12. fejezet III. rész

- Azonnal hagyd ezt abba! - Üvöltötte Leo, a sárkány azonban folytatta a hánykolódást. A fiú rájött, hogy ha nem mozdul meg gyorsan, akkor akár össze is törheti a sárkány. Nem volt egyszerű, de Leo végül kievickélt a sárkány és a tartály közül. Szerencsére a hálón levő lyukak elég nagyok voltak, úgyhogy a vékony fiú egyszerűen kimászott az egyiken. Leo odafutott a sárkány fejéhez. A sárkány megpróbálta megharapni, azonban fogai beleakadtak a hálóba. Újra tüzet fújt, azonban a lángok most már csak narancs sárgák voltak, és ki is aludtak, mire elérhették volna Leo-t, mintha a sárkány ereje elfogyóban lenne. 
- Ide figyelj. - Mondta Leo. - Csak azt éred el ezzel, hogy elárulod nekik, hogy hol vagy. Ha észre vesznek, idejönnek lángvágókkal meg különböző savakkal. Ezt akarod? - A sárkány torkából csattogó hangok törtek fel, mintha beszélni próbálna.
 - Rendben van. - Mondta Leo. - Akkor azonban meg kell, hogy bízzál bennem. - Azzal Leo munkához látott. Majdnem egy órába tellett, mire Leo megtalálta a kezelőpanelt. A sárkány feje mögött volt, ami egy értelmes megoldás. Leo a hálóban hagyta a sárkányt, hisz sokkal egyszerűbb volt egy gúzsba kötött sárkánnyal dolgozni, azonban a sárkánynak ez nem nagyon tetszett. - Maradj már nyugton! - Zsémbelt Leo. A sárkány újabb kattogó hangot hallatott, ami nyöszörgésre emlékeztetett. Leo a sárkány fejében levő vezetékeket tanulmányozta. Egy hang zavarta meg, ami az erdőből jött, amikor azonban felnézett, látta, hogy csak egy fa szellem az. Driádnak hívják, ha jól emlékszem. A leány az ágairól oltogatta el a lángocskákat. Szerencsére a sárkány nem indított meg egy teljes erdőtüzet, azonban a driád nem tűnt túl boldognak. A lány ruhája füstölt, miközben egy pléddel csapkodta a lángokat. Amikor meglátta Leo-t egy olyan jelet mutatott neki, ami biztos valami nagyon csúnyát jelent driádul, aztán eltűnt, csak egy marék zöld port hagyva maga után. Leo visszafordult a drótokhoz. Természetesen brilliáns munka volt, és Leo számára értelmezhető volt. Ez itt a motor vezérlő jelfogója. Itt van a szemek által továbbított jelek felfogó felülete. És ez a lemez...
- Ha! - Mondta Leo. - Semmi kétség. - Krekk? Kérdezte a sárkány. - A vezérlő lemezed elrozsdásodott. Valószínűleg a magasabb funkcióid szabályozására való. Berozsdásodott az agyad, mi? Semmi kétség afelől, hogy emiatt vagy... összezavarodva. - Leo majdnem azt mondta, hogy őrült, azonban még időben fegyelmezte magát. - Bárcsak lenne egy másik lemezem, azonban ez egy komplikált áramkör. Ki fogom venni, és megtisztítom. Csak egy percig fog tartani. -  Leo kivette a lemezte, és a sárkány azonnal megállt. A ragyogás elhalt a szemében. Leo lecsúszott a hátáról, majd elkezdte megtisztítani a lemezt. Az ujjaira ragadt egy kis Tabasco szósz, ami megkönnyítette a mocsok leszedését. Ahogy a lemez egyre tisztább lett, Leo egyre inkább gondolkodóba esett. Néhány áramkört teljesen meg tud majd javítani, néhanyat azonban csak jobbá tud tenni. Kéne egy teljesen új vezérlő lemez, de fogalmam sincs róla, hogyan építhetnék egyet. Leo megpróbált gyorsabban dolgozni. Fogalmam sincs, mennyi ideig lehet kivenni ezt a lemezt anélkül, hogy örökre megkárosítanám a sárkányt, azonban nem szeretném ezt most kipróbálni. Amikor mindent megtett, amit tudott, visszamászott a sárkány fejéhez, és elkezdte kipucolni a többi áramkört. 
- Tiszta kezek, mocskos felszerelés. - Motyogta az orra alatt azt a mondatot, amit oly sokszor hallott az Anyukájától. Mire végzett a kezeit teljesen befedte a kosz és az olaj, a ruhái pedig úgy néztek ki, mintha sárban dagonyázott volna, a gépezet azonban sokkal jobban festett. Behelyezte a lemezt és hozzácsatlakoztatott egy vezetéket, majd szikrák röppentek fel. A sárkány megrázta magát. A szemei újra fényleni kezdtek.
- Jobb már? - Kérdezte Leo. A sárkány olyan hangot hallatott, mint egy nagysebességű fúró. Kinyitotta a száját, majd körbeforgatta mindegyik fogát.
- Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy jobban vagy. Maradj nyugton egy pillanatra, kiszabadítalak. - Újabb harminc perc telt el, mire Leo megtalálta a hálót visszahúzó gombot, és kiszabadította a sárkányt, de végezetül a gépezet lerázta magáról az utolsó háló darabkákat is. A sárkány diadalmasan felüvöltött, és tüzet fújt az ég felé. 
- Ez most komoly? - Kérdezte Leo. - Nem tudnád véletlenül nem elárulni magad? - Krekk? Kérdezte a sárkány.
- Mindegy. Szükséged lesz egy névre. - Határozta el magát Leo. - Ezennel elnevezlek Festus-nak. - A sárkány csattogtatta a fogait, majd vigyorgott egyet. Legalábbis Leo nagyon remélte, hogy tényleg csak vigyorog.
- Tök jó. - Mondta Leo. - Azonban egy problémánk még mindig maradt: nincsen szárnyad. - Festus oldalra döntötte a fejét, majd gőzt fújt orrlyukaiból. Aztán leengedte a hátát egy eltéveszthetetlen gesztusként. Azt szerette volna, ha Leo felmászik. 
- Hová megyünk? - Kérdezte Leo, azonban túl izgatott volt ahhoz, hogy megvárja a választ. Felmászott a sárkány hátára, Festus pedig belevetette magát az erdő sötétjébe.
* * *