1. fejezet I. rész

Mielőtt még kinyitotta volna a szemét, Jason már érezte, hogy pocsék egy napja lesz. Egy busz hátsó részében ébredt, úgy, hogy fogalma sem volt róla, hogy hogyan kerölt oda. A mellette ülő lány kezét fogta, és nem emlékezett rá, hogy látta-e már valahol. Persze nem ez volt a probléma. Bár csak profilból látta az arcát, a fiú tudta, hogy a lány gyönyörű. Nem tudta, mit keres itt. Felült és szemével végigpásztázta a buszt. Pár tucat gyerek ült körülötte, akik iPodokat hallgattak, beszélgettek, vagy aludtak. Mind vele egykorúnak tűntek...15,16 évesnek?
Oké. Ez ijesztő. Gondolta. Nem emlékszem rá, hány éves is vagyok!
A busz egy görönygyös úton döcögött, körülötte ameddig csak a szem ellátott, kietlen sivatag. Jason biztos volt benne, hogy nem egy sivatagban él. Megpróbált visszaemlékezni... Az utolsó dolog, amire emlékszem, az...
A lány megszorította a kezét.
- Jason, minden rendben?
 Kifakult farmer, túrabakancs, és gyapjúkabát volt rajta. A haja rövid és kicsit kócos volt, mindkét oldalt egy-egy hosszú, egyenes tinccsel. Nem volt kisminkelve, mintha nem akarná, hogy mindenki rá figyeljen, de így is határozottan gyönyörű volt. A szemei olyanok voltak, mint két kaleidoszkóp: a zöld, a kék, és a barna különböző árnyalatai váltották bennük egymást. Jason elengedte a kezét.
- Hát.. tudod... én nem is...
A busz elejében egy tanár felkiáltott.
- Rendben,  kölykök, mindenki figyeljen!
Egyértelműen edző volt. Arcán olyan savanyú kifejezés ült, mintha citromba harapott volna. Baseball sapkáját a szemébe húzta, élénk narancssárga pólót, fehér tréning nadrágot és Nike edzőcipőt viselt. A nyakában síp lógott, övére pedig egy megafont erősített. Félelmetesen nézett volna ki, ha nem 150 cm magas. 
Amikor felállt és hátrafordult, az egyik diák felkiáltott.
- Hedge edző, most ül, vagy áll?
Kitört a nevetés.
- Hallottam!
Azzal az edző megpróbált rájönni, ki lehetett a rendbontó. Pillantása véletlenül találkozott Jasonével, és összehúzta szemét. A fiú nyelt egy nagyot. Érezte, hogy az edző tudja, hogy ő egyáltalán nem tartozik ide. Ha most kihív, nem tudom kimagyarázni magam. - gondolta. 
Szerencsére az edző nem figyelt rá többet.