19. fejezet I. rész

Jason-nek egyáltalán nem volt ínyére, hogy hátra kellett hagyniuk Leo-t azzal a tudattal, hogy Cal talán csak a legkisebb fenyegetés ezen a helyen. Amíg fölfele másztak a lépcsőn, Zethes egyszersem engedte lejjebb a kardját. Hiába néz ki ez a srác úgy, mint egy a diszkókorszakból hátramardt selejt, a kardjával nem viccel. Valószínűleg egy karcolásától jégcsappá válnék. És akkor itt van ez a jéghercegnő. Időnként rám mosolyog, de nincs benne semmi melegség. Úgy tanulmányoz, mintha egy érdekes kísérleti alany lennék, akit alig várja, hogy felboncolhasson. Ha ilyenek Boreász gyerekei, nem biztos, hogy találkozni akarok Apucival. Annabeth azt mondta, ő a négy szélisten legbarátságosabbika. Lehet, hogy ez csak azt jelenti, nem öli meg olyan gyorsan a félisteneket, mint a többi? Attól félek, csapdába vezettem a barátaimat. A baj az, hogy nem vagyok biztos benne, ki tudom hozni őket innen élve.  Jason gondolkodás nélkül megfogta Piper kezét, hogy megnyugodjon egy kicsit. Piper nem húzta el a kezét, csak összeráncolta a homlokát.
 - Minden rendben lesz. - Ígérte a lány. - Csak egy gyors kis beszélgetés, jó? - A lépcső tetejéről a jéghercegnő visszafordult, és észrevette a kézfogást. Azonnal lehervadt a mosolya. Hirtelen Jason keze jéghideg lett... Égetően hideg. Elengedték egymás kezét, bár ujjaik továbbra is füstöltek a hidegtől.
 - A melegség nem valami jó dolog itt. - Tanácsolta a hercegnő. - Főleg akkor nem, amikor én vagyok a legjobb esélyetek a túlélésre. Erre gyertek, kérlek. - Piper idegesen nézett Jason-re, mintha azt kérdezné: Ez meg mire volt jó? Jason-nek fogalma sem volt a válaszra. Zethes megbökte a fiút  jégcsap kardjával, és tovább követték a hercegnőt egy masszív folyosóra, ami fagyott falikárpitokkal volt bélelve. Metsző szelek fújtak elölről és hátulról, és Jason godolatai is szélsebesen jártak. Bár nagyon sok időm volt gondolkodni miközben idefelé repültünk a sárkányon, soha sem voltam még ilyen összezavarodott. Thalia képe még mindig a zsebemben pihen, de már rá se kell néznem, mert az arca beleégett az emlékezetembe. Az épp elég rossz, hogy nem emlékszem a múltamra, de hogy még arról is tudjak, hogy van valahol egy nővérem, akinek talán vannak válaszai, de semmi esélyem arra, hogy megtaláljam... Na ez azért tényleg zavaró. A képen Thalia egyáltalán nem hasonlít rám. Mindkettőnknek kékek a szemei, de ennyi az egész. A haja fekete. A bőrszíne sokkal inkább mediterrán. Az arcvonásai erősebbek... egy sólyoméra hasonlítanak. De Thalia ismerősnek tűnik. Héra épp elég emléket hagyott meg nekem, hogy ebben az egy dologban biztos legyek: Thalia a testvérem. De amikor ezt elmondtam, Annabeth teljesen meglepődött, mintha soha sem hallott volna Thalia testvéréről. Vajon Thalia tud rólam? Hogyan lettünk elválasztva egymástól? Héra sajnos elvette ezeket az emlékeimet. Ellopott mindent a régi életemről, és beledobott egy teljesen újba, és most azt akarja, hogy szabadítsam ki, hogy visszakaphassam azt, amit ő vett el tőlem. Annyira mérges vagyok rá, hogy legszívesebben elsétálnék, és otthagynám ahol van, de sajnos ezt nem tehetem. De sajnos felültetett. Többet akarok tudni, és ettől még idegesebb vagyok.
 - Hé. - Piper megérintette Jason kezét. - Itt vagy?
 - Ja... Igen, itt vagyok, bocsi. - Annyira hálás vagyok Piper-nek. Szükségem van egy barátra, és annyira örülök, hogy kezdi elveszteni ezt az Aphrodité áldása dolgot. És valóban: Piper sminkje kezdett halványodni, lassan visszatért a lány régi frizurája is, kétoldalt szabadon lógó hajtincsekkel. Így sokkal valóságosabbnak néz ki, és szerintem így szebb is. Biztos vagyok benne, hogy a Grand Kanyonos túránk előtt nem találkoztunk. A kapcsolatunk csak egy trükk volt Piper agyában. De minél több időt töltök vele, annál inkább azt kívánom, bárcsak igaz lenne. Na, le kellene állnom. Ez egyáltalán nem fair így Piper-re nézve. Fogalmam sincs róla, mi vár rám a régi életemben... Vagy ki várhat engem. De az biztos, hogy a múltam nem egyeztethető össze a Félvér Táborral. Ez a küldetés után ki tudja, mi fog történni? Már, ha egyáltalán túléljük.

18. fejezet IV. rész

Leo felnézett a lépcsőre. A szíve majdnem megállt. A lépcső tetején egy lány állt fehér selyemruhában. A bőre természetellenesen fehér volt, a hóéhoz hasonlatos színű, de haja dús, fekete sörény, szemei pedig kávébarnák. Érzelemmentesen nézett Leo-ra, mindenféle mosoly vagy barátságosság nélkül. De ez nem számított. Leo beleszeretett. Ő a legcsodálatosabb lány, akit valaha láttam. Aztán a lány ránézett Jason-re és Piper-re, és úgy tűnt, megértette a szituációt.
 - Apánk látni akarja majd azt, amelyiket Jason-nek hívják. - Szólalt meg a lány.
 - Akkor ő az? - Kérdezte Zethes izgatottan.
 - Majd meglátjuk. - Mondta a lány. - Zethes, hozd a vendégeinket. - Leo megfogta a bronz sárkány bőröndjét. Vajon hogyan fogom felvinni a lépcsőn? Azonban muszály vagyok annak a gyönyörű lánynak a közelébe menni, mert fel akarok tenni néhány igenfontos kérdést, pl. hogy mi az e-mail címe és a telefonszáma. Mielőtt Leo akárcsak egy lépést is tehetett volna, a lány egy pillantásával megfagyasyztotta. Nem szó szerint persze, de akár úgy is történhetett volna.
 - Te nem jöhetsz, Leo Valdez. - Mondta a lány. Vajon honnan tudja a nevem?
 - Miért is nem? - Tuti olyan vagyok, mint egy nyöszörgő kiskölyök az óvodában, azonban nem én tehetek arról, hogy teljesen lelombozott.
 - Nem mehetsz az apám közelébe. - Mondta a lány. - Tűz és jég... Nem lenne bölcs döntés.
 - Vagy együtt megyünk, - Mondta Jason. - vagy sehogy. - A lány oldalra döntötte a fejét. Mintha nem lenne hozzászokva, hogy valaki nem engedelmeskedik a parancsainak.
 - Nem fogják bántani, Jason Grace, csak ha bajba keveredtek. Calais, tartsd itt Leo Valdez-t, de ne öld meg.
 - Csak egy kicsit? - Kérdezte szinte könyörögve Cal.
 - Nem. - Mondta ellentmondást nem tűnő hangon a lány. - És figyelj az érdekfeszítő kis bőröndjére is addíg, amíg apám ítéletet nem hoz. - Jason és Piper Leo-ra nézett, szemükből ki lehetett olvasni a hangtalan kérdést: Hogyan akarod ezt végigcsinálni? Leo egy kicsit meghatódott. Készek lennének akár harcolni is értem. Nem szeretnének egyedül hagyni ezzel a hoki ökörrel. Talán jó lenne megtudni, mit is tud pontosan az új szerszámos övem, meg talán el is dobhatnék néhány tűzgolyót, hogy felmelegítsem ezt a rideg helyet... Azonban ez a két boreád teljesen megrémiszt. És attól a nagyszerű lánytól még inkább félek, pedig még mindig kíváncsi vagyok a mobilszámára...
 - Teljesen rendben van, skacok. - Mondta végül Leo. - Semmi kedvem a szükségesnél több bajba keveredni. Menjetek csak.
 - Hallgassatok a barátotokra. - Mondta a halovány lány. - Leo Valdez teljesen biztonságban lesz. Nagyon remélem, ez rád is igaz, Zeusz fia. Gyertek most, Boreász Király már vár titeket.

18. fejezet III. rész

 - Megöl. - Értett egyet testvérével Cal, egy kicsit több lelkesedéssel, mint az Leo szerint feltétlenül szükséges lett volna.
 - Várjatok! - Mondta Piper. - Ez egy kényszerleszálás! - Cal annyira csalódottnak tűnt, hogy Leo majdnem megsajnálta. Zethes Piper-t tanulmányozta.
 - Mégis hogy tudná egy csinos kicsi lány eldönteni, hogy mi számít vészhelyzetnek?
 - Beszélnünk kell Boreásszal! Sürgősen! Kérlek szépen... - Piper kierőszakolt magából egy mosolyt. Valószínűleg nehezen ment neki, de még mindig rajta volt az anyja áldása, így gyönyörűen sikeredett. Van valami a hangjában... Leo hirtelen elhitte Piper minden egyes szavát. Jason is teljesen meggyőzöttnek tűnt. Zethes megtapogatta selyemingét, mintha ellenőrizni akarná, eléggé nyitott.
 - Hát, nagyon sajnálom, hogy vissza kell utasítanom egy ilyen csinos hölgyet, azonban tudod, ha beengednénk, a nővérem... Hát, minimum elindítana egy kisebb lavinát...
 - A sárkányunknak működési zavarai vannak! - Toldotta mondandójához Piper. - Bármlyik pillanatban lezuhanhat! - Festus segítőkészen megremegett, majd olajat eresztett ki az egyik fülén, eltalálva vele egy lent parkoló éjfekete Mercédeszt. 
 - Nem öl meg? - Nyöszörögte Cal. Zethes elgondolkodott a problémán, aztán szimpatikusan ránézett Piper-re.
 - Hát, végül is csinos vagy... úgy értem igazad van. Egy működésképtelen sárkány... Igazad van, ez tényleg vészhelyzetnek számít.
 - Később öljük meg őket? - Ajánlkozott Cal, ami valószínűleg eddigi életében a legközelebb állt a kedveshez.
 - Hát, meg kell majd magyaráznunk - Határozta el Zethes. - Apa az utóbbi időben nem bánt túl kedvesen a látogatóival. De igen. Gyertek, hibás sárkány utasai. Kövessetek minket. - Jason és Piper egyáltalán nem tűnt boldognak.
 - Azt hiszem, muszály. - Határozta el végül Jason. - Ha már megérkeztünk, nemmehetünk el úgy, hogy nem csináltunk semmit. Csak szt nem értem, Boreász mért nem volt kedves a vendégeivel.
 - Pff, csak nem találkozott még velünk. - Leo füttyentett egyet. - Festus, kövesd azokat a fényszórókat! - Ahogy egyre közeledtek, Leo attól kezdett tartani, hogy esetleg beleütközhetnek a toronyba. A boreádok egyenesen a zöld tető felé repültek, és nemlassítottak. Aztán a tető egy része félrecsúszott, akkora helyet hagyva, hogy Festus is kényelmesen berepülhessen. Alulról és fölülről hegyes jégcsapok határolták a bejáratot.
 - Ez nem lesz így jó. - Mormogta Jason, de Leo lefelé fordította a sárkányt, és berepültek a boreádok után a nyílásba. Az előszobavalaha egy tetőtéri lakosztálylehetett, azonban az egész jégből volt. A boltíves mennyezet majd 40 láb magas volt, óriási függönyözött ablakokból lehetett kinézni, és a jég alatt az eredeti elegáns szőnyegek látszódtak. A szoba hátsó falánál egy lépcsó vezetett egy másik ehhez hasonló grandiózus terembe, és több folyosó nyílt balra és jobbra. A jég azonban félelmetessé tette a terem gyönyörűségét. Amikor Leo lecsúszott a sárkányról, a szőnyeg ropogott a lába alatt. A bútorokat vékony rétegben dér vonta be. A függönyök nem mozogtak, mert szilárddá fagytak, és a zúzmarás ablakokon át egy kevés fény szűrődött be. Még a mennyezetet is jégcsapok borították. Ahogy a lépcsőket elnézem, biztos, hogy ha megpróbálnák felmenni rajtuk, megcsúsznék és kitörném a nyakam.
 - Srácok - Mondta végül Leo. - Megjavítom a hőszabályzót, és akár be is kötözhetnénk ide.
 - Hát én biztos nem. - Jason aggódva figyelte a lépcsót. - Valami rosszat érzek. Valami van odafönt... - Festus megrázta magát, és az orrain át tüzet fújt ki. Szinte azonnal elkezdtek jegesedni a pikkelyei.
 - Nem, nem, nem és nem. - Zethes hirtelen odafutott a sárkányhoz, bár hogy azokban a nevetséges bőrcipőkben hogy tud egyáltalán mozgni, Leo-nak ötlete sem volt. - A sárkányt muszály lesztek kikapcsolni. Nem használhattok itt tüzet. A végén még tönkreteszitek a hajam! - Festus morgott és kivicsorította éles fogait.
 - Minden okés. - Mondta neki Leo, aztán Zethes-hez fordult. - A sárkány egy kicsit érzékeny ezzel a kikapcsolós témával kapcsolatban. Nekem szerencsére van egy jobb ötletem.
 - Öljük meg? - Ajánlotta Cal.
 - Nem, ember, mit képzelsz! Abba kéne hagynod a megöléses dumádat. Csak várj már egy kicsit.
 - Leo. - Mondta félénken Piper. - Mit is...
 - Figyelj és tanulj, Szépségkirálynő. Amikor tegnap este javítgattam Festus-t, találtam rajta egy csomó gombot. Vannak, amikről higgyétek el, nem akarjátok megtudni, mit csinálnak. De néhány... Á, meg is találtam. - Leo ujját a sárkány bal mellső lábába dugta. Megnyomott egy kapcsolót, és a sárkány egész testében rázkódni kezdett. Mindenki hátrált, miközben Festus, mint egy origami, összehajtotta magát. Bronz pikkelyei egymádba csúsztak. Fejét és farkát a testéhez görbítette. Szárnyai összezáródtak, és teste addig m,ent összébb, míg végül egy téglalap alakú, bőrönd méretű fémdarabbá vált. Leo megpróbálta felemelni, de a cucc vagy hatbillió kilót nyomhatott.
 - Uhh... Várjatok csak... Azt hiszem... Aha, itt is van. - Leo megnyomott egy másik gombot, és egy fogó pattant ki a téglatest tetejéből, aljára pedig kerekek kerültek.
 - Ta-damm! - Jelentette be Leo. - És itt is van a világ legnehezebb hordozható bőröndje!
 - Ez lehetetlen! - Mondta Jason. - Valami olyan nagy nem...
 - Állj! - Parancsolta Zethes. Ő és Cal kivonták kardjaikat, és Leo-t bámulták. Leo felemelte akezeit.
 - Oké... Mit rosszat tettem? Maradjatok nyugodtak, srácok. Ha ennyire zavar titeket, visszaváltoztathatom a sárkányt...
 - Ki vagy te? - Zethes Leo mellkasának nyomta a kardja hegyét. - A déli szél egyik fia vagy, és kémkedni jöttél hozzánk?
 - Mi? Dehogy is! - Mondta Leo. - Héphaisztosz fia vagyok. Csak egy barátságos kovács, senkit sem akarok bántani! - Cal egészen odahajolt Leo arca elé.
 - Tüzet érzek. - Mondta. - A tűz nagyon rossz.
 - Ó, hát... - Leo szíve majd kiugrott a helyéről. - A ruháim kicsit megpörkölödtek az este, és olajjal is dolgoztam és...
 - Nem! - Zethes hátralökte Leo-t a kardjával. - Mi ki tudjuk szagolni a tüzet, félisten! Azt hittük, a sárkány miatt érezzük, de most a sárkány egy bőrönd, a szag pedig nem múlt el, hanem tőled jön! - Hát, ha nem három fok lenne itt, garantált, hogy elkezdenék izzadni.
 - Hát... Nézzétek... Én nem is tudom... - Leo a barátjaira nézett kétségbeesetten. - Srácok, egy kis segítség? - Jason már a kezében tartotta az aranyérméjét. Lépett egyet előre, szemeit Zethes-en tartva.
 - Nézd, itt valami félreértés lesz. Leo-nak semmi köze a tűzhöz. Mondd meg nekik Leo, hogy tényleg semmi közöd a tűzhöz.
 - Umm...
 - Zethes? - Piper megint megpróbálkozott azzal a gyönyörűséges mosollyal, azonban a hideg és a félelem miatt nem sikeredett olyan jóra. - Mi itt mind barátok vagyunk. Tedd le szépen a kardod, és beszélgessünk egyet inkább.
 - Csinos a kislány. - Ismerte el Zethes. - És természetesen nem tud ellenállni nekem, mert túl sármos vagyok... Azonban sajnos most nem szerelmeskedhetek vele. - Zethes belenyomta kardja hegyét Leo mellkasába, és a fiú érezte, hogy a fagy átjárja testét, teljesen lebénítva azt. Bárcsak újra aktiválni tudnám Festus-t! Elkéne némi segítség. Azonban még ha el is érem a gombot, több percig tartana a folyamat, és akkor még nem számoltam a két őrült lila szárnyas halálimádóval azutamban.
 - Öljük őt meg? - Kérdezte Cal a testvérétől. Zethes bólintott.
 - Sajnos, úgy gondolom...
 - Nem. - Tartott ki Jason barátja mellett. A hangja nyugalmat sugárzott, azonban abból, ahogy az érméjét szorongatta Leo arra következtetett, hogy barátját két másodperc választja el attól, hogy feldobja a korngot és hirtelen átkapcsoljon gladiátor-üzemmódba. - Leo csak Héphaisztosz fia, egyáltalán nem jelent veszélyt. Piper itt mellettem Aphrodité lánya, én pedig Zeusz fia vagyok. Egy békés küldetés miatt... - Jason hangja teljesen elhalt, mert a boreádok hirtelen felé fordultak.
 - Mit is mondtál? - Kérdezett vissza Zethes. - Zeusz fia lennél?
 - Hát, igen. - Válaszolta Jason. - És a nevem Jason. - Cal annyira elcsodálkozott, hogy még a kardját is elejtette.
 - Nem lehet Jason. Nem néz ki úgy, mint ő. - Zethes előrébblépett, és alaposan tanulmányozni kezdte Jason arcát.
 - Nem ő nem a mi Jason-ünk. Iaszón sokkal divatosabban öltözött. Persze annyira nem volt sármos, mint én, de azért követte a divatot. Amúgy meg Iaszón már eónok óta halott.
 - Várjatok... - Mondta Jason. - Jason... Iaszón... Az eredetire gondoltok? Aki az Aranygyapjú után kutakodott?
 - Természetesen. - Válaszolta Zethes. - A társai voltunk útja során az Argón, amikor még halandó félistenek voltunk. Aztán elfogadtuk a halhatatlanságot, hogy apánkat szolgálhassuk, és én ilyen jól nézhessek ki örökké, ez a hülye meg itt örökké élvezheti a pizzát meg a hokit.
 - HOKI! - Kiáltott fel Cal.
 - De a mi Jason-ünk - Iaszón, ha az jobban tetszik - halandó halált halt évezredekkel ezelőtt, tehát te nem lehetsz ő. - Fejezte be mondandóját Zethes.
 - Igazad van, én nem Iaszón vagyok. - Értett vele egyet Jason.
 - Tehát, őket öljük meg itt? - Kérdezte Cal. Ez a beszélgetés szép lassan rövidre zárja a srác két megmaradt agysejtjét.
 -Nem. - Mondta sajnálkozva Zethes. - Ha ő tényleg Zeusz fia, lehet, hogy ő az, akit vártunk.
 - Vártatok rá? - Kérdezte Leo. - Úgy érted, hogy azért vártatok rá, mert jó volt, és ezért elkápráztatjátok csodálatos ajándékokkal, vagy azért vártátok, mert valamit elkövetett ellenetek, és ezért nagyon komoly bajban van?
 - Ez attól függ, milyen döntést hoz majd atyám. - Szólalt meg egy női hang valahonnan.

18. fejezet II. rész

Az egyik angyal akkora volt, mint egy ökör, és élénkvörös hokimezben, nagyon bő melegítőgatyában, és fekete stoplis cipőben virított. A srác egyértelműen túl sok harcban vett már részt, mert mindkét szeme fekete volt, amikor pedig vicsorított, fogai csálén álltak, és nem egy hiányzott is belőlük. A másik fickó úgy nézett ki, mintha Leo mamájának egyik 80-as évek beli rocklemezének borítójáról kelt volna életre - Journey, vagy talán inkább Hall&Oats? Vagy még valami annál is bénább? A haja olyan bozontos kóccsomókba van összeragadva, hogy az elmúlt időben biztos vagyok benne, hogy nem mosott hajat... Ki az, aki manapság hegyes orrú bőrcipőt, túlságosan szűk nadrágot, meg rongyosra hordott selyeminget, aminek ki van gombolva a felső három gombja? Biztos azt hiszi magáról, hogy egy menő szívtipró, de biztos, hogy nem több 30 kilónál, és az arca sem valami bizalomgerjesztő... tiszta pattanás. Az angyalok kivont kardokkal odaszálltak Festus elé. A hoki ökör felmordult:
 - Nincs menés.
 - Tessék? - Kérdezett vissza Leo.
 - Nincs előre megbeszélt repülési időpontotok erre a területre. - Magyarázta a nagyon menő szívtipró. Minden problémájához még az is hozzászámítható, hogy olyan szörnyű francia akcentusa van, hogy garantálom, hogy hamis. - Ez korlátozott repülési zóna.
 - Öljük őket? - Az ökör megvillantott egy foghíjas mosolyt. A sárkány orrlyukaiból gőz tört fel, Jason kezében pedig megjelent az aranykardja, Leo azonban felkiáltott:
 - Várjatok! Mutassunk már egy kis jó modort, fiúk-lányok! Legalább azt hadd tudjam meg, kié lesz az a dicsőség, hogy megölhet engem!
 - A nevem Cal. - Morogta az ökör. Úgy néz ki, nagyon büszke magára, hogy ezt rendesen el tudta mondani. Vajon mennyi idejébe telt megtanulnia ezt az egyszerű mondatot?
 - Cal a Calais rövidítése. - Magyarázta a szívtipró. - Sajnos a testvérem nem tud két szótagnál hosszabb szavakat kimondani...
 - Pizza! Hoki! Megöl! - Ajánlott néhány szót Cal.
 - Ami azt jelenti, hogy a saját nevét sem képes. - Fejezte be szívtipró.
 - A nevem Cal - Ismételte Cal. - És ő itt Zethes. A tesóm ő!
 - Húha! - Mondta Leo. - EZ már árom épkézláb mondat volt, haver! Tök jól haladsz! - Cal morgott egyet elégedettségében.
 - Te ostoba ökör! - Dörmögte testvére. - Viccet csinálnak belőled. Azonban nem számít. Zethes vagyok, ami a Zethes rövidítése. És a kis hölgy itt... - Piperre kacsintott, ami inkbb úgy tűnt, mintha valami rohama lenne. - úgy hívhat, ahogy akar. Lenne talán kedved ahhoz, hogy egy híres félistennel vacsorázz, mielőtt megölünk? - Piper úgy öklendezet, mintha valami nagyon keserű gyógyszert nyelt volna le.
 - Ez egy... nagyon meghökkentő ötlet.
 - Nem baj. - Zethes megmozgatta a szemöldökeit. - Mi, Boreádok nagyon romantikus lelkek vagyunk, tudjátok.
 - Boreádok? Mint Boreász fiaia? - Kérdezte Jason.
 - Á, tehát hallottál már felőlünk! - Zethes elégedettnek tűnt. - Mi cagyunk apánk kapuinak őrei. Tehát remélem megértitek, miért nem hagyhatunk titeket egy nyekergő sárkányon röpködni a légterünkben. Megrémisztitek a halandókat! - Leo lenézett, és látta, hogy Zethes-nek igaza volt. A halandók kezdtek felfigyelni rájuk. Néhányan mutogattak, bár egyelőre inkább zavarodottnak és unottnak tűntek, mint rémültnek, mintha a sárkány egy túl alacsonyan szálló helikopter lenne.
 - S látjátok, éppen ezért sajnos el kell, hogy pusztítsunk benneteket, kivéve ha kényszerleszállásra készülődtetek. - Fejezte be mondandóját Zethes, miközben kisöpörte haját pattanásos arcából.

18. fejezet I. rész

Bár Leo úgy érezte, csak alig pár percet aludt, amikor Piper felrázta álmából, már lemenőben volt a Nap.
 - Megérkeztünk. - Mondta a lány. Leo kidörzsölte az álmot a szméből. Alattuk egy város állt egy sziklaszirten, mely alatt egy folyó csobogott. Bár a földeket a város körül hó fedte, az épületek melegen és hívogatóan csillámlot a lemenő Nap fényében. A házak szorosan egymás mellett álltak. A várost egy középkorinak tűnő kőfal maradványai szelték ketté, ami valószínűleg a legősibb dolog, amit Leo valaha látott. Középen egy igazi kastély terpeszkedett - Leo legalábbis úgy gondolta - vörös téglából épített falakkal, és egy négyszögletes, égbe szökő toronnyal, zöld cserepes tetővel.
 - Remélem ez Quebec, és nem a Mikulás műhelye. - Mondta Leo.
 - Igen, ez Quebec városa. - Erősítette meg Piper. - Észak Amerika egyik legidősebb városa. Valamikor az 1600-as években építették, nem? - Leo felvonta a szemöldökét.
 - Apukádnak erről is van egy filmje? - Piper grimaszolt, amihez Leo hozzá volt szokva, azonban lenyűgöző smink miatt ez elég viccesre sikeredett.
 - Tudod, szoktam olvasni is néha. Csak azért mert Aphrodité fogadott el, az nem jelenti azt, hogy üresfejűvé váltam!
 - Tüzes! - Kiáltott fel Leo. - Tehát ha olyan sok mindent tudsz, akkor mi ez a kastély itt?
 - Egy hotel, gondolom.
 - Biztos, hogy nem. - Nevetett Leo. Azonban ahogy közelebb értek, Leo rájött, hogy mégis Piper-nek van igaza. Az óriási bejárat mellett ajtónállók időztek, inasok és portások pedig csomagokat cipelve rohangáltak. Fényes, fekete luxusautók sorakoztak a járda mellett. Elegáns téli kabátokban és öltönyökben levő emberek siettek be az épületbe a hideg elől menekülve.
 - Az Északi Szél egy hotelben lakik? - Kérdezte Leo - Az nem lehet...
 - Fejeket fel, srácok! - Vágott Leo szavába Jason. - Azt hiszem, társaságunk van! - Leo felnézett, és azonnal meglátta, mit értett Jason "társaság" alatt. A torony tetejéről két szárnyas figura ereszkedett le - bosszús angyalok, utálatos kinézetű kardokkal. Festus-nak egyálktalán nem tetszettek az angyalsrácok. A sárkány megállt ereszkedés közben, verdeső szárnyakkal, karmait kimeresztve, és torokhangon morogni kezdett, amiből Leo arra következtetett, hogy tüzet fog fújni...
 - Nyugodj meg, Festus. - Motyogta Leo. Érdekes módon valami azt súgja, hogy ezek az angyalok nem vennék békés szándékunk jelének, ha élő fáklyákká változnának.
 - Nem tetszik ez nekem. - Jegyezte meg Jason. - Olyanok, mint a viharszellemek. Leo először úgy gondolta, Jasonnek van igaza, azonban amint közelebb értek, látszott az angyalokon, hogy sokkal szilárdabbak, mint a venti. Teljesen normális tiniknek tűnnek leszámítva a hófehér hajukat és a tollas lila szárnyaikat. Bronz kardjaik olyan egyenetlenek, mint ha jégcsapok lennének. Az arcaik annyira hasonlítanak, hogy akár testvérek is lehetnének, de az biztos, hogy nem ikrek.

17. fejezet III. rész

 - Amúgy kicsoda ez az alvajáró nő? - Kérdezte Jason. - És mi köze van a gigászokhoz? - A kérdések jók, a baj csak az, hogy a válaszok hiányoznak. Miközben csendben repültek Leo azon gondolkozott, jó ötlet volt e ennyi mindent megosztania társaival. Még soha senkinek nem meséltem arról az estéről Anyu üzleténél. Még így is furcsának tűnik, mintha kivettem volna magamból néhány nem jól működő alkatrészt, pedig nem is meséltem el a teljes történetet. Leo mialatt beszélt végig remegett, de nem a hidegtől. Nagyon remélem, hogy Piper nem vette észre. A kohó és a galamb szétzúzza valami zárkát... Van valami ehhez hasonló a próféciában, nem? Ez azt jelenti, hogy nekem és Pipernek be kell törnünk egy mágikus kő börtönbe, már ha megtaláljuk. Aztán Héra szabadon engedi a haragját, amivel sok halált okoz. Hát, ez jó mókának hangzik! Láttam már Tía Callidát akció közben, és meglehetősen szereti a késeket, a kígyókat, meg ártatlan gyerekek tűzbe hajítását. Király, engedjük szabadon a haragját. A világ valaha volt legpzarabb ötlete. Festus továbbra is észak felé tartott. A szél egyre hűvösebb lett, és alattuk egy havas fenyvesek váltogatták egymást a végtelenségig. Fogalmam sincs, hol van Quebec pontosan. Azt mondtam Festus-nak, hogy vigyen minket Boreász palotájába, és Festus azóta északnak tart. Nagyon remélem, hogy nem az Északi sarkon fogunk kilyukadni.
 - Miért nem alszol egy kicsit? - Suttogta Piper a fiú fülébe. - Egész este nem pihentél egy szemhunyásnyit sem. - Leo ellenkezni akarta, de az a szó, hogy alvás tényleg megfoga.
 - Csak akkor, ha nem hagysz leesni. - Piper megmarkolta a vállát.
 - Bízz bennem, Valdez. A gyönyörű emberek sohasem hazudnak.
 - Rendben. - Motyogta Leo, majd ráhajolt Festus kényelmes meleget árasztó nyakára, és lehunyta szemeit.

17. fejezet II. rész

 - Király. - Motyogta Leo. - Amilyen a mi szerencsénk, rögtön egy hadsereggel állunk szemben. Piper, tudsz még valamit ezekről a gigászokról? Amúgy meg onnan tudsz ennyit a görög mitológiáról, mert utánanéztél amikor az apád egy ilyesmi filmben kapott szerepet?
 - Az Piper apja egy színész? - Kérdezte Jason. Leo felnevetett.
 - Mindig elfeledkezem az amnéziádról. Hahaha. Elfeledkezni az amnéziáról. Vicces, mi? A lényeg az, hogy igen, Piper apja Tristan McLean.
 - Ó. Bocsi, miben is játszott?
 - Nem számít. - Mondta gyorsan Piper. - A gigászok... Hát, egy csomó óriási lény volt a görög mítoszvilágban. Azonban ha a jókra gondolok, az nagyon rossz hír. Hatalmasak voltak,és majdnem lehetetlen volt őket legyőzni. Hegyeket meg ahhoz hasonló dolgokat tudtak dobálni. A földből emelkedtek, miután Kronosz elvesztette a Titán Háborút - úgy értem az eredeti Titán Háborút, évezredekkel ezelőtt -, és az volt a céljuk, hogy porig rombolják az Olimposzt. Ha most velük kell megküzdenünk...
 - Kheirón azt mondta, hogy minden újra elkezdődik. - Emlékezett vissza Jason. - Az utolsó felvonás. Erre célzott. Csak nem akarta, hogy megtudjuk a részleteket idő előtt. - Leo füttyentett.
 - Tehát... gigászok, akik hegyeket dobálnak. Barátságos farkasok, akik csak akkor esznek meg minket, ha gyengeséget mutatunk. Förtelmes ventilátorok. Király. Talán nem az a legjobb időpont arra, hogy felhozzam a pszichopata bébiszitterem visszatértét.
 - Ez egy újabb vicc? - Kérdezte Piper. Leo elmesélt mindent Tía Callidáról, aki igazából Héra, és arról, ahogy a nő felbukkant a Táborban, arról azonban egy szót sem szólt, hogy mit tud csinálni a tűzzel. Ez egy elég érzékeny téma, főleg azóta, hogy Nyssa azt mondta, hogy a tüzes félistenek általában városokat pusztítanak el. Másrészt akkor mindent el kellene arról mesélnem, hogy okoztam Anyu halálát, és... Nem. Ezt nem muszáj tudniuk. Meséltem nekik Anyu halálának estéjéről, csak kihagytam a tüzet, és azt mondtam, összedőlt a gépműhely. Egyszerűbb volt így, hogy nem kellett a barátaim szemébe néznem. És meséltem nekik a furcsa nőről, aki földruhákba öltözött, és alvajáró volt, és úgy tűnt, mintha tudná a jövőt. Leo válaszra várt, míg elhagyták Massachusetts államot.
 - Ez eléggé... aggasztó. - Mondta Piper.
 - Összegezve: - Mondta Leo. - mindenki azt mondja, hogy Héra gyűlöli a félisteneket, és hogy nem lehet benne megbízni. A prófécia pedig azt mondja, ha elengedi a haragját, akkor elszabadul a halál. Tehát azon gondolkozom... mi miatt is csináljuk mi ezt?
 - Kiválasztott minket. - Mondta Jason. - Héra mi hármunkat választott. Mi vagyunk az első három, akinek össze kell gyűlnie, hogy megvalósulhasson a Második Nagy Prófécia.Ez a küldetés valami nagynak a kezdete. - Hát, egyáltalán nem érzem jobban magam, azonban nem fogok vitatkozni Jason-nel. Igaza van. Ez tényleg valami nagyobb kezdete. Csak azt remélem, hogy ha három másik félistennek az a sorsa, hogy segítsen nekünk, akkor hamar fel fognak tűnni. Semmi kedvem egyedül elébe állni ennek a félelmetes, életveszélyes, őrült kalandnak.
 - Másrészről, - Folytatta Jason. - csak akkor kaphatom vissza az emlékeim, ha segítünk Hérának. És az a sötét spirál az álmomban, mintha Héra energiájából táplálkozott volna. Ha az a valami életre kelti a gigászok királyát, úgy hogy közben szétzúzza Hérát...
 - Nem valami jó csere. - Értett egyet Piper. - Legalább Héra a mi oldalunkon áll... általában. Ha őt elveszítjük, fejetlenség lesz az Istenek között. Ő a fő Istennő, aki egybe tartja az olimposzi családot. És egy háború a gigászokkal talán még a Titán Háborúnál is pusztítóbb lehet. - Jason bólintott.
 - Kheirón is azt mondta, hogy valami szörnyűséges erő kelhet életre a napfordulón, mert akkor erős a sötét mágia, és ha akkor áldozzák fel Hérát... Hát, semmi jó nem lesz belőle. És ez az Úrnő, aki a vihar szellemeket irányítja, és ki akarja irtani a félisteneket...
 - Talán az a hátborzongató alvajáró nő. - Fejezte be Leo. - Mocskos Asszonyság teljesen felébredve? Nem egy olyan dolog, amit feltétlenül látni szeretnék.