2015. január 1., csütörtök

21. fejezet II. rész

A Grand Kanyonban Dylan mondott valamit arról, hogy az edző számára egyfajta büntetés volt az, hogy a Wilderness suliba kellett mennie, mert már kiöregedett. Vajon ezért volt az edző mindig olyan goromba? Akármi is az igazság, most, hogy tudom, hogy Hedge még életben van, ki kell szabadítanom. Azonban nem szabad túl sokat gondolnom magamról. Ennek a küldetésnek nem lesz boldog a vége. Egy áruló vagyok, pont, mint Silena Beauregard. Csak idő kérdése, hogy a többiek mikor jönnek rá. A lány felnézett a csillagokra, és visszaemlékezett egy régi estére, amikor ő és apja Nagypapa Tom háza előtt táboroztak. 
**********
Nagypapa Tom már évekkel azelőtt meghalt, de Apu megtartotta az oklahomai házat, mert ott nőtt fel. Néhány napra mentünk csak oda, hogy egy kicsit rendbe hozzuk, hogy el lehessen adni. Fogalmam sem volt róla, ki akarna venni egy lepukkant kunyhót, redőnyökkel ablakok helyett és két cigarettafüsttől bűzlő picinyke szobával. Első este annyira fülledt meleg volt - légkondi hiányában, Augusztus közepén -, hogy Apu felajánlotta, hogy aludjunk inkább a szabad ég alatt. Kivittük a hálózsákjainkat, és hallgattuk a kabócák zsongását. Megmutattam a csillagképeket, amikről tanultam - Herkules, Apolló lantja, a Nyilas kentaur. Apu a feje alá csúsztatta kezeit. Az öreg pólójában és farmerében úgy nézett ki, mint bármely oklahomai Cherokee férfi, aki soha el se hagyta ezt a területet. 
 - Nagyapád azt mondaná, hogy ezek a görög elnevezések csak humbukok. Azt mesélte nekem mindig, hogy a csillagok világító bundájú állatok, mint mágikus sündisznók. Egyszer, réges régen egy csapat vadász még el is ejtett belőlük néhányat az erdőben. Addig fogalmuk sem volt róla, mit tettek, míg le nem szállt az éj, és a csillag teremtmények világítani nem kezdtek. Aranyszín szikrák pattogtak a bundájukból, és a Cherokee vadászok visszaeresztették őket az égre. 
 - Te hiszel a mágikus sünikben? - Kérdezte Piper. Apja elnevette magát.
 - Azt hiszem, a nagyapád egy kissé bogaras volt, pont, mint a görögök. De az ég hatalmas. Azt hiszem, bőven elférnek rajta a görögök és a sündisznók is. - Egy darabig csendben ültek, majd végül Piper feltette a kérdést, ami már egy ideje piszkálta a csőrét.
 - Apu, miért nem szoktál őslakos amerikai szerepeket kapni? - Az előző héten apja több millió dollárt kapott azért, hogy eljátsza Tonto szerepét a Magányos Lovas egy újabb feldolgozásában. Piper még mindig azon gondolkodott, miért. Nagyon sok szerepben feltűnt már az apja - volt latinos kinézetű tanár egy kemény iskolában, volt izraeli kém, még egy szíriai terrorista is egy James Bond filmben. És, természetesen, ő volt spárta királya, ahogy mindenki ismerte. De ha egy igazi amerikai szerepre kérték fel, ő mindig visszautasította, mindegy, mit kellett volna alakítania. A férfi Piper-re kacsintott.
 - Túl közeliek az otthonomhoz, Pipes. Egyszerűbb eljátszani olyasvalakit, aki nem vagyok.
 - Nem unalmas ez még? Soha nem érzed úgy, mintha, mondjuk találnál egy szerepet, amivel megváltoztathatnád az emberek véleményét?
 - Ha van egyáltalán ilyen szerep, Pipes - Mondta a férfi. -, akkor azt még nem találtam meg. - A lány az eget nézte, és megpróbálta elképzelni a csillagokat süniknek. De csak a megszokott figurákat tudta kivenni: Herkules, amint keresztülszáguld az égen, hogy szörnyeket ölhessen. Apunak igaza van. A görögök és a Cherokee-k ugyanannyira lököttek. A csillagok csak izzó tűzgömbök.
 - Apu. - Törte meg a lány a csendet. - Ha nem szeretsz otthon lenni, miért alszunk Nagypapa Tom kertjében? - A férfi nevetése visszhangzott a csendes oklahomai éjben.
 - Azt hiszem, túl jól ismersz, Pipes. 
 - Nem fogod soha eladni ezt a helyet, igaz?
 - Nem. - A férfi elmosolyodott. - Valószínűleg nem.
**********
Piper pislogott, és lerázta magáról az emléket. Ekkor vette észre, hogy majdnem elaludt a sárkány hátán. Hogyan tudja Apu előadni magát oly sok mindennek, ami nem is ő? Épp ezt próbálom én is csinálni, de mintha szétszaggatna. Talán egy kicsit tovább kéne színlelnem, hátha találok egy módot, hogy kiszabadíthassam Aput anélkül, hogy eláruljam a barátaim... Még akkor is, ha a boldog befejezés annyira tűnik valóságosnak jelen pillanatban, mint a mágikus sünik. A lány Jason mellkasának dőlt. A fiú nem tolta el magától. Amint a lány lehunyta szemeit, álomba merült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése