18. fejezet II. rész

Az egyik angyal akkora volt, mint egy ökör, és élénkvörös hokimezben, nagyon bő melegítőgatyában, és fekete stoplis cipőben virított. A srác egyértelműen túl sok harcban vett már részt, mert mindkét szeme fekete volt, amikor pedig vicsorított, fogai csálén álltak, és nem egy hiányzott is belőlük. A másik fickó úgy nézett ki, mintha Leo mamájának egyik 80-as évek beli rocklemezének borítójáról kelt volna életre - Journey, vagy talán inkább Hall&Oats? Vagy még valami annál is bénább? A haja olyan bozontos kóccsomókba van összeragadva, hogy az elmúlt időben biztos vagyok benne, hogy nem mosott hajat... Ki az, aki manapság hegyes orrú bőrcipőt, túlságosan szűk nadrágot, meg rongyosra hordott selyeminget, aminek ki van gombolva a felső három gombja? Biztos azt hiszi magáról, hogy egy menő szívtipró, de biztos, hogy nem több 30 kilónál, és az arca sem valami bizalomgerjesztő... tiszta pattanás. Az angyalok kivont kardokkal odaszálltak Festus elé. A hoki ökör felmordult:
 - Nincs menés.
 - Tessék? - Kérdezett vissza Leo.
 - Nincs előre megbeszélt repülési időpontotok erre a területre. - Magyarázta a nagyon menő szívtipró. Minden problémájához még az is hozzászámítható, hogy olyan szörnyű francia akcentusa van, hogy garantálom, hogy hamis. - Ez korlátozott repülési zóna.
 - Öljük őket? - Az ökör megvillantott egy foghíjas mosolyt. A sárkány orrlyukaiból gőz tört fel, Jason kezében pedig megjelent az aranykardja, Leo azonban felkiáltott:
 - Várjatok! Mutassunk már egy kis jó modort, fiúk-lányok! Legalább azt hadd tudjam meg, kié lesz az a dicsőség, hogy megölhet engem!
 - A nevem Cal. - Morogta az ökör. Úgy néz ki, nagyon büszke magára, hogy ezt rendesen el tudta mondani. Vajon mennyi idejébe telt megtanulnia ezt az egyszerű mondatot?
 - Cal a Calais rövidítése. - Magyarázta a szívtipró. - Sajnos a testvérem nem tud két szótagnál hosszabb szavakat kimondani...
 - Pizza! Hoki! Megöl! - Ajánlott néhány szót Cal.
 - Ami azt jelenti, hogy a saját nevét sem képes. - Fejezte be szívtipró.
 - A nevem Cal - Ismételte Cal. - És ő itt Zethes. A tesóm ő!
 - Húha! - Mondta Leo. - EZ már árom épkézláb mondat volt, haver! Tök jól haladsz! - Cal morgott egyet elégedettségében.
 - Te ostoba ökör! - Dörmögte testvére. - Viccet csinálnak belőled. Azonban nem számít. Zethes vagyok, ami a Zethes rövidítése. És a kis hölgy itt... - Piperre kacsintott, ami inkbb úgy tűnt, mintha valami rohama lenne. - úgy hívhat, ahogy akar. Lenne talán kedved ahhoz, hogy egy híres félistennel vacsorázz, mielőtt megölünk? - Piper úgy öklendezet, mintha valami nagyon keserű gyógyszert nyelt volna le.
 - Ez egy... nagyon meghökkentő ötlet.
 - Nem baj. - Zethes megmozgatta a szemöldökeit. - Mi, Boreádok nagyon romantikus lelkek vagyunk, tudjátok.
 - Boreádok? Mint Boreász fiaia? - Kérdezte Jason.
 - Á, tehát hallottál már felőlünk! - Zethes elégedettnek tűnt. - Mi cagyunk apánk kapuinak őrei. Tehát remélem megértitek, miért nem hagyhatunk titeket egy nyekergő sárkányon röpködni a légterünkben. Megrémisztitek a halandókat! - Leo lenézett, és látta, hogy Zethes-nek igaza volt. A halandók kezdtek felfigyelni rájuk. Néhányan mutogattak, bár egyelőre inkább zavarodottnak és unottnak tűntek, mint rémültnek, mintha a sárkány egy túl alacsonyan szálló helikopter lenne.
 - S látjátok, éppen ezért sajnos el kell, hogy pusztítsunk benneteket, kivéve ha kényszerleszállásra készülődtetek. - Fejezte be mondandóját Zethes, miközben kisöpörte haját pattanásos arcából.