21. fejezet III. rész

Álmában Piper megint a hegytetőn járt. A kísérteties lila lángú máglya árnyékokat vetett a környező fákra. A lány szemét csípte a füst, és a föld a talpa alatt olyan meleg volt, hogy bakancstalpai szinte megolvadtak. A sötétségben egy hang dörrent.
 - Elfelejted a feladatod. - Bár Piper nem látta, tudta, hogy a hang legkevésbé kedvelt gigászához tartozik - aki Enceladus néven emlegette magát. A lány az apját kereste szemeivel, de a pózna, amihez hozzá volt láncolva korábban, eltűnt.
 - Hol van? - Követelődzött. - Mit tettél vele? - A gigász nevetése olyan volt, mint láva csorgásának hangja a vulkán oldalán.
 - A teste teljes biztonságban, de attól félek, szegény ember elméje nem sokáig húzza már a társoságomban. Valamilyen oknál fogva... felkavaró a jelenlétem számára. Sietned kell, lány, vagy attól tartok, nem sok minden marad majd belőle, amit érdemes megmenteni.
 - Hagyd őt! - Kiáltotta a lány. - Inkább engem tarts fogva helyette. Ő csak egy halandó!
 - De, drágám - Dörögte a gigász. -, be kell bizonyítanunk a szüleink iránti szeretetünket. Ez az, amit én is csinálok. Mutasd meg nekem, hogy értékes számodra az apád élete azáltal, hogy megteszed, amit mondtam neked. Ki fontosabb számodra: az apád, vagy egy csalafinta Istennő, aki játszadozott az érzéseiddel és manipulálta az emlékeid, mi? Mit számít neked Héra? - Piper remegni kezdett. Oly sok méreg és félelem forrt benne, hogy alig bírt beszélni.
 - Arra kérsz, hogy áruljam el a barátaim.
 - Sajnos, drágám, a barátaidnak az a sorsa, hogy meghaljanak. A küldetésük lehetetlen. Még ha sikerülne is, halottad a próféciát: Héra haragja pusztításhoz vezet majd. Az egyetlen kérdés már csak az, hogy meghalsz-e a barátaiddal, vagy élni akarsz az apáddal? - A máglya felmorajlott. Piper hátrálni akart, de lábai mintha ólomból lettek volna. A föld mintha magába akarna szippantani. Mintha vizes homok lenne körülöttem. Amikor felnézett, látta, hogy a Nap keleten épp felbukkant a horizonton. Kisebb városok világítottak a völgyben, és a távolban nyugat felé észrevett egy ismerős hegyvonulat emelkedett ki a ködtengerből.
 - Miért mutatod meg ezt nekem? - Kérdezte Piper. - Elárulod, hogy hol vagy.
 - Igen, ismered ezt a helyet. - Mondta a gigász. - Vezesd ide a barátaid az igazi célotok helyett, és én elbánok majd velük. Vagy, ami még jobb, rendezd meg a halálukat, még azelőtt, hogy ideérsz. Nem érdekel, melyiket választod. Csak legyél itt a napfordulón, délben, és apáddal együtt békében elmehetsz.
 - Én nem... - Mondta Piper. - Nem kérheted azt tőlem...
 - Hogy eláruld azt a hülye Valdez-fiút, aki mindig is irritált és aki most titkolózik előled? Hogy feladd a fiúdat, aki igazából soha nem is volt a tiéd? Fontosabbak ők, mint az apád?
 - Fogok találni egy módot arra, hogy legyőzzelek. - Mondta Piper. - Meg fogom menteni a barátaim és Apát is. - A gigász felmordult a sötétben.
 - Valaha én is büszke voltam. Azt hittem, az Istenek soha se fognak legyőzni. Aztán rám borítottak egy hegyet, beledöngöltek a földbe, ahol én eónokon keresztül szenvedtem félig öntudatlanul. Ez türelemre tanított, leány. Megtanított arra, hogy ne cselekedjek meggondolatlanul. Most az ébredező föld segítségével visszatértem. Én csak az első vagyok. A testvéreim mind követni fognak. Nem fogjuk elszalasztani a bosszúnkat - most semmiképp. És te, Piper McLean, te az alázatoság leckéjét fogod megtanulni. Meg fogom neked mutatni, hogy  milyen egyszerűen földbe döngölhetem a te kis lázadó szellemedet. - Az álom szertefoszlott. És Piper sikítozva kelt fel, szabadesésben a levegőben.

21. fejezet II. rész

A Grand Kanyonban Dylan mondott valamit arról, hogy az edző számára egyfajta büntetés volt az, hogy a Wilderness suliba kellett mennie, mert már kiöregedett. Vajon ezért volt az edző mindig olyan goromba? Akármi is az igazság, most, hogy tudom, hogy Hedge még életben van, ki kell szabadítanom. Azonban nem szabad túl sokat gondolnom magamról. Ennek a küldetésnek nem lesz boldog a vége. Egy áruló vagyok, pont, mint Silena Beauregard. Csak idő kérdése, hogy a többiek mikor jönnek rá. A lány felnézett a csillagokra, és visszaemlékezett egy régi estére, amikor ő és apja Nagypapa Tom háza előtt táboroztak. 
**********
Nagypapa Tom már évekkel azelőtt meghalt, de Apu megtartotta az oklahomai házat, mert ott nőtt fel. Néhány napra mentünk csak oda, hogy egy kicsit rendbe hozzuk, hogy el lehessen adni. Fogalmam sem volt róla, ki akarna venni egy lepukkant kunyhót, redőnyökkel ablakok helyett és két cigarettafüsttől bűzlő picinyke szobával. Első este annyira fülledt meleg volt - légkondi hiányában, Augusztus közepén -, hogy Apu felajánlotta, hogy aludjunk inkább a szabad ég alatt. Kivittük a hálózsákjainkat, és hallgattuk a kabócák zsongását. Megmutattam a csillagképeket, amikről tanultam - Herkules, Apolló lantja, a Nyilas kentaur. Apu a feje alá csúsztatta kezeit. Az öreg pólójában és farmerében úgy nézett ki, mint bármely oklahomai Cherokee férfi, aki soha el se hagyta ezt a területet. 
 - Nagyapád azt mondaná, hogy ezek a görög elnevezések csak humbukok. Azt mesélte nekem mindig, hogy a csillagok világító bundájú állatok, mint mágikus sündisznók. Egyszer, réges régen egy csapat vadász még el is ejtett belőlük néhányat az erdőben. Addig fogalmuk sem volt róla, mit tettek, míg le nem szállt az éj, és a csillag teremtmények világítani nem kezdtek. Aranyszín szikrák pattogtak a bundájukból, és a Cherokee vadászok visszaeresztették őket az égre. 
 - Te hiszel a mágikus sünikben? - Kérdezte Piper. Apja elnevette magát.
 - Azt hiszem, a nagyapád egy kissé bogaras volt, pont, mint a görögök. De az ég hatalmas. Azt hiszem, bőven elférnek rajta a görögök és a sündisznók is. - Egy darabig csendben ültek, majd végül Piper feltette a kérdést, ami már egy ideje piszkálta a csőrét.
 - Apu, miért nem szoktál őslakos amerikai szerepeket kapni? - Az előző héten apja több millió dollárt kapott azért, hogy eljátsza Tonto szerepét a Magányos Lovas egy újabb feldolgozásában. Piper még mindig azon gondolkodott, miért. Nagyon sok szerepben feltűnt már az apja - volt latinos kinézetű tanár egy kemény iskolában, volt izraeli kém, még egy szíriai terrorista is egy James Bond filmben. És, természetesen, ő volt spárta királya, ahogy mindenki ismerte. De ha egy igazi amerikai szerepre kérték fel, ő mindig visszautasította, mindegy, mit kellett volna alakítania. A férfi Piper-re kacsintott.
 - Túl közeliek az otthonomhoz, Pipes. Egyszerűbb eljátszani olyasvalakit, aki nem vagyok.
 - Nem unalmas ez még? Soha nem érzed úgy, mintha, mondjuk találnál egy szerepet, amivel megváltoztathatnád az emberek véleményét?
 - Ha van egyáltalán ilyen szerep, Pipes - Mondta a férfi. -, akkor azt még nem találtam meg. - A lány az eget nézte, és megpróbálta elképzelni a csillagokat süniknek. De csak a megszokott figurákat tudta kivenni: Herkules, amint keresztülszáguld az égen, hogy szörnyeket ölhessen. Apunak igaza van. A görögök és a Cherokee-k ugyanannyira lököttek. A csillagok csak izzó tűzgömbök.
 - Apu. - Törte meg a lány a csendet. - Ha nem szeretsz otthon lenni, miért alszunk Nagypapa Tom kertjében? - A férfi nevetése visszhangzott a csendes oklahomai éjben.
 - Azt hiszem, túl jól ismersz, Pipes. 
 - Nem fogod soha eladni ezt a helyet, igaz?
 - Nem. - A férfi elmosolyodott. - Valószínűleg nem.
**********
Piper pislogott, és lerázta magáról az emléket. Ekkor vette észre, hogy majdnem elaludt a sárkány hátán. Hogyan tudja Apu előadni magát oly sok mindennek, ami nem is ő? Épp ezt próbálom én is csinálni, de mintha szétszaggatna. Talán egy kicsit tovább kéne színlelnem, hátha találok egy módot, hogy kiszabadíthassam Aput anélkül, hogy eláruljam a barátaim... Még akkor is, ha a boldog befejezés annyira tűnik valóságosnak jelen pillanatban, mint a mágikus sünik. A lány Jason mellkasának dőlt. A fiú nem tolta el magától. Amint a lány lehunyta szemeit, álomba merült.

21. fejezet I. rész

Piper egyáltalán nem tudott pihenni addig, amíg Quebec fényei el nem halványultak a hátuk mögött.
 - Elképesztő voltál. - Súgta neki Jason. Ez a dicséret normális esetben felvillanyozna, de sajnos csak az előttünk álló megpróbáltatásokon vagyok képes elmélkedni. Zethes azt mondta, szörnyű dolgok ébredeznek. Én ezt elsőkézből is hallottam már. Minél közelebb érünk a napfordulóhoz, annál kevesebb időm van dönteni. Azt súgta végül Jason-nek franciául:
 - Ha tudnád a teljes igazságot rólam, nem gondolnád, hogy olyan elképesztő voltam.
 - Mit mondtál? - Kérdezett vissza a fiú.
 - Semmi fontosat, csak azt, hogy csak Boreásszal beszélgettem. Nem volt ez valami lenyűgöző. - Nem fordult meg, hogy megnézze, de érezte, hogy a fiú mosolyog.
 - Hé. - Mondta Jason. - Megmentettél attól, hogy csatlakozzak Khione fagyasztott hősök szobor kollekciójához. Tartozom neked eggyel. - Ez az egész egyszerűbbik fele. Nem hagyhattam, hogy az a jégboszorkány rátegye a kezét Jason-re. Ami jobban zavar az az, ahogy Boreász átváltozott, és hogy miért engedett el minket. Ennek köze kell, hogy legyen Jason múltjához, a kezén levő tetováláshoz. Boreász azt hitte, hogy Jason valami miatt római, és ezek szerint a rómaiak nem keveredhetnek a görögökkel. A lány valamiféle magyarázatot várt volna minderre, de látszott, hogy Jason nem akar erről a témáról mesélni. Idáig nem foglalkoztam Jason furcsa érzésével, miszerint nem tartozik a Félvér Táborba. Egyértelmű, hogy félisten, egyértelműen tartozik is valahová. De most... mi van, ha ő valami más? Mi van, ha ő tényleg ellenségnek számít? Nagyjából annyira tetszik nekem ez az ötlet, mint Khione. Leo adott nekik néhány szendvicset, amit a cuccukból szedett elő. Azóta nagyon csöndes volt, mióta elmesélték neki, mi történt a trónteremben.
 - Még mindig nem hiszem el, hogy Khione... - Mondta. - Olyan gyönyörű pedig.
 - Higgy nekem, ember. - Válaszolta Jason. - A hó távolról szépen csillog, de közelről hideg és mocskos. Szerzünk majd neked valaki mást, akivel randizhatsz. - Piper mosolygott, de Leo még mindig nem tűnt túl boldognak. Még mindig nem mondott túl sokat arról, ami a palotában történt vele, hogy miért mondták azt neki, hogy tűztől bűzlik. Valamit biztos titkol előlünk. Akármi is az, Festus-t is megfertőzi.  A sárkány rosszkedvűen morgott, és gőzt eregetett, hogy valamennyire felmelegíthesse a hideg kanadai levegőt. Boldog, a sárkány, nevétől eltérően egyáltalán nem boldog.Repülés közben ették meg szendvicseiket. Fogalmam sincs, Leo hol halmozott fel ennyi ételt, de külön figyelt arra, hogy nekem vegetáriánusat hozzon. Ez a sajtos-avokádós szendvics isteni! Senki sem beszélt. Nem tudták pontosan, mi vár majd rájuk Chicago-ban, de azzal mind tisztában voltak, hogy Boreász csak azért engedte el őket, mert szerinte ez egy öngyilkos küldetés. A Hold felemelkedett, az égen csillagok világlottak. Piper szemhéjai elnehezültek. A Boreásszal és gyerekeivel való összecsapás jobban megrémítette, mint azt kimutatta. Most, hogy tele volt a hasa, az adrenalin hatása kezdett elmúlni. Hagyd ezt abba, kölyök. Ne legyél puding!  Hedge edző ezt mondaná, az biztos. Azóta gondolok az edzőre, amióta Boreász megemlítette, hogy még életben van. Nem igazán bírtam Hedge edzőt, de ugrott Leo-ért, amikor baj volt, és feláldozta magát értünk a sétányon. Csak most értem meg, hogy még azokban az időkben a suliban, amikor folyton hajtott, hogy fussak gyorsabban, csináljak több fekvőtámaszt, vagy amikor hátat fordított, és hagyta, hogy megvívjam a saját csatáimat a felszínes lányokkal, csak segíteni próbált a saját idegesítő módján, hogy jobb félisten lehessek.

20. fejezet V. rész

 - De Apám - Ellenkezett Khione. - ,nem hagyhatod, hogy csak úgy...
 - Azt csinálok, amit akarok. - Mondta Boreász fagyosan. - Még mindig én vagyok itt a főnök, nem igaz? - Abból, ahogy Boreász a lányára meredt, egyértelmű volt, hogy van valami lezáratlan vitájuk. Khione szemei haragosan csillogtak, de összeszorította a fogait.
 - Amint kívánod, Apám.
 - Most menjetek, félistenek. - Mondta Boreász. - Mielőtt még meggondolom magam. Zethes, kísérd le őket. - Mindannyian meghajoltak, és az Északi Szél Istene köddé vált, szó szerint. Lent, az előszobában, Cal és Leo csak rájuk vártak. Leo sértetlennek tűnt. Még meg is tisztálkodott a srác. A ruhái is mintha frissen lennének mosva, biztos valamiféle hotelszolgáltatást használt. Festus a sárkány is újra sárkányalakban ácsorgott, és meleg levegőt fújt a bronzpikkelyeire, hogy nehogy megfagyjon. Miközben Khione lefelé vezette őket a lépcsőn, Jason észrevette, hogy Leo szemei a lányra tapadtak. A srác beletúrt a hajába. Ajajj. Később figyelmeztetnem kell Leo-t a hóistennővel kapcsolatban. Az a lány nem olyasvalaki, akibe érdemes beleesni. Az utolsó lépcsőfokon Khione Piper-höz fordult.
 - Átvágtad az Apámat, leány. De én átlátok a szitán. Még nem végeztünk. Téged pedig, Jason Grace, a közeljövőben jégszoborként foglak viszontlátni a szobámban egy csinos kis talapzaton. 
 - Boreász igazat beszélt. - Válaszolta Jason. - Tényleg elkényeztetett gyerek vagy. Remélem nem fogunk még túl sokat találkozni, Jéghercegnő. - Khione szemei fehéren izzottak. Egy pillanatra torkára forrtak a szavak. Szó szerint felviharzott a lépcsőn - néhány fok megtétele után ugyanis hóviharrá változott, majd eltűnt odafenn.
 - Vigyázzatok. - Figyelmeztette őket Zethes. - Egy ilyen sértést nem felejt majd el egyhamar. - Cal egyetértésében bólintott. 
 - Rossz nővér.
 - Ő a Hóistennő. - Mondta Jason. - Mit tud csinálni velünk, megdobálni hógolyókkal? - A baj csak az, hogy úgy érzem, Khione sokkal de sokkal rosszabb dolgokat tud művelni velünk. Leo teljesen levertnek tűnt.
 - Mi történt odafent? - Kérdezte a srác. - Felmérgesítettétek? Rám is mérges? Pedig randira akartam hívni, srácok!
 - Majd később mindent elmesélünk. - Ígérte meg Piper, de amikor Jason-re nézett, egyértelművé vált, hogy a fiútól várja majd, hogy magyarázatot adjon a történtekre. De mi is történt odafent pontosan? Nem vagyok mindenben 100%-ig biztos. Boreász felvette a római alakját, Aquilon lett belőle, mintha a jelenlétem skizofrénné tette volna. Az, hogy a Félvér Táborból jöttem, mintha lenyűgözte volna az Istent, de az biztos, hogy nem kedvességből engedett minket szabadon. Egyfajta kegyetlen izgalom csillogott a szemében, mintha egy kakasviadalon fogadott volna. És azt mondta, hogy szét fogjuk tépni egymást, méghozzá elégedetten. Aeolosz-nak soha többé nem kell majd félistenek miatt bajlódnia... Jason elfordult Piper-től, miközben azt próbálta leplezni, mennyire ideges.
 - Igen. - Mondta végül. - Majd később elmagyarázzuk.
 - Légy óvatos, csinos kislány. - Mondta Zethes. - A köztünk és Chicago közötti szelek veszélyesek. Sok gonosz dolog ébredezik. Sajnálom, hogy nem maradsz. Gyönyörű jégszobor lehetnél, amiben reggelente az arcom nézegethetném.
 - Köszi. - Mondta Piper. - De előbb hokiznék Cal-al.
 - Hoki? - Cal szemei felcsillantak.
 - Csak viccelek. - Mondta gyorsan Piper. - És a háborgó szelek nem a legnagyobb problémáink, igaz?
 - Ó, dehogy. Van azoknál sokkal rosszabb is. - Mondta Zethes.
 - Rosszabb. - Kontrázott Cal.
 - Eláruljátok nekem? - Piper rájuk mosolygott. Most azonban nem működött a mosolya. Boreász lila szárnyú fiai egyszerre rázták fejüket. A hangárajtók kinyíltak, és beengedték a hideg, téli levegőt. Festus dobbantott a lábával, már indulni akart.
 - Kérdezzétek Aeolosz-t majd arról, hogy mi lehet még rosszabb. - Mondta sötéten Zethes. - Ő tudja. Sok sikert! - Majdnem úgy hangzott, mintha érdekelte volna, hogy mi történik hármukkal, pedig néhány perccel ezelőtt még jégszoborként akarta látni Piper-t. Cal megragadta Leo vállát.
 - Ne pusztulj el. - Ami valószínűleg a srác valaha kimondott leghosszabb mondata volt. - Majd máskor lesz... hoki meg pizza.
 - Gyertek srácok. - Jason kibámult a sötétbe.Ki akarok jutni ebből a hotelből minél hamarabb, de sajnos úgy érzem, ez még a legbiztonságosabb hely, amit az elkövetkező napokban látni fogunk.

20. fejezet IV. rész

Az Isten alakja remegni kezdett. A szakálla eltűnt. Magasabb lett és vékonyabb, a ruhái pedig egy lila szegélyű római tógává változtak. A fején egy jeges babérkoszorú ült, és egy gladius - egy római kard, mint Jason-é - függött az oldalán.
 - Aquilon. - Mondta Jason, de hogy honnan ismerte az Isten római nevét, arról fogalma sem volt. Az Isten lehajtotta a fejét.
 - Jobban felismersz ebben az alakomban, igaz? És mégis azt állítod, hogy a Félvér Táborból jöttél? - Jason kényelmetlenül érezte magát.
 - Uh... Igen, Felség.
 - És Héra küldött ide... - Az Isten szemei jókedvűen csillogtak. - Most már értem. Oh, veszélyes játékot játszik! Bátor, de mégiscsak veszélyes. Már értem miért zárt be az Olümposz. Valószínűleg remegnek a félelemtől amiatt, amekkora kockázatot vállalt az Istenek Királynője!
 - Jason. - Mondta félénken Piper. - Miért változott meg Boreász? A tóga, a babér. Mi történik?
 - Ez a római alakja. - Válaszolta Jason. - De hogy mi történik... azt nem tudom. - Az Isten elnevette magát.
 - Nem, biztos, hogy nem értitek. Ezt nagyon érdekes lenne végignézni.
 - Ez azt jelenti, hogy szabadon engedsz minket? - Kérdezte Piper.
 - Kedvesem, - Mondta Boreász. - nincs semmi okom, hogy megölesselek titeket. Ha Héra terve kudarcot vall, ami szerintem meg fog történni, akkor szét fogjátok szaggatni egymást. Aeolosznak semmiképp nem kell majd félistenek miatt aggódnia a jövőben. - Jason úgy érezte, mintha Khione ujjai megint a nyakán lennének - de ez nem ő volt. Ez csak amiatt a feltételezés miatt volt, hogy Boreásznak talán igaza lehet. Az a rossz érzés, ami azóta nem hagy nyugodni, mióta beléptem a Félvér Táborba, Kheirón szavai, amikor azt mondta, hogy a megérkezésem katasztrófához vezethet... Boreász tudja, miért történtek.
 - Hajlandó vagy megmagyarázni mindezt nekünk? - Kérdezte Jason.
 - Oh, ne is gondolj erre! Nem az én feladatom, hogy ismertessem veletek Héra terveit. Teljesen indokolt, hogy elvette az emlékeid. - Boreász kuncogott, valószínűleg még mindig élvezte az egymást széttépő félistenek képét. - Tudjátok, engem a legsegítőkészebb szélistennek titulálnak. A társaimmal ellentétben én szeretek halandókkal szerelembe esni. Tudjátok, a fiaim, zethes és Calais félistenekként kezdték...
 - Ami megmagyarázza, miért ilyen idióták. - Morogta Khione.
 - Hagyd abba! - Csapott rá a hátára Zethes. - Csak azért, mert te teljesen Istennek születtél...
 - Mindketten, fagyjatok meg! - Parancsolta Boreász. Valószínűleg a szónak nagy jelentősége lehetett a családjukban, mert mind a kettő érintett teljesen mozdulatlanná dermedt. - Tehát, mint mondtam, jó hírnevem van, de ritkán van az, hogy Boreász komoly szerepet játszik a főbb Istenek játékaiban. A civilizáció szélén ülök a palotámban, és ritkán szórakoztatnak. Még az a hülye Notus, a déli szél is tavaszi szünetre mehet Cancúnba! És én mit kapok? Egy téli fesztivált, ahol meztelen Québécois hempereg a hóban!
 - Én szeretem a téli fesztiválokat. - Motyogta Zethes.
 - Az az érzésem, - Csattintotta össze a tenyerét Boreász. - hogy most van lehetőségünk arra, hogy végre a központba kerüljünk. Oh, igen, elengedlek titeket erre a küldetésre. A viharszellemeket természetesen a szelek városában találjátok. Chicago...
 - Apám! - Ellenkezett Khione. Boreász figyelmen kívül hagyta a lányát.
 - Ha elkapjátok a viharszellemeket, gond nélkül bejuthattok Aeolosz udvarába. Ha valamilyen csoda folytán sikeresen túlélitek a vele való találkozást, elmondjátok neki, hogy az én paramcsomra fogtátok el őket.
 - Oké, ez csak természetes. - Mondta Jason. - Tehát Chicago-ban fogjuk megtalálni a nőt, aki a viharszellemeket irányítja? Ő az, aki fogjul ejtette Hérát?
 - Á! - Boreász elvigyorodott. - Ez két különböző kérdés, Jupiter fia. - Jupiter... ezelőtt Zeusz fiának nevezett...
 - Aki a viharszellemeket irányítja, azt Chicago-ban meglelitek. De ő csak egy szolgáló... Egy szolgáló, aki minden bizonnyal el akar majd pusztítani benneteket. Ha győztök vele szemben, és elfogjátok a szeleket, akkor elmehettek Aeolosz-hoz. Csak ő tud minden szélről a világban. Minden titok előbb-utóbb a fülébe jut. Ha valaki el tudja nektek mondani, hol van Héra fogságba esve, akkor az Aeolosz. Arra, aki majd Héra börtönénél vár rátok, egyelőre nem mondok semmit, mert ha megtudnátok, akkor minden bizonnyal azért esedeznétek, hogy fagyasszalak meg titeket itt helyben.

20. fejezet III. rész

Jason agya teljesen leblokkolt. Ha nem nézett volna félelmében Piper-re, teljesen elveszett volna. Én miattam jöttünk ide, és most mindannyian meghalunk... Vagy ami még rosszabb: fagyott szobrokként fogjuk szórakoztatni Boreászt és a gyerekeit, amíg el nem olvadunk... Khione dorombolt, és megütögette a fiú nyakát. Jason nem így tervezte, de elektromosság száguldott végig a testén. Khione egy hangos pukkanás kíséretében elesett, és a jégpadlón csúszott tova. Zethes felnevetett.
 - Ez oltári! Nagyon örülök, hogy ezt csináltad, még akkor is, ha most meg kell öljelek. - Egy pillanatig Khione túlságosan sokkos állapotban volt ahhoz, hogy bárhogy reagáljon. Aztán a levegő körülötte megtelt hópelyhekkel, és egy mini hóvihar kerekedett.
 - Hogy merészeled...
 - Állj! - Parancsolta Jason, olyan erőteljesen mondva a szót, amennyi maradék erejéből tellett. - Nem fogtok megölni minket. És nem is fogtok megtartani minket. Az Istenek Királynője maga kért fel minket erre a küldetésre, tehát ha nem akarjátok, hogy Héra elkezdjen az ajtótokon dörömbölni, akkor el kell engedjetek. - A hangja sokkal határozottabban hangzott, mint ahogy érezte magát, de ezzel magára vonta mindenki figyelmét. Khione hóvihara abbamaradt. Zethes lejjebb engedte a kardját. Mindketten bizonytalanul néztek az apjukra.
 - Hmmm. - Mondta Boreász. Pislogott egyet, és Jason nem tudta eldönteni, hogy mérgében vagy élvezetében tette ezt. - Zeusz fia, aki Héra kegyeltje is? Ez az első eset biztosan! Meséld el a történeted. - Jason azonban csöndben maradt. Nem hittem volna, hogy lesz esélyünk megszólalni, de most hogy kaptam egy lehetőséget, cserben hagy a hangom. Piper mentette meg a helyzetet.
 - Felség. - A lány hihetetlen egyensúllyal pukedlizett, tudva, hogy az élete múlik ezen. Elmesélte Boreásznak az egész történetet, a Grand Kanyontól kezdve a próféciáig, sokkal gyorsabban, szebben, és tömörebben, mint ahogy Jason tudta volna. - Csak útmutatásért jöttünk. - Foglalta össze Piper. - Ezek a viharszellemek megtámadtak minket, és valamiféle gonosz Úrnőnek dolgoznak. Ha megtaláljuk őket, talán Héra is előkerül. - A király lesöpörte a jégcsapokat a szakállából. Az ablakokból látni lehetett, hogy leszállt az éj, a fényt csak az odafönt világító aurora borealis adta, amitől minden kicsit kékesebbnek tűnt.
 - Tudok ezekről a viharszellemekről. - Mondta végül Boreász. - Tudom, hol tartják őket, és tudok a fogjukról is.
 - Hedge edzőre gondolsz? - Kérdezte Jason. - Hát életben van? - Boreász elhessegette a kérdését.
 - Egyelőre. De aki a viharszellemeket irányítja... Őrültség lenne ujjat húzni vele. Jobban járnátok, ha jégszoborként állnátok itt.
 - Héra bajban van. - Mondta Jason. - Három nap múlva baj fog vel történni - nem tudjuk, mi pontosan, talán elfogyasztják, talán megsemmisítik. És egy gigász fog felemelkedni.
 - Igen. - Értett egyet vel Boreász. Csak képzelem, vagy tényleg mérgesen néz Khionéra? - Sok szörnyűséges dolog ébredezik. Még a saját gyerekeim sem mondanak el nekem mindent, amiről tudnom kéne. A Nagy Mozgolódása a Szörnyeknek, ami Kronosszal kezdődött - az apád, Zeusz ostobán azt hitte, véget ért a Titánok legyőzésével. De ahogy régen történt, úgy fog most is történni. A végső csata majd eljő, de még várat magára, és az, aki fel akar ébredni, sokkal rosszabb minden Titánnál. Viharszellemek - ez még csak a kezdet. A földben sokkal több szörny van még, ami elő fog jönni. Amikor a szörnyek már nem maradnak többé Tartaroszban, és a lelkek nem kötődnek többé Hádészhoz... Olimposznak jó indoka van arra, hogy féljen. - Jason nem teljesen volt tisztában mindennek a jelentésével, de nem tetszett neki, ahogy Khione mosolygott - mintha az ő értelmezésében ez maga lenne a vidámság.
 - Tehát segíteni fogsz nekünk? - Kérdezte Jason a királyt. Boreász morcosan nézett rá.
 - Én nem ezt mondtam.
 - Kérem, Felség. - Mondta Piper. Mindenki figyelme a lányra összpontosult. Biztos, hogy ő is nagyon fél, de mégis gyönyörű és magabiztos - és ennek semmi köze Aphrodité áldásához. Megint a régi, bozontos hajával, smink nélkül, utazóruhában. De mintha melegség sugározna belőle ebben a hideg trónteremben. - Felség, ha elmondod nekünk, hol találhatjuk meg a viharszellemeket, el tudjuk őket fogni, és Aeoloszhoz tudjuk őket vinni. A főnököd niztos örülne ennek, sőt, talán még ki is tüntetne. Ezenfelül Aeolosz megbocsátana nekünk és a többi félistennek. Még Gleeson Hedge-t is ki tudnánk szabadítani. Mindenki nyerne az ügyön.
 - Csinos a kislány... - Motyogta Zethes. - Úgy értem, igaza van.
 - Apám, ne halgass rá! - Mondta Khione. - Aphrodité lánya. Van mersze bűvbeszéddel ámítani egy Istent? Fagyasszad meg azon nyomban! - Boreász mérlegelte az ötletet. Jason a zsebébe süllyesztette a kezét. Ha a dolgok rosszul sülnek el, akkor gyorsan kell reagálnom mindenre. A mozdulatot meglátta Boreász is.
 - Mi van az alkarodon, félisten? - Jason észre sem vette, hogy felgyűrődött a kabátujja, s a tetoválásának széle kilátszott. A fiú vonakodva megmutatta az Istennek a kezébe égetett jeleket. Az Isten szemei kikerekedtek. Khione felszisszent és hátrált néhány lépést. Aztán Boreász teljesen váratlan dolgot csinált: olyan hangosan elnevette magát, hogy egy vaskos jégcsap leesett a mennyezetról, és a trón mellé csapódott.

20. fejezet II. rész

Jason egész testében megfeszült. A király továbbra is barátságosan mosolygott, mintha épp jó híreket közölt volna. 
 - Megölni minket? - Kérdezte Jason. - De mégis miért?
 - Azért, - Mondta erős akcentussal a király. - mert az uram, Aeolosz így rendelkezett. - Boreász felemelkedett. Lelépett trónjáról és behúzta szárnyait. Még egyett lépett előre, mire Khione és Zethes meghajolt. Jason és Piper követték a példájuk.
 - Beszélni fogom a nyelveteket, - Mondta Boreász. - mert Piper McLean megtisztelt azzal, hogy az enyémen beszélt velem. Toujours, mindig is kedveltem Aphrodité gyerekeit. Ezzel szemben... Aeolosz biztos nem akarná, hogy megöljem Lord Zeusz fiát, mielőtt meghallgatnám, igaz, Jason Grace? - Jason úgy érezte, az aranyérméje húzza a zsebét. Ha harcoilnunk kell, nem kedvezőek az esélyeink. Két másodperc minimum, mire előhívom a kardom. Az ellefeleim pedig egy Isten, kettő a gyerekei közül, meg egy tucat gyorsfagyasztott katona. 
 - Aeolosz a Szelek Ura, igaz? - Kérdezte Jason. - Miért akarna minket megöletni?
 - Félistenek vagytok. - Válaszolta Boreász, mintha ezzel mindent megmagyarázna. - Aeolosz feladata az, hogy megfékezze a szeleket, és a félistenek mindig is sok fejfájást okoztak neki. Szívességeket kérnek tőle. Időről időre kiszabadítanak szeleket, és káoszt teremtenek. Az utolsó csepp a pohárban a tavaly nyáron volt, amikor Tüphónnal harcoltatok... - Boreász legyintett a kezével, mire egy jéglemez jelent meg a levegőben, mint egy lapostévé. Csatajelenetek villóztak a képernyőn - egy viharfelhőkbe burkolt óriás, amint egy folyó fölött repült át Manhattan felé. Kicsi, világító figurák - az Istenek, gondolta Jason - rajzottak körülötte, mint dühös darazsak, és villámmal meg tűzzel dobálták a szörnyet. Végül a folyó felrobbant, és egy erős örvény a víz alá húzta a füstös alakot, ami végül eltűnt a habokban.
 - A viharóriás, Tüphón. - Magyarázta Boreász. - Amikor eónokkal ezelőtt először legyőzték az Istenek, nem csendesen halt meg. A halála feltámasztott egy sereg viharszellemet - vad szellemeket, akik senkinek sem engedelmeskedtek. Aeolosz feladata volt hogy mindet befogja és bezárja egy erődbe. A többi Isten nem volt hajlandó segíteni neki. Még csak elnézést sem kértek a kellemetlenségekért. Aeolosznak több évszázadba került minden viharszellemet levadászni, és ez természetesen nagyon felidegesítette. Ere, tavaly nyáron megint le kellett győzni Tüphónt...
 - És a halála kiszabadított egy újjabb hullámnyi ventus-t. - Találgatott Jason. - Amitől Aeolosz megint nagyon dühös lett.
 - C'est vrai. - Értett egyet vele Boreász.
 - De, Felség, - Mondta Piper. - Az Isteneknek nem volt más választása, muszály volt újra legyőzni Tüphónt. Majdnem elpusztította az Olümposzt! Ezenkívül miért kéne ezért a félbéreket hibáztatni? - A király vállat vont.
 - Aeolosz nem töltheti ki mérgét az Isteneken. Ők a főnökei, és nagyon erősek. Tehát a félistenek húzták a rövidebbet, azért, mert az Isteneket segítették a harcokban. Ránk parancsolt, hogy a félisteneket, akik segítséget kérnek tőlünk ne fogadjuk szívesen. Be kell törnünk a kicsi halandó fejeteket. - Kellemetlen csönd következett.
 - Ez... extrémnek hangzik. - Törte meg végül a csendet Jason. - De még nem akarod betörni a fejünket, ugye? Mert hallottál arról a fontos küldetésről, amit épp igyekszünk véghez vinni...
 - Igen, igen. - Értett egyet a király Jason-nel. - Tudod, Aeolosz azt mondta, hogy ha Zeusz egyik fia jön hozzánk, akkor először hallgassuk végig mielőtt elpusztítjuk, mert ő - hogy is mondta? - érdekessé teheti majd az életünk. Meg kell tehát hallgassalak, aztán az ítélet csak rajtam múlik. De először hallgatlak titeket. Khione is ezt szeretné. Talán nem ölünk meg titeket. - Jason fellélegzett.
 - Az jó. Köszi.
 - Ne nekem köszönd. - Mondta mosolyogva Boreász. - Sok féle képpen tehetitek érdekessé az életünket. Néha megtartjuk a félisteneket élvezetből, mint láthatjátok. - A király a körben álló jégszobrokra mutatott. Piper fuldokló hangot hallatott.
 - Úgy érted... ezek mind félistenek? Fagyasztott félistenek? Életben vannak mind?
 - Ez egy meglehetősen fogós kérdés. - Gondolkodott el Boreász, mintha ez eddig meg sem fordult volna a fejében. - Nem mozognak, csak ha megparancsolom nekik. Az idő többi részében pusztán fagyottak. Kivéve ha megolvadnának. Az elég mocskos lenne. - Khione Jason mögé lépett, és a fiú tarkójára tette jéghideg ujjait.
 - Apu ilyen aranyos ajándékokkal szokott szórakoztatni. - Suttogta a fiú fülébe. - Csatlakozz hozzánk, és akkor talán elengedjük a barátaidat.
 - Mi? - Tiltakozott Zethes. - Ha Khione megkapja ezt, akkor én megérdemlem a cuki kislányt! Khione mindig több ajándékot szokott kapni!
 - Ne most, gyerekek. - Szólt komolyan Boreász. - A vendégeink végül még azt hiszik, el vagytok kényeztetve! Egyébként túl gyorsak vagytok. Még meg sem hallgattuk a történetük! Majd aztán eldöntjük, mihez is kezdünk velük. Jason Grace, szórakoztass el minket, kérlek.