Leo hezitált, mielőtt belépett volna az erdőbe. Odabent teljes sötétség volt, s időnként baglyok huhogása hallatszott, illetve valamiféle sziszegés a távolból, mintha kígyók gyűltek volna kórusba. Leo visszaemlékezett arra, amit Will Solace mondott neki: "Senki sem mehet be egyedül az erdőbe, pláne nem fegyvertelenül." Nekem azonban semmim sincs: nincs sem kardom, sem zseblámpám, de még segítségem sem. Leo hátrafordult, és végignézett a fénylő kabinokon. Visszafordulhatnék, s megmondhatnám mindenkinek, hogy csak vicceltem. Hmm. Akkor Nyssa menne helyettem a küldetésre, s én megtanulnám, hogy hogyan legyek része a Héphaisztosz Kabinnak. Vajon mennyi idő kellene ahhoz, hogy én is olyan levert legyek egész álló nap, mint ők? "Senki sem állíthat meg abban, hogy összetörjem a lelked." Mondta egyszer az alvó hölgy Leo-nak. "Emlékezz erre a napra, kis hős, majd amikor arra fognak kérni, hogy szállj szembe velem."
-Hidd el, Hölgyem,-Motyogta Leo.-hogy még mindig emlékszem arra a napra. Akárki is legyél, be fogok mosni neked az arcodba, méghozzá Leo-stílusban.-A fiú vett egy mély levegőt, majd belépett az erdőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése