Leo elvesztette az időérzékét és a tájékozódási érzékét. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy egy erdő ilyen mély és vad legyen. A sárkány addig száguldozott, míg a fák olyan magasak nem lettek, hogy felhőkarcolókra emlékeztettek, s a levelek eltakarták a csillagokat. Még a Leo tenyerén világló láng sem tudta megvilágítani előttük az utat, azonban a sárkány vöröslő szemei fényszórókként is funkcionáltak. Végül átkeltek egy patakon és egy zsákutcában végezték. Egy száz láb magas mészkőtömb emelkedett előttük. A szilárd, puszta felületen a sárkány nem valószínű, hogy fel tud mászni. Festus megállt a kőtömb aljánál, és felemelte egyik lábát, mintha mutatni akarna valamit.
- Mi ez? - Leo lecsúszott a földre. Feljebb mászott a sziklához. Sehol semmi, csak tömör kő. A sárkány azonban továbbra is a sziklára mutatott.
- Ez nem fog csak úgy elmozdulni az utadból. - Mondta neki Leo. Az egyik laza vezeték felszikrázott a gép nyakán, a sárkány azonban továbbra sem mozdult. Leo rátette a kezét a sziklára. Hirtelen ujjai felizzottak. Ujjhegyeitől csíkokban lángok indultak, mintha puskaport gyújtott volna meg. A vonalak végigsercegtek a mészkő egész felületén. Addig robogtak rajta végig az izzó vonalak, míg végül egy Leo-nál ötször nagyobb vörösen szikrázó ajtót rajzoltak körül. Leo hátrébb lépett, és az ajtó kinyílt, teljesen hangtalanul, ami szokatlan volt egy kőtömb esetében.
- Tökéletesen kiegyensúlyzott. - Motyogta Leo az orra alatt. - Ez valami első osztályú gépezet. - A sárkány gyorsan beviharzott, mintha végre hazaért volna. Leo is belépett, s az elkezdett bezárulni mögötte. Egy pillanatra elfogta a pánik, s visszaemlékezett arra a sok évvel ezelőtti estére a gépüzletben, amikor bezárták. Mi van, ha itt ragadok? Aztán hirtelen felvilágoltak a fények - elektronikus izzók, fluoreszkáló csövek és falra szerelt fáklyák. Amikor Leo meglátta a barlang belsejét, teljesen elfeledkezett a kimenetelről.
- Festus. - Mormolta. - Mi ez a hely? - A sárkány a szoba közepébe trappolt, s közben nyomot hagyott a vastag porrétegben, majd összegömbölyödött egy kis kör alakú emelvényen. A barlang méreteiben egy repülőgép hangárhoz hasonló volt, a két fal mentén végtelenül sok munkapaddal és tároló edénnyel, minden falon garázs méretű ajtókkal, és lépcsősorokkal, melyek felvezettek a fent levő kifutók hálózatához. Különböző felszerelések voltak mindenfelé - hidraulikus emelők, hegesztőpisztolyok, veszély esetén használatos ruhák, légkalapácsok, targoncák, meg valami, ami egy nukleáris kamrához hasonlított. Parafa hirdető táblák voltak a falakra aggatva, s tele voltak szétszaggatott fénymásolatokkal. Fegyverek, páncélok, pajszok, és egyéb harci felszerelések hevertek szanaszét mindenfelé, némelyik még csak félkész állapotban. A sárkány emelvénye fölött a magasban láncokon egy üött-kopott zászló lengett, ami annyira kifakult már, hogy a görög betűkkel ráírt feliratot szinte lehetetlen volt elolvasni, azonban Leo-nak mégis sikerült. Bunker 9 - ez áll a zászlón. A kilences számnak vajon van köze a Héphaisztosz Kabinhoz, vagy van még másik nyolc ilyen hely, és ez a kilencedik? Leo Festusra nézett, aki kényelmesen összegömbölyödve feküdt a kis emelvényen, mintha hosszú idő óta végre hazaért volna. Vajon azért, mert tényleg ezen az emelvényen építették?
- A többi gyerek tud...? - Leo nem fejezte be kérdését, mert már tudta rá a választ. Egyértelmű, hogy erre a helyre évtizedek óta senki sem tette be a lábát. Mindent pókhálók és por borít, s a padlón sincsenek lábnyomok, csak Festus-éi meg az enyémek. Én vagyok az első, aki belépett ebbe a bunkerbe... hosszú idő óta. Amikor a bunkert elhagyták, egy csomó projekt félkész állapotban volt. Vajon miért hagyták őket itt, s miért felejtették el ezután őket? Leo felnézett a falra, s a szeme megakadt egy térképen, ami a tábort ábrázolta csata közben, a papír azonban olyan sárga és repedezett volt, mint a hagyma héja. A sarkában egy évszám volt kiolvasható: 1864.
- Ez teljesen lehetetlen. - Mormolta Leo. Aztán körülnézett alaposabban, s meglátott egy tervrajzot az egyik hirdetőtáblán. A fiú szíve a torkában dobogott, miközben odaszaladt. A tervrajz szinte teljesen kifakult már, de halványan még láthatóak voltak rajta a főbb vonalak. A rajz több szögből ábrázolt egy görög csatahajót, s alatta néhány szó volt olvasható: prófécia? nem teljesen értelmezhető. repülés talán? Azonban Leo figyelmét az ragadta meg, hogy ez ugyanaz a hajó volt, amit az álmaiban látott - a repülő hajó. Valaki egyszer megpróbálta itt megépíteni, vagy legalábbis megrajzolta hozzá a terveket. Aztán elfelejtették, mert prófécia még nem érkezett hozzá. A leghátborzongatóbb az egészben az, hogy az eleje ugyanúgy néz ki, mint annak, amit öt évesen rajzoltam - egy sárkányfej.
- Hasonlít rád, Festus. - Motyogta Leo. - Ez ijesztő. - Ugyan az árboccsúcs miatt kényelmetlenül érezte magát, a fiú fejében annyi kérdés motoszkált, hogy hamarosan már szinte el is feledkezett róla. Leo megfogta a tervrajzot, hátha le tudja venni, hogy alaposabban áttanulmányozhassa, azonban a papír ropogott, amikor hozzáért, ezért inkább fenthagyta a táblán. A fiú körülnézett, hátha talál még valamilyen hajóépítésre utaló nyomot, azonban nem látott semmiféle hajót, vagy félkész hajóelemet, azonban nagyon sok ajtó nyílt a teremből, ahol akár tárolhattak is valami hasonlót. Festus felhorkantott, mintha magára akarná vonni Leo figyelmét, mintha arra figyelmeztetné, hogy nem áll rendelkezésükre már az egész éjszaka. Igaza van. Valószínűleg már csak néhány órám van napkeltéig, azonban mellékvágányra futottam.Megmentettem a sárkányt, azonban még mindig szükségem van valamire, ami tud repülni. A sárkány orrával egy bőrből készült szerszámöv felé bökött, ami Leo-tól balra feküdt egy munkapadon, aztán vöröslő szemei fénysugarakat lőttek a plafon felé. Leo felnézett oda, ahová a "reflektorfények" mutattak, s felkiáltott, amint felismerte a sötét formákat, amik a fejük felett lógtak a sötétben.
- Festus. - Mondta halkan Leo. - Van egy nagy munkánk, amivel sietnünk kell.
Szia nagyon jó mikor lesz új rész?
VálaszTörlés