2014. december 7., vasárnap

20. fejezet III. rész

Jason agya teljesen leblokkolt. Ha nem nézett volna félelmében Piper-re, teljesen elveszett volna. Én miattam jöttünk ide, és most mindannyian meghalunk... Vagy ami még rosszabb: fagyott szobrokként fogjuk szórakoztatni Boreászt és a gyerekeit, amíg el nem olvadunk... Khione dorombolt, és megütögette a fiú nyakát. Jason nem így tervezte, de elektromosság száguldott végig a testén. Khione egy hangos pukkanás kíséretében elesett, és a jégpadlón csúszott tova. Zethes felnevetett.
 - Ez oltári! Nagyon örülök, hogy ezt csináltad, még akkor is, ha most meg kell öljelek. - Egy pillanatig Khione túlságosan sokkos állapotban volt ahhoz, hogy bárhogy reagáljon. Aztán a levegő körülötte megtelt hópelyhekkel, és egy mini hóvihar kerekedett.
 - Hogy merészeled...
 - Állj! - Parancsolta Jason, olyan erőteljesen mondva a szót, amennyi maradék erejéből tellett. - Nem fogtok megölni minket. És nem is fogtok megtartani minket. Az Istenek Királynője maga kért fel minket erre a küldetésre, tehát ha nem akarjátok, hogy Héra elkezdjen az ajtótokon dörömbölni, akkor el kell engedjetek. - A hangja sokkal határozottabban hangzott, mint ahogy érezte magát, de ezzel magára vonta mindenki figyelmét. Khione hóvihara abbamaradt. Zethes lejjebb engedte a kardját. Mindketten bizonytalanul néztek az apjukra.
 - Hmmm. - Mondta Boreász. Pislogott egyet, és Jason nem tudta eldönteni, hogy mérgében vagy élvezetében tette ezt. - Zeusz fia, aki Héra kegyeltje is? Ez az első eset biztosan! Meséld el a történeted. - Jason azonban csöndben maradt. Nem hittem volna, hogy lesz esélyünk megszólalni, de most hogy kaptam egy lehetőséget, cserben hagy a hangom. Piper mentette meg a helyzetet.
 - Felség. - A lány hihetetlen egyensúllyal pukedlizett, tudva, hogy az élete múlik ezen. Elmesélte Boreásznak az egész történetet, a Grand Kanyontól kezdve a próféciáig, sokkal gyorsabban, szebben, és tömörebben, mint ahogy Jason tudta volna. - Csak útmutatásért jöttünk. - Foglalta össze Piper. - Ezek a viharszellemek megtámadtak minket, és valamiféle gonosz Úrnőnek dolgoznak. Ha megtaláljuk őket, talán Héra is előkerül. - A király lesöpörte a jégcsapokat a szakállából. Az ablakokból látni lehetett, hogy leszállt az éj, a fényt csak az odafönt világító aurora borealis adta, amitől minden kicsit kékesebbnek tűnt.
 - Tudok ezekről a viharszellemekről. - Mondta végül Boreász. - Tudom, hol tartják őket, és tudok a fogjukról is.
 - Hedge edzőre gondolsz? - Kérdezte Jason. - Hát életben van? - Boreász elhessegette a kérdését.
 - Egyelőre. De aki a viharszellemeket irányítja... Őrültség lenne ujjat húzni vele. Jobban járnátok, ha jégszoborként állnátok itt.
 - Héra bajban van. - Mondta Jason. - Három nap múlva baj fog vel történni - nem tudjuk, mi pontosan, talán elfogyasztják, talán megsemmisítik. És egy gigász fog felemelkedni.
 - Igen. - Értett egyet vel Boreász. Csak képzelem, vagy tényleg mérgesen néz Khionéra? - Sok szörnyűséges dolog ébredezik. Még a saját gyerekeim sem mondanak el nekem mindent, amiről tudnom kéne. A Nagy Mozgolódása a Szörnyeknek, ami Kronosszal kezdődött - az apád, Zeusz ostobán azt hitte, véget ért a Titánok legyőzésével. De ahogy régen történt, úgy fog most is történni. A végső csata majd eljő, de még várat magára, és az, aki fel akar ébredni, sokkal rosszabb minden Titánnál. Viharszellemek - ez még csak a kezdet. A földben sokkal több szörny van még, ami elő fog jönni. Amikor a szörnyek már nem maradnak többé Tartaroszban, és a lelkek nem kötődnek többé Hádészhoz... Olimposznak jó indoka van arra, hogy féljen. - Jason nem teljesen volt tisztában mindennek a jelentésével, de nem tetszett neki, ahogy Khione mosolygott - mintha az ő értelmezésében ez maga lenne a vidámság.
 - Tehát segíteni fogsz nekünk? - Kérdezte Jason a királyt. Boreász morcosan nézett rá.
 - Én nem ezt mondtam.
 - Kérem, Felség. - Mondta Piper. Mindenki figyelme a lányra összpontosult. Biztos, hogy ő is nagyon fél, de mégis gyönyörű és magabiztos - és ennek semmi köze Aphrodité áldásához. Megint a régi, bozontos hajával, smink nélkül, utazóruhában. De mintha melegség sugározna belőle ebben a hideg trónteremben. - Felség, ha elmondod nekünk, hol találhatjuk meg a viharszellemeket, el tudjuk őket fogni, és Aeoloszhoz tudjuk őket vinni. A főnököd niztos örülne ennek, sőt, talán még ki is tüntetne. Ezenfelül Aeolosz megbocsátana nekünk és a többi félistennek. Még Gleeson Hedge-t is ki tudnánk szabadítani. Mindenki nyerne az ügyön.
 - Csinos a kislány... - Motyogta Zethes. - Úgy értem, igaza van.
 - Apám, ne halgass rá! - Mondta Khione. - Aphrodité lánya. Van mersze bűvbeszéddel ámítani egy Istent? Fagyasszad meg azon nyomban! - Boreász mérlegelte az ötletet. Jason a zsebébe süllyesztette a kezét. Ha a dolgok rosszul sülnek el, akkor gyorsan kell reagálnom mindenre. A mozdulatot meglátta Boreász is.
 - Mi van az alkarodon, félisten? - Jason észre sem vette, hogy felgyűrődött a kabátujja, s a tetoválásának széle kilátszott. A fiú vonakodva megmutatta az Istennek a kezébe égetett jeleket. Az Isten szemei kikerekedtek. Khione felszisszent és hátrált néhány lépést. Aztán Boreász teljesen váratlan dolgot csinált: olyan hangosan elnevette magát, hogy egy vaskos jégcsap leesett a mennyezetról, és a trón mellé csapódott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése