszéltünk. Kövess. - azzal Annabeth belépett a kabinba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése