Jason egész testében megfeszült. A király továbbra is barátságosan mosolygott, mintha épp jó híreket közölt volna.
- Megölni minket? - Kérdezte Jason. - De mégis miért?
- Azért, - Mondta erős akcentussal a király. - mert az uram, Aeolosz így rendelkezett. - Boreász felemelkedett. Lelépett trónjáról és behúzta szárnyait. Még egyett lépett előre, mire Khione és Zethes meghajolt. Jason és Piper követték a példájuk.
- Beszélni fogom a nyelveteket, - Mondta Boreász. - mert Piper McLean megtisztelt azzal, hogy az enyémen beszélt velem. Toujours, mindig is kedveltem Aphrodité gyerekeit. Ezzel szemben... Aeolosz biztos nem akarná, hogy megöljem Lord Zeusz fiát, mielőtt meghallgatnám, igaz, Jason Grace? - Jason úgy érezte, az aranyérméje húzza a zsebét. Ha harcoilnunk kell, nem kedvezőek az esélyeink. Két másodperc minimum, mire előhívom a kardom. Az ellefeleim pedig egy Isten, kettő a gyerekei közül, meg egy tucat gyorsfagyasztott katona.
- Aeolosz a Szelek Ura, igaz? - Kérdezte Jason. - Miért akarna minket megöletni?
- Félistenek vagytok. - Válaszolta Boreász, mintha ezzel mindent megmagyarázna. - Aeolosz feladata az, hogy megfékezze a szeleket, és a félistenek mindig is sok fejfájást okoztak neki. Szívességeket kérnek tőle. Időről időre kiszabadítanak szeleket, és káoszt teremtenek. Az utolsó csepp a pohárban a tavaly nyáron volt, amikor Tüphónnal harcoltatok... - Boreász legyintett a kezével, mire egy jéglemez jelent meg a levegőben, mint egy lapostévé. Csatajelenetek villóztak a képernyőn - egy viharfelhőkbe burkolt óriás, amint egy folyó fölött repült át Manhattan felé. Kicsi, világító figurák - az Istenek, gondolta Jason - rajzottak körülötte, mint dühös darazsak, és villámmal meg tűzzel dobálták a szörnyet. Végül a folyó felrobbant, és egy erős örvény a víz alá húzta a füstös alakot, ami végül eltűnt a habokban.
- A viharóriás, Tüphón. - Magyarázta Boreász. - Amikor eónokkal ezelőtt először legyőzték az Istenek, nem csendesen halt meg. A halála feltámasztott egy sereg viharszellemet - vad szellemeket, akik senkinek sem engedelmeskedtek. Aeolosz feladata volt hogy mindet befogja és bezárja egy erődbe. A többi Isten nem volt hajlandó segíteni neki. Még csak elnézést sem kértek a kellemetlenségekért. Aeolosznak több évszázadba került minden viharszellemet levadászni, és ez természetesen nagyon felidegesítette. Ere, tavaly nyáron megint le kellett győzni Tüphónt...
- És a halála kiszabadított egy újjabb hullámnyi ventus-t. - Találgatott Jason. - Amitől Aeolosz megint nagyon dühös lett.
- C'est vrai. - Értett egyet vele Boreász.
- De, Felség, - Mondta Piper. - Az Isteneknek nem volt más választása, muszály volt újra legyőzni Tüphónt. Majdnem elpusztította az Olümposzt! Ezenkívül miért kéne ezért a félbéreket hibáztatni? - A király vállat vont.
- Aeolosz nem töltheti ki mérgét az Isteneken. Ők a főnökei, és nagyon erősek. Tehát a félistenek húzták a rövidebbet, azért, mert az Isteneket segítették a harcokban. Ránk parancsolt, hogy a félisteneket, akik segítséget kérnek tőlünk ne fogadjuk szívesen. Be kell törnünk a kicsi halandó fejeteket. - Kellemetlen csönd következett.
- Ez... extrémnek hangzik. - Törte meg végül a csendet Jason. - De még nem akarod betörni a fejünket, ugye? Mert hallottál arról a fontos küldetésről, amit épp igyekszünk véghez vinni...
- Igen, igen. - Értett egyet a király Jason-nel. - Tudod, Aeolosz azt mondta, hogy ha Zeusz egyik fia jön hozzánk, akkor először hallgassuk végig mielőtt elpusztítjuk, mert ő - hogy is mondta? - érdekessé teheti majd az életünk. Meg kell tehát hallgassalak, aztán az ítélet csak rajtam múlik. De először hallgatlak titeket. Khione is ezt szeretné. Talán nem ölünk meg titeket. - Jason fellélegzett.
- Az jó. Köszi.
- Ne nekem köszönd. - Mondta mosolyogva Boreász. - Sok féle képpen tehetitek érdekessé az életünket. Néha megtartjuk a félisteneket élvezetből, mint láthatjátok. - A király a körben álló jégszobrokra mutatott. Piper fuldokló hangot hallatott.
- Úgy érted... ezek mind félistenek? Fagyasztott félistenek? Életben vannak mind?
- Ez egy meglehetősen fogós kérdés. - Gondolkodott el Boreász, mintha ez eddig meg sem fordult volna a fejében. - Nem mozognak, csak ha megparancsolom nekik. Az idő többi részében pusztán fagyottak. Kivéve ha megolvadnának. Az elég mocskos lenne. - Khione Jason mögé lépett, és a fiú tarkójára tette jéghideg ujjait.
- Apu ilyen aranyos ajándékokkal szokott szórakoztatni. - Suttogta a fiú fülébe. - Csatlakozz hozzánk, és akkor talán elengedjük a barátaidat.
- Mi? - Tiltakozott Zethes. - Ha Khione megkapja ezt, akkor én megérdemlem a cuki kislányt! Khione mindig több ajándékot szokott kapni!
- Ne most, gyerekek. - Szólt komolyan Boreász. - A vendégeink végül még azt hiszik, el vagytok kényeztetve! Egyébként túl gyorsak vagytok. Még meg sem hallgattuk a történetük! Majd aztán eldöntjük, mihez is kezdünk velük. Jason Grace, szórakoztass el minket, kérlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése