2014. október 15., szerda

17. fejezet III. rész

 - Amúgy kicsoda ez az alvajáró nő? - Kérdezte Jason. - És mi köze van a gigászokhoz? - A kérdések jók, a baj csak az, hogy a válaszok hiányoznak. Miközben csendben repültek Leo azon gondolkozott, jó ötlet volt e ennyi mindent megosztania társaival. Még soha senkinek nem meséltem arról az estéről Anyu üzleténél. Még így is furcsának tűnik, mintha kivettem volna magamból néhány nem jól működő alkatrészt, pedig nem is meséltem el a teljes történetet. Leo mialatt beszélt végig remegett, de nem a hidegtől. Nagyon remélem, hogy Piper nem vette észre. A kohó és a galamb szétzúzza valami zárkát... Van valami ehhez hasonló a próféciában, nem? Ez azt jelenti, hogy nekem és Pipernek be kell törnünk egy mágikus kő börtönbe, már ha megtaláljuk. Aztán Héra szabadon engedi a haragját, amivel sok halált okoz. Hát, ez jó mókának hangzik! Láttam már Tía Callidát akció közben, és meglehetősen szereti a késeket, a kígyókat, meg ártatlan gyerekek tűzbe hajítását. Király, engedjük szabadon a haragját. A világ valaha volt legpzarabb ötlete. Festus továbbra is észak felé tartott. A szél egyre hűvösebb lett, és alattuk egy havas fenyvesek váltogatták egymást a végtelenségig. Fogalmam sincs, hol van Quebec pontosan. Azt mondtam Festus-nak, hogy vigyen minket Boreász palotájába, és Festus azóta északnak tart. Nagyon remélem, hogy nem az Északi sarkon fogunk kilyukadni.
 - Miért nem alszol egy kicsit? - Suttogta Piper a fiú fülébe. - Egész este nem pihentél egy szemhunyásnyit sem. - Leo ellenkezni akarta, de az a szó, hogy alvás tényleg megfoga.
 - Csak akkor, ha nem hagysz leesni. - Piper megmarkolta a vállát.
 - Bízz bennem, Valdez. A gyönyörű emberek sohasem hazudnak.
 - Rendben. - Motyogta Leo, majd ráhajolt Festus kényelmes meleget árasztó nyakára, és lehunyta szemeit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése