2014. november 16., vasárnap

19. fejezet II. rész

A folyosó végén egy kétszárnyú tölgyfaajtó várta őket, amikbe a világ térképét faragták. Mindegyik sarkából egy-egy szakállas emberfej-faragvány fújt szeleket. Már láttam ennek a térképnek az egyik változatát valahol, csak itt mind a négy szél embereke hideget, fagyot és jeget fúj a világ mind a négy sarkából. A hercegnő megfordult. Barna szemei csillogtak, mintha egy karácsonyi ajándék kinyitására készülne épp.
 - Ez itt a trónterem. - Mondta a lány. - Viselkedj illedelmesen, Jason Grace. Apám néha kissé... hűvös. Én majd lefordítom, amit mondtok, és megpróbálom rávenni, hogy segítsen nektek. Nagyon remélem, hogy megkegyelmez nektek. Oly sok vicces dolgot csinálhatnánk együtt. - Azt hiszem a lány teljesen mást ért 'vicces dolgok' alatt, mint én.
 - Uhh, oké. - Nyögte ki végül Jason. - De tényleg, csak egy gyors kis beszélgetésre jöttünk. Utána azonnal indulunk is tovább. - A lány elmosolyodott.
 - Imádom a hősöket. Üdvös tudatlanságban élnek. - Piper keze a tőre markolatán nyugodott, majd megszólalt:
 - Hát, mit szólnál ahhoz, ha felvilágosítanál minket? Azt mondod, közbenjársz majd értünk, de még csak nem is ismerjük egymást. Hogy hívnak? - A másik lány sértődötten felhúzta az orrát.
 - Azt hiszem, nem kellene meglepődne azon, hogy nem ismertek fel. Még a régi időkben is, a görögök nem nagyon ismertek. Az otthonokul szolgáló szigetek túlságosan melegek voltak, túlságosan távol a birodalmamtól. Khione vagyok, Boreász lánya, a hó Istennője. - A lány megmozgatta ujjait, mire egy kicsi hóesés kerekedett körülötte, nagy, pihés, pamut puhaságú hópelyhekkel.
 - Kövessetek. - Mondta Khione. A tölgyfaajtók kinyíltak, és kék fény ömlött ki rajta. - Remélhetőleg túlélitek a kis beszélgetéseteket.

2 megjegyzés: