Piper egyáltalán nem tudott pihenni addig, amíg Quebec fényei el nem halványultak a hátuk mögött.
- Elképesztő voltál. - Súgta neki Jason. Ez a dicséret normális esetben felvillanyozna, de sajnos csak az előttünk álló megpróbáltatásokon vagyok képes elmélkedni. Zethes azt mondta, szörnyű dolgok ébredeznek. Én ezt elsőkézből is hallottam már. Minél közelebb érünk a napfordulóhoz, annál kevesebb időm van dönteni. Azt súgta végül Jason-nek franciául:
- Ha tudnád a teljes igazságot rólam, nem gondolnád, hogy olyan elképesztő voltam.
- Mit mondtál? - Kérdezett vissza a fiú.
- Semmi fontosat, csak azt, hogy csak Boreásszal beszélgettem. Nem volt ez valami lenyűgöző. - Nem fordult meg, hogy megnézze, de érezte, hogy a fiú mosolyog.
- Hé. - Mondta Jason. - Megmentettél attól, hogy csatlakozzak Khione fagyasztott hősök szobor kollekciójához. Tartozom neked eggyel. - Ez az egész egyszerűbbik fele. Nem hagyhattam, hogy az a jégboszorkány rátegye a kezét Jason-re. Ami jobban zavar az az, ahogy Boreász átváltozott, és hogy miért engedett el minket. Ennek köze kell, hogy legyen Jason múltjához, a kezén levő tetováláshoz. Boreász azt hitte, hogy Jason valami miatt római, és ezek szerint a rómaiak nem keveredhetnek a görögökkel. A lány valamiféle magyarázatot várt volna minderre, de látszott, hogy Jason nem akar erről a témáról mesélni. Idáig nem foglalkoztam Jason furcsa érzésével, miszerint nem tartozik a Félvér Táborba. Egyértelmű, hogy félisten, egyértelműen tartozik is valahová. De most... mi van, ha ő valami más? Mi van, ha ő tényleg ellenségnek számít? Nagyjából annyira tetszik nekem ez az ötlet, mint Khione. Leo adott nekik néhány szendvicset, amit a cuccukból szedett elő. Azóta nagyon csöndes volt, mióta elmesélték neki, mi történt a trónteremben.
- Még mindig nem hiszem el, hogy Khione... - Mondta. - Olyan gyönyörű pedig.
- Higgy nekem, ember. - Válaszolta Jason. - A hó távolról szépen csillog, de közelről hideg és mocskos. Szerzünk majd neked valaki mást, akivel randizhatsz. - Piper mosolygott, de Leo még mindig nem tűnt túl boldognak. Még mindig nem mondott túl sokat arról, ami a palotában történt vele, hogy miért mondták azt neki, hogy tűztől bűzlik. Valamit biztos titkol előlünk. Akármi is az, Festus-t is megfertőzi. A sárkány rosszkedvűen morgott, és gőzt eregetett, hogy valamennyire felmelegíthesse a hideg kanadai levegőt. Boldog, a sárkány, nevétől eltérően egyáltalán nem boldog.Repülés közben ették meg szendvicseiket. Fogalmam sincs, Leo hol halmozott fel ennyi ételt, de külön figyelt arra, hogy nekem vegetáriánusat hozzon. Ez a sajtos-avokádós szendvics isteni! Senki sem beszélt. Nem tudták pontosan, mi vár majd rájuk Chicago-ban, de azzal mind tisztában voltak, hogy Boreász csak azért engedte el őket, mert szerinte ez egy öngyilkos küldetés. A Hold felemelkedett, az égen csillagok világlottak. Piper szemhéjai elnehezültek. A Boreásszal és gyerekeivel való összecsapás jobban megrémítette, mint azt kimutatta. Most, hogy tele volt a hasa, az adrenalin hatása kezdett elmúlni. Hagyd ezt abba, kölyök. Ne legyél puding! Hedge edző ezt mondaná, az biztos. Azóta gondolok az edzőre, amióta Boreász megemlítette, hogy még életben van. Nem igazán bírtam Hedge edzőt, de ugrott Leo-ért, amikor baj volt, és feláldozta magát értünk a sétányon. Csak most értem meg, hogy még azokban az időkben a suliban, amikor folyton hajtott, hogy fussak gyorsabban, csináljak több fekvőtámaszt, vagy amikor hátat fordított, és hagyta, hogy megvívjam a saját csatáimat a felszínes lányokkal, csak segíteni próbált a saját idegesítő módján, hogy jobb félisten lehessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése