Jason farkasokkal álmodott. Egy tisztáson álldogált egy vörösfenyő erdőben. Előtte egy kőből készült vidéki ház romjai magasodtak. Alacsonyan szálló szürke felhők kavarogtak a ködben, és hideg esőcseppek ültek a levegőben. Egy falkányi nagy, szürke szörnyeteg keringett körülötte, néha hozzáérve a lábához, vicsorogva és fogaikat csattogtatva. Gyengéden a romok felé terelgették a fiút. Jason-nek semmi kedve nem volt ahhoz, hogy a világ legnagyobb kutyakekszévé változzon, ezért úgy döntött, hogy azt teszi, amit a farkasok akarnak.A talaj cuppogott a csizmái alatt, miközben lépkedett. Körülötte kémények maradványai emelkedtek, mint totemek. A ház valaha hatalmas lehetett, több emelettel, hosszú, vaskos falakkal és egy zsindelyes nyeregtetővel, azonban mostanra már csak egy széthullott kőcsontváz. Jason átmászott a düledező ajtófélfa alatt, és egy udvarszerűségen találta magát. Előtte egy hosszú, téglalap alakú, kiszáradt medence volt. Vajon milyen mély lehet? Sajnos a füst miatt nem látom az alját. Egy piszkos ösvény ölelte körül a medencét. A ház düledező falai emelkedtek az ösvénytől nem messze. Farkasok mászkáltak a vörös téglából épült árkádok alatt. A medence távolabbi végén egy Jason-nél jó pár lábbal magasabb anyafarkas foglalt helyet. Az anyafarkas szemei ezüstösen csillámlottak a ködben, bundájának színe pedig hasonlított a téglákéhoz: vörös, enyhén barnás.
- Ismerem ezt a helyet. - Mondta Jason. A farkas válaszolt neki. Igazából nem szólalt meg, Jason azonban megértette mondandóját, amit a fülei és a bajuszai mozgásával, a szeme csillámlásával és az ajkai mozgatásával közölt. Ez volt a farkas nyelvezete.
Ez csak természetes. Mondta az anyafarkas. Az utazásodat még kölyökként itt kezdted el. Most vissza kell ide találnod. Egy új küldetés, egy új kezdet.
- Ez nem igazságos! - Mondta Jason, azonban tudta, hogy semmi értelme vitatkozni az anyafarkassal. A farkasok mit sem tudnak a szimpátiáról, vagy az igazságosságról. A farkas újra megszólalt:
Hódíts, vagy halj meg. Mindig is ez volt a mi utunk. Jason tiltakozni akart, hogy hogyan is hódíthatna meg bármit, hogyha azt sem tudja kicsoda, vagy, hogy hová is kellene mennie. Én ismerem ezt a farkast. A neve egész egyszerűen Lupa, az Anyafarkas, a legnagyobb a fajtájából. Hosszú idővel ezelőtt ő talált meg engem, ő nevelt fel, ő vigyázott rám, ő választott ki, azonban ha gyengeséget mutattam volna, helyben széttép. Akkor ahelyett, hogy a kölyke lettem volna, a vacsorájává váltam volna. A farkasfalkában nincs helye gyengeségnek.
- Tudnál segíteni nekem? - Kérdezte Jason. Lupa kiadott egy mély, morgó hangot, mire a köd eltűnt a medencéből. Elsőre Jason nem értette, mit lát. A medence ellentétes végeiben két sötét spirál tört fel a cementből, mint egy fúróberendezés fúrófejei, amik épp most törtek ki a felszínre. Vajon miből készültek? Kőből, vagy esetleg valamilyen sötét indákból? Mindkét spirál öt láb magas volt, azonban nem voltak teljesen egyformák. A Jason-höz közelebbi sötétebb volt, és tömörnek tűnt, és az indák benne egybeolvadtak. Ahogyan a fiú nézte, mintha kicsit jobban kiemelkedett volna a földből, s mintha meg is vastagodott volna. A medence Lupa felőli végén az indák nyitottabbak voltak, és mintha egy ketrecet formáltak volna. Benne, ha Jason nagyon megerőltette a szemét, mintha egy homályos figura lett volna.
- Héra. - Mormogta Jason. Az anyafarkas morgott egyetértése jeléül. A többi farkas a medence körül mászkált, a szőr pedig felállt a hátukon, miközben bele-bele szagolgattak a medencébe.
Az ellenség azért választotta ezt a helyet, hogy itt ébressze fel legerősebb fiát, a gigászok királyát. Mondta Lupa. Ez a szent helyünk, ahol a félistenek Elfogadtatnak. Ez a hely életet vagy halált hoz számukra. A leégett ház. A farkasok háza. Ami itt történik, utálatos dolog. Meg kell őt állítanod.
- Őt? - Kérdezte Jason. - Mármint Hérát? - Az anyafarkas fogait csikorgatta nemtetszése jeléül.
Használd az érzékeidet, kölyök. Egyáltalán nem érdekel Júnó, azonban ha elesik, az ellenség felkel. Az mindannyiunk végét jelentené. Ismered ezt a helyet. Meg fogod találni megint. Tisztítsd meg a házunkat! Állítsd meg őket, mielőtt még késő lenne! Mondta az anyafarkas. Mindeközben a sötét spirál tovább nőtt, mint egy szörnyű virág hajtása. Ha kinyílik, akkor valaki olyan fog világra jönni, akit nem szeretnék megismerni. Gondolta Jason.
- Ki vagyok én? - Kérdezte Jason az anyafarkast. - Legalább azt mondd meg nekem! - Jason tudta, hogy a farkasoknak nincs túl sok humorérzéke, azt azonban érezte, hogy a kérdés lenyűgözi Lupa-t, mintha Jason csak egy kis kölyök lenne, aki éppen azt próbálgatja, milyen lesz majd egy napon alfa hímnek lenni.
Te vagy a megmentőnk, mint mindig. Lupa felhúzta az ajkát, mintha éppen egy viccet mesélt volna. Nehogy elbukj, Jupiter fia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése