Leo és Jason az alsó szinten landoltak, és most a lépcsőkön siettek fel a lány felé.Piper lenézett a lábára, miközben hányinger kerülgette. A lábujjaimnak nem kéne ilyen szögben állniuk, mi? Ó, Istenem. A lány kényszerítette magát, hogy másfelé nézzen, mielőtt még elhányja magát. Koncentrálj valami másra. Bármi másra. A lyuk amit a tetőbe csináltak 7 méterrel a fejük felett magasodott. Egyáltalán hogy sikerült túlélnünk a zuhanást? Ötletem sincs. A plafonról izzók lógtak, homályos fénybe borítva az épületet. Piper mellett egy meghajlott fémlemeen egy márkajel lehetett, de annyi grafittit fújtak már rá, hogy teljesen kivehetetlenné vált. Az árnyékos raktár alsó szintjén ki lehetett venni óriási gépek, félig kész traktorok és robotkarok körvonalát egy futószalag mentén. A hely évek óta elhagyatottnak tűnt. Jason és Leo odaért mellé. Leo megszólalt:
- Jól...? - Aztán észrevette a lány lábfejét. - Ó, nem, nem vagy jól.
- Kösz a megerősítésért. - Morogta Piper.
- Jól leszel. - Mondta Jason, bár Piper érezte a hangjában bújkáló aggodalmat. - Leo, van bármilyen elsősegély készleted?
- Igen... Igen, persze. - A srác a szerszámövébe nyúlt, és kihúzott egy köteg gézt és ragasztószalagot - melyek mind nagyobbnak tűntek az öv akármelyik zsebénél. Már tegnap észrevettem a szerszámövet Leo-n, de nem gondoltam rá, hogy megkérdezzem a fiút róla. Nem tűnik különlegesnek - csak egy bőr szalag a dereka körül, amin sok-sok zseb van. Ilyet szoktak viselni a kövácsok meg a szerelők. És olyan, mintha üres lenne.
- Hogyan... - Piper megpróbált felülni, de összerezzent. - Hogy tudsz ilyen sok mindent kivenni egy üres övből?
- Varázslat. - Válaszolta Leo. - Még nem jöttem rá teljesen, hogy működik, de bármilyen eszközt elő tudok húzni belőle, plusz még néhányegyéb hasznos cuccot. - A fiú belenyúlt egy másik zsebbe, és egy kis fémdobozt húzott elő belőle. - Mentás cukrot? - Jason elhessegette a dobozt.
- Ez mind nagyon jó, Leo. Nos, meg tudnád gyógyítani a lábát?
- Egy szerelő vagyok, ember. Talán ha egy autó lenne... - A fiú csettintett egyet. -Várj csak, mi is volt az az isteni gyógyító cucc, amit a Táborban etettek veled? Rambo kaja?
- Ambrosia, fafej. - Suttogta összeszorított fogakkal Piper. - Lenne belőle a zsákomban, már ha nem csapódott volna a földbe. - Jason óvatosan lehúzta a lány válláról a hátizsákját. Belekotort a táskába, amit az Aphrodité gyerekek pakoltak össze neki, és talált egy műanyag tasakot tele szétmállot, aranysárga négyzetekkel. A fiú letört egy darabot az egyikből, és megetette Piperrel. Az íze teljesen másmilyen volt, mint amire a lány számított. Apu feketebab levesére emlékeztet gyerekkoromból. Apu mindig megetette velem, ha beteg voltam. Az emléktől kicsit jobban érezte magát, de szomorú is lett. A lány bokájában enyhült a fájdalom.
- Még. - Mondta Piper. Jason felvonta a szemöldökét.
- Piper, nem kéne megkockáztatnunk. Azt mondták, hogy ha sokat eszünk belőle, elégünk. Azt hiszem, rögzíteni kéne a lábadat inkább. - Piper gyomra remegett.
- Te csináltál már ilyet valaha?
- Igen... Legalábbis azt hiszem. - Leo talált egy fadarobot, amit kettétört sínnek. Aztán előkészítette a gézt és a ragasztószalagot.
- Tartsd a lábát mozdulatlanul. - Mondta Jason. - Piper, ez fájni fog. - Amikor Jason megmozdította a lábát, Piper olyan nagyot rándult, hogy megütötte Leo karját, aki erre majd akkorát kiáltott, mint a lány maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése